//Ellira a pácban...//
*Semmiképp sem szeretné, hogy Volaryonnak kényelmetlen legyen a beszélgetés, hiszen megegyeztek abban, hogy elfelejtik a sérelmeket. Valamiért mégis az a sejtése, hogy a sötételf mentegetőzik, még ha ennek az ellenkezőjét állítja is. A mélységi szavaira elnéző fény csillan a barna íriszekben, mintha mindennek már nem lenne túl nagy jelentősége.
Rabszolgaként, elűzött gyilkosként nehéz megtalálni a valódi arcot, melyet elrejtettek az évek. A kétségbeesést muszáj gondolatokkal elűzni, akár igazak, akár nem és ilyenkor könnyen belepi a moha a lényeget... De ezalatt az egy este alatt, szinte minden megváltozott, csak még annyira friss az élmény, hogy furcsa megint a régi énjével ismerkedni.
Inkább nem is fűz hozzá semmit, csak finoman bólogat az elhangzottakra. Tavaszi szellőként játszik arcán a mosoly, ahogy a csinosra szabott, ében arcvonásokat kutatja és most először érzi úgy, hogy nem bírja tovább... Szeretné megérinteni a hamvas, sötét bőrt, alábújni, a hím szemével látni dolgokat. Persze a sorsnak ezúttal is groteszk a humora és köhögés formájában siet a lány segítségére, nehogy valami olyat tegyen, amit megbánhat.*
- Értem.* Feleli csendesen, miközben lassan kúszik fel orcáira a pír. Talán legközelebb kétszer is meggondolja, mielőtt zavarba akarja hozni a hímet, a végén tényleg csak ő húzza a rövidebbet. Volaryon azonban nem elégszik meg ennyivel és tovább fűzi az okfejtést. Tekintetét elszakítja Elliráétől, hogy a padlót fürkéssze, így nem láthatja a hirtelen elkerekedő, barna szempárt.
Mit kellene felelnie erre? Bár ő tette fel a kérdést, mégsem számított rá, hogy ilyen őszinte lesz a válasz. Nem szól, de a kezdeti meglepettség után, valamiért nevetni lenne kedve és némi habozás után finoman megböki a könyökével a másikat. Mintha bizony gyerekek volnának és a másik épp valami gonoszkás viccel szórakoztatná épp. Sóhajt egyet, de a mosoly nem tűnik el arcáról.*
- Azt hiszem ideje lenne nyugovóra térni.* Túlságosan sok dolog történt, túl kevés idő alatt és nem szeretné elrontani ezt a virágzásnak indult ismeretséget. Megsimítja a másik felkarját, majd ellöki magát az asztaltól. A teából nem maradt sok, azt még felhörpinti gyorsan, de egyelőre még nem indul. Nem akar udvariatlan lenni, meg... bár ezt magának sem szívesen vallja be, nehéz lenne elszakadni Volaryon bűvkörétől.*