//Egy lépés a ranglétrán//
*Turrog nem tudja szemével követni Elwyrien mozdulatait, így csak fülével követi a hangokat. A vészjóslóan lágy léptek és a hideg hang keveréke apró, kényelmetlen érzést kelt benne, mint mikor az ember tudja, hogy valamilyen veszélyes dologgal játszik. Mintha egy vadmacska méregetné az erdő közepén. A törpe egy pillanatra lehunyja szemét és felméri a helyzetét. Nem mozdulhat az áldozatról, hiszen ő az egyetlen, aki elvezetheti a másik játékoshoz, azonban nem maradhat teljesen mozdulatlan sem, hiszen ha Elwyrien esetleg támadásba lendül, vagy meglepik őket, nem állhat felkészületlenül. Vár, hiszen nem tehet mást. Vár és gondolkozik, ez a legtöbb, amit tehet.*
- Ez az őrült játék...* Szólal meg keserűen.* Eddig nem kecsegtetett sok sikerrel. Már a kezdetek óta egy alakot üldözök, akiről minél többet tudok meg, egyre rejtélyesebb marad... Éppen azon dolgozom, hogy megtudjak róla egyet s mást.* Folytatja pengéjét újra a földön fekvő nyakához érintve, ügyelve arra, hogy Elwyrien lássa a mozdulatot.* Az a mocsok effélékkel vette körül magát. Szinte megközelíthetetlen.* Fejezi be komoran. A nő teljesen jól átlátja a helyzetet. Ők most egymás ellenségei, ha akarják, ha nem. Nem hitte volna, vagy legalábbis sosem remélte, hogy egyszer szembe kell kerülnie majd a lánnyal. Látta már mire képes a mélységi. Tudja, hogy Elwyrien hogyan harcol, ám mégis annyira kiszámíthatatlan a nő, hogy ha csatára kerülne a sor Turrog nem tudná mihez kezdjen. Persze őt sem kell sajnálni, főleg hogy nagy nehezen sikerült megszereznie a nem hétköznapi kardot, amit most a zsoldos nyakához szorít. A fegyver szomjazik, ahogyan ő is.* Jól látod. Egyikünk biztosan meghalna.* Igazolja a nő szavait. Elwyriennek igaza van. Ők ketten Arthenior legjobb harcosai közé tartoznak, kettejük csatájának csakis egyetlen kimenetele lehet. Halál. A törpe újra meghallja a lépéseket, ahogy a nő megindul körülötte. Akár egy vérbeli ragadozó, úgy settenkedik lassan látókörébe a nő.* A menekülés nem nekünk való. Ezt jól látod. Egyikünk sem az a fajta, aki ilyen könnyen átadná a helyét, anélkül hogy vér folyna. Bár...* Kezdi lassan tekintetét felemelve Elwyrienre.* A játék kezdete óta rájöttem valamire. Nemesi cím és egy kastély, ezt kapja a győztes, igaz?* Kérdezi apró, groteszk vigyorral az arcán.* Talán sejtheted, hogy én nem ezek miatt jelentkeztem. Ahogy szerintem te sem. *Szavai kegyetlenül igazak, legalább is amit magáról állít.* Egy ház nem ér semmit egy ekkora városban, a nemesi cím pedig nem száll át csak úgy akárkire. Gondolod a nemesek elfogadnának engem vagy akár téged a köreikben? Mi itt csak véreskezű harcosok vagyunk, Elwyrien. Egyszerű zsoldosok, akiket abba a hitbe édesgettek, hogy ez a város, ez a nemes, tiszta, mindennél magasabbra fénylő város a kezünk alatt fog formálódni. De tudod mi történt Elwyrien?* Kérdezi hirtelen közelebb hajolva a földön fekvő arcához, szemeit még mindig a nőre emelve.* A játék elvesztette a vezetőjét. Ezt a hatalmast várost már nem irányítja senki, sem a tanács, sem mi, sem senki ezen a mocskos földön. Ez egy istenverte káosz, ahol akárkit leszúrhatsz a sötét utcák árnyékában ha előtte eleget fizettél a városőröknek. Egy istenverte káosz.* Hangja indulatos, erőteljes. Arca nehezen kivehető (bár a mélységi képességei előnyt nyújtanak ebben) ám egyértelmű, hogy egyre mérgesebb. Dörgő hangja keservesen visszahangzik a romos házak hiányos falairól.* Nekem nem kell egy fertőzött kastély ebben a káoszban. Nekem nem kell egy romlott nemesi cím ebben a bürokráciában. Nem kel se pénz, se fegyver. Tudod mi kell nekem, Elwyrien?* Kérdezi újra, de nem vár válaszra.* Nekem vezetnem kell.* Ejti ki lassan a szavakat. Majd némán vár. Mélyeket lélegzik, majd nyugodtabb hangon folytatja.* Azért jelentkeztem, hogy megtudjam kik lesznek azok, akik majd ha eljön az idő, átveszik a város irányítását. Mert az olyan harcosok lesznek azok, mint mi: akik képesek saját életüket is megadni mindezért. Nem sokan maradtunk már ebben a játszmában, sőt, alig egy maroknyian, ha tippelnem kéne. De ez pont elég.* Préseli ki a szavakat a fogai közül.* Ha eljön az idő, elhagyom a várost. Nem elmenekülök, nem meghátrálok. Magára hagyom a várost, vigyázó tekintet nélkül, majd pedig visszatérek amint eljött az ideje és elveszem, ami az enyém. Lásd meg, addigra azok fogják irányítani itt az embereket, akik ma kockára teszik az életüket ebben a játékban. Akár te is, Elwyrien...* A törpe kihúzza magát. Mélyen a drow arcába néz.* A város sötét részeinek pontosan egy ilyen úrnő kell. Sötét, csendes, kegyetlen.* A törpe hirtelen abbahagyja a beszédet, várva a gyilkos válaszát. Tudná folytatni és fogja is. Egyszerűen kíváncsi arra, mit gondol a nő eddigi szavairól.*