//Romos fogadó //
* A baljósan villanó pillantás után egyenlőre nem foglalkozik többet a karddal közelítő férfival, helyette biccent a nősténynek, bár azt azért nem teszi hozzá, hogy egészségére... lehet, hogy úgy hiszik, de ő akkor sem egy pultos. Persze a könnyen jött pénz nem árt.
- A legjobb az volna, ha nem lennének véletlen idetévedők! *Morogja alig hallhatóan, miközben előhúz nadrágja zsebéből egy kövérke pénzes szütyőt, s a 2 aranyat csörögve beleszórja.*
- A tiszta szobák valóban nem ártanának, de nekem elég egy is a sok közül. Ugyanis a látszat ellenére ez nem egy fogadó... illetve az, csak épp nem üzemel. * Vakarássza fejét, miközben próbálja megmagyarázni a helyzetet az idetévedőknek úgy, hogy ne üldözze el őket, mielőtt fizetnének, de azért tisztában legyenek a dolgokkal. Az kéne még csak, hogy a hely nyüzsögjön a mindenféle jöttment csőcseléktől. Ha a fogadó valóban működni fog, ez egy egyedi hely lesz, több egyszerű ivónál, de ez nem tartozik idegenekre. Közben hallja jól a neki címzett sértéseket, de ügyet sem vet rá; az ilyen barbárok ellen ez a legjobb taktika. Ha visszaszólna, akkor csak még inkább felhergelné-bár kétségtelenül ez is vonzó lehetőség a mélységi számára-, megalázkodni sem fog előtte, így marad a harmadik verzió, a teljes közömbösség, aminek hatására az agyatlan tuskók elméje végtelen ciklusba áll. Az viszont meglepi, hogy a fekete hajú egy hirtelen mozdulattal átlibben az ő oldalára, Zaraunnak téve szívességet ezzel, ilyen közelről szempillantás alatt markolatig döfhetné mindkét tőrét a benga testbe, akár többször is. A nagy, ormótlan pengét, mely látszólag feléje vág, szemeivel könnyen tudja követni, ő kisebb és gyorsabb fegyverekhez van szokva, habár azok nem végeznek ekkora pusztítást, sokkal alkalmasabbak meglepetést okozni, mint nagyobb társaik. Így nem bánja, ha hadonásznak előtte, de azért a berendezését ne verje szét senki!*
- Az okozott kárért még 5 aranyat, ha itt akar éjszakázni! *Sziszegi immáron fenyegetően, némi színészi játékkal, hisz a 25 arany nem rossz egy ilyen poros szobáért, ráadásul a bor amivel lazán kiszolgálta magát a férfi, az sem lehet valami jó minőségű. Ha az tudná, hogy a pincében milyenek vannak, na azok valóban jó italok. De a fekete hajúnak még csak az sem tűnt fel, hogy Zaraun 4 aranyért kínálgatta neki azt a vizet, amit a mélységi nőstény 2 aranyért kapott. Reménytelen eset...
Gondolataiból hirtelen egy a pult mögé besurranó apró árny zökkenti ki, először azt sem tudja, hogy tényleg látott-e valamit, vagy csak a másnapossággal járó kínzó fejfájás tünete a káprázó szem. Lássuk csak: a reggel úgy indult, mint szinte mindig, baromi álmosan kelt, bort ivott, előző napról maradt ételt majszolt, aztán egyszer csak a jövevények elárasztották a házát. Jött a barbár harcos, aztán a kosárkás kishölgy,* ~ tényleg, ő merre is van? Előbb még kutyázott ~ , végignéz a helyiségen, látja, hogy az igen félénk lányka elfoglalja magát a nősténnyel, aki viszont tehetősnek tűnik. Vajon mit kereshet akkor itt? Na de 1-2 lélegzetvételnyi gyors körültekintés elég is, Zaraun most felvont szemöldökkel néz a lábai mögött kuporgó csuklyás jövevényre, aki fejét felemelve pisszeg nekik. Már hallja is kintről a kétségbeesett, vagy inkább dühös kiabálást, nem nehéz kitalálni, hogy a leányzó- merthogy szőke tincsei kikandikálnak a csuklya alól- bizony egy tolvaj. Zaraun visszakacsint a pult mögött bujkáló idegenre, s nem nézi tovább, nehogy ezzel lebuktassa, reméli, hogy a tübbiek sem tesznek semmi feltűnőt. Az izomagyú nyilván jól elvan az itókájával, a két nőstény egy asztalnál cseverésznek, milyen idilli, nemde? Az ajtó mégis nyikorogva kitárul, s még valaki betoppan, mire Zaraunnak nemtetsző grimasz húzódik arcára.*
- Mi járatban itt, szöszke? Te is eltévedtél? * Már az is épp elég, hogy a jövevény egy hegyesfülű elf, ráadásul az a tipikus pálcika, aranyhajú fajta, de az csak tetézi a bajt, hogy se szó se beszéd, köszönés nélkül letelepszik az egyik sarokba. Mindegy is, hisz nincs kiírva az ajtóra, hogy " Fogadó, de ne gyere be!" Nem foglalkozik vele többet, majd rendel, vagy kérdez, ha kedve tartja, Zaraun inkább a korábban érkezőkkel foglalkozik, hisz nemrég még karddal fenyegették.*
- A szobák elég porosak, de egy ilyen isten háta mögötti helytől ne is várjon többet az ember. Annak tökéletes, aki nyugalomra vágyik, vagy épp nem akarja, hogy rátaláljanak. * Mondókáját a fekete hajúhoz intézi, de a mondat végére ismét a kuporgó kis jövevényre sandít.*
- Hátul van elég ital, némi étel is akad még, mit hozhatok? * Kérdi hangosan, hogy minden benn lévő hallja, s pénzes erszényébe számolja a 25 aranyat- a pénzecskék karnyújtásnyira vannak egy tolvaj leányzótól, ideje őket biztos helyre tenni, a bőrnadrág jobb zsebébe.*