//Samrisa Shyrintan//
*Látja, hogy a másikat is untatja a kutya téma, hát hagyja, hadd terelődjön másra a téma, amúgy sem kívánja túlragozni az ügyet. Lám, lám, egyre inkább úgy fest, hogy egy érdekes személyre lelt. Ezt a lányt nem ejtették a fejére, ami kellemes meglepetés, a kirakós újabb darabját, amit adott neki, minden bizonnyal elhelyezte, vagy elraktározta a pillanatnyilag még lyukakkal teli képhez. Ez dicséretes, más, valószínűleg szegénynegyedbeli lakos már nagyra kerekedett szemekkel kérdezgetné, hogy he, vagy legalábbis ráhagyná a hibbant tyúkra, hogy mit zagyvál itt össze.
Az viszont már nem kicsit lepi meg, hogy a lány inkább részesíti előnyben ezt a helyet, mint a Gazdagnegyedet. Ám amint meghallja annak okát, előbb halk, elfojtani próbált kuncogás jön a sál takarásából, majd csak utat enged önfeledt nevetésének.*
- Biztos, hogy nem éltél még ott? Találóra sikeredett a jellemzés. *Vet véget vidám hahotájának.* Azért nem menthetetlen a helyzet, akad néhány ritka kivétel, akiktől nem unja halálra magát az ember. ~Vagy akiken jól lehet szórakozni.~ *De ezt már csak gondolatban teszi hozzá. A pénz senkit nem tesz okossá, vagy bölccsé, bármennyire is más él bizonyos emberek tudatában, épp ezért lehet rajtuk olyan lót mulatni. A pénz sok mindenre jó, de mindent azért nem ad meg.*
- Szereted az intrikát, és mégis inkább itt maradsz, ahol a trükközés jutalma könnyedén egy penge lehet a mellkasodba. *Hümmög egy sort. Persze, persze, biztosan vannak nagyon kedves, aranyos, jóságos, lakói is a negyednek, de nem véletlenül a lepukkant helyeken szoktak hullákat találni. Persze a gazdagokat sem kell félteni, ha nem megy a fondorlat, egy jól elrejtett tőr egy megfizetett profinál megoldja a gondot, no de mégis csak elegánsabb, mint megkéselni valakit egy sikátorban, esetleg holtra verni, vagy valami hasonló. A gondolatra elfintorodik, de szerencsére ezt takarja a vastag sál.*
- A bizalmatlanságnak oka van. Aki a magasba tört, vagy ott született, az sokat veszíthet, míg akinek nincs mit veszítenie, az bízhat, hisz nem sokat kockáztat. *Tárja szét karjait, mintha csak azt szemléltetné, itt még is mit lehetne veszteségként elkönyvelni? Az életet? Az mind szép és jó, de egyik napról a másikra tengődni, sok esetben rákényszerülve olyan tettekre vagy feladatokra, amit normális esetben fontolóra se venne, de a pénzért, az ételért, életért muszáj. Hát életnek lehet ezt nevezni egyáltalán? Olyan nagy kár lenne érte? Talán kegyetlen, vagy rideg a nézet, amit vall, de nem fogja kendőzni. Elvégre ez ő, maszkok mögé bújik, és mégsem, és pontosan ez az, amiért a vagyonos társasága néha tényleg majdnem szó szerint a haját tépi tőle.*
- Azért sokan, akik itt ragadtak, elnéznek a szomszéd felé, és felsóhajtanak, bár odaát élnék, bár enyém lenne mindaz, no de nem ez itt a kérdés. Hanem ha az öledbe hullana a lehetőség, mit tennél? Megragadnád, vagy hagynád tova szállni, és maradnál az általad ismert világban? Vagy inkább fejest ugranál az ismeretlenbe, ahol új szabályok, új játszmák és egy új élet várna? Amit ha okosan alakítasz, fényűzéssel és pompával lehet teli. Vagy gyorsabban a mélybe ránt, mint azt valaha is elképzelhetted volna. *Tűnődő tekintete a lányon függ, őszintén érdekli a válasz, és nem ő az egyetlen, a szolgáló lány is kíváncsian pillant Samrisára. Ismeri már annyira, az úrnőt, akit szolgál, hogy tudja, ritkán szokása felesleges kérdéseket feltenni.*