Nincs játékban - Szegénynegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzegénynegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 391 (7801. - 7820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

7820. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-04-09 13:31:17
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

//A nagy egyenlőség napja//

*Igencsak szomorú látvány fogadja őket a városban. Látszólag kitört az anarchia. Ez pedig Quantall úgy sejti egy alulról generált folyamat. Sok időt volt távol a várostól és nem is mélyedt a felszín alá úgyhogy fogalma sem volt róla, hogy ilyesmi történhet. A lovával átvágtat a tömegen mögötte pedig Csámpás szedi a lábát. Egy nagytestű kutya csak egy nagytestű kutya. Valószínűleg annyi esze mindenkinek van, hogy ne azon akarja levezetni a feszültségét. A fogadóhoz érve igencsak kellemetlen hírek fogadják.*
-Talán igen. Ha más nem ott talán nagyobb a rend.
*A Pegazus ugyanis arról ismert, hogy a rendzavarókat a városőrség vagy a helyi kidobók hamar elintézik. A lovát irányba is állítja és megindul a fogadó felé.*
~A nemesség nem tett semmit, a városőrség nem tett semmit, a kikötőt elfoglalták, a félelem eluralkodott az emberek elméjén, a feszültséget pedig valakik tovább fokozták. A város részéről egy dolog követheti ezt ha így folytatódik. Mégpedig egy véres megtorlás. Satereth ebben a te kezednek is benne kell, hogy legyen.~


7819. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-04-09 10:13:18
 ÚJ
>Khad'un Árnyköpeny avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26

Játékstílus: Vakmerő

//A nagy egyenlőség napja//

*Látható módon kicsit rosszul értelmezte a mágus magyarázatát a mágikus affinitással kapcsolatban, de most, hogy érti, mi a mágikus affinitás, már nem kérdezi meg, hogy mi köze van ennek az új varázslatok feltalálásához.
Annál is inkább, hogy folyamatosan haladnak a negyedek felé, és társa a várható választ adja mindkét kérdésre.
Egyben azt is megtudja, hogy merre menjenek, bár a szegénynegyed felé tekintve nem tűnik túl bizalomgerjesztő úti célnak.
El is indul, közben ügyelve arra, hogy ne lehessen látni kardjának anyagát, ugyanis látható módon sokan ezt az időpontot használják arra, hogy zavarosban halászva megszedjék magukat.
Ráadásul aki nem az értékekre megy, az is nagyon dühös. Ha valaki odafigyel, nem is kényszerül hosszú töprengésre, hiszen a tömegek nem figyelnek arra, hogy halkan beszéljenek.
Az egyik csoportban arról üvöltözik egy férfi, hogy a gazdagok mindenüket elvették, a másikban arról, hogy eljött a világvége, mindenki mentse magát.
Mikor elküzdik magukat a Kósza Pintyig, csak be kell nézni ahhoz, hogy lássa, ott bizony senkit sem fognak megtalálni.*
-Hol keressük őket? Megéri megnézni a Pegazusban?
*Fordul a mágus felé.*



7818. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-04-07 18:58:15
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Szelíd

//A Nagy Egyenlőség Napja//

*A Szegénynegyed ritkán kihalt, de tömeg és tömeg között is van különbség. Ez a mostani izgatott, felajzott, lelkes és erőszakos. Sokan kis csoportokban tárgyalják az eseményeket, mások indulatosan magyaráznak arról, mit is kéne tenni. Árusok pakolnak el sietve, kisiparosok deszkázzák belülről műhelyeik ablakát. Többen vödrökbe gyűjtik a vizeket hajlékukban, a legrosszabbra, a tűzvészre készülve. Félelmük nem tűnik alaptalannak, a város fölött több helyen is feketén fodrozódó fellegeket lehet látni, ahogy az ég felé tapogatnak valahonnan a házak közül. A zsebtolvajok természetesen degeszre keresik magukat a káoszban és sokan most látják eljönni a megfelelő alkalmat arra, hogy régi adósságokat törlesszenek. Egy-két banda pofátlanságában összeverődik és az utcákon vonulva fosztogatják végig, akiket csak elkapnak. Hamarosan azonban a lakók tömörülnek csoportokba és kíméletlenül elverik, vagy akár megölik azokat, akik nem veszik elég gyorsan észre magukat. Szomszédságok fognak össze és fegyverkeznek fel, amivel csak tudnak. A Szegénynegyedet szaggatja az erőszak, miközben akár idegenek fognak össze, hogy megóvják a káosztól életüket és azt a keveset, amijük van.*


7817. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-04-03 23:41:00
 ÚJ
>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Loyenara//

- Ó, a tea jó!
*Rikkant fel, majd széles mosoly kerekedik az arcán. Nem tudja eldönteni, hogy a lány csak kedves akar lenni, vagy tényleg akar tőle valamit, de úgy tűnik, ez hamarosan kiderül. Nem fog indokolatlanul hajtani senkire sem, sosem vágyott igazán kapcsolatra, még nővel sem volt, de valahol el kell kezdeni, nem, Ha pedig pedig csak barátkozásról van szó, legalább kap teát, elüti az időt, és nem fog unatkozni.*
- Milyen teád van? Hmm... Nem is lényeges, a tea, bizony tea!


7816. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-04-03 23:19:24
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Vakmerő

//Kutatómunka//

*A szegénynegyedbe érve gyorsabb iramra fogja Borsot, na persze nem kockáztatva, hogy véletlenül nekimenjen valaminek vagy valakinek. Csupán semmi kedve nincsen a nála magasabb koldushaddal megverekedni újfent, ha már éppen az imént vesztek össze; arról nem is beszélve, hogy így még a kalapja is kevésbé van veszélyben, mint azelőtt, hiszen egészen magasan van hozzá, hogy a kis koldus kölykök felérjék a fejét. Kényelmesen elhelyezkedik a nyeregben, úgy tekint le a műveletlen bagázsra. A tömegből kiválik egy férfi – szerencsére nem az, akivel az imént találkozott –, és odakiált neki.*
- Szép hölgy, kérlek, szánj meg néhány arannyal!
*Dorawyna üdvözlésképpen megbiccenti kalapját, és gúnyosan felnevet.*
- Erre a lóra költöttem minden pénzemet. *Majd rámutat a pici, meglehetősen soványka kis állatra.* Ahogy láthatod, eddig se volt pénzem, de most… Bocsáss meg, de most már végképp nincsen.
*Nem hazudott, a zsebében alig zörög már pár darab pénz, és abban sem biztos, hogy fedezi a szállását és azt, hogy egyen egy jó tál ételt, ha még a lovát is beadja az istállóba. Állítólag drága egy lovat fenntartani.*
~ Költséges dolog ez a kalandozás. Nem csoda, hogy ezek az emberek is inkább laknak itt. ~ *Gondolja, elnézve a düledező viskókat, amikben gyerekek szaladgálnak és kutyák ugatnak. Továbbindul a főtér felé.*


7815. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-04-01 03:23:29
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Vakmerő

//Kutatómunka//

~ Kell egy ló, ez biztos. Nem valami csatamén, elég, ha egy kis szerencsétlen jószág, amelyik elbír. ~ *Listázza magában.* ~ Papírom van, tintám is, egyszóval minden, amire útközben szükségem lehet. Ami nem a tarisznyámban, az pedig a fejemben van. Már csak az élelemben nem vagyok biztos, ahhoz tudnom kéne, hova tartok. ~
*Lehet, hogy ételt kéne vennie, állapítja meg a papír fölé görnyedve, amelyikre akart-akaratlan is felvéste a teendőit. Abban már egészen biztos volt, hogy egyedül csak vészhelyzetben indul el. Pénze nincs, ha megveszi a lovat, többé azért már biztosan nem kell aggódnia, hogy zsebmetszők végeznek vele, legfeljebb, hogy álmában erőszakot vesz rajta valami haramiatábor. Ez pedig – be kell látnia – sokszor ugyanolyan esélyes egy sötét, kihaltabb mellékutcán, mint a vadon büdös közepén. Nem lehet minden négyzetméteren öt-hat őr, akik egész nap odaadó figyelmükkel őrzik a környéket, nem igaz?
Hogy megerősítse igazát, körbepillant, és meglepetésében ijedten csuklik egy nagyot. Eddig végig abban a meggyőződésben volt, hogy a gazdagnegyedbe tart, de úgy látszik, annyira elmélázott, miközben kezében a kis listát készítette, hogy lábai az ellenkező irányba vitték. A szegénynegyed közepén áll, az omladozó házak között, és ahogy a puszta gondolattól fintorogva, hogy csizmája poros lesz, az egyik utcába lép, észreveszi őt egy csapat koldus.*
~ Jaj ne, még ez is! ~ *Forgatja a szemét, és a kifejezetten piszkos alakokra néz, akik közül két öregember kérleli, hogy adjon neki és a családjának pénzt.* ~ Persze, az elegáns gúnyám teszi. Sejthettem volna! ~ *Nem az alkalomhoz öltözött, hogy elvegyüljön, és mikor már egy kisfiú a szeretett sapkáját is megpróbálja lesodorni fejéről, betelik a pohár.*
- Takarodjanak az utamból! *Rivall rájuk mérgesen, és kezét hosszútőrének markolatára csapja. Reméli, hogy fényes nappal ezt senki nem veszi olyan fenyegetésnek, amit hamar viszonoznia kellene, elvégre Dorawyna nem valami veszélyes szerzet. Ha nem lenne borzasztóan rossz kedve, még talán azt is beismerné magának, hogy csak egyszerűen fél az emberektől, de ez nem az a hely és időpont, ahol ezt meg kéne magával tárgyalnia. Meg sem áll, amíg egy őrrel nem találkozik a szegénynegyed kellemesebb feléről.*
- Ezek az őrültek majdnem ellopták a sapkámat! *Mutat sértődötten a fejfedőre, de az őr csak ösztönösen pillant rá, hisztériáját pedig szóra sem méltatja, csak áll tovább, mint egy cövek. Dorawyna legyintve odébbáll, és vissza sem néz erre a rettenetes, poros, pórnépeknek való helyre. Meg sem áll a gazdagnegyed kapujáig.*


7814. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-04-01 00:31:14
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Orcátlan meghívás//

- Szükséges és jó... *ismétli elmerengve* Azt hiszem, értem, mire gondolsz, de attól még nehéz azt mondani, hogy jó. *zárja le a témát, mert bár annak természetesen örül, hogy a többség megmenekült, annak még jobban örülne, ha mindenkit meg lehetett volna menteni. A mosatlannal kezd el foglalkozni inkább, majd hirtelen valami egészen más köti le a gondoltait. ~Vagy inkább valaki~ mosolyodik el magában. Bár az első két mondattal kapcsolatban is lennének megjegyzései, örül, hogy valamennyire választ kapott a kérdésére, így nem feszíti tovább a húrt kérdezősködéssel*
- Igazán örvendek, Taitos! *feleli kuncogva a kézcsókra* Sokat hallottam már Önről! Csupa rosszat! *igyekszik tréfával elütni a dolgot, mielőtt túl komolyra válna a hangulat. ~Vajon mit rejtegethet még?~ villan át agyán a gondolat, de nem szeret mások életében kutakodni, így egyelőre beéri annyival is, amennyit elmondanak neki. ~Remélem, semmi törvénytelen nincs a háttérben...~ aggodalmaskodik kicsit, bár nehezen tudná elképzelni, hogy az előtte álló fiú ilyesmibe keveredjen. ~Menjünk inkább!~ rázza le magáról kétkedő gondolatait, majd miután mindent elintézett, örül, hogy végre kiszabadul a házból. Most döbben csak rá, mennyire hiányzott neki a friss levegő, ami segít kitisztítani az elméjét és más színben látni a világot.*
- Az. *bólint a macskát illető megjegyzésre, miközben becsukja maguk mögött az ajtót, hogy tényleg elindulhassanak*
- A szántók? *kérdez vissza kissé meghökkenve. Nem mintha a sok gyaloglás riasztaná meg, ám nem számított rá, hogy kis kalandjuk olyan messzire viszi őket. ~Remélem, estére visszaérünk!~ kezd el aggódni újra, pedig még csak az előbb indultak el. Aggódásából egy újabb kérdés rázza fel*
- A hátasoktól? *kérdezi újra, kissé idiótának érezve magát, amiért gyakorlatilag minden szót megismétel, de nem igazán tehet mást, hisz csak most ismeri meg a terv pontos részleteit.*
- Nem félek, de miért? Csak nem egy lovat rejtegetsz valahol? *folytatja nevetve, hiszen ha nem is tud még mindent, egy hátasló azért csak feltűnt volna neki, ha lenne valahol a közelben. ~Vajon mit tervez?~ ébred fel benne a gyanakvás, bár mivel egyelőre nem tudja mire vélni a dolgokat, próbál nem rögtön a legrosszabbra gondolni*
- De nem bánom a sétát se. *igyekszik inkább az ismert terepen maradni* Megszoktam már, errefelé nemigen közlekednek máshogy az emberek. *ereszt meg egy fanyar mosolyt, hisz a Szegénynegyed lakóinak legtöbbször még élelemre is alig telik, nemhogy állatot tartsanak. ~Nem marad más, csak a gyaloglás~ sóhajt magában lemondóan, hiszen bár mindig végtelenül unalmas elfoglaltságnak tartotta, lassan azért kezdi megszokni a dolgot ~Most legalább a társaság nem rossz~ mosolyodik el, miközben egyre kijjebb érnek a negyedből.*
- Haha, ezzel akarsz megvédeni? -*nevet, és egy pillantással újra végigméri az említett botot. ~Jó, elég masszívnak tűnik, de azért kétlem, hogy egy farkassal szemben sok esélye lenne...~ vélekedik magában, bár hangosan azért igyekszik ezen gondolatainak kissé kíméletesebb, de legalábbis viccesebb formában hangot adni*
- Lehet, testőrt kéne fogadnom inkább... *kezdi elmélázva* Tudod, az úrilányoknak vigyázniuk kell magukra! *folytatja olyan pökhendin, ahogy csak tudja, felelevenítve tegnap esti játékukat. Ahogy haladnak tovább, élvezettel hallgatja a halk fütyörészést, miközben irigykedik is kissé, ő maga ugyanis nem képes ilyesmire.*


7813. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-31 11:23:43
 ÚJ
>Tepis Bavallis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Hajnal//

*Forgolódik álmában, homlokáról kövér izzadtságcseppek csorognak a halántékára. Ritka az, amikor ilyen nyugtalanítót álmodik. Fut, lohol egy sötét erdőség kellős közepén. Érzi, hogy üldözi valami vagy valaki, de nem tudja, miért. Percekig szalad, többször hasra esik, aztán mikor már minden reményét elveszíti, hirtelen vakító fényt lát a fák közül. Lelkébe nyugalom költözik, az üldöző eltűnt. Közelebb lépdel, szemét majd' elvakítja amit lát. Az entitás az, maga az idő irányítója, az élet kusza fonalainak szövője és mozgatója!
Ritkán látja őt teljes valójában, hisz amikor megjelenik neki, akkor mindig valami jelentőségteljes dolog van készülőben. Neki mindig szól, és ő mindig meghallgatja. A fénylő entitás kinyújtja éteri kezeit és Tepis homlokára teszi őket. Tepis elméje ettől elborul, s az érintéstől egy új kép bontakozik ki szemei előtt. Erdőség, szerpentin, egy nagy hegy, egy barbár város... Aztán rúnák. Egy rúna, két rúna, három rúna, majd a három sárgán fénylő jel egyet alkot. Beleég az emlékezetébe.
Zihálva kel fel s akkora lendülettel, hogy legurul a földre. Percekig magához sem tud térni, csak azt érzékeli hogy teste tetőtől talpig izzadt, s hogy végtagjai egészen elgémberedtek. A hold ezüstös fátyla bevilágít a hálószoba kis ablakán, és megvilágít mindent, de mintha már az ég is kezdene kivilágosodni. Hajnalodik.*
- Ammunapi!
*Nagy erővel ugrik fel a földről, s kirántja a hálószoba ajtaját. Odarohan a könyvespolchoz és leveszi róla féltett kincsét, őseinek ereklyéjét, azt a bizonyos könyvet. Visszalohol a hálószobába s a hold éles fényénél vadul lapozni kezdi, egészen addig, amíg a rúnákhoz nem ér. Hamarosan meg is találja azokat a kackiás rúnákat, amiket az imént látott álmában, s végigsimít rajtuk.*
- Ez volt az.
*Elolvassa az ősei nyelvén írt szöveget, ujjaival követvén a sorokat, szinte kántálva a szavakat. Kiolvassa a változás szelét, az istennő szavait, az új jövő ígéretét, az egyetlen utat amit járnia kell, s hogy az ő sorsa most indulásra késztet. Az álmában látott környéket felismeri. Megfordul, s farkasszemet néz a holddal.*
- Búne. Legyen, ahogy te akarod, dussa dal tumpe!
*El kell rendeznie a dolgait s összepakolnia a legfontosabbakat. Reggel indulnia kell.*


7812. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-30 22:03:31
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Orcátlan meghívás//

*Taitos csak egyetérteni tud a lány szavaival.*
~Párbaj, orgyilkosság, sokkal jobb, mint seregek vérontása.~
*Persze van, aki nagyobb babérokra tör. A pusztításon keresztüli elégedettséget nem magyarázza kezeik pakolgatásánál jobban, sőt, egy kicsit meg is némul attól, hogy milyen könnyeden ki tudná fejteni, hogy a népek pöffeszkedő sanyargatóit milyen élvezettel hányná kardélre. Csak a lány nyálkán való felkuncogása téríti vissza. Elmosolyodik. Annyira nem is komor így a dolog.*
-Jó is volt.
*Felel még a hősi halálra.*
-Szükséges és jó, hány ártatlan menekült meg, nem?
*Próbálja rendbetenni a jó fogalmát, hiszen ha az életmentés csupán szükség és nem jó, az elég közömbös egy világ lehet. Később már összébbújva Taitos sem feszegeti határait, pedig... Pedig melyik férfinek ne lenne kedvére néhány napos öröm után beleveszni a ködbe, ha nem gondol arra, hogyan is törnének össze a most ragyogó szemek. Így inkább csak egy apró somolygó mondatot mond a nevét illetően.*
-A neveknek nagy súlya van.
*Mondja egészen komolyan.*
-Szóval csak egy darabot adok neked, nehogy összetörjön.
*Mosolyodik el.*
-Taitos volnék.
*Csókol kezet illedelmesen, majd kacagó szemekkel irányítja lépteit kifelé. A macska eltűnése emlékezteti rá, hogy milyen jól is döntött az előbb.*
-Hálátlan.
*Csóválja a fejét nevetve.*
-No, gyere, irány a szántók, ott lesz elég Ulsga az ugarokon.
*Reménykedik, noha jó... Órás út az még, de talán gyorsíthatnak egyet rajta.*
~Ha ő is úgy akarja.~
*Kicsit elmereng.*
-Mondd csak, nem félsz a hátasoktól?
*Kérdezi puhatolózva, ahogyan kifelé vezeti a városból a lányt.*
-Vagy nem bánsz egy hosszú sétát?
*Kérdezi, felnéz az égre.*
-Elvégre aránylag jó idő lesz.
*Reménykedik.*
-Az erdő ilyenkor kellemes. Persze csak ha nincs farkas... De hát azért van itt ez a bot.
*Nevet fel úgy, mintha tényleg fegyver lenne.*
~És tényleg az.~
*Lassan egyre rendezettebbek lesznek a kockakövek talpa alatt, így az utazás derűje fogja el. Dalt kezd fütyülni, ha cseppnyi csend telepszik rájuk.*


7811. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-30 15:18:24
 ÚJ
>Sheldat Belril avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

* Alig hagyja el a gazdagnegyedet, szinte mellbevágja a változás. A sokszor indokolatlanul is hatalmas palotákat előbb egyszerű polgári házak, majd szinte már szánalmas kis viskók váltják fel. Sheldat csak rázza ezen a fejét, hisz míg előbbit munkája során, addig utóbbit gyermekként ismerte meg. *
- Ha nem szedem össze magam, még a végén itt kötök ki.
* Feddi magát halkan, igyekezvén elkerülni a gyanúsan szűk és szemetes sikátorokat, ám keze soha nem kerül egy tenyérnyinél messzebb buzogányától. Ha jó tudja, akkor a fogadó már nem lehet messze. *


7810. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-30 13:54:21
 ÚJ
>Tepis Bavallis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Bavallis Jósda//

*A jóslás megtörténik, az úrfi nem mutat különösebb érdeklődést. A procedúra végén ad neki egy szerencsesütikét, aztán útjára engedi. Noha életének fonalaiból kuszaságot, de szép lehetőségeket olvasott ki, jelen helyzetében nincs oka aggodalomra.
Miután útjának ereszti az ifjút, megtörölgeti homlokát. Egy-egy jóslás mindig kifárasztja, Ammunapival, a nagy entitással való kommunikáció mindig sok energiát igényel. Kihúzza a függönyöket, elpakolja a kellékeket, s miután minden a helyére került, előveszi egyik legféltettebb kincsét, az őseitől örökölt könyvet és szokásához híven, ezredjére is hosszasan böngészni kezdi.*


7809. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-27 01:30:34
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Orcátlan meghívás//

*Mosolyogva távozik a szobájából, majd a reggeli előkészítése után érdeklődve hallgatja a tegnap esti történet folytatását, bár a háborús részen még mindig kissé nehezen tud túllépni, ugyanakkor a fiú szavai elgondolkodtatják*
- Azt hiszem, ebben igazad van... -*mereng el a hallottakon*- Ez is egy újabb érv amellett, hogy egyszer s mindenkorra be kéne fejezni a háborúzást! -*hangoztatja határozott véleményét a témában, hiszen teljesen értelmetlennek tartja, hogy olyan dolgok miatt öljék meg egymást az emberek, amit egy egyszerű párbeszéddel meg lehetne oldani. ~Az erőszak sohasem megoldás!~ jut eszébe az örökérvényű bölcsesség, amit anyja mondogatott neki kiskorában. ~ Sajnos ezt a Szegénynegyedben könnyű elfelejteni...~jut eszébe keserűen eddigi tapasztalatait alapján, bár neki azért szerencsére mindig sikerült ehhez tartani magát. ~De sokkal könnyebb lenne minden, ha mindenki így viselkedne~ képzel el magában egy békésebb világot, ahol mindenki kedves. Egészen addig, míg a fiú szavai vissza nem rántják a rideg valóságba, ahol egyáltalán nem olyan jószívű mindenki, mint ő szeretné*
- Azért én sajnálom. Biztosan nehéz lehetett így felnőni... -*feleli őszinten szomorúsággal a hangjában, hiszen elképzelni se tudja, milyen nehéz lett volna az élete, ha még az édesanyja se lett volna mellette. ~Teljesen egyedül a világban... Ijesztőnek hangzik!~ borzong meg a gondolatra. De nem akarja túlzott önsajnálatba taszítani sem önmagát, sem vendégét, így gyorsan témát vált ő is, és érdeklődve hallgatja a mágusokról és a tudásról szóló rögtönzött kis előadást*
- Elégedettség a pusztításon keresztül? -*kérdez vissza értetlenül*- Ez mégis hogy lenne lehetséges? -*töpreng továbbra is a dolgon, miközben kezeit felajánlja a bemutatóhoz, és kérdés nélkül végrehajtja az utasításokat, hogy meglássa, mi sül ki ebből az egészből*
- Ez az első nagyon nem tetszik! -*húzza el a száját, és a nyomaték kedvéért még a fejét is megrázza kissé, ám többet egyelőre nem mond, nehogy megzavarja a tanmesét*
- A nyálka? -*ismétli nevetve a furcsa szót a második verzió hallatán. Bár úgy véli, érti, miről van szó, abban nem egészen biztos, hogy tudja, a nyálka hogyan kapcsolódik ide. A nem túl kellemes első elképzelések után a második kettőt már sokkal szívesebben hallgatja*
- Azt hiszem, az alkotás tetszik a legjobban! De az önmegvalósítás se rossz... és mindkettő határozottan kellemesebb, mint a rombolás, vagy a káosz. -*jegyzi meg mosolyogva a végén. A tudást illető mondatokat kicsit átgondolja magában, és csak egy pillanatnyi szünet után fejti ki véleményét a témában*
- Azt hiszem, egyetértek azzal, amit mondtáál -*kezdi kissé bizonytalanul*- Bár én nem azt mondanám, hogy jó, inkább azt, hogy szükséges. -*jegyzi meg, miközben magában azon tépelődik, mihez kezdene, ha valaha ilyen helyzetbe kerülne, hogy emberek sorsáról döntsön. ~ Vagy akár a sajátomról... ~töpreng el ~ Remélem, soha nem kell majd ilyenek miatt aggódnom!~ zárja le inkább magában az emberáldozat témáját, mielőtt túl messzire ragadnák gondolatai. Kapóra is jön neki, hogy a fiú végzett a reggelivel, így gyorsan a koszos edényekkel kezd el babrálni. Mosogatás közben persze hallja a segítségről szóló ígéretet, ám nem igazán tudja, mit értsen alatta, így teljesen meglepődik, amikor egyszer csak hátulról átölelik. A fiú hirtelen közelségétől és a vallomástól annyira zavarba jön, hogy érzi, a füle tövéig elvörösödik, miközben attól fél, kiejti a kezéből a tányért. Gyorsan végez is inkább az edényekkel, hogy egyikkel se történhessen baleset, majd tovább áll ott egy pillanatig, kezét az őt ölelő karokra téve. Jól esik neki, hogy a változatosság kedvéért most rá vigyáz valaki, így igyekszik kiélvezni a helyzetet. Nemsokára azonban megpróbálkozik egy megfordulással, hogy szembekerüljön a fiúval*
- Ezt inkább nekem kéne mondani! -*feleli, egyik kezével végigsimítva a fiú arcán*- Köszönöm! -*mondja őszintén a szemébe nézve, majd tekintete kissé lejjebb siklik a fiú szájára, azon gondolkozva, mit szólna, ha most megcsókolná. Hamar megszólal azonban a józan esze, és ha tehetné, a fejét fogná előbbi gondolataiért. ~Hiszen alig ismerem! Még azt sem tudom, hogy hívják...~ tér magához a kellemes révületből, amiben egész tegnap este és ma reggel is ringatta magát, és előbbi gondolatait félresöpörve végül mégis az értelem győz*
- Elárulod a neved? -*kérdezi kissé szorongva, hiszen egyáltalán nem biztos benne, hogy fog-e választ kapni a kérdésére, és ha igen, az vajon igaz lesz-e. ~Elvégre te se a teljes igazságot mondtad!~ dorgálja meg józan esze, ám igyekszik gondolatban elhessegetni a bosszantó hangot. Jelenleg egyáltalán nem bánja, hogy Tina lehet ismét, mint kislánykorában. ~Akkor sokkal egyszerűbb volt minden...~ gondolja szomorúan, majd akár kapott választ a kérdésére, akár nem, kibontakozik az ölelésből, és készülődni kezd az induláshoz. Gyorsan benéz még édesanyjához, hogy jól van-e, majd miután erről megbizonyosodott, az utasításnak megfelelően felkap egy üres kosarat, és megindul az ajtó felé. A felé nyújtott kezet örömmel elfogadja, majd ahog nyitja is az ajtót, már hallja is az apró lábak dobbanását a padlón*
- Látod? -*kérdezi, miközben szélésre tárja az ajtót*- Csak a reggeli kellett neki, és már megy is csavarogni! -*mutat a macskára, aki épp akkor slisszan ki és tűnik el a negyed forgatagában egy szempillantás alatt*- Legközelebb csak holnap látjuk, vagy holnapután. -*mondja kissé lemondóan, hiszen sose lehet biztos benne, nem történik-e napközben valami Pöttömmel, és másnap is fel fog-e tűnni az ablakában*
- Na menjünk! -*csukja be maguk után az ajtót, várva, hogy a fiú mutassa az irányt.*

A hozzászólás írója (Navarentine Solichastra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.27 01:42:49


7808. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-24 07:53:19
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Orcátlan meghívás//

*Taitos bizakodik a lány szavait hallva.*
~Élet van benne, annyi bizonyos.~
*Aztán eszébe ötlik, ahogy apját kereste egy nemesi bál előtt gyakorlatilag bízva az égi jóindulatban, hogy őt majd beengedik. Elmosolyodik.*
~Kis szeleburdi.~
*Viszont kifejezetten őszinte, ez pedig igazán értékelendő Taitos szemében.*
-Oh igen, ha szépen kérik minden más.
*Bólint. Taitos is szépen szokott kérni.
Azt persze, hogy szép hangja lenne még mindig kétli.*
-Hmm, hát akkor legalább valakinek tetszik.
*Von vállat, hiszen lehet egyszerre igaza mindkettejüknek, ha saját tetszésükről van szó. Innen pedig a történeteké a főszerep.*
-Valahogy biztosan. De olyankor senkinek sem jut eszébe. Nehéz mindent elsőre tökéletesen csinálni, főleg harchelyzetben.
*Fejezi be szavait egy megjegyzéssel, ugyanis a mágusok harcban köztudottan rosszabbak.
Aztán a lány félreérti a folytatást. Kezével megsimogatja a lány őt szorító kézfejét, de el nem engedné.*
-Nem, nem ez a lényeg, semmi gond. Mára azt hiszem én nem is sajnálom.
*Mondja, hiszen tényleg nem is sajnálja, na jó, talán kicsit valahol hiányzik a szülői szeretet és nem csak a pártfogók gondoskodása, amit megkapott, hanem az, amivel többet nyújtott volna neki egy anyuka és egy apuka.*
~Akik elhagytak.~
*Gondol arra, hogy azért annyira jó dolga nem lett volna ott ám.*
-Egészen egyszerűen ez a szó illik rá.
*Biccent a mesteri latolgatásán, de egyből ugrik is, a másik téma több agytekervényt mozgat meg.*
-Nos, szerintem rossz oldalról közelítik meg a lényeget. Mert ugyebár elégedettséget akarnak, ami szerintük a pusztuláson keresztül vezet. Ezért pedig ugyanúgy hajlandóak megtenni mindent, mint a szerelmes gerlice a párjáért, csak ők ugye sokkal kellemesebb módon akarják elérni az elégedett állapotot.
*Be is mutatja mire gondolt, ujjait begörbítve emeli, a lánytól elcsent jobbját az asztalhoz és leteszi oda. Baljával is így tesz, majd kéri a lányt, hogy tegyen így ő is.*
-Nézd!
*Megmozgatja egyik félgömböt formázó kezét.*
-A világ befejezetlen, tele van félkésszel, és "félkézzel".
*Teszi hozzá kissé szórakozottan, mintha nem tömeggyilkosok általános motivációját keresné.*
-Innen négy verzió van. Az egyik az, hogy újraértékeljük az egészet. Azt mondjuk, hogy mától ezt *rázza meg az egyik félgömbbé alakított kezét.* -Hívjuk annak, és ráadásul, ha csak nekem van ilyen.
*Felemeli balját, végigugrál a lány kezein és sajátján is, azok kilapulnak.*
-Akkor én vagyok az egyedüli nagy, a mester, az uralkodó.
*Mutatja.*
-Avagy ez az üressé tétel, rombolás, pusztítás.
*A következőeset jön.*
-Tedd össze a kezeidet!
*Kéri a lányt, ha megtörtént, folytatja.*
-Neked most van valamid, ami jó, ami egy, nem csak fél, ami előre mutat.
*Itt megint megmozgatja a rosszcsont balt.*
-Én erre irigy vagyok, hiszen ez jobb, mint én. Elintézem, hogy ne legyen az.
*Szétválasztja Tina kezeit.*
-Ez a káosz, a lehúzás, a... nyálka *bukik ki belőle a leginkább találó szó.*
-A következő eset, mikor rájövünk, hogy nem kell nagy dolgokra vágyni, és sokkal több "fél" van odakint, mint amennyit mi egésszé tudunk tenni.
*Ökölbe szorítja kezét.*
-Kész is!
*Mutatja.*
-Egyesek ezt önmegvalósításnak, kiteljesedésnek mondják. Szép dolog.
*Fejezi be a bemutatót, majd rátér a negyedik esetre.*
-Ezután nincs más hátra, add a kezed!
*Kéri a lányt, hogy egy félgömböt dobjon be a közös gombóc érdekében.*
-Látod, így máris kész!
*Nevet fel.*
-Ezt hívják alkotásnak, épülésnek.
*Kicsit vár.*
-Egy nagy titka van. Döntsd meg kicsit a kezed!
*Kéri, és ahol így rés támad, beteszi sajátját, majd megismételvén ezt, a lány másik keze is helyet kap.*
-Látod? Tud ilyet. A többi nem.
*Fejezi be a tanmese részt.*
-Visszatérve a tudásra, minden csak azon múlik, hogy mire lehet a tudást használni. Ha sötét erők szolgálatára, akkor ha fizetnének, akkor se. Ha valami értelmesebb oka van, legalább önfejlesztő, akkor vagyonokat megér, ha pedig életeket menthet, akkor akár életeket is. Ahogyan azt a mesében is láthattad, ketten haltak százakért. Nem örömteli, de jó.
*Összegzi gondolatait. Soha nem gondolt még arra, hogy pontosan mennyit is ér neki a mágia.*
~Mint a madárnak a szárnya.~
*Gondol vissza rá. Bármit megérhet, szinte bármit. Feláll és jól zavarba is ejti a lányt.*
~Pironkodva még aranyosabb.~
*Könyveli el, ráadásul még keze alól is kikapja a munkát.*
-Akkor viszont segítek!
*Szól, és a lányt hátulról orvul szorosan átkarolja.*
-Köszönöm, hogy ennyit teszel értem!
*Mormogja válla felett.*
-Ezt a reggelit még harminc éven át enném!
*Locsog, míg a lány mosogat, aztán kiadja a parancsot az indulásra.*
-Hozz kosarat, én hozom a botom!
*Engedi útjára a lányt, aki előbb anyjához tér be, így valószínűleg Taitos végez előbb, a küszöbön várja hát a szőkeséget felé nyújtott karral.*


7807. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-22 20:07:50
 ÚJ
>Loyenara Moreeth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Atehaner//

*Nem feszegeti tovább a faji témát. Látott ő már különbet is, de nem tagadhatja, hogy Atehaner külseje kifejezetten egyedi és megnyerő. Meg sem szólította volna, ha olyan lenne, mint a többi. És nem a sötét bőre vagy fehér haja keltette fel a figyelmét, lehetne akár ember is vagy elf, a hegek magukért beszélnek.*
-Ö... igen, persze. *Pillant fel. Nem tudja eldönteni, hogy a férfi nem akarja tovább zavarni, vagy ráunt a társaságára, azért akar minél hamarabb lelépni.* De ha gondolod, bejöhetsz. Csinálhatok egy teát.
*Ennél többet nem tud felajánlani, de nem is nagyon tudja, mit mondhatna. Csak örül, hogy végre beszélget valakivel a szerzeteseken kívül. Erőltetni viszont nem akar semmit, a végén még ő fog túl rámenősnek tűnni, ami távol álljon tőle. Az igazat megvallva, azt sem tudja, mit akar ebből az egészből kihozni.*


7806. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-20 20:08:18
 ÚJ
>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Loyenara//

- Hát, megkaptad a választ!
*Atehaner szerint túl is tárgyalták a félvér témát, ideje lenne továbblépni.*
- Nem, tényleg nem. Mondtam, vándorféle vagyok. Mióta elszöktem, nem leltem otthonra.
*Ez inkább egy szebb kifejezése annak, hogy nincs elég pénze házat venni. Vagy bármilyen más, jelentősebb dolgot. Annak is örül, hogy enni tud, bár sokszor az ételt is lopja, vagy gyűjti az erdőben.*
- Hát, akkor gondolom, innen már hazatalálsz.
*Áll meg. Jót beszélget a lánnyal, de az eleve nem akarta, hogy vele jöjjön, nem akarja, hogy olyasmit higgyenek róla, ami nem is igaz.*


7805. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-18 23:37:12
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Orcátlan meghívás//

- Ó, ugyan, dehogy! Nem hagyom én magam olyan könnyen elnyomni! -*feleli nevetve a tudatlanok magabiztosságával. Bár még senki nem próbálkozott ilyesmivel, azért tökéletesen tisztában van vele, hogy egy erőszakos férfi igencsak könnyen rá tudná kényszeríteni az akaratát, ám amíg nem kerül ilyen helyzetbe, addig magabiztosságot ad neki, hogy úgy tesz, mintha nem így lenne.*
- Persze, ha szépen kérik, az mindjárt más... -*vet egy gyengéd pillantást a macskára, aki bár a szó szoros értelmében nem tud szépen kérni, ám annyira aranyos, hogy lehetetlen nem engedni a nyávogásának. ~Na meg persze azért is célszerű, hogy utána csak csendben doromboljon inkább~ mosolyodik el magában, ahogy eszébe jut kora reggeli ébresztője. A nyelvnyújtásra ő is hasonlóan válaszol, majd reggeli rosszkedvéhez képest határozottan jobb hangulatban indul vissza a konyha felé, majd a reggeliző asztalhoz*
- Nos, ez esetben örülök, hogy én lehetek az első! -*feleli mosolyogva, mert bár még nem régóta ismerik egymást, annyit azért határozottan kijelenthet, hogy inkább a barátok közé sorolná magát, mint az ártó szándékúak közé. Figyelmesen hallgatja tovább a mesét, ám a második rész lezárásával még mindig nem igazán elégedett.*
- Jobb lett volna, ha azt a két életet is meg lehet menteni. -*jegyzi meg félhangosan, mert bár tisztában van vele, hogy a háború jelentős veszteségekkel jár, és néha érdemes áldozatot hozni a nagyobb jóért, azért mindig sajnálja az elesetteket, és jobban örülne, ha senkinek nem kéne az életét adnia a harcokban. ~Sose fogom megérteni, miért jó háborúzni~ mereng el magában, de ezúttal se jut sehová ezzel a gondolattal, így hamar továbblép inkább, és figyeli a folytatást.*
- Kár! -*biggyeszti le az ajkait a folytatás hiányára, talán túlságosan is rájátszva a szomorúságra, amit a tudatlanság miatt érez. Közben érdeklődve követi a fiú pillantását a szobába, majd hallgatja további megjegyzéseit. ~Ezek szerint mégis van tovább...~ mosolyodik el magában. A történet előrehaladtával már épp megkérdezné, hogyan lehet valakinek porból a szakálla, de inkább úgy dönt, hallgat, nehogy elszalasszon valamit a folytatásból. Később örül is, hogy nem szólt közbe, hisz így végül csak kibújik a szög a zsákból, hogy nem csak egyedül neki van itt nehéz sorsa*
- Ez borzasztó! Sajnálom! Nem kellett volna megkérdeznem... -*szabadkozik, mikor a fiú elmeséli, mi történt vele kiskorában. Észre se veszi, mikor tette meg, de újra azon kapja magát, hogy a fiú kezét szorítja*- De örülök, hogy minden jól alakult! -*próbálkozik meg egy megnyugtatónak szánt mosollyal, és bár többet is szívesen megtudna a bot további sorsáról, míg idekerült, nem akar érzékeny témákat érinteni, így inkább nem kíváncsiskodik tovább.*
- Hát, ha ennyire szeretnéd, nevezheted annak! -*feleli tettetett nagylelkűséggel*- Attól még úgyis tudom, hogy nem az, de kedves, hogy így gondolod! -*zárja egy őszinte mosollyal, majd belevág a saját történetébe*
- A mesteritől távol van, de a fura azt hiszem, tökéletesen összefoglalja a dolgot! -*ereszt meg egy vigyort a megjegyzés hallatán, hiszen neki is ez az első szó, ami eszébe jut a mesével kapcsolatban. Az ár és a hirtelen idekeveredő mágusok kapcsán azonban csak hallgat egy picit, míg próbálja összeszedni, mit is gondol a témáról, ám saját véleménye helyett csak újabb kérdések hagyják el a száját*
- Szerinted megérte? Mármint a sötét mágusoknak... -*kérdezi őszinte kíváncsisággal*- Mennyit ér a tudás? Mindent? Mi az, amit fel lehet áldozni érte? -*gondolkodik hangosan, bár maga se tudja, milyen választ vár a kérdéseire, vagy vár-e rájuk egyáltalán választ. ~Talán túl komoly téma ez a reggelihez~ fut át agyán a gondolat, és gyorsan igyekezne könnyedebb hangnemre váltani, ám a fiú megelőzi és hirtelen megpuszilja. Előbbi nem túl derűs gondolataiból még mindig nem tért teljesen vissza a jelenbe, így egészen fel sem fogja, mi történt, ujjaival pedig szinte öntudatlanul érinti meg a helyet, ahová a puszit kapta. Ettől aztán magához tér és kissé zavarba jön előbbi viselkedésén.*
- Csak azért mondod, mert már harminc éve ezt eszed és nem ismersz mást! Kíváncsi vagyok, a következő harminc után is ezt fogod-e még mondani? -*igyekszik tréfával leplezni a zavarát, miközben gyorsan leereszti a kezét, majd azonnal felpattan, hogy elvegye a koszos tányérokat*
- Hagyd csak, te vendég vagy! Majd én megcsinálom! -*jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon, majd a cicát a földre téve gyorsan munkához is lát, és eltűntet minden foltot és maradékot a tányérokról. Mikor végzett, újra a fiúhoz fordul*
- Indulhatunk. -*jelenti ki határozottan, egy rövid biccentéssel adva nyomatékot szavainak*- Vagyis egy pillanat! -*közelíti meg halkan a zárt szobát, hogy az ajtót résnyire kinyitva bepillantson, anyja még mindig alszik-e, majd miután erről megbizonyosodott, újra becsukja*- Na most mehetünk! -*határoz végül, még szemével gyorsan körbepillantva a lakásban, hogy minden a helyén van-e és nem hagynak-e itt túl nagy felfordulást. Mikor mindent rendben talál, tekintete visszatér a fiúhoz, hogy ő is készen áll-e az indulásra.*


7804. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-18 18:17:29
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Orcátlan meghívás//

*Taitos kicsit lehorgasztja fejét, lábával a padlót kezdi kapálni.*
-Hát tudod, olyan... elnyomó kényszerférjek, vagy olyan bunkós haramiák.
*Bök arra, amerre a szegénynegyed mélyét sejti. Nem egy ilyet látott már és tudta, nem tehet semmit, mert hiába öl meg egyet, a barátai a nőt fogják hibáztatni.*
-Nem gondoltam, hogy szőrgombóc. Habár, ahogy elmesélted, nem sokban különbözik.
*Utal arra, hogy a macska volt a megoldás.
Miután pedig kezét is elsöprik megadja magát.*
-Jó, na, akkor nem.
*Hagyja Tinára a szuszogás dolgát egy nyelvöltés keretében, úgy mondva az egészet, mint aki biztosan tudja, hogy igazából igen. Arra pedig, hogy bosszantó lenne van is egy jó válasza.*
-Akik ártani akarnak mindig ezt mondják. A barátaim még nem panaszkodtak.
*Nevet fel, persze csak viccből szurkálódva és elég halkan ahhoz, hogy nehogy felkeltse a beteg asszonyt. A mese folytatása után pedig Tina szeretné, ha eloszlatná a balladai homályt. Nem tiltakozik sokáig. Bólint.*
-Igen, két élet árán megmenekült hatszáz.
*Mondja kissé elismerően.*
-Ezt kevesen tennék meg ma. Akkor sem volt ez talán másként.
*Jegyzi meg, majd folytatja.*
-A harmadik történet végét még nem ismerem.
*Jegyzi meg egy sejtelmes mosoly mellett.*
-De ha megtudtam, szólok.
*Egy félpillantást elereszt a szobában botja felé, mely a legenda szerint az utolsó a sorban. Sóhajt, nem hagyhatja tudatlanul a lányt.*
-Láttad a botomat? Azt mondják az az utolsó megmaradt ágból készült, melyet Világvégi Porszakáll gyűjtött be. Hétfelé osztotta és vándoroknak adta.
*Mondja sokkal kevésbé mesésen, mint az eddigieket, mert ez bizony nem annyira mese már.*
-A legenda szerint a három történet előbb egy nép, később egy város, következésképpen utoljára pedig egy-egy ember életét változtatja majd meg. Jó irányba.
*Elmosolyodik.*
-Az enyémet sikerült. Vándorok neveltek, ha nem teszik meg meghalok két hatos koromban.
*Tér vissza kicsit a múltba.*
-Ez Umel Etir öröksége, úgy mondják.
*Fejezi be a történetet, melyet talán már így is túlzottan sokáig húzott, főleg úgy, hogy reggelije közben rohamosan hűl, rajta a hallgatás sora.*
-Viszont, ha az én hangom lehet szép, akkor a te reggelid is finom.
*Szájal vissza még gyorsan, mielőtt ő veszítené el az amúgy jogos dicséret lehetőségét.*
-Néha... van ami jobban esik az ételben, mint a legpontosabban belerakott csipet só.
*Támasztja alá szavait. Ilyen közhelyekbe, mint az "igyekvés" meg a "szeretet belesütése" most nem menne bele, pedig egyértelműen ezekről van szó.*
-Csak mesélj!
*Kéri, és meg is kapja a történetet. Érdekes egy mese, és a csattanója.*
-Mesteri!
*Vigyorodik el a végén.*
-Kicsit fura, nem vitás, de mesteri.
*Taitos majdnem száz mesét ismer fejből, de azért ez a vég még neki is tudott újat mutatni.*
~Nagy kópé lehetett az öreglány.~
*Persze azért az a véleménye megvan erről, hogy hiába a szegénynegyedi lét, az ilyen határozottan elzárkózó emberek kicsit mindig azokra az öregasszonyokra emlékeztetik, akik jobban tudják a köldököd alakját is, mint te magad.*
-A te befejezésed is valószínű.
*Kicsit elmosolyodik.*
-Én azt tenném hozzá, hogy mindenre van megoldás, legfeljebb nagyon drága.
~Ez a mágia is valahol.~
*Úgy dönt erről is tanítja kicsit a lányt, mostanában úgyis időszerű a téma, aztán lehet, hogy még fogékony is lesz rá.*
-Mit gondolsz, miért a sötét mágusok messze a legerősebbek mindenkor? Mert ők megfizették azt az árat. Azt a borzalmas, ám értékes árat, amiért ilyen szörnyű erőt kaphattak.
*Csóválja meg fejét, majd tíz szemhunyásnyi hatásszünet után felemeli tányérját, maga is feláll, mintha mi sem lenne természetesebb nyom egy puszit a lány arcára.*
-Köszönöm, drágám! Még mindig olyan jó, mint harminc éve.
*Persze az egész játékban csak annyi a kellemetlen, hogy nem tudja, hogy a mosatlannal mit kezdjen, így a legközelebbi vizes bödön felé igyekszik, hogy leöblítse róla a zsírt és a morzsát.*
-Indulhatunk?
*Kérdezi felfrissülten. Már terve is van, hogy merre kezdjék a keresést.*


7803. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-17 22:59:42
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Orcátlan meghívás//

- Másik férfi? -*kérdez vissza értetlenül*- Ugyan, miért lenne? -*neveti el magát a feltételezésen*- Jelenleg az egyetlen drága férfiú az életemben Pöttöm! -*emeli kicsit magasabbra a cicát, hogy a fiú is jobban lássa*- Ő is csak reggel van itt, amikor éhes, de ha megkapta, amiért jött, már el is tűnik az utcán! -*ismerteti a macska szokásait. A fürdés kérdésére csak egy rövid biccentéssel felel, hogy felőle rendben van a dolog, míg az orra felé közelítő kezet egy gyors mozdulattal elhessegeti.*
- Én nem is... -*kezdi el újra, de rájön, mennyire gyerekesen hathat a tiltakozása, így inkább elhallgat, majd egy bosszúsnak szánt pillantás után elindul vissza a konyhába. Miután az asztalra pakolt mindent, ő maga is leül, és élvezettel nézi, ahogy a fiú jó étvággyal eszik az odakészített ételekből.*
- Örülök, hogy ízlik! -*feleli mosolyogva, bár biztos benne, hogy vendége erősen eltúlozza a dolgokat. ~Ennyire azért nem jó...~ ismeri el magában az igazságot, de azért jól esnek neki a dicsérő szavak.*
- Ó, az nagyon jól hangzik, köszi! -*rázódik fel aggodalmas merengéséből az ötletre, hogy rögtön reggeli után induljanak. Neki is hasonló gondolatok keringtek a fejében, csak nem tudta, hogyan hozakodjon elő velük, hogy ne tűnjön túlságosan követelőzőnek és számítónak. ~Azt hiszem, jobb is, hogy nem én hoztam fel a témát!~ nyugtázza magában a dolgok ilyesfajta alakulását*
- Te mindent észreveszel, igaz? -*kérdezi egy fanyar mosoly kíséretében, ahogy átül a következő székre, hogy most már közvetlen a fiú mellett legyen*- Ez egy igazán bosszantó tulajdonság, ugye tudsz róla? -*igyekszik tréfával elterelni magáról a figyelmet. Mikor aztán folytatódik a mese, egyik könyökét az asztalra teszi, és állát tenyerében pihentetve hallgatja a folytatást*
- Egész szép hangod van! -*jegyzi meg mosolyogva a dal végén, de aztán elhallgat, hogy ezúttal ne maradjon le a befejezésről*- És a dalnok meg Umel Etir meghalt? -*kérdezi szomorúbb hangon, majd eszébe jut valami*- Várj csak... nem azt mondtad, hogy három legendás tett volt? -*próbálja visszaidézni, amire még emlékszik tegnapról*- Ez idáig csak kettő, nem? -*kérdezi bizonytalanul, hiszen egyáltalán nem biztos benne, jól emlékszik-e. Ahogy magában sorra veszi, mi is volt eddig, ujjait is segítségül hívja a számoláshoz, ám a mutatóujjánál elakad.*
- Haha, nem kell a duma! -*tér át inkább a reggelire, hiszen ott legalább biztos a dolgában*- Tudom, hogy nem vagyok nagy konyhatündér és egyáltalán nem olyan jó ez az egész, mint mondod! -*nevet saját képességein, hiszen a konyhai műveleteket tekintve egyáltalán nem áll a helyzet magaslatán. ~Bár eddig nem is volt rá szükségem nagyon...~ mereng el jelenlegi helyzetén, hiszen eddig mindig az anyja feladata volt az ételkészítés, ő pedig csak néha kotnyeleskedett be. A végeredmény azonban sose sikerült olyan szépen, így hamar felhagyott a próbálkozással és nagy ívben kerülni kezdte a konyhát*
- Meséljek? Én? -*ütközik meg a kérésen*- De én közel se tudok ilyen jó történeteket és nem tudok így mesélni se! -*szalad ki száján az igazság. Úgy érzi, bármit mondana, az fele annyira se lenne izgalmas vagy érdekes, mint a fiú története*
- Na jó! Próbáljuk meg! De ne nevess, ha béna lesz! -*fenyegeti meg játékosan a fiút, majd veszi egy nagy levegőt, és továbbra is a macskát simogatva belekezd a mesélésbe*
- Ezt a történetet még a nagymamám mesélte, mikor kislány voltam. Messze innen, egy magas hegy tetején élt egy remete, egy több száz éves öregember földig érő ősz szakállal. A világ minden pontjáról jártak hozzá emberek a problémáikkal, hogy segítsen jobbá fordítani a sorsukat. Egy nap egy fiatalember kereste fel, aki elvesztette a szerelmét és azóta értelmetlennek érezte az életét. Azt szerette volna, hogy a bölcs öreg megmondja, mihez kezdjen vele. Ám miután elmondta a kérdését, az öreg csak ennyit mondott: -*igyekszik kicsit elmélyíteni a hangját, hogy érezhető legyen, most a remete nevében beszél*- Ülj itt 7 napon és 7 éjen át mozdulatlan! Ha ezt megteszed, válaszolok a kérdésedre! -*ezután visszavált a normális hangjára, ahogy folytatja a történetet*- A fiatalember leült a mondott helyre, és ott ült egy nap, ott ült két nap, ám a harmadik napon szomjan halt. -*fejezi be a történetet egy szomorú mosollyal*- Nem túl vidám, mi? Nos, a nagyi néha elég furcsa volt. Szerinte a történet tanulsága, hogy ha mástól várod, hogy megmondja, mihez kezdj az életeddel, akkor elvesztegeted az egészet, és nem ér semmit. Én azonban kitaláltam hozzá egy másik befejezést, ami sokkal kellemesebb. -*ezúttal igazi a mosoly, ami feltűnik az arcán*- A fiatalember a túlvilágon találkozott a halott kedvesével és boldogan éltek az idők végezetéig. Ez se túl megnyugtató elképzelés, de szerintem határozottan jobb, mint az eredeti. A nagyinak persze nem tetszett, túl érzelgősnek vélte. -*emlékszik vissza magában a napra, amikor először mondta el a nagyanyjának a saját verzióját. Ám nem sok teret enged a nosztalgiának, inkább hamar visszatér a jelenbe*
- Gyerünk! Jöhet a kritika! Bírom én! -*tárja szét színpadiasan a karjait*- Mondtam, hogy nem lesz olyan jó... -*ismétli korábbi megjegyzését, ám reméli, annyira talán elég volt a mese, hogy addig a fiú rendesen meg tudott reggelizni.*


7802. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-17 14:09:08
 ÚJ
>Tepis Bavallis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Bavallis Jósda//

*A szótlan úrfi nem tűnik nagyon meghatottnak, legalábbis úgy veszi észre, nem igazán jutottak el hozzá mély értelmű szavai.
~Üsse kő! Minden laikus így van ezzel. Hej!~
Megszámlálja az öt aranyat, aztán gondosan elhelyezi azokat egyik belső zsebében.*
- Búne!
*Szól értelmesen, aztán munkához lát. Az ablakok függönyeit behúzza, hogy egy szikrányi napsütés se süssön be még véletlenül se. Aztán a körasztal alól kihúz egy színes kis székecskét, aztán még egyet, és úgy helyezi el őket, hogy egymással szemben legyenek.*
- Foglalj helyet bőszen. Na már most, hol a porom?
*Megint bebújik az asztal alá, ott hosszas kutakodás után dicsőségtől és győzelemtől ittas hangos kurjant fel.*
- Megvan! Búne!
*Azzal kimászik azt asztal alól egy kis vászonzsákkal és egy nagy pakli kártyával. Mindkettőt lerakja az asztalra, középre igazgatja a már ott lévő tálat, majd újból eltűnik az asztal alatt és egy pár kovakővel tér vissza. A zsákba benyúlván kivesz onnan egy marik ismeretlen eredetű, zöld port és beleszórja a tálba. Mikor ezzel elkészül, kezeibe veszi a kovaköveket és a tál fölött egymáshoz ütögetvén őket várja, hogy az így keletkező szikrák tegyék a dolgukat. Néhány próbálkozás után a kipattanó szikra olyan hevességgel lobbantja lángra a zöld port, hogy még maga Tepi is hátrahőköl egy pillanatra. A tűz utána csillapodik, majd zölden villódzva lobog tovább. A lángok misztikus megvilágításában, grimaszoló arccal szól az elfhez.*
- De mielőtt kezdjük, úrfi, én figyelmeztetlek téged. Jövőd momentumait én neked nem fogom tudni felfedni. Nim! Tumpe! Idő kell, idővel úgyis tenmagad is látni fogsz mindent. Csak segíteni áll hatalmamban, hogy tudd, mely út a tiéd s mit kell kövess a jövőben. Tán egy-két fontos részlet kiderül, s tán így magad is megismerheted, te denevérek szelídítője. Készen állsz hát?


7801. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-03-17 10:45:55
 ÚJ
>Qrah'kas a Fürge avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Szinte rohanva vág át a Szegénynegyeden. Közeledik a naplemente s még ugyan van pár órája semmiféleképpen nem akarja a városban tölteni az estét. Bevásárolt mindent amire szüksége volt így elég sokáig maradhat a vadonba. Csak az alapvető természetben nehezen előállítható tárgyakra ételre és italra volt szüksége.
Egy pillantra megáll de csak még iszákjából mohón bort kortyol. A keserű lőre végigcsorog torkán enyhítő marásával új erőt adva a zöldbőrűnek. Sétálás helyett futásra vált így spórol az idővel és vigyorogva nyugtázza magában.*
~Ez a varázsital újból és újból megerősít.~
*Elhagyja az utolsó porlepte viskót is, átlép a főtérre nyíló boltív alatt s a kúthoz lép.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9397-9416