*A templomkerten csak átvág, szét sem néz, nem pillant vissza az előbb még oly lenyűgöző épületre. Léptei egyenetlenek, bárki észreveheti zavartságát. Ahogy halad a kis kapu felé, észreveszi a kavicsot, ám most korántsem időhúzásból, inkább dühből rúg bele egyet. Beviharzik a nyomasztó házak közé, ügyet sem vetve a koldulókra. Feltett szándéka hogy itt megkeresi Eivaht és tőle kér tanácsot. Egy percig sem időzik el sehol, minden utcába benéz, minden sikátorba bepillant, de egy pillanatra sem áll meg. Keresése közben már az sem érdekli ha néha megtaszít, esetleg fellök valakit. Aztán az egyik sikátorból ismerős hangot vél hallani. Kicsit sem nyugtatja meg, rögtön utána fenyegető, mély hangon szólal meg valaki, úgy tűnik utasítgat valakit. Idaene lopakodva közelíti meg a sikátort, s félve pillant be. Egy kordé mögött zajlanak az események, így semmit sem lát. Közelebb oson hát. Most már ki tudja venni miről van szó, és ez sem nyugtatja meg. A mély hangú alak halállal fenyegetőzik, Eivah hangját pedig azóta sem hallja. Az alig kivehető árnyékok alapján arra következtet hogy hárman vannak. Egy alacsony tömzsi alak, de korántsem hájas, első látásra Azruthra emlékeztet, lehet hogy egy másik törpe. A második egy magas, vékony és görnyedt alak, valószínűleg aki követte őket. A harmadik minden bizonnyal Eivah, akinek a hangját az utcáról hallotta. Kezét tőre markolatára helyezi, botját pedig a közepénél ragadja meg. Ha szükséges, nagy meglepetést tud okozni ellenfeleinek. Egy ideje nem hall hangokat. Kezd a helyzet nagyon gyanússá válni. Tesz egy óvatos lépést a kordé jobb oldala felé, hogy megpillanthassa a többieket, ám ekkor hirtelen megragadják a karját, s olyan erővel rántják ki fedezéke mögül hogy elejti botját. Egy villanás, s máris a falhoz van feszítve, torkának tőrt szegeznek. Az egészben az a legijesztőbb hogy a felé meredő tőr tulajdonosa nem más mint Eivah, kinek tekintete most eszelős gyilkosokét idézi.*
-Eivah ? *Belenézett a kék szemekbe, s azok megenyhültek. Eivah és a másik kettő hátrébb lépett. Valóban egy törpe volt. Ráadásul az északi hegyekből, vasveretes mellvértje, melyen kosfej díszelgett erre engedett következtetni. Mi tagadás elég rossz hírük van az ott élőknek, de azért azt hogy banditának álljon egy törp, sosem hitte volna. Nem fér össze népük büszkeségével. A görnyedt alak viszont meglepetést okozott, fiatal, alig járhat férfikora felénél. Most szemtől szembe már hamar rájön, hogy amiről azt hitte , szegény idegen görnyedt háta, csak egy batyu volt.*
-Eivah, ismered az idegent ? *Néz kérdőn a törp Eivahra aki alig észrevehetően bólintott. A törpe leeresztette kalapácsát, s kemény külseje ellenére, most kedvesség árad belőle.*
-Nem kellene így settenkedned. Főleg nem egy ilyen helyen. Könnyen banditának nézhet valaki, és akkor ellátják a bajod. *Magyarázza szakálla alól, míg Idaene megigazgatja köpenyét, s visszaszerzi elveszített botját. Az arcára kiült értetlenséget látva Eivah elkacagja magát.*
-Látom most alaposan összezavarodtál. Megértelek, de nézd el nekünk, nem köthetjük minden jött ment orrára a dolgainkat. *Eivah egy magára hagyott ládikón foglal helyet, míg a másik kettő láthatóan indulni készül.*
-Akkor minden világos. Holnap várni fogunk rád.
*Szól mintegy elköszönésképp a törp, s fiatal barátjával együtt elindul kifelé a sikátorból.*
-Bocsáss meg ha megzavartalak, azt hittem rád támadt valaki és...
-Rám ? *Vág közbe a lány meglepetten, majd felpattan helyéről s büszkén kihúzza magát.*
-Nagy bátorságra vallana ha valaki Eivahra támadna.
*Idaene szeme elkerekedik.*
-Tán olyan nagy hatalommal bírsz?
*Kérdi hitetlenkedve, ám még be sem fejezi a mondatot, máris egy tőr simogatja végig védtelen nyakát.*
-Mondjuk úgy, megtudom védeni magam ha kell. És nincs szükség a bocsánatkérésre. A lehető legjobbkor akadtál rám. Ezután indultam volna érted a templomba. Jut eszembe, mire jutottál ?
*Lemondóan legyint egyet, majd lassan elindul kifelé a sikátorból, Eivahval egyetemben.*
-Mintha nem tudnád. Látom hogy legbelül jókat kacagsz esetlenségemen.
-Szó mi szó , mulattat a forrófejűséged.
*Hangja ismét csilingelő, élvezet hallgatni. Kiérve az utcára Eivah, mint már korábban is, megragadja a férfi kezét, s elkezdi maga után vonszolni.*
-Hé, most meg hova , várj, miért...
-Majd meglátod ! *Inti le a lány, s kifelé fordul a negyedből.*
~Még egy ilyen akaratos nőszemélyt. *Zsörtölődik, de igazából ugyanúgy élvezi a helyzetet mint korábban, sőt kezdi már megszokni.*
A hozzászólás írója (Idaene Carem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.21 13:00:34