// Görbe tükör //
// Jobb csapat: Moon, Aririn, Pelava //
*Úgy tűnik, eléggé megkavarja a dolgokat a szörnyűséges kreatúra, ám végül mindenki jól lesz. Igaz, Pelava csak fejfájást kaphat a sok különös és megmagyarázhatatlan dologtól, míg Aririn pár pillanat erejéig kissé nehezebben mozdul a kényszerített mozdulatlanság után, Moon pedig önmaga mágiájának fogságából próbálhat idővel kitörni, ám egy darabig ez nem igazán fog neki menni.
Ahogy a kis csapat magára marad kérdéseivel, hirtelen egy furcsa hangot hallhatnak. Forrása mintha nem is volna, minden irányból apró léptek puha nesze hallatszana, ám végül összpontosul egy helyre, honnan a szellemalak először tűnt fel. A kis szoba, mely két köbmétert ölel magába, hamarosan új gazdát köszönt egy árnyalak formájában, mely lassan elszürkül és elmacskásodik, ahogy sötét csíkokban jelenik meg a szőrzet mintázata és kanyarodik égő vigyor képére, miből ahogy kivész a tűz, rögvest a szemek izzása tűnik lángolónak, mik végül aranyló színbe hajlanak.*
- Egy hűvös természetű szellem, egykoron nevezett volt, mint Fantazmagória. Az északi népek boszorkányai és sámánjai, akik nem harcban, hanem fagyban lelték vesztük, állítólag ilyen lényekként élnek a világunkban.
*Szinte dorombolja, ahogy közelebb lépdel, kiérve a félhomályos szobából, a három tükör fala közül, hogy a folyosóra érjen, s leüljön a hármas közé.*
- Nincs semmi baja Moonnak, csak a saját bénító varázslata hat rá. Nem okos dolog ilyesmiket varázsolni itt. Ezek nem hatköznapi tükrök, tudjátok.
*Ha nem is hallott még a bandériumból senki macskát nevetni, vagy legalábbis halkan kuncogni, hát most rácsodálkozhat, hogy ha akármelyik nem is, de ez a furcsa macska bizony tud.*
- Az pedig nem olyasmi bájital, amit meg tudna mondani. Azon kívül pedig csak arra van hatása, kinek címezve van. Tartalma pedig titok, mi megfejtésre vár. S hogy megfejtsd a titkot, nem kell semmilyen fejtörővel bajlódni, józan parasztok esze is bőven elég a megoldás nyitjához. Főleg, ha még használati útmutatót is mellékelt őkegyessége.
*Halk nevetésébe feje is belemozog, fel s alá járva, ahogy teste mozdulatlan, majd lassan eltűnik. Átlátszó lesz először, majd láthatatlan, anyagtalan, semmivé foszló, s csak feje marad meg, mely tovább mozog. Talán most még vár egy-két szó erejéig, hogy válaszát lassan, maradékát is semmivé foszlatva közben, megadhassa nekik.*
// Bal csapat: Kadar, Grubek, Eilnys, Terold //
*A csapat úgy tűnik megegyezik abban, hogy hallgatnak a nőre. Okos dolog ez? Ám becsülendő, hogy képesek félrevetni az olyan dolgukat, mint erőltetett büszkeség vagy éppen mérhetetlen egoizmus, hogy helyet adjanak eme udvarias gesztusnak, még ha Grubek felfokozott harci vágyát Kadarnak muszáj is csitítani nyugodt tettével.
A sötételf gyors köszönetet mond a kis játékért, mely tökéletes fegyverként szuperál kezei közt, s miből szinte minden lapot vissza is tud szerezni, csak három-négy lett hasznavehetetlen. De persze Grubek most sem marad szótlan, ha más beszél, neki is kell, hogy az övé lehessen az utolsó szó. Érezhetően nem szíveli úgy a macskát, mint más tenné ezt a csapatból. De így jár, aki nem értékeli és még bántani is akarja a lovacskát, mit kapott. Pedig talán hasznos fegyver lett volna számukra. Ki tudja, meddig lesz elég a puszta kétkezi erő, mit most a csinos ruhába erőszakolt törp képvisel...
Idő közben a leányzó megpróbálja megértetni a lénnyel, hogy most ő kell, hogy előre menjen. Igazából először tűnik csak értetlennek, aztán mintha leesne neki a dolog és megvilágosodna. Meg is indul arra, erősen szorítva villáját. Mellesleg előbbi nézelődésnek feléje sok haszna nincs. Továbbra sem tűnik többnek, mint egy alul méretezett ork, akinek a hátába egy fogaskereket építettek, fejébe csészét húztak, s kezébe egy túlméretezett desszertvillát tettek. Igaz, méretes orra, hosszú képe és nagy szemei sem túl átlagosak, de talán ez a faj ilyen, hiszen a többi is hasonló volt... Akiknek a teste eltűnt, mintha soha nem is lett volna ott. Talán csak most tűnhet fel bárkinek is, hogy az eddig földön fekvő, élettelen testeknek hűlt helye csak, mi megmaradt, nyomtalan vesztek el. Bár sok idő nincs bámészkodni, hiszen a lény már halad is az úton tovább, merre a csapat eredetileg is ment.
Az út jobbra fordul, ám balra egy másik, egyszerű, normális tükör van, amiben remekül látszik minden. Az is, hogy a csapat végén lévő, tépett ruhájú, bekötött lábú Terold talán egy kis segítséget igényelne, hogy tudja tartani az iramot, hogy Kadar és Grubek nem igazán ebbe a ruhába termett, ám Eilnys olyan, mint egy valódi csoda, ahogy hosszú, fekete haja hibátlan omlik hátára, a ruháján pedig folt sincs. Talán egy gyermek álmából előbukkanó leányra emlékeztetheti a többieket, s így a tükörbe nézve, saját magát is. Ám a kis valami nem foglalkozik ezzel túl sokat, inkább haladna arra, merre a túlerő kényszeríti, tovább a folyosón, mely elsőre végtelen hosszúnak tűnik, de már ismerős lehet ez az érzés. Hiszen csak pár, jó pár méter, de nem veszik el a semmibe a vége.*