//Samrisa Shyrintan//
*Micsoda meleg fogadtatás várja. Na de ez a minimum, ha ő az, aki kihúzhatja a családot a csávából. Az egyszerűség kedvéért le lett tagadva, hogy ki is ő valójában, helyette azt a mesét találták ki, hogy ő koordinálja a személyzet munkáját, épp ezért kap is annyi fizetést, amiből meg tudja segíteni egyik kedvenc alkalmazottját. Hát nem egyszerű? A rokonok úgysem fognak kérdezősködni, ennyi jó modor még beléjük is szorult, vagy sütnivaló, az eredmény szempontjából egyre megy.
Amire viszont nem készült, hogy valami ebédfélével fogják várni. Ezúttal az zavarja kevésbé, hogy akkor le kellene vetnie az arca nagyját takaró sálat, és így közszemlére tenné csodás vonásait, és még csodásabb ismertető jelét. Jobban tart magától a nem túl bizalomgerjesztő étektől, amit magába kellene diktálnia, és érzékeny gyomra a legnagyobb valószínűség szerint nem fogadna be. Nincs más hátra, előveszi legmegnyerőbb, és főleg legmeggyőzőbb modorát, és hosszan kifejti, miszerint inkább a beteg kapja a finom falatokat, elvégre neki van szüksége a leginkább az erőt adó eledelre.
A sikeres hárítás után meghallgatja a család ügyes bajos gondjait, hogy eddig mit sikerült kideríteni a nyavalyáról, és hogy mivel próbálkoztak. Krynne közben írja össze magában a tételeket, mire is kell pénzt adnia. Először is egy normális orvosra, gyógyítóra, akármire, nem valami babonás, én ezt hallottam asszonyra, aki itt a negyedben "gyógyít". Az minden bizonnyal adni akar majd mindenféle orvosságot, arra is kell szánni egy kisebb összeget. Mire a panasz áradat a végére ér, már ki is számolta, mennyi az az annyi, amibe mindez beleférhet.
Felkel a székszerű képződményről, amin eddig ült, majd némi kotorászás után az asztalforma bútorzatra helyezi a csillogó aranyakat. A nagy hálálkodást rövidre fogja azzal, hogy sietnie kell vissza az úrnőjéhez, de előzékenyen felajánlja, hogy a szolgáló leány még maradhat, ha akar. Meglepő módon ő inkább vele tart, vissza haza. Habár talán mégsem olyan meglepő, a körülmények, az élet maga ég és föld az itt és otthon között, még ha csak szolgáló is ott valaki.
Szerencsére sikerült egész rövidre fogni a látogatást, mondhatni megkönnyebbülten lép ki a viskóból. Ahogy tekintete a környéket pásztázza, hamar észreveszik a közelben álldogáló lányt. A teremtés egészen meglepi Krynnet, no nem azért, hogy összefut valakivel a Szegénynegyedben, élnek itt épp elegen, hanem a fiatal teremtés (fiatal, alig néhány év lehet csak köztük), nagyon nem ebbe a környezetbe illik külsejével. Túl jól ápolt, túl szép, egyszóval minden, ami az itteniekről nem igazán elmondható.*
- Eltévedtél kedves? *Lép oda hozzá, saját szolgáló lánya kicsit lemaradva követi. Krynne hangjából inkább a tűnődést érezni ki, semmint a segítőkész jó szándékot, noha fenyegetőnek egyáltalán nem tűnik, vagy hallatszik.*