// Görbe tükör //
// Jobb csapat: Moon, Pelava, Aririn //
*Bizony, a kis lények tartják maguknál a villát, nem akaródznak átadni. Moon pedig jól tudja, hogy a varázslatának bizony van hatóideje és közel már a lejárta. Így pedig jobb lesz minél hamarabb tenni valamit, nehogy a villák rossz felével kerüljenek hőseink közelebbi kapcsolatba.
A macska valóban nem ad választ, hiszen maga szerint megfelelően elmondott mindent. Ráadásul megadta nekik a "fegyvereket" is, most már csak boldogulnak egy ideig maguktól is. Remélhetőleg legközelebb nem három szétszurkált holttesthez fog érkezni.
Moon érdeklődve vizsgálja meg saját kis játékszereit, avagy a két kockát. El is veti őket. Az eredmény egy egyes és egy négyes. Mindkettőből kis apró füstpamacs emelkedik fel, alig észrevehető, láthatóan veszélytelen. Ki tudja, mire volt ez jó, talán később még fontos lehet. Ildomos eltenni azokat. Majd a lány Aririn felé fordul, érdeklődve.
A másik lány is kíváncsinak tűnik, ahogy a kis fegyverét nézegeti. Aranyozott teste finom az érintésre, meglepően jól megmunkált darab, tetejében pedig a kristály, minek nem csak színe hideg kék, de a közelében mintha a levegő is egy picit hűvösebb volna. Persze, érintésre lehet ezt igazán megmondani csak.
Pelava nem sokat törődik az üvegcsével, mit kap, inkább érdeklődik a szilánkok iránt. Viszont muszáj lesz rájönnie valamire. Alig hogy azokat keresné, sehol nem talál egyet sem. Mintha maga a föld nyelte volna el mindet. Sehol se találni egyet sem, így a rögtönzött fegyverről le kell mondjon a férfi. Az itókát sem hajtja fel, inkább későbbre tartogatja, Aririn érdeklődésére pedig hanyag választ ad. Nyilván most fognak vagy visszafelé indulni vagy a folyosón haladni tovább, merre amúgy tudnának, hogy biztosabb helyre érjenek, hol nem fenyegeti őket hamarosan két villás apróság.*
// Bal csapat: Kadar, Grubek, Eilnys, Terold //
*Hiába a sötételf sietsége és gyorsasága, a tükörrel nem történik semmi. Nem tör ki mögüle egy tonnás súlyú fenevad, mi laposra kíván akárkit is zúzni, se újabb csontszellem, mely sugaraival akarná fagyasztani. Minden csendes és nyugodt, leszámítva ezt a négyest, kik ide kerültek. Grubek pedig a kutakodása közepette arra lehet figyelmes, hogy a köténybe rejtett üvegszilánkot sehogy nem találja. A tükör darabkája mintha köddé vált volna, ám a ruha anyagában még csak egy kis ködöt sem lelhet. És bizony, mindenki más is így jár, aki esetleg eltett volna reménykedve egy-egy szilánkot.
Kadar láthatja, hogy a plafonon kis fényforrások vannak, talán varázslat, talán lobogó tűz tartja bennük a lelket, de ezeket is közel két méterenként lehet felfedezni. Pókhálót, port vagy bogarat viszont sehol nem lát. Sehol egy árva ízeltlábú, se egy kis kosz.
Terold ugyan kivár, Grubek kevésbé, Kadar még inkább, akárcsak Eilnys. A törpe már-már felszólítja az ismeretlen végzetet, hogy csapjon le, ám nem úgy tűnik, hogy bármi is történni akarna. De semmi nem történik. Még akkor sem, amikor Rätest gúnyos megjegyzést vet Kadar felé. Miközben az irányokat vitatják, ki merre kíván menni, amerről jöttek, gyanús hang hallatszik. Leginkább egy köpönyeg surrogására emlékeztető, vagy mikor a selyem simul a bőrhöz. Bár, ez utóbbinak nem igazán van hangja. A lényeg, hogy nem egy szegénynegyedi kéregető köpönyege a hang forrása, annyi biztos. Annál sokkal finomabb hang. Kérdés csak, hogy követi-e a hangot tett is.*