~Még ő várakoztat meg. Éppen, hogy megörülhettem annak, hogy megtaláltam ezt a lyukat, amit ő műhelynek hív és még megvárakoztatnak. Arcátlanság.~
*Bármennyire is meglepő, ettől a kifakadástól sem lesz rövidebb a várakozási ideje, legfeljebb a kedve romlik erőteljesen, mire oda kerül. Végre megnyílik előtte az ajtó és egy vigyor, majdan a torz arc gazdája tekint rá vissza, önzetlenséget nélkülöző kedvességgel.*
Üdvözletem, a Mester vagyok, miben segíthet szerény személyem?
*Bár ellenvéleményét csatolná az állításhoz, azonban önuralmát megőrizve, inkább a lényegre szeretne térni. Ha már beinvesztálta a Mester, akkor bemegy, bár erre csak torz mozgáskultúrája adott jeleket, meg az, hogy nyitott ajtónál kint hagyta, így veszi a bátorságot és bemegy.*
-Tudomásomra jutott, hogy magát kell felkeresnem, ha szeretnék speciálisabb szerszámokhoz jutni. Őszinte reményem szerint ez nem kizárólagosan tolvajmunkához használt eszközöket jelenti...
Én csak az eszközöket csinálom, arról nem tehetek, amire használják, nem is törődöm vele.
-Ezt megnyugtató hallani, bár nem mintha különösebben lenne titkolni valóm az panitte-t illetően.
*Egy pillanatra elhomályosul a készítő tekintete, látszólag túl sok információ terhelte meg szellemét a panitte szó hallatán. Eleinte komoly bólogatásba, megértően, majd aztán több perc után sem sikerül semmire sem asszociálnia, így a kételkedés állapotába zuhan.*
És milyen panitte?
*Nestar, teljes nyugalommal, mint aki természetesnek veszi.*
-Tekerőset.
*A 'Mester' újra az egyetértő bólogatás állapotába zuhan, azonban Nestar magabiztossága és komor arcszerkezete gyorsan meggyőzi, hogy benne van a hiba. Inkább úgy dönt, hogy beszáll a játékba és maga is úgy tesz, mintha értené, majd aztán csak összerakja a részletekből.*
Miből szeretné, hogy csináljam? Most jöttek nagyon kitartó, tiszta tölgy lapok, abból kivághatom vagy esetleg valami másra gondolt?
-Nem, nem szeretném, hogy fából legyen, mert félek, hogy nem lenne elég strapabíróak a belső részek, ugyanis elég kemény munkának lesz kitéve. Ha lehetne, akkor acél, bár az lehet erősen megdobná az értékét.
Meg is dobja, ezen ne aggódjék. Biztos, hogy az egészet acélból szeretné? Mert lehet, hogy az egyszerűbb részeknél, mint pl. a nyelénél *Rátekint az alkimistára, hogy értelmes dolgot mondott-e, majd meggyőződve arról, hogy valamennyire ért ő is a panitte-khez, folytatja.* sokkal jobb lenne, mégis csak a fogás, meg ugyebár a kinézetre is adni kell. Na meg a súly, a súly fontos, mert ha túl nehéz, akkor dolgozni is nehezebb vele. Cipelgetni ide-oda, gondolom érti.
*Nestar elgondolkodik, ilyen szempontból még rá se nézett a szerszámra, mégiscsak tudhat valami a Mester, nem hiába hívják így.*
-Ebben teljesen igaza van, akkor a nyelénél meg a csövénél lehet fából, és a külső lapjainál is praktikusabb lehet, azonban nem tudom, hogy lehetséges-e.
Minden lehetséges.
-Hogy valamivel kenje át vagy dörzsölje le, hogy szálka ne mehessen a dolgozó kezébe. Meg a bőrél is vigyázni kell, hogy amikor rászorítja az ember...
Ez természetes, kérem ne vonja kétségbe a tehetségemet. Már évek óta készítek panitte-kat is, persze egyik sem volt olcsó. Figyelni fogok a fás részekre, na meg persze arra, hogy a bőr feszes legyen rajta.
*Most Nestar kezd elhomályosuló tekintette figyelni a Mester felé, értetlenségének egyértelmű jeleit pedig a Mester is látja, majd szerény tettetéssel próbálja tudtára adni az alkimistának a vétkét.*
Feszest mondtam volna?
-Én úgy véltem kihallani. *kissé mogorván, látszólag gyorsan visszaküldi abba a lyukba, ahova eddig is száműzte, azonban még pár mentő pillanatot küldet a Mester felé, előzetes jó viszonyukra tekintettel.*
Elnézést, azt hiszem a nyelvem megcsalt kissé, kenetest akartam. Egy, a környező erdők kérgéből kivájt olajjal kenjük át a frissen nyúzott bőrt, amitől ruganyosabb lesz, megőrizvén valamennyire életteliségét. Viszont, azok a papírok... ha jól veszem ki, akkor minden bizonnyal a panitte megrendelendő részeinek tartalmazzák az ábráit.
-Igen, úgy gondoltam jónak, hogy írásban is rögzítsem, hátha véletlenül nem lenne tiszta, de hát erről itten szó sincs.
Még jó, hogy nincs, viszont én szeretném látni a rajzokat, hogy az én dolgom is egyszerűsödjék. Kevés ember képes pontosan kifejezni, amit akar, viszont az még jobb, ha láttatni is tudja, így nem siklik el valahol a vízióm a magáétól.
*Egy asztal, telis-tele álkulcsokkal és egyéb szerszámokkal, amiket most a szélére söpör, hogy áttanulmányozhassa az ábrákat. Ezzel el is telik egy negyed óra, mire rá kell ébrednie a Mesternek, hogy kifogtak rajta.*
És... ez a borzalom mire jó?
-Ohh... hát egyszerűen... egy kézi, tekerhető tűzfúvó.
És az minek magának, talán lusta hajtani? Talán a tudós vére valami felsőbbrendűséget kovácsolt, ami által nem képes egy rendes fúvót használnia? Ez nem valami tekerőlant. Különben is, milyen hülye név ez a panitte? Talán a szeretőjéről nevezte el vagy micsoda? Bár az magának úgy sem lenne. Ne zaklasson ilyenekkel, tűnjön el! És most jöjjön közelebb, hogy elmagyarázhassa ezt a förmedvényt hogy kéne összerakjam magának.