//Az igazság ára//
//Zárt//
//Nimral, Rlilla//
- Persze, persze érthető, még fiatalok vagytok - * bólint a lány, nem érzékelve, hogy a másik kettő számára nem kellemes ez a beszélgetés. Elvégre mosolyognak. Ott a kis görbe az orruk alatt, akkor ez azt jelenti, hogy mindenki vidám. Rigónak és Pacsirtának pedig lehet is okuk rá. Ha egyszer akarnak, lefekszenek egymással, hogy aztán hipp-hopp családot alapítsanak. Sok gyerkőccel. Olyan nagyon sokkal, míg Rlillának egy sem lesz. Ezen picit elkomorodik, ujját pocakjára húzva. Szerencséjére eközben Nimral kérdezősködik némi kábítószer felől, így ő nem szúrhat szemet senkinek.
Azonban bánatra még így sincs sok idő, Lohrisnak fontos küldetése van számukra, amit el is vállalnak azonnal. A félvér a pénznek, amit az ölébe ejtenek úgy megörül, mint kutya a velős csontnak, felsikkant halkan, amennyire egy sikkantás lehet csendes, s rögvest el is gyűri a maga is rejtekhelyére. *
- Ugyan, kedves férfiak társaságában semmit sem lehet kellemetlen - * kacsint Rlilla, somolyogva. Lelki szemei előtt pedig már látja is, hogy ott sakkoznak ketten. Az ősz hajú bácsi, meg ő, a kicsi Rlillácska. A szabályokat ugyan nem tudja, még soha nem hívta őt senki játszani, de annyira kipróbálná egyszer, mert hallotta, hogy úri dolog. Csak hát az ő vendégei közül egynek sincs ilyen fétise, pedig de jó volna. *
- Akkor majd jövünk Édes - * integet lelkesen a lány, mert mégis elbúcsúznak a férfitől egy időre, aztán követni kezdi Nimralt. A fogadót nagyon jól tudja, merre találja, azonban ő végig is hallgatta volna az eligazítást, ha társnője megkéri rá Lohrist. Azonban szerencsére nem tette. Kicsit engedi, hogy csendben sétáljanak, ám sokáig nem bírja ki. *
- Kicsit sokat kaptunk futárkodásért - * jegyzi meg kuncorászva, miközben próbálja hangját olyan halkra fogni, hogy csupán Nimral hallja meg.*