//Az igazság ára//
*Denjaar körül többen is sürögnek-forognak, de köztük is egy idősebb asszony ügyel rá, hogy mindene meglegyen. Grük tőle tudja megkérdezni a férfi állapotát, ő pedig bizakodóan pillant a férfi felé. Valószínűleg ő még nincs igazán magánál, hogy értse, amit mond, de olyan se hangzik el, amit Denjaar nem következtethetne ki saját kellemetlen állapotából.*
- Erős, jobban lesz. Így is csoda, hogy kint van. Jó' megmarta a füst. Kicsit olyan ez, mint mikor rosszat eszünk. *Véli a betegre pislogva a néne.* Időbe telik, amíg kitisztul. De addig eljutni, haj… Nem lesz kellemes. *Nagyot sóhajt, látszik, hogy nem lenne azért a lábadozó helyében. Grük és Brox is jócskán köhög, de ez még a legkevesebb, nincsenek vele egyedül: a környéken többen is ettől szenvednek, főleg azok, akik tovább maradtak a füstben a kelleténél. A nénike megsimogatja az íjász karját, és már tovább is áll, hogy másokon segítsen. Denjaarnak elég kérnie, már kapja is a vizet, egy lány segít neki inni. Már mindenhol a kilocsolt kútvíz áztatja a földet, a házat nagyon ironikusan mégsem sikerült megmenteni. Érthető a keserves düh, amivel többek között a csapat vezetője is érez. Grük szavaira csak bólint, látszik, hogy sejtette, mi történt odafent, csak még időbe telik feldolgozni. A napba bámul, majd mérgesen megtörli a szemét. Ha valamikor, most aztán láthatják, hogy mekkora teher nyomja a vállát azzal, hogy magára vállalta a csoport feletti felügyeletet, kis híján össze is roppan alatta. Denjaar ekkor ragadja meg a ruháját, s a fiú úgy bámul rá, mint aki valami rettenetes álomból ébred.*
- Én segíteni akarok. Mindig is azt akartam. *Mondja. Reménykedve pislog a többiekre, amíg várja a választ. Még emlékszik rá, miről beszélgettek, mielőtt a baj megtörtént, hogy lehetősége van a bosszúra, ezért úgy várja a megoldást Denjaartól, mint egy falat kenyeret. Brox átveszi a szót, a körben lévő gyerekeknek pedig felragyog a szeme. A fiú komoly marad, Broxhoz fordul.*
- Ez szép gesztus, jó uram, de az itteniek sokat láttak már. Otthon is megverték, a házakból kiebrudalták őket, ezért csatlakoztak hozzánk. Nem hiszem, hogy vállalnák az újabb rizikót.
*Miközben erről beszél, a társaság egy része, néhány utcakölyök, élükön a fiúval, aki gyomorba gyűrte Broxot az imént elszólásáért, elszelel. Nincsenek sokan, talán ha tíz főből áll a csoport, de nem néznek vissza, eltűnnek az utca végén. Az emberek megszeppenve néznek utánuk, és a fiú is érzékeli a feszültséget. Nem értettek volna egyet, de ez talán így van rendben.*
- Én azt mondom nektek, hogy szerezzünk magunknak otthont, ahogy bárki más. Maradjunk együtt, segítsük egymást, ha akarjátok! S ha tudunk, álljunk bosszút azért, ami történt, jelentkezzünk az őrségbe. *Fordul körbe, most az egész tömeghez beszél, egyenként végigmérve őket. Néha krákog kicsit, hiszen számára se múlt el nyomtalanul ez az incidens. Csakhamar elő is állnak a lelkes önkéntesek, a fiú mellé még egy idősebb, vékony férfi áll, akinek szeme értelemtől csillog, illetve két vézna, alultáplált, de szálkás tizenhat év körüli, nagyobb termetű fiatal válik ki a csapatból, és szemük csak úgy szikrázik a haragtól. Nem sok, együtt négy főt számolnak. Egy kis suhanc, talán hét éves forma lehet, sírástól taknyos, piros képpel toppan Brox elébe, amikor a nagyok nem figyelnek.*
- Én is jövök, Drelli a legjobb barátom volt! *Mondja ellentmondást nem tűrően. Egy csapat kisfiú sereglik köré, és nagy szemekkel bámulnak a nagy, erős városőrre.
Denjaarnak nagyon mehetnéke van, de arra kell ráébrednie, hogy minél jobban erőlködik, annál jobban elfogja a szédülés. Lassan, érezhetően tisztul a feje, de a felépüléshez, ahogy az asszony is mondta, idő kell. Ha fel próbál tápászkodni, mankóra dőlni, akkor is hiába, egy idő után összerogy, s kezdheti elölről a küzdelmet.*
- Türelem, jóu uram! *Kiált neki a néne is messziről, és fenyegetően lengeti feléjük fa merőkanalát.*
- Mihez kezdtek most? *Kérdezi a fiú, és három társával egyenként végignéznek a kint ragadt Helwriken, a lábadozó Denjaaron, a saját kínjain csak nevetni tudó Broxon és a benti füsttől szintén megviselt állapotban lévő Grükön. Érdekes fordulat, de mintha most a nyeszlett szegénynegyedi fiatalok jobban mutatnának, mint jól táplált, harcra termett vendégeik. Ezt is megélték.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.19 16:10:31