//Második szál//
// Vegyes véresen, avagy nincs nyúlka-piszka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Aju nagyon taperolni akarja Lilt. Lehet azt hiszi, hogy jobban meg lehet győzni valakit, ha közben az arcát simogatjuk, pedig ez egyáltalán nem így van. Főleg nem ennél a társaságnál, ahol mindenki megtartja a másiktól a két lépés távolságot. Ha Idyához közeledne bármelyik is, úgy vágná képen, hogy a fal adná a másikat. Nem szabad kárt tenni egymásban, de egy kis pofon még nem kár. Nem kár az semmiért. Lassan kezdi azt érezni, hogy csak beleőrül abba, hogy meg van kötve a keze, még ha csak képletesen is. Egyszerűen nem bírja, ha hülyeséget beszélnek neki, és mint gyereknek a verés, kell a fájdalom az ilyeneknek. Amint kijut innen, keres egy ártatlant, legyen az tanult vagy bolond, fiú vagy lány, gazdag vagy szegény, nem érdekli, csak vér folyjon az ereiben, amivel majd megfestheti a kőutat. Nem szoktak elvonási tünetei lenni, de már nagyon megmártaná a tőrt valakiben. Ha választhatna, természetesen Aju lenne az, örökre elhallgattatná azt a lepcses száját. A pengét a puha tokáján, nyelvén és szájpadlásán át döfné az aprócska agyáig, majd hosszú, csontos ujjait a lyukba dugva tépné le az alsó állkapcsát, hogy többet egy hangot se tudjon kinyögni. Eddig sem beszélt értelmesen, nem sokat veszítene a világ. Sőt.
A nagy álmodozása közepette figyelmes lesz Lil egyik kérdésére, amit nem igazán tud hova tenni. Úrnőt emleget, de az előbb mondta a férfi, hogy Sa'argathotot szolgálta, vagy legalábbis szerette volna, míg Sa'Tereth meg nem ölte. Lehet ő értette félre... De nem. Jeso szavai is biztosítják arról, hogy habár fél füllel hallgatta csak a beszélgetést, azzal a fülével nagyon.*
-Lehet nekem is éveket kéne töltenem idióta, értetlen lényekkel, utána sokkal nyugodtabb lenne az életem, és nem idegeskednék olyan apróságokon. Csak azt a pár évet is ki kéne bírni valahogy a nélkül, hogy ne nyessem el azok torkát, akikbe kár a szusz.
*Ahhoz nagyon ért. Vért ontani, kínozni és ölni. Ha nem is mestere a dolognak, azért kevés új dolgot mondhatnának neki. Az empátiáról és türelemről viszont semmit nem tud. Ismeri a szavakat, de nem szerepelnek a szótárában. Az elv az, hogy minek legyen türelmes azokkal, akiken látszik, hogy javíthatatlanok, és úgysem értik meg. Csak elvesztegetné a drága idejét azzal, hogy koptatja a száját. Ez nem türelem, hanem egyszerűen felesleges.*
-Csak azt hiszed, hogy tartozol valahová. De ha neked ez is elég... *Biztos nem tenne semmit egyik istenért sem, ha nem tudná, hogy tényleg figyelnek rá, és nem hiába strapálja magát. Ezért is fogja a lehető leghamarabb felkeresni Sa'Tereth-et, vagy valamelyik küldöttjét, hogy tudja, mit kell tennie azért, hogy segítsék őt.*
-Tudod, mi történt azzal, aki szeretett? Egy nyomorult növényhatározót nyomtam le a torkát, úgyhogy nem ajánlatos, hogy szeressenek. Bár te megtehetnéd, legalább lenne okom venni egy növényhatározót...
*Hangja most kivételesen már-már ijesztően érzelemmentes. Nagy váltás eddigi háborgásaihoz képest. Nem szívesen emlékszik vissza anyja megölésére. Az volt az első gyilkosság az életében, és talán a legcsodálatosabb pillanat. Érezte, hogy felszabadult, valami kitört belőle, és azóta sokkal szebb az élete. Már akinek szép a vérbe fagyott hullákkal szegélyezett ösvény.
A kérdés kissé váratlanul éri. Mit is akar pontosan az istenektől?*
-Hatalmat. Nincs szükségem pénzre, vagy bármilyen földi javakra. Hatalmat szeretnék, hogy ne kelljen bujkálnom, és meghunyászkodnom az őrséggel szemben. Ne kelljen tűrnöm, hogy ilyen emberutánzatok... *Int Aju felé.* Kedvükre terjeszthessék a bolondságaikat, és visszarugdalhassam abba a világba, ahonnan jött.
*Hirtelen ezt akarja. Ha ott állna az istenség előtt, és ő kérdezné tőle ugyanezt, lehet jobban megfontolná a választ, de Jeso miatt nem fog órákat tölteni élete értelmének keresésével.*
-Menj csak, de nem hiszem, hogy találsz bármit is. A mosdón kívül mást nem láttam. Fent gondolom már csak a padlás van.
*Nem fog vándorútra indulni, mivel nem látja értelmét. Egyetlen egy ajtót lát a helyiségben, és arról is tudja, hová vezet. Ha vannak is rejtett átjárók, zugok a szobában, jól el vannak rejtve, és valószínűleg nem véletlenül. Ezt a helyet rendezték be a számukra, jobb lenne itt maradni. Ekkor hangosan megkordul a gyomra. Ital van, de ételt nem lát kikészítve. Feláll hát, hogy átkutassa a pultot, amin az italom sorakoznak. Fiókok és polcok vannak eldugva a belsejében, és láss csodát, még élelmet is talál bennük. A fiókokat nem kutatja át, mivel már a polcok is meg vannak pakolva épp eléggé. Tálakban gyümölcsök egymás hegyén-hátán, tányérokon rántott és sült húsok sorakoznak, hurkák, saláták, és még csokoládés sütemény is van. Legalább tíz embernek elegendő kaját talál, nem is tudja, mit vegyen magához. Végül egy méretes rántott hús mellet dönt, azt majszolgatva tér vissza az asztalhoz. Nem nagyon hallotta, mit beszélgettek, már ha beszélgettek abban a pár percben, de valami történhetett, mivel az értetlenkedő démon fogja magát, és szó nélkül faképnél hagyja a társaságot. Nem köszön, csak kinyitja az ajtót, és eltűnik az éjszakában.*
-Ennek meg mi baja? *Fordul a másik kettőhöz, lehet ők mondtak neki valamit, amin ennyire megsértődött.* Nem bírta a stresszt? Vagy csak ennyire új volt neki, hogy valaki az arcába mondta az igazságot?
*Bármi is legyen, kissé megkönnyebbült, hogy a számára legunszimpatikusabb lény távozott köreikből, így nyugodtabb körülmények között folytathatják a társalgást.*