// Új kezdet, régi vég? //
*Nofene, hát érdekesen alakulnak a dolgok. Mi több, nagyon érdekesen. Rejtély, hogyan akarja feltartóztatni a kutya a hatalmas orkot (mert hát a zöld bőrből erre lehet következtetni), mivel ha hátra tud furakodni, akkor nem lehet akkora, hogy a zöldbőrű akár egyetlen kellően nagy öles lépéssel rá ne taposson. Valószínűleg ezt az állat is érezni fogja, így tulajdonképpen követheti a hátsó sort, vagy visszafurakodhat, hiszen elöl bizonyosan nagyobb hasznát vehetnék, mint itt a hegyomlás megállításában (aki jelenleg megállíthatatlannak tűnhet az állat szemében). Közben a két hátul állóból legalább az egyik szeretné megérni az a holnapot, ez pedig az öreg, aki úgy látszik a családi szürkeállomány közel felét birtokolja, lesz mit szétosztani az utódok között.*
- Jó' beszél a vénember *mondja a monstrum, majd a gyenge sétatempóból átvált viszonylag gyorsra (istene irgalmazzon az ebnek, ha még ott van, hiszen a nagydarab legjobb esetben is csak megbotlik benne, és úgy nyomja agyon), majd megragadja az első keze ügyébe kerülő személyt (ez pedig Enelye), és odarántja magához. A nő szúrást érezhet, miközben a hegyomlás elkapja, és hirtelen a világ kezd összefolyni a szemei előtt, viszont az eszméletét nem veszti el.*
- Szerejjétek le az elejét! *kiáltja, de hiába, mert eddigre már a családfővel vannak elfoglalva az elölről támadók. Az egyikük feléje suhint az ostorral, és noha a szögek néhány helyen beleállnak a vállába, de nem olyan rossz, mint azt hitte volna, minden további nélkül félrelökheti őket. És persze tett egy fontos felfedezést: az ostorok teljes hosszukban szögekkel vannak kiverve, így kicsit hatékonyabbak az átlagosnál. Közben a második nem mer utána sújtani az ostorral, inkább a közeledőkre figyel, a családfő elleni utolsó 'cselekmény' talán az, amikor a beleállt szögek kifordulnak a vállából, ez már fájdalmasabb élmény, de csak néhány mélyebb seb lesz a vállán. Ugyanakkor enyhén furcsán érezheti magát. Nem annyira, mint a hátul lévő hölgy, aki már rég vízszintesben lenne, ha a monstrum nem tartaná, viszont kicsit szédül, ami esetleges harcban igencsak zavaró lehet. Mintha csak túlzásba vitte volna az ivást. A sötét miatt nem láthatja, hogy a vállából szivárgó vérben néhány csíkban lilás anyag is található...
Ysaf és Allisy megkaphatták, amire vártak, tiszta a pálya, kivéve a gnómot, aki még mindig riadtan áll, és ha nem akarnak 'elbotlani' benne, ki kell kerüljék. Így Ysaf némi előnyhöz jut, viszont így rajta csattan az ostor, minden lehetséges értelemben, méghozzá rögtön kettő. Az egyik csak olyan felületen éri, mint apját az előző, a másik viszont 'feltekeredik' rá egy kicsit, tehát a végén lévő szögek beleállnak a férfi hátába, ahogy a fegyver vége vállán keresztül nekilendül. Az kétséges, mik a fiú további tervei, viszont néhány másodpercen belül ő is megszédül, mintha nagyon túlzásba vitte volna az ivást, még talán az esés nélküli járás is gondot okozhat. A nagyjából mögötte (vagy mostanra mellette) lévő Allisy ezek után még újra átgondolhatja a dolgokat. Az ork egyelőre nem tudja, mit tegyen, szóval csak tartogatja a kezében Enelye félholt, félájult, vagy ki tudja, milyen mozgásképtelen testét. Sajnos Dasyra is hiába vár válaszra, hiszen a vér már folyik, megállíthatatlanul. Jelenleg ő, Kylth, és Segandrina biztonságban vannak, legalábbis addig, amíg mondjuk a hegyomlás félre nem dobja a magatehetetlen nőt, és újabb 'rohamot' nem indít.*