//A törvény nevében//
*A Pinty mint nyilvánosház mely irányába a mélységi lehuppant valóban remek alkalmat szolgáltatott volna egy támadásra. Az erkélyek felől remekül rálehetett látni és épp úgy rá lehetett volna lőni az előre nyomuló kis csapatra, és ha nem is kaszálnak el mindenkit az első támadással a triumvirátust akkor is képesek lettek volna védekezőállásba visszakergetni amíg Plevaen nemes egyszerűséggel lelép a színről. Harath a mélységi mellett ér földet... vagyis ebben a képzelt szituációban épp belerohant abba a bizonyos nemlétező tűzvonalba amit maga előtt sejtett. Mindenesetre a haláltmegvető bátorsága dicséretes, sikerül vele lenyűgöznie a mélységit aki továbbra is képes lenne fél karját odaadni egy ehhez hasonló emberért, vagyis félemberért. A "tűz" szó azért kicsit megcsípi a nyelvét. Nyilván nagyon vicces lenne amint mindenki egyszerre hasravágódik kerülgetve a nemlétező nyilakat, de végül úgy dönt megkíméli őket az effajta mókától.* ~Vajon elég lett volna bemagyarázni nekik?~ *Érdekes gondolat, és legközelebb ha elfogják akkor ki is próbálja. Mindenesetre a láncait nem hajlandó csak úgy a fickó kezébe csúsztatni, inkább megpördül a tengelye körül, vállal elkapja a feléje száguldó manalövedéket, ami szemmel láthatólag nem tetszik a páncéljának, mert csúnya hangot hallatva szisszen egyet, és apró fekete felhőcskét ereszt az ég felé, és ott ahol a találat elérte a rücskös bőr, ráncossá válik mintha összerándult volna. Hasonlóan jár a mélységi jobb karja is ami teljesen lebénul mintha csak valami gumiszerű csonk volna ott. Igazából nem lehet tudni milyen hatása van az ilyen lövedékeknek a mérgekre, de a maga részéről majd ezt is ki szeretné próbálni amint ideje lesz rá. A maga részéről egy sérült madár piruettel visszaugrik a ló hátára és nagy hangon még odakiáltja Quinnek az utolsó szavakat.* ~Legalább nem jön zavarba.~ *Mosolyodik el a tengeri medve reakciómentességén, és titokban hálát ad amiért ő jött ki és nem Ziana vagy Lutius, ők biztos nagyobb cirkuszt csináltak volna idekint.*
-Nem akartok ti kalandregényeket írni? *Kérdezi mikor már mindenki elhallgatott, csupán az időről időre felemelt és visszaejtett jobbkeze hangját lehet hallani, melyet baljával próbál ismét életre kelteni.* -A mélységi akit hetekig egy gödörben tartottak, galambpostával megszervezi a saját szöktetését. Az erdőben egy beidomított vasmókussal elrágatja láncait, majd mikor a szegénynegyedbe érnek hirtelen a csapatra ront ötven dühödt hodarilfüggő hajléktalan bumerángokkal és gereblyékkel fölfegyverkezve.
*A végére tisztára beleéli magát, de nagyjából ennyi komolyságot és valóságalapot tulajdonít kísérői reakcióinak. Persze nyilván okos alakok, de az eszük használati jogáról szolgálatba lépésük jegyében lemondtak. Ettől pedig csak még értékesebb katonák lettek.*
-Hmm. *Próbálgatja tovább a kezét.* -Szerintetek ilyet én is tudok.
*Majd egy az utcán tollászkodó galamb felé fordítja épp kezének mutatóujját, próbálva elsütni a kis fénygömböt.* -Hehee, bizony, hogy megy. *Derül fel a szerencsétlenül járt szárnyas megpörkölődésén és kidőlésén. Most már legalább ezzel is tisztában van, és mint profi lövész a későbbiekben nyilván hasznosítani is fogja ezt a kellemes kis varázslatot. Már ha lesznek későbbiek.*
-Egyébként meg lehet nyugodni. A bordély tulaja talán még örülni is fog, ha megtudja, hogy sikerült a helyet hosszabb rövidebb időre megszabadítanotok tőlem. És különben is, csak mert Thargarodban rémes a vendéglátás, azért ne gondoljátok, hogy én is hasonló képen fogok eljárni. *A vashegyen töltött idejét elég vegyesen értékeli. Egyrészt a kis gödör a sötétség és az őt körülölelő szikla még otthonosabb hely mint a hideg szeles sátor amiben amúgy laknia kellett volna, vagy a fogadó ahová mint valami parazita be akart költözni. Az étel pedig... Nos amit ő kapott ezek a szerencsétlenek minden nap azt eszik. Még emlékszik mennyire tetszett neki első itt jártakor a pegazus konyhája és ételkülönlegességei, noha odakint az erdő gyakorlatilag terített asztalként funkcionált a hozzáértő ember, avagy mélységi számára. Azt viszont, nem fogja megérteni, hogy a pocsék étel és a pocsék bor egyáltalán miért létezhet a világon. Főleg, ha az egyiket szórakozásból fogyasztják a másikat meg már akár mágiával is tudja helyettesíteni.*
-Meg aztán Kagant is érdekelte a hely. *Szúrja közbe és ez kivételesen igaz is.* -És még jobban az a sok kis pletyka, információ amiket le lehet nyúzni a betévedő alakokról. Biztos örülne, ha már nem csak az én részrehajló felvilágosításaim alapján kéne tájékozódnia, a nemes intézmény felől.
*Lassan kuncogni kezd. Nem tudja ezzel vajon elrettentette e a hármast a betéréstől. A maga részéről jobban örülne a vendégek jelenlétének. Sajnos Ziana nem fogja őket megmérgezni, de más se. Ennyire nem elvakultak. Sőt, Quinn talán meg se akarja majd osztani vele azt az apróságot, miszerint ezek vitték el megbecsülés nélküli kapitányát a barakkba.*
-Amúgy ti emberek, félemberek miért is vagytok folyton ennyire idegesek? Mióta betértem hozzátok mást se látok mint kardokat, köteleket, bilincseket, kődobáló fehérnépet. Válaszok helyett meg csak hülye fenyegetésekkel jöttök. Én türelmes vagyok veletek, de ennyi idő után rohadtul frusztráló, hogy két szót nem lehet normálisan beszélni egyikőtökkel sem.
*Bár szavait másokhoz intézi valójában tudja, senki nem foglalkozik a mondandójával. Viszont amíg nem tömik be a száját addig a maga részéről nem hagyja abba a dumálást. Ki tudja, talán valamelyik végre leveti ezt a furcsa gólemszerű hozzáállást.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.10.18 18:23:18, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (Mostmár helyett Most már).
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, találat esetén enyhe lassító, bénító hatása van.