Nincs játékban - Szegénynegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzegénynegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 440 (8781. - 8800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

8800. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-07 15:34:45
 ÚJ
>Sizpak Derketun avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Piacra fel//

*Nem túlságosan tudná megmondani, hogy az éjjelt hol töltötte, pedig inni se ivott, mert ugye nem hozták neki ki sose a lélekperzselőt vagy mit. Meg is jegyezte a pultos arcát, biztos ami hótziher.*
~Balgaság, egy ostoba néven össze veszni. Nekem is ostoba nevet adtak, na és akkor mi van?~
*Reggeliben még motyorog magában miközben kissé holdkórosan bandukol a szegénynegyeden át a piacra. Valahol a távolban pillantja meg Ganert. Kecsesnek tűnő tündér testével loholni kezd a gnóm után.*
- Ganer hé! Cimbora!
*Kiabál a gnóm után, hátha elkapja még a piactér kapujában. Odabent a forgatagban már nehezebb lenne megtalálnia.*

8799. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-07 13:36:46
 ÚJ
>Ganer Worcryn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Piacra fel//

*Kora reggel van még, a hajnalpír is kiül az ember vagy éppen gnóm arcára. A bőrvért szerencsére vastag így megvédi a hidegtől. Elnézve sok szegény embert nekik még a minimumra sem telik. Öltözetük lenge, szegényes, a legtöbbjüknek. Itt, ott kint tüzet raknak, hogy a körül melegedjenek. Sajnos nem áll módjában segíteni rajtuk, mert sem a városvezetésnek nem tagja, sem az itteni nemességnek nem vezető alakja. Igazából még otthont sem választott magának. Saját lakás bérlésén gondolkodik, de biztosan nem eben a negyedben. Talán szóba jöhet, hogy klánhoz csatlakozik, de még ezen is gondolkodik. Most a piacra tart, mert az áruk ilyenkor még frissek, nagy a választék és Sizpak barátja is ide hívta egy újabb találkozóra. Tegnap este a Pintyben elég rövidre sikerült a megbeszélés, igaz későn is kezdtek bele. Hamar végigsétál a negyeden és már-már a piactér bejáratát is látni véli.*

8798. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-07 12:50:13
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Laktanya//
//Denjaar irodája előtt//
//Indokolatlan Perchipfell//

*Amíg várakozik, hátát a falnak vetve elkalandoznak gondolatai. Az is megfordul a fejében, hogy valóban hallgatóznia kellene. Csak, hogy fel legyen készülve rá, hogy a parancsnok milyen ember. Idegenek privát beszélgetései nem érdeklik. Ekkor mint valami ártó démon, aki rosszra környékezi az embereket, megjelenik fejében Perchipfell hangja.*
~No lám! Csak nem bűnözésre adjuk a fejünket? A kíváncsiság nagy úr barátom. Olyan büszke lennék rád ha csak egy kicsit belesnél. Csak próbáld ki. Egyszerű és izgalmas. Imádni fogod. Veszélytelen és közben átjár az a kis bizsergés. Nem is bűn, apró csíny csupán. Próbáld ki.~
*Próbálja rávenni a rosszra a lovagot a kardja. Soreyl nosztalgikus mosollyal hallgatja. Érez valami kedves visszaemlékezésekkel tarkított gyerek kort.*
-Hja.
*Sóhajt hangosan, és fejében folytatja.*
~Perchipfell! Drága barátom ezek a te mesterkedéseid gyerek koromban is csak ritkán sikerültek. Emlékszel amikor rávettél hogy lessem meg a szobalányt fürdés közben? Olyat kaptam apámtól, hogy azt hittem nem térek magamhoz. Azóta nem hallgatok rád.~
*Meséli Soreyl miközben egy meleg félmosoly kúszik az arcára. Perchi alig várja, hogy közbe szólhasson.*
~Akkor a mellett se menjünk el, hogy a nem túl szende szobalánytól is kaptál valamit. Attól se tértél magadhoz. Kicsit jobban tetszett neki a leskelődésed mint apádnak.~
*A férfi cinkosan felhúzza egyik szemöldökét, és halkan magában nevet. Igaza van a kardnak, a szobalány valóban megköszönte, hogy szépnek tartotta annyira a lovag tanonc, hogy meglesse.*
~Az a lány. Rhosyn. Hasonlított Maydeleinre.~
*Gondolja magában és egy kicsit elgondolkozik ezen. Hogy milyen lett volna Mayel a tegnap éjszaka, ha csak egy kicsit is becstelenebb lenne. Persze nem bánja, hogy így történt, sőt boldogabb se lehetne. De mégis csak férfi. Húsa, vére a lány testéérd epedne, ha esze, és szíve nem lenne a helyén. A félelf nő alakja, arca, szemei puha ajkai járnak a fejében mikor kardja megzavarja álmodozását*
~Magadra hagyjalak a sötétben?~
*Kérdi cinikusan. Soreyl elkerüli ezeket a gondolatokat, és egy mondatban letudja.*
~Csak hiányzik.~

8797. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-06 23:42:57
 ÚJ
>Denjaar Krultos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó kívánság//
//Rendhagyó toborzó//
//Laktanya//

*Fáradtan pillant fel a nyíló ajtóra, s már meg sem lepődik a berepülő baglyon, na meg az utána belépő tündéren. Egy pillanatra összehúzza szemeit utóbbi szavaira, majd tekintete a felé nyújtott pergamenre téved.*
-El kell, hogy keserítsem, ez egy laktanya. Se nem gyámhivatal, sem nem tanácsháza. Nem foglalkozunk ilyesmivel és még csak felhatalmazásunk sincs rá. Azt sem igazán értem, hogyan jutottak be ide.
*Óvatosan leteszi a a pávatollas pennás az asztalra, majd összekulcsolja kezeit maga előtt és a tündérre mered.*
-Halála előtti? Mit jelent ez?
*Tekintete a bagolyra kalandozik, ki meglehetősen nyugodtan néz vele farkasszemet.*

8796. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-06 23:23:28
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//

*A szegénynegyedet is körbe járja. Viszi a megszokás, mondhatná a próba járőrözése, még így, köpeny nélkül. Sorra veszi a házakat, nézi az utcákat, sikátorokat. Nem tudja elképzelni amit Naty mesélt neki a pegazusban.*
~Hogy indulhatott innen ekkora lázadás.~
*Gondolja elhűlten magában, amit természetesen kardja nem hagyhat szó nélkül.*
~Nem a szólásszabadság, vagy az emberi jogokért lázad a paraszt. A szegény csak akkor lázad ha éhes, de akkor mindegy ki az ellenfele.~
*Magyarázza teóriáját Perchipfell, amire Soreyl kizárólag bólogatni tud. Ekkor az egyik utcácskáról a lovag által jártra fordul két fiatal fiú. Legények, valami fogpiszka kardal az oldalukon, és büszkén kihúzva masíroznak. Már messziről látszik rajtuk a tapasztalatlanság, és az évek hiánya, de Soreyl mégis valahogy megértően tekint rájuk.*
~Nem telik többre a Városi Őrségnek?~
*Kérdi perchipfell, és Soreyl csak hümment egyet. Naty elmondása szerint, nincs is városi őrség jelenleg. Lehet, hogy az újra szerveződés újoncait látja maga előtt a lovag.*
~Akkor még nagyobb a baj.~
*Kommentálja Perchi.*
~Ezeket egy szajha is megveri, ha be akarják őt vinni paráznaságért. Egyetlen pofontól a seggükön kopik ki a fogukat!~
*Magyarázza véleményét a lovag fejében, aki apai szeretettel válaszol, mintha a rossz gyermekének magyarázna valamit. Olyan kis szeretetteljesen.*
~Szépen. Ők is tudják, hogy nem a kard mesterei, de nézz rájuk! Milyen büszkék, hogy tehetnek valamit a városért.~
*Oktatja a kardot, aki a lenézően kedveskedő válaszra bevágja a hisztit, és nem szól a lovaghoz. Ami számára aztán nagy érvágás. Ekkor érkezek egymás mellé a csoportok. Soreyl a kardjával, meg a két nádszál legény. Soreyl mély hangja betölti a teret.*
-Hé! Ti ketten? A Városi Őrség kötelékébe tartoztok?
*Kérdezi a lovag, mire a magas, szőke, szeplős azt dadogja félénken.*
-Nem... Nem igazán.
*A kis barna, kócos ficsúr, turcsi orral megküldi a másik oldalát a könyökével, és odasziszeg valamit.*
-Ige'! Mé'? Rendet kell rakni valaho'?
*Mondja azzal a tagadhatatlan felsőbbrendűségi komplexussal, amit Soreyl messziről kiszagol és utál.*
~Rendet. A fejedben.~
*Mondja, és Perchi hangosan kacag a fejében. Soreyl idegessége ellenére, megpróbál kedvesen viselkedni.*
-Kellene ugyan, de másra lenne szükségem. Régi barátomat keresem. Sydnarus D'Qrwayoh őrmester a Városi Őrségtől. Vagy két éve nem láttam. Van róla hír?
*A két ficsúr összenéz, majd hátat fordítanak, és ott pusmognak valamit. Egy olyan hat tőmondat után, amíg Soreyl szemei táncot járnak az összes tengely körül, annyira forgatja a szemét, végre megfordulnak. A bátortalanabb kezdi.*
-Hát... Tudod... A lázadás.
*Az utálatosabb barna leteremti majd befejezi.*
-Megvan az mán dögőve. Engedd el! Az őrség katonái nem vótak valami talpra esettek. Meghalt majd mind! De majd mi!
*Mondja majd felröhög. Soreyl agyában mintha megpattanna valami ér, kitör erős hangja.*
-Fogd be a szád! Néhai felettesedről beszélsz katona! Hová gondolod magad?
*A gyermek szinte összecsinálja magát ijedtében. A barátságos lovag arca, és mély, kedves hangja tud erélyes is lenni. Most a bunkó kezd hebegni, habogni.*
-Há... Én... Izé... Ő...
*A szőke cipészinasféle gyerek meg illemtanból vizsgázik.*
-Bocsánat.
*Foglalja össze, amit a másiknak kellene. Soreyl összevonja szemöldökét, és halkabban, de ellentmondást nem tűrő hangon kérdezi.*
-Hol a felettes tisztetek?
*A két fiú rémülten pillant egymásra. A barna verejtékezni kezd, a szőke meg a körmét rágja. Egyszerre megszólalnak, természetesen mást mondva.*
-Szabadságon.
-Laktanyába!
*Csendül fel egyszerre a két szó, Soreyl karba teszi a kezét és elégedetten néz.*
-Zene füleimnek. Nem vagytok városőrök. Ezt már tudom. De miért hazudtátok?
*A két fiú megint az egyre feszültebb idegállapot jeleit mutatja. A tenyérbemászó mintha levegőt venne, hogy megint hazudjon valamit, de most a magasabb oszt le egy könyököst. Soreyl elismerően bólint, és rá is fordul fejével, hogy jelezze az ő verzióját akarja hallani.*
-Nem vagyunk városőrök.
*Mondja töredelmesen, amire Soreyl azonnal lecsap.*
-Ezt tudom! De miért hazudtatok?!
*Hangja erősebb, és érződik rajta, hogy a felesleges ismételgetést nem szereti. A cipészlegény összecsapja magát katonásan, és mintha jelentést tételhez igazodna mondja.*
-Most tartunk oda, jelentkezni fogunk. Az elbírálás még nem volt meg. Most toborozzák az új Városi őrség tagjait. Mi csak azért megyünk mert a szüleink odavesztek a Lázadásban, és nem akarjuk, hogy még egyszer megtörténjen. Csak sétáltunk egyet amíg lemegy a sor nagyja.
*Mondja hadarva, hideg tárgyilagossággal. Soreyl szíve megenged, bár az apai szigort még tartja magán.*
-Jól van.
*Mondja melegebben.*
-Látom jó fiúk vagytok ti ketten. Kell nektek még egy, két jó év mire jó katona lesz belőletek, de lesz. Merre van a toborzás?
*Most már a kisebb is meg mer szólalni, és irányt mutat közben.*
-Arra a laktanyába'!
*Soreyl leköveti az ujj irányát, és most jött el mellette egy utcányira. Megfordul, és bólint.*
-Köszönöm fiúk. Sétáljatok még egy kört. Lelépni!
*Mondja szinte engedékenyen, és a két frissen parancsot kapott ifjú, szinte újra városőrnek érezve magukat masíroznak el. Soreyl is hátra arcot vezényel magának, és belép a laktanyába.*

//Laktanya//

*Kissé eltéved ugyan az épületben, de egy szolgálatos, vagy valami hasonló éppen egy folyosóféleségen pipázik.*
-Üdv.
*Mondja a lovag. A törpe egy lócán ül, és a pipájának csutkája mellől bök oda valami szófélét üdvözlés gyanánt, és azzal a hanggal együtt ömlik ki szürke szakállán keresztül a füst.*
~De kedves!~
*Mondja Perchi, amire most meg Soreyl nem vet ügyet se.*
- Egy régi barátomat keresem. Sydnarus D'Qrwayoh őrmester a Városi Őrségtől.
*A törpe, aki eddig rá se nézett, most ültében, csak szürke íriszét emeli rá a lovagra, ami erős arcráncolással jár. Most is pöffent egyet, a hangnak értelme nincs. A kommunikáció igen csak egy oldalúra sikeredett. Soreyl érdeklődve várja a folytatást, de semmi. Megköszörüli a torkát.*
-Nagyon sokat utaztam kedves törp uram, hogy ide jöjjek, és a világ legszebb nőjét hagytam a fogadóban ma reggel...
~...Baszatlan...~
*Teszi hozzá Perchi, a maga igénytelen humorával.*
-Ha nem beszélsz, és segítesz megtalálni akit keresek, akkor nemes egyszerőséggel felnégyellek.
*Mondja, és minden szavával kicsit lejjebb hajolt. A végén féltérdre ereszkedve, szemöldököt ráncolva várja a reakciót. A törpe megint ránéz, de már nagyjából fejmagasságban kell keresnie. A szőrös arcán megvetődő ráncokból Soreyl azt szűri le, hogy a törpe mindent elhitt. Azt is, hogy hogy jött ide, meg hogy fel négyeli, sőt valószínű több sikerrel. Feláll a székből.*
-Na!
*Kezdi krákogó hangján.*
-A fehérnép megvár. A barátod, ha fontos akkor meg megkeres. Egyiket se tudom hol van, de talán Denjaar tud segíteni. Ő most a parancsnok. Irodája valahol arra.
*Mondja karcosan, majd miután ezeket a bölcsességeket elmondta, a lehető legnagyobb higgadtsággal vissza ül. Soreyl feláll, leporolja magát, és biccent.*
-Igazán köszönöm.
*Mondja, és elsétál a mutatott irányba.*
~Ej ha! Kemény vagy mint a Mithrill.~
*Mondja a kard, amin mind a ketten jót derülnek.*

//Denjaar irodája előtt//

*A mutatott folyósón befordulva látja, ahogy egy kistermetű barna hajú lény bemegy egy ajtón. Mivel nagyobb mozgást eddig nem látott itt, ezért gondolja, hogy csak az lehet a parancsnok irodája. Elmegy az ajtóig, és nem hallgatózik, ahogy azt Perchi már jó előre javasolná, ha a lovag nem mondaná neki.*
~Ki ne találd Perchi. Nem leszek kém.~
*Egy fáradt sóhajtás érkezik a kardtól válaszul. A lovag megtámasztja a hátát az ajtó melletti falon, és várja míg a gyermekszerű alak végezzen a beszélgetéssel. Amint kinyílik az ajtó ő már készen áll hogy belépjen.*

A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.06 23:31:08

8795. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-06 20:12:07
 ÚJ
>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Megfontolt

//Utolsó kívánság//
//Rendhagyó toborzó//
//Laktanya//
//Denjaarhoz//

*Nagynehezen, de kiszedi az információkat Grükékből, bár Denjaar megtalálásában nem segít neki senki. Elhessegetik. Szóval ezen okok miatt kénytelen lesz elővenni a gyerekes makacsságát és egymaga járja be a Laktanyát. Reménykedik, hátha megtalálja a parancsnok irodáját. Amennyiben sikerrel jár, kopogtat rajta, majd Nyxával a vállán, belép. Illedelmesen meghajol, a bagoly lerepül róla és az első kiálló dologra szállva figyeli árgus tekintettel a parancsnokot, mindkét szemével. Az embernek feltűnhet akár a pettyes, szellem szállta írisz is. Mërulon ezután beszélni kezd, reagálást sem várva, miközben nemesi oklevelét nyújtja a férfi felé.*
-Jó napot! Gombernyő Mërulon Saniclum vagyok, Holdvégből és a halálom előtti utolsó kívánságom egy gyermek örökbefogadása és a végrendeletem megírása lenne. *Határozottan néz virágbanszületett létére a másikra, várja a reagálást. A madár változatlanul mered.*

8794. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-06 20:05:21
 ÚJ
>Denjaar Krultos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Laktanya//

*Visszatérve a Laktanyára, egyenesen a hevenyészett irodába siet és a székére rogy. Nehezen állíthatná, hogy meg van békélve a helyzettel. A gyújtogatás, no meg az a törpés ügy...
Sóhajtva könyököl az asztalra, ujjait pedig egymásba fonva emeli ajkaihoz. Holnap elindulnak az első járőrök a városban, de... Kevesen vannak. Szükség lenne még jól képzett erőre, mert mennyiség ide vagy oda, a katonáik igen csak zöldfülűek. Péklegények és parasztfiúk nem fognak csatákat nyerni, az újdonsült Városi Őrség hírnevén pedig nem eshet csorba. Nehezet sóhajt, majd felállva az asztaltól a háta mögötti polchoz lép. A kezébe veszi az ott pihenő, jókora, zöld palackot, majd kitölt belőle az asztalon díszelgő fémpohárba. Wegtoreni vörös. Az utolsó palack, amit magával hozott. Innentől be kell érnie az artheniorival. Be kell érnie...
Elsomolyodik a szakálla alatt, majd egy mozdulattal felkortyolja a pohár tartalmát. A kissé keserű, wegtoreni bor jóleső melegséggel járja át torkát, ő pedig elégedetten dobja vissza a poharat, majd pedig visszaül az asztalhoz és előkotorja azt a bizonyos körözési listát. Lesz még itt tennivaló bőven.*

A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.06 20:09:36

8793. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-06 17:57:37
 ÚJ
>Zopal Grognard avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Kalapács és Penge//
//Béklyók//

*Békésen zötyög a szekér és megérkeznek a kívánt helyre. Egy testes kormos is áll ott a kopasz mellett. Őt Zopal nem tudja hova helyezni. Nem emlékszik rá, hogy látta volna. Mindenesetre miután leugrott a szekérről ő is odasétál. A kérdésre egykedvűen válaszol.*
-Az orkban nem lesz csalódás. Tapasztalt jó harcos.
*Jelenti ki. Nem túloz tényleg az. Nem fél attól, hogy rossz döntést hozott. Az ajánlatra csak megrázza a fejét.*
-Kösz.
*Dörmögi. Szőlőt azért evett már. Az is édes nem érti minek még cukrozni is. Biztos valami uracs. Pedig úgy tudta a mélységieknél a nők az urak. Neki persze mindegy míg kifizetik. Némi túlzott nyájasság és közjáték után amire az orknak egy arcizma se rendül meg is kapják a fizetségüket. Zopal elveszi és az övére teszi. Ezek után el is lesz engedve. A mélységi még marad mert nagyon érdekli a családja.*
-Akkor viszlát.
*Jegyzi meg Zopal és el is indul a pegazus felé. Ennek a pénznek nagy hasznát fogja még venni az tuti. Egy ideig még nem kopik fel az álla.*

8792. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-05 08:42:59
 ÚJ
>Äral Teldorel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Kalapács és Penge//
//Béklyók//

*Alig áll meg a kocsi, Äral azonnal Agrilpa elé siet. Megpillantja a kappanhangú sötételfet, aki talán az lehet, ki ott szónokolt a Mordelai név alatt, mikor még az asztal előtt kígyózott a sor. Ha nem is ugyanaz a személy, mindenesetre az ifjú kormos Erglitterrel azonosítja őt, majd mikor megkapják a zsoldot; szokatlanul mélyen meghajol és teljes tisztelettel fordul az urak felé.*
-Jó napot kívánok, uraim! Äral Teldorel vagyok. Bocsássanak meg, nekem lenne egy nagyon fontos kérdésem. *Valójában fél valamennyire az elkövetkező választól, esetleg a reakciótól, de ez tenyereinek izzadásán kívül nem kimutatható.*
-Kiskoromból egyetlen emlékem van: egy szekér hátulján sírok anyám ölében, Pirtianes távolodik előttünk. Glorgon őrmester ~ Ugye őrmester? ~ említette, hogy a régi családnevek felől Mordelai urat kérdezzem, mert Ön igen jártas és nagy mestere ezeknek. *A kis hízelgés minden ilyen ficsúrt megpuhít és készségessé tesz a mélységi szerint.*
-Uram, kérem, legyen bármilyen információ is az, részemről nem lesz következménye. Csak esdeklem, árulja el, mit tud Méltóságod a Teldorelekről? *Szemei szokatlanul őszintén csillognak, talán a trauma hatására előtört belőle az a kormos arca, aki annak a bizonyos kordélynak a hátulján zötykölődött, szülője ölén vigasztalódva.*

A hozzászólás írója (Äral Teldorel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.05 08:46:11

8791. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-04 23:40:30
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Atlasz)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Szelíd

//Kalapács és Penge//
//Béklyók//

*Ha nem is egy istenét, de a fiatal sötételf valakinek igen csak megfogta a lábát. Agrilpa még mindig az asztalánál kuporog és nincs is egyedül. Egy kedélyesen vigyorgó, testes, húsos sötételf is a társaságában ácsorog, vigyorogva szemlélve az utcába kanyarodó szekeret. Megigazítja kampós orrán az aranycvikkert, kezében pedig bőszen szorongat egy méretes tálat.
Mihelyst a kordé lelassít az asztal előtt, a kocsisuk annak rendje és módja szerint leveti magát, hogy földig hajoljon a pocakos férfi előtt. Az csak kedélyesen hümmög a jelenetre, s sarkán hintázva figyeli szemüvege felett az utasokat.*
-Mindent rendben találtak? Ügyesek a fiaink?
*Kérdi kappanhangján, meredten bámulva a két exkiképzőre. Noha a "fiaink" enyhén túlzásnak érződik annak fényében, hogy a szóban forgó két "fiú" valójában ketrecben sínylődő rabokat jelöl, ez a legkevésbé sem lepi meg a jelenlévőket.*
-Cukrozott szőlőt?
*Nyújtja Zopal felé a tálat, s az rejlik benne, amit sejteni lehet.*
-Épp a jó Agrilpával ellenőriztük a számokat, amikor begördült a szekér. Micsoda szerencsém van, hogy találkozhatok Arthenior legnagyobb harcosaival!
*Csapja össze kezeit színpadiasan, ennek következtében pedig hangos csörömpölés kíséretében landol a földön a néhai szőlőstál. Na nem kell sokat várni, a hajlongó kocsisuk már veti is a földre magát, hogy felszedhesse a földről a törmeléket.*
-Ej, Agrilpa, fizesd ki őket.
*Les rosszallóan a kopasz kis emberre, ki érthetetlen motyogás közepette túr belső zsebébe, és tolja a 200 aranyat rejtő vászonzsákocskát Zopal Grognard elébe. . Kelletlenül megismétli a procedúrát, és és Äral Teldorel is hamar megkapja a 200 aranyat. *
-Ezzel meg is volnánk, ugye? Ne feledjék, A Nagy Aréna várja a jövendő bajnokait!
*Mosolyodik szélesen a két férfire, majd mintha csak ott sem lennének többé, Agrilpa fölé hajol, hogy heves motyogás közepette tovább tanulmányozza a köpcös férfi kezében szorongatott pergament.*

8790. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-03 20:20:08
 ÚJ
>Grimoryan Dumekhar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Laktanya//
//Tömlöcben//
//Egyedül//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Csattan az ajtó, kattan a zár, a katonák már korábban kimentek, most viszont Denjaar és Cha'yss is ott hagyják ugyebár. Teljesen egyedül van. Kapott némi ételt és italt, no meg pokrócot, és egy vödröt, amibe szarhat.*
-Micsoda luxus. Imádom.
*Mondja, de persze nem azért, mintha bárki is lenne ott vele. Teljesen egyedül van, valószínűleg akkor sem hallaná meg senki, ha ordibálna. Mivel viszont magában nem szeret beszélni, főleg egy sötét, csöndes cellában, így inkább hangosan beszél. Legfőképp a saját maga szórakoztatására.*
-Legalább magamat szórakoztatom. Bár a szórakoztatás elég erős túlzás, de hát ez van. Mit csináljak.
*Egy darabig csak ücsörög, megpróbál aludni. A pokrócba burkolózik, és behunyja szemét. De a nyugalom, a békesség csak nem akar jönni. Várja, várja, harcol vele, de nem tud győzni.*
-Már ennyit sem érdemlek meg. A kurva életbe!
*Az alvás az egyetlen jó dolog Grim életében. Olyankor néha legalább a régi életéről álmodik, mikor még békésen művelte a földeket.*
-Na mindegy, ha nem megy, majd én megoldom magam. Csak koncentrálnom kell!
*Mondja, és erős belső elhatározással fekszik a hátára. Szemét ismét becsukja, s ha álmodni nem is, emlékezni azért még csak tud.*
-Hm. Már látom is. A kis házikóm. Ó milyen gyönyörű is volt. A vörös cseréptető, a hatalmas és vastag gerenda, ami épp csak túlnyúlt rajta. Olyan hatást keltett, mint egy kos. Mint egy igazi kos! Na és az ajtó. Az volt aztán a mestermunka. igaz majd egy évembe telt, de akkor is kész lett. Minden szeglete aprólékosan kifaragva, szép mintákkal tarkítva, az asszony nevével, és a gyerekekével. Ó igen. Az asszony és a gyerekek.
*Hangja elvékonyul. Tudja, hogy nem hallja senki, de akkor sem tudja nagyon türtőztetni magát. Szemébe apró könnycsepp gyűlik, ami végiggurul az arcán, mint egy nehéz kő. ~Ó azok a gyönyörű barna szemek. Na meg a haja. Mindig olyan illata volt, mint a tavasznak. Mintha külön életet élne. Ha valaki temetkezett már bele valaki hajtengerébe, akkor tudja, hogy milyen érzés is az. És amikor reggel felkelsz, és még mindig ott van, pirospozsgás arcocskával, buja mosollyal az arcán, meztelenül. Ehhez nincs fogható. És a gyerekek, ó a gyerekek. Annyi mindent akartam még nekik tanítani. Az életről, a világ dolgairól. Hogy hogyan álljanak a nehéz döntések elé, hogyha falba ütköznek, hogy győzzék le azt. Hogy egyáltalán mikor kell legyőzni a falat, és nem átmászni, vagy megkerülni? Hogy milyen kegyetlen is a világ, de semmi baj, mert ha ügyesen megtanulnak mindent, és odafigyelnek, minden rendben lesz. Ami persze kurvára nagy hazugság, de ezt ők akkor ott nem tudhatták volna, és csak éltek volna boldogan jó pár évig, mire szép lassan beleszoktak volna. Hogy hogy kell bánni az urakkal, és hogy a szegényekkel. Hogy mindenkinek ugyanolyan színű a vére, és ha meghal, akkor nem számít, hogy milyen volt a bőre árnyalata, és milyen súlyos az erszénye, mert a halál nem válogat. De nem bizony, nem válogat. S lásd, ők lettek az elsők, akik meghaltak. Már semmit sem tehetek értük ezen a világon. Semmit! Azért is döntöttem úgy akkor, azon a napon, hogy hátrahagyok mindent. Hogy elmegyek, és kezdek magammal valamit. Emlékszem az első napokra, azok még nem is voltak olyan szörnyűek. Olyan sokkban voltam, hogy egyszerűen fel sem fogtam. Csak kiakadt szemekkel mentem előre, ameddig össze nem estem a fáradtságtól. Úgy jutottam a kikötőbe, ahol egy kalózhajóra szálltam. Majd ott meghalok, gondoltam, és mehetek a családom után. Ki a fene gondolta volna, hogy kapitány leszek pár év alatt. Úgy tűnik a sors is ellenem dolgozik. Az utána következő pár hét már keményebb volt. Égette a tudatom az emlék, a szörnyű képek, a fröcsögő vér, és az undorító látvány, ahogy a megcsonkított szeretteim holtan fekszenek a padlón egy kupacban. Mintha valami gonosz játékfigurák lettek volna. Bár ez a többiek szemében jó fényben tüntetett fel a hajón, hisz míg más aludt, én a munkába menekültem. Takarítottam az ágyúkat, felmostam, főztem, kötöttem a csomókat, kétszer ellenőriztem a ládákat, hogy erősen tartanak-e, hogy elég száraz-e a puskapor, hogy a vitorla elég feszes-e. Mindent. Idővel mindenbe bele is tanultam, így egyik posztról küldtek a másikra. Mikor hadakozásra került a sor, nos először nagyon féltem. Egy furcsa, rossz érzés kavargott bennem, amikor az óvatlan kereskedőhajó egyik legénye remegő kezében tartotta a kardot, és tudtam, hogy ha én nem ölöm meg, akkor ő fog engem. Bár látszott, hogy ő sem akarja ezt, nagyon nem. Viszont az én kapitányom valószínűleg kardélre hányt volna, ha nem teszem, amit kell, s akkor már kicsit éreztem, hogy gyűlik bennem a harag. Valami ősi, gonosz erő. A számszeríjhoz nyúltam, az volt legközelebb hozzám, és egyenesen mellbe lőttem azt a fiatal fiút. Nem is volt férfi igazán, csak egy fiú, egy legény. De döntenem kellett, és döntöttem. Talán jól, talán nem, ez már sosem derül ki. Viszont az a fiú meghalt aznap, és egy darab belőlem is. Talán pont az a darab, amit a feleségem szeretett. Azt a kevéske jót, ami valahol mindenkiben megbújik, vagy megbújt egyszer. A legmocskosabb rohadékokban is. De kiölte belőlem az élet, mint oly sok más társamból. Viszont így a következő alkalom már sokkal könnyebb volt. Nem beszélve a harmadikról, a negyedikről, és a harmincnegyedikről. Hamar feljebb kerültem a ranglétrán, másodkormányos, segéd, majd a kapitány helyettese. Amikor eltelt pár év, a kapitány már unta a szerepét, így engem bízott meg, hogy vegyem át a hajót, amit akkor már készségesen, és örömmel tettem meg. Szinte el is felejtettem a korábbiakat, és semmi perc alatt belejöttem az emberek legyilkolásába, illetve a kemény parancsok kiadásában. Minden szívfájdalom nélkül. Talán ez a dolog korábban is megvolt, de így teret kapott, lehetőséget, hogy a felszínre törjön. És volt is hová törnie, volt célpontja, nem csak úgy a nagy semmibe veszett el, mint manapság. Jó volt a hajós élet. Szerettem. De egyszer annak is vége lett, mint minden jónak az életben. A dokkokból hamar a Pintyben kötöttem ki, nem is tudom miben reménykedtem, hogy majd egy csapásra megváltozik minden? Hülye, hülye Grimoryan. Aztán nézd meg hova jutottál. Itt csücsülsz egy cellában, egyedül, eladtad a lelked az igricnek, aki kitudja milyen eszement feladatokkal lát majd el. Na de mindegy, ezen talán fölösleges gondolkodni, hisz idővel úgy is ki fog derülni. Nem olyan fajtának tűnik, aki elfelejtene egy ilyen szívességet, nem hogy egyet, de megannyit.~ Azzal felül, ez az elmélkedés sem neki való annyira. Még belefájdul a feje. Ahogy leskelődik jobbra, és balra, lesi a kis helységet, minden kis apró részletét, furcsa kaparászásra lesz figyelmes. Egy aprócska kis egérke bukkan fel az egyik sarokból, és kíváncsian les nagy kerek szemeivel, és orrával egy párat szippant a száraz levegőbe.*
-Nini, gyere csak. Gyere ne félj, nem bántalak.
*Kezét a földre teszi, és ujjait mozgatja, hátha közelebb jönne a kis ártatlan állatka. Nem fél tőle, mint sok asszony, szereti a kis állatokat, hisz kicsit saját magára hasonlít. Rossz küllemű, büdös, koszos, de egyébként nincsenek rossz szándékai, s ha bánt is valakit, azt csak azért, mert jó oka van rá, ami nem épp az élvezeti faktor. Az egérke közelebb jön, persze lassan. Néha előre egyet, és hátra kettőt lép, de végül beadja a derekát, és odasétál Grim kezéhez. Megszaglássza azt, és kicsit meg is rágcsálja az ujja végét, ami eléggé csikizi, és önkéntelenül is elmosolyodik.*
-Cinci, így foglak hívni. Jó barátok leszünk mi cinci. Gyere, adok neked enni, mit szólsz?
*Majd az ételhez nyúl, amit az őröktől kapott, talán van benne egy kis kenyérdarab is. Abból aprót tör a tenyerébe, s reménykedve várja, hogy Cinci odamenjen, és ne féljen harapni belőle. Nincs ellenére, hogy egy egérrel ossza meg a kevéske elemózsiáját. Kicsit jól is esik neki a társaság, bár nem tudja, hogy mennyi ideje lehet ott bent, talán nem olyan sok, mint amennyinek tűnik. Köztudott dolog, hogy gyorsabban telik az idő, ha jól érzi magát az ember, nos és hát sokkal lassabban, hogyha szarul, ha éppen szenved. És persze, hogy egy sötét cellában nem éppen repül az idő. Talán ez nem meglepetés Grimnek sem. Bár ült már, és hasonló helyeken is volt már bezárva, több időre is, mint egy-két nap, de ez most valahogy más. Talán ez a legrosszabb, mert nem tudja, hogy mi lesz a sorsa. ~ Simán lehet, hogy az a kurva nem is írja alá, vagy azt mondja, hogy nem kapott semmilyen pénzt, és öljenek inkább meg, vagy bármi. Faszomat bele. Már persze nem szó szerint, azt még élvezni is. Nem érdemli meg, hogy ebből a kolbászból kapjon. Nem nyit ki neki a Grimoryan húsbolt. A-a, nem bizony.~ Jót derül saját elképzelésein, miközben Cinci csak úgy rágcsálja a kenyérdarabkát, láthatóan nagy élvezettel. Ha macska lenne, tán még dorombolna is, de mivel épp az ellenkezője, vagy ősellensége, így ez igencsak távol áll tőle. Csak szépen tud nézni a megmentőjére, és kicsit hozzábújni a vastag ujjaihoz, hogy ezzel is kimutassa szeretetét, és a hálát, melyet iránta érez. Talán nem titkolt szándéka még egy kis étket kapni, amit nem is sajnál tőle a törpe. Örömmel tör még egy kis darabot. ~Legalább neki legyen jó, ha már nekem nem.~*
-Cinci, ne egyél annyit egyszerre, ki fog pukkadni a hasad. Egyszer hallottam egy történetet egy katonáról, aki tíz évig fogságban volt. Éheztették, dolgoztatták, ázott-fázott. Épp csak túlélte, és mikor nehezen ugyan, de hazaszökött, a családja nagy örömmel fogadta őt. Mindenféle finomságokat főztek neki. Csak úgy rotyogott a fazék, izzott a kemence. Mindenféle finomság, amit csak el tudsz képzelni! Hatalmas lakomát csaptak. Viszont a katona, aki persze ennek nagyon örült, még a szemébe is könny gyűlt. Na szóval a katona elkezdett enni. Mit enni, zabálni! Telenyomta a gyomrát mindenféle finomsággal. Csak az volt a baj, hogy ha tíz évig nem eszel, akkor nem csaphatsz lakomát. Szóval hát, tudod, belehalt. Túlette magát, és kipukkant a gyomra. Szóval nem szeretném, ha te is így járnál Cinci. Van még itt kenyér, adok szívesen máskor is, nehogy nekem meghalj itt. Akkor kinek mesélnék? Magamnak? Én még cincogni se tudok rá úgy, mintha egy árva szót is értenék az egészből, nem úgy, mint te.
*Mondja az egérnek, aki roppant jó hallgatóság, hisz ahogy Grim is éppen említette, úgy cincog, mintha értené, hogy mit magyaráz neki a törpe. Talán csupán csak jól esik neki a hang, egy emberi hang, ami nem éppen haragosan próbálja elüldözni, vagy nyájasan nyársra húzni, és megsütni őt. Mondjuk nem mintha a törpe fejében nem fordulna meg ez az ötlet. A nyárson sült patkány igenis nagyon finom. De most nincsenek ilyen vágyai, talán ráfanyalodna, ha már nem evett volna vagy két hete, de hála a gáláns városőröknek nem kell erre a sorsra jutnia. ~Ezek a városőrök amúgy tényleg jó arcok. Nem tudom, hogy alapból ilyenek-e vajon, vagy csak azért van, mert Cha'yss közbenjárt értem. Bár én inkább saccolnék az utóbbira, mint az előbbire, de ki tudja. Talán még összefutok velük, vagy ezzel a Denjaarral, aztán kiderül, hogy milyen fából is faragták, miféle ember ő.~ *
-Hé Cinci. Nincs kedved játszani egy kis játékot? Elgurítom a kenyérdarabot, de pedig érte szaladsz. Na, mit szólsz?
*Azzal kis golyóvá gyúr némi kenyeret, és elgurítja azt. Azonban a kis egér ugyan utánaszalad, és meg is fogja a kis golyócskát, azonban hamar eliszkol abba a lyukba, ahonnan érkezett.*
-Cinciiii, hová mész? Áh. Nagyszerű. Maradtam megint egyedül. Ennek is csak a kaja miatt voltam jó.
*Szomorúan húzza fel térdeit, ahogy leül az egyik sarokban, és karjával összekulcsolja azt. Egy pár percig szomorkodik így, aztán erőt vesz magán, és némi haraggal vegyítve tör ki belőle a bánat, a tehetetlenség, és az elkeseredettség együttesen. Szinte egy mozdulattal pattan fel a tömlöcben, és körbe-körbe kezd járkálni. Először lassan, aztán egyre hevesebb léptekkel. Bár hang nem hagyja el a száját, de morog, és rázza a fejét. Két kezével meg is fogja az arcát. ~Aaaa csak jöjjön már valaki, és mondjanak valamit. Nyugi, Grim.~ Valahogy mindig ugyanoda lép, ahogy körbe-körbe lépdel. Egyik láb a másik után, de mindig ugyanarra a helyre jut a lába. Pontosan egy útvonalat követ, mint a vadállatok, amikor ketrecbe zárják őket. Például a cirkusznál, vagy a mutatványosoknál. A vadon elfogott és bezárt tigris is így járkál. Nézi, hogy hol van a leggyengébb pont, hol kellene támadnia, hová kell figyelnie. Persze Grim nem fog támadni, sem pedig szökni, de az ösztöne a leginkább egy vadállatéra hasonlít. A szemei is vadak, viszont ezt éppen senki sem láthatja, hisz teljesen egyedül van. Még Cinci is otthagyta őt, miután szépen kihasználta őt. Bár nem zaklatja fel túlságosan, már hozzászokott, hogy mindenki csak annyira szereti őt, ameddig hasznuk van belőle. A komor falak mellett sétál, a súlyos ajtó akár egy kőnehezék nyomja rá a terhet, a bizonytalanság terhét. Egy darabig még teszi a köreit, aztán mégiscsak belefárad a dologba. Már a fejét verné éppen a falba, vagy kaparná az arcát, hogy múljon ez a gyötrelmes depresszió, ami egyik percről a másikra telepedett rá, de valószínűleg az sem segítene. Inkább megpróbál lenyugodni, amihez nem kevés lelki erő szükséges. Leül, és egy borzalmasan nagyon sóhajt.*
-Talán most kellene megpróbálnom.
*Vízszintbe rakja magát, a fejét lehajtja az összecsavart pokrócra.*
-Igen, talán most majd sikerülni fog.
*Lehunyja szemét, egy komoly harcot vív meg az ördögeivel, az összes démonával. ~Emlékszem még kiskoromban, mikor féltem, hogy az ágy alatt valami szörnyeteg leselkedik rám, anyám mindig azt mondta, hogy menjek oda, nézzem meg. Ne féljek belépni a sötétbe, és meglátom, hogy nincs ott semmilyen szörny, csak a félelmem. Rohadt nehéz volt, de bementem a sötétbe. Csak az a baj, hogy azóta sem találok ki belőle. Talán a feleségem volt az egyetlen fény, míg ki nem oltották. Azóta csak zuhanok. Zuhanok, igen...~ És azzal álomba is szenderül. Mint egy forró, tüzes napon a hirtelen jött zápor, úgy kerekedik felül a kavargó gondolatokon a kellemes, megnyugtató alvás, és talán olyan jól is esik neki, mint a víz a földnek, s a munkásoknak rajta. Végre alszik, erre várt már jó ideje. A feleségét látja, ahogy a szellő játszik a vörös fürtjeivel, mosolygó arcába fújja azt, háta mögött a naplemente, így még éppen kellemes, melengető sugarai érik az arcát, de már nem bántja a szemét a fénye. Mosolyog. Balról a kis lurkók futnak be a képbe, egymást kergetik fakardokkal, de persze csak szépen játszanak, nem kell rájuk szólni, vagy ilyesmi. Vígan kacarásznak, az asszony éppen teregeti ki a ruhákat, amiket korábban mosott meg a közeli kis patakban. Grim ruhája piszkos, arca piroskás az erős szél miatt, ami fújt egész nap, amíg a földeken dolgozott. De egy cseppet sem bánja a kemény munkát, amikor erre ér haza. A meleg vacsora még gőzölög az asztalon, ahogy egy pohár finom bor kíséretében megterít a családnak a nő. Leülnek és esznek, isznak, beszélgetnek, hogy mi történt ma. A kicsik története éppen bővül, ahogy kiderül, hogy ma láttak egy igazi, élő szarvast, ami alig 10 lépésre tőlük legelt. Persze általában elfut ilyenkor az állat, de csodálatos látvány ez a gyerekeknek. Kibeszélik még az aznapiakat, aztán elmennek lefeküdni. Persze Grim, és a nő még maradnak egy kicsit. Kiöntenek még egy kupa bort, és immáron kettesben folytatják a csevejt. ki is ülnek a teraszra, a nap már lebukott a horizonton, és csodálatos, holdas éjszaka van. A csillagok is csak úgy ragyognak, egy felhő sincs az égen. Szinte olyan világos van, mintha nappal lenne, csak sokkal varázslatosabb, és romantikusabb. Igazán üdítő egy ilyen tökéletes este, legalábbis Grim számára biztosan. Valahol érzi is, hogy túl szép, hogy igaz legyen, de eszében sincs harcolni ellene, vagy az álom megszakításán törni magát. Sőt. Igyekszik egyre mélyebbre zuhanni benne.*
-Kedvesem. *Szólítja meg a nő lágy, kedves hangon.* Tudod, hogy hamarosan fel kell ébredned. És azt is tudom, hogy miket tettél eddig, hogy milyen ügyekbe keveredtél, hogy hogy próbáltál meg túlélni nélkülem, nélkülünk.
*Kedvesen megsimítja Grim arcát, és beletúr a szakállába. A törpe kétségbeesetten izzadni kezd, és borzasztóan elszomorodik. Lehatja fejét, és sírni kezd. A nő letörli könnyeit, és erősen magához öleli, majd a szemébe néz.*
-Ne tedd! Láttam mindent és.. és megbocsájtok! Hallod, te buta? Megbocsájtok! Kérlek, ha visszatérsz, ne folytasd ezt így tovább. Légy az, akit szerettem, akit szeretek még most is, és fogok is, amíg a nap keleten kel fel. Légy Grimoryan Dumekhar, a büszke, a hajthatatlan, a tettre kész, az, akinek születtél, aki vagy!
*A bátorító szavak után ismét magához öleli, immáron Grim könnyei tovább potyognak, de a megkönnyebbüléstől, és az örömtől. Arcára széles mosoly húzódik, s csak egy halk sóhajt hallat.*
-Köszönöm.
*Majd behunyja szemét, és beletemetkezik kedvese karjaiba. A cellában fekve, összekuporodva arca mintha kisimulni látszana, már ha ezt figyelni bárki is. ~Kérlek, csak még egy kicsit ne keltsetek fel. Kérlek, csak még egy kicsit...~*

8789. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-02 14:12:34
 ÚJ
>Cha'yss Cano Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Elvarrni kész szálak//
//Az első bűntény//
//Laktanya - majd kint és el//

*Az improvizatív tervezés ugyanúgy sajátja az igric készségeinek, mint a hosszú távú előregondolás. Nem ismeri a jövőt, az embereket viszont ismeri és az efféle ismereteit előszeretettel hasznosítja. Mindenkinek meg van a gyengéje, mindenkinek van valami, amit szeretne elérni és ha valaki ebben segítséget kínál fel, azt általában barátságosan és segítőkészen fogadják. Valamit valamiért.
Úgy tűnik, érvei és a felvázolt terv elnyeri a kapitány tetszését, beleegyezik a bűntény papíralapú lerendezésébe. A báró leírja a hallott nevet a papírra, majd készít még egy példányt és amikor a tinta megszáradt, összetekeri őket.*
- Örömmel venném, rég nem jártál felénk és megihatnánk valamit. Biztosan jól esne neked is egy kis hazai rum. *Válaszol. Nem arra számított, hogy Denjaar kíséri el, de a végeredményen vajmi keveset változtat, hogy maga a kapitány vagy egy baka láttamozza az aláírást.
Az erszény is eltűnik, Cha'yss megállja, hogy mosolyogjon rajta egyet.*
- Holnap találkozunk Ralmorennel, hogy megnézzük a kovácsműhelyt és megalkudjunk rá. Ha segítség kell, szólok. *Lehet, hogy jó benyomást gyakorolna a nagybirtokosra, ha látná, hogy az újjászerveződött városőrség kapitánya is támogatja a kereskedőház törekvéseit.
A lépcsőn felfelé tartva szóba kerül a személyes ajándék, amelyet Denjaar elsőre elutasítani látszik, de végül apró változtatással mégis elfogad.*
- Ahogy gondolod. *Bólint az artheniori címer ötletére. Szép elgondolás, nem is sejtette, hogy Denjaar ilyen szentimentális alkat, hogy gondol az utódjaira is. Az ígéret, hogy az őrség nem feledi, kitől kapta a kardot, megnyugtató.
A kérdés nem éri váratlanul. Elgondolkodni látszik, amikor felérnek újra a friss levegőre. Kihúzza magát, nagyot szippant a ropogós esti levegőből a pince dohszaga után.*
- Te vagy rá az élő példa, hogy az emberek változnak. Wegtoreni arénabajnokként érkeztél a városba, most pedig Arthenior városi őrségének kapitánya vagy. *Fordul Denjaar felé.*
- Láttam valamit a törpében, ami megfogott. *Mondja elmélázva.*
- Nem, nem az öngyilkos hajlamára gondolok. *Mosolyodik el, majd elindul, remélve, hogy Denjaar követi a Pinty felé.*
- Ha el is követte a lopást, akkor is hiszem, hogy nem velejéig romlott és te tudod a legjobban, mennyire sokat jelentenek manapság a megbízható, lojális beosztottak.
*Ha Denjaar még kíváncsi lesz valamire, biztosan rákérdez, de az igric komótos tempóban, köpenye zsebeinek rejtekében a két irománnyal tart a fogadója felé.
A kettőjük között létrejött szerződés felbontásának ténye sem éri váratlanul. Csodálkozik, hogy idáig nem állt még elő vele az új kapitány. Halovány, sokat tudó mosollyal néz a másik wegtorenire.*
- Sejtettem, hogy előbb-utóbb előjössz ezzel. *Mondja, de hangjában nincs feddő zönge.*
- Megértem, egy városi kapitány nem kompromittálhatja magát egy kereskedőházzal való kapcsolattal. Nem állok az utadba, Denjaar. *Mondja, mintha rajta múlna a döntés meghozatala.*
- Én csak annyit kérek, ne felejtsd el, honnan jöttél és kik voltak a barátaid. Ha ennyit megteszel és sikeres leszel, én már boldog vagyok. *A hangja barátságos és ő sem az az érzelgős fajta, mégis úgy tűnik, teljesen komolyan gondolja, amit mond. Barátjának és szövetségesének tartja a férfit, aki most komoly útra lépett, de már nem állhat a kereskedőház és a báró árnyékában.*
- Tartsd csak meg. Szükséged lehet rá. Fogadd el a kereskedőház nagylelkű támogatásaként és fordítsd hasznos dolgokra.
*Nem veszi el az erszényt. A tartalmát Denjaarnak szánta, azzal a nem titkolt céllal, hogy megolajozza Grim ügyének elrendezését és későbbi együttműködésük előkészületeit.*

8788. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-02 05:53:32
 ÚJ
>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Megfontolt

//Utolsó kívánság//
//Rendhagyó toborzó//
//Laktanya//
//Denjaart keresve//

*Elsőre elszontyolodik Bredoc szavait hallva, de a mellette álló férfi tanácsai már igazán kedvére vannak. Mélyen meghajol és visszaveszi az okmányát.*
-Köszönöm, uraim! Hálás vagyok Önöknek. *Azzal elindul a laktanyában, hogy az említett személyre kerítsen sort. Számos őrt kérdez meg a parancsnok pontos helyzetéről, úgy próbál eligazodni felé. Talán az egyik jelezheti is Denjaarnak, hogy egy kotnyeles és sürgetős tempóban járkáló tündér kószál a laktanya falai között, kifejezetten őt keresve. Maerli nem adja fel az utolsó kívánság jogát.*

8787. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-02 00:06:21
 ÚJ
>Pajzsos Galahan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Rendhagyó toborzó//

*Rá most nincsen szükség. Nem akar foglalkozni emberek által írt törvényekkel, mert a szív diktálja a legtisztább törvényt.
Int az elfnek, hogy nyugodtan menjen, ő inkább itt marad, amíg nem kapnak egyértelmű választ. Hóbortos alak, de nem szeret ő sem cél nélkül rohangálni. Elég ismert a templom, valahogy csak el tud oda kavarodni, ha akar. Háttérből hallgatja, ahogy a két városőr egymásnak mond ellent, amiből az jön le, hogy itt fog strázsálni egy darabig. Csak némán áll picit távolabb a hármastól, csak némán várja a fejleményeket.*

8786. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-01 23:55:21
 ÚJ
>Denjaar Krultos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Elvarrni kész szálak//
//Az első bűntény//
//Laktanya//

*Mihelyst a törpe mögött döngve záródik az ajtó, az igric bizony rákezd. Az érveivel azonban nehezen tudja vitatkozni.*
-Legyen így.
*Áll a férfi mögé, hogy szemügyre vegye, mit ír a papírosra.*
-Alle... Aleana... Lae'Natar.
*Ugrik be neki végül a név, s hagyja, hogy az igric ráfirkantsa.*
-Én magam kísérlek el.
*Gyűri zsebébe az erszényt, de nem szól semmit. Egyéb körülmények között nem fogadná el a pénzt, azonban most minden egyes aranyra szüksége lesz, hogy gatyába rázhassa a városőrséget.*
-Bizony, élni fogunk vele. Szükségünk van az acélra... És ha bármit tehetek az ügy érdekében, szólj bátran.
*Bólint, miközben felfelé tartanak a szűk, kanyargós lépcsősoron.*
-Egy mesterkard... Azt hiszem, nem fogadhatom el az ajándékod. De mint a Városi Őrség parancsnoka, igen.
*Morfondírozik el az ötleten és igen csak ínyére van.*
-Kovácsoltasd bele Arthenior címerét. Teremtsünk hagyományt, legyen-e fegyver Arthenior mindenkori kapitányáé. Az őrség pedig nem feledi, kitől kapta-e kardot. Mit szólsz?
*Nem lepődik meg rajta, hogy az igric ily hamar ismét vagyonos ember lett. Tán Arthenior legvagyonosabbja.*
-Mondd, miért jársz el egy tolvaj ügyében? Nem venném jó néven, ha bemocskolnád a kezed egy ilyen miatt.
*Indulnak el a kapu felé, mihelyst kiértek az udvarra.*
-Van itt más is, amiről beszélnünk kell. Testőrnek vettél magad mellé, ám immáron egészen más kötelezettségeknek kell eleget tegyek. Segítek neked, de nem állhatok többé a szolgálatodban.
*Szigorú szempár lesi a reakciót. Most, hogy kiértek az utcára, ssebébe túr, s az imént nekiadott erszényt a férfi felé nyújtja. Visszaveheti, ha gondolja.*

8785. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-01 20:27:15
 ÚJ
>Grüksunosz Dorátolaz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Utolsó kívánság //
// Rendhagyó toborzó //
// Részben Godde'm //

-Az koránt sem biztos! *Jelenti ki Brox állítására.*
-Szerintem igenis beletartozik a hatáskörbe, de a legegyszerűbb, *Fordul a tündér felé.* ha megkeresed Krultos parancsnokot és egyenesen tőle kéred. *Egy pillanatra visszanéz Bredocra, hogy nincs e ellenvetés és ha nincs folytatja a legénynek szóló beszédét.*
-Valószínűleg itt lesz valahol és ha esetleg nem akar fogadni szólj, hogy Dorátolaz őrmester küldött. *A kis beszéde végeztével visszaáll Droyn parancsnokhelyettes mögé és érdeklődve nézi, hogy hogy folytatódik a beszélgetés ha egyáltalán folytatódik.*

8784. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-01 16:21:36
 ÚJ
>Bredoc Droyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146

Játékstílus: Vakmerő

// Utolsó kívánság //
// Rendhagyó toborzó //
// Részben Godde'm //

*Grük szavait hallgatva ismét némi harag gyűlik benne, némi elégedettséggel vegyítve. Örül, hogy nagyjából jól következtetett, nem hiába az a sok évnyi lovagi taníttatás. Egy jó nagyot bólint rá, ahogy mondta is, nem szeretné, hogy más fülek is hallják a dolgaikat, így nem is szól erre most többet.*
-Ez jó hír, Grük! Majd elmondom miért.
*Azzal a tündérre néz, aki épp csak leszállt a lóról.*
-Nos.
*Apró mosoly az arcán, amit próbál bújtatni, de nem nagyon megy neki.*
-Ahogy az imént mondtam, én vagyok a parancsnokhelyettes.
*Kissé húzza a szemöldökét a stílusa miatt, egyébként sem szívleli a nemeseket, de a kötelesség az kötelesség.*
-Gombernyő Mërulon Saniclum, Holdvégből mi?
*Mondja, miközben a nemesi levelet olvassa át gyorsan.*
-Kedves Saniclum uraság, megértem a szándékait, viszont ez nem a városi őrség hatásköre.
*Gondolkozik, s közben megvakarja a fejét.*
-Nincs itt senkinek joga ilyen papírt kiállítani. Ez a tanácsosok dolga, javaslom őket keresse. Itt sajnos olyat nem talál.
*Mondja, majd Grükre néz.*
-Talán a Romvárosban kellene kezdenünk.
*Majd ha Mërulon még mondd neki valamit, úgy válaszol rá természetesen, de egyébként elindul Romváros felé. Bármennyire is szeretne, vagy éppen nem szeretne, nem áll jogában az őrségnek ilyen dolgokkal foglalkozni, hivatalos papírokat érvényesíteni, szerződéseket kötni, ésatöbbi. Ezt a tanácsosok végzik.*
-Á, majdnem elfelejtettem.
*Mondja, majd szemével keresni kezdi az óriást, aki korábban Denjaar említett. Odasétál hozzá, majd elkiáltja magát.*
-Helwrik, Remmiwal! Segítsétek ki az utcára.
*Harsog a parancs, s a kettő hamar érkezik, hogy egy kurta fejbólintással Bredoc értésére adják, hogy értették. Azzal neki is látnak a dolognak, s ha egyéb dolog nem történik, úgy Godde'm-nek segítenek távoznia laktanyából. Azzal visszasétál Grükhöz, s a tündérhez.*

A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.01 16:30:11

8783. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-01 15:32:08
 ÚJ
>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Megfontolt

// Utolsó kívánság //
// Rendhagyó toborzó //
// Bredoc, Grüksunosz //

*Leszáll a lováról és csak ekkor tapasztalja azt, hogy Val meggyógyította. ~ Elfelejtettem megköszönni! ~ Csapja fejbe a gondolat, ami újabb okot ad neki rosszul éreznie magát. Végül megjelenik előtte kettő alak. Sem a beszélgetésük, sem a súgdolózások nem érdekli. Neki most az a fontos, hogy bebiztosítsa Fäenrot.*
-Beszélni akarok vagy a parancsnokkal, vagy a helyettesével. Négy szem közt. *Nyomatékosítja a szavait, s megemlíti az okot.*
-Végrendelet és örökbefogadás ügyével kapcsolatos. *Azzal előkaparja a nemesi oklevelét és Bredoc kezébe nyomja, mivel ő beszélt hozzá.*
-Gombernyő Mërulon Saniclum vagyok, Holdvégből. *Jelenti ki, azzal állja a másik kettő tekintetét. Minél hamarabb letudhatja ezt az ügyet, annál hamarabb gördül le egy kő a szívéről. Nyugodtan halhat meg.*

8782. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-01 12:35:41
 ÚJ
>Cha'yss Cano Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Elvarrni kész szálak//
//Az első bűntény//
//Laktanya - Tömlöcök//

*Elsőre nem tudja eldönteni, hogy kortesbeszéde elérte-e a kívánt hatást. Sárga tekintete Denjaart fürkészi és megenged magának egy halovány mosolyt, amikor a kapitány döntésre jut. Ha nem is egész, de fél sikert ért el. Hát az egykori cimbora mégsem fordult akkorát, mint félte. Csodás.
Ugyan Grimoryannak el kell töltenie egy kis időt a tömlöc barátságtalan vendégszeretetét élvezve, de ez apró kellemetlenség csak ahhoz képest, amit a Krenkataur bányájában kellett volna elviselnie.
Marad még és testbeszéde is ezt üzeni Denjaarnak, miközben a törpét elvezetik.*
- Kitartás, Grim, hamarosan szabadulsz. *Villant mosolyt a törpére. Megkedvelte a hallgatag, céltudatos kis fickót, ha már ennyi fáradtságot tett az érdekében, nem hagyná veszni. És a kapitány is kimondta, sokkal tartozik neki, bár ezzel biztosan ő is tisztában van.
Amikor Grimoryant elvezették az őrök, Denjaar felé fordul.*
- Kapitány, nem tenném ki egy újabb érzelmi hullámvasútnak Relael kisasszonyt, volna rá mód, hogy ezt bizalmasabb keretek között megoldjuk? Mondjuk... *Kérdi, majd, ha Denjaar engedi neki, akkor az asztalához lép, kölcsön vesz egy pergament és tintát és írni kezd.*
- "Én, Relael... *Itt felpillant, mert nem tudja az elf lány nevét. Ha megkapja, akkor leírja, ha nem, akkor kihagyja és később kitölthetővé teszi.* büntetőjogi felelősségem teljes tudatában visszavonom feljelentésem. Továbbiakban elállok a büntetés kiszabásától, elismerem, hogy veszteségeim megtéríttetek. Semmiféle büntetőjogi lépésre nem tartok igényt." Aláírás, dátum.
*Ha eddig Denjaar nem állította le, felemeli a papírt, hogy megszáradjon rajta a tinta.*
- Egy katonád elkísér, a jelenlétében az elf lány aláírja a pergament és visszahozza neked. A törpe pedig szabad. Hogy tetszik? *Kérdi, de persze érvei is vannak.*
- Senkinek sem kell újabb érzelmi viharba kerülnie, legutóbb az elf lány teljesen kiborult, a törpe meg összevagdosta magát. Lényegtelen, hogy megtörtént-e a lopás, senkinek sem használna egy újabb találkozás. Neked pedig kevesebb papírmunka. *Mosolyodik el karjait széttárva.*
- Jaigen. *Kap a kalapjához.*
- Engedd meg, hogy ezzel az aprósággal hozzájáruljak a városőrség működéséhez. *Mondja és átad Denjaar Krultos kapitánynak egy 500 aranyat rejtő erszényt. *
- Ajándék és elismerés a kiváló munkáért. *Toldja meg egy derűs mosollyal.*
- Ami pedig a kovács ügyét illeti. Ha sikerül megegyeznem a nagybirtokossal, akkor természetesen a városőrség jelentős kedvezménnyel vásárolhat. Neked pedig barátságunk és jó viszonyunk megőrzésének jeleként egy mesterkardot szeretnék ajándékozni. Hisz a városőrség kapitánya nem mutatkozhat kevesebbel. *Kezet nyújt, itt az ideje távozni, bár Denjaar cselekedetei és terveinek fogadtatása még felboríthatja a dolgokat.*

8781. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-01 11:45:12
 ÚJ
>A'cron Aztyan al'Areen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kígyó a fészekben//

*Aztyan a Szegénynegyedbe érve kifejezéstelen arccal szemlélődik a lepusztult épületek között. Nem száll le a fehér telivérről, a nyereg magasából fürkészi a környéket. Égkék szeme lassan jár körbe. Mintha még mindig tartana a lázadás vagy mindig ilyen volt ez a városrész, nem tudja eldönteni. De nem is akarja igazán. Nem az ő dolga.
Nem is érti, miért nem számolta már fel a város ezt a negyedet. Olyan, mint egy szégyenfolt, egy rothadó, de nem büdös fekély Arthenior testén.
Sóhajtva fordítja lovát el az egyik utcában, ha jók az információi, márpedig jók szoktak lenni, akkor a keresett épületnek erre kell lennie. Bár nem érti, miért éppen ezt a helyet választották, de lehet, hogy nem volt más lehetőség. Persze, megvannak az előnyei az ilyen helyszíneknek is, de ez már nem az ő tiszte.
Komótos léptekkel halad, nem siet sehová és így legalább van ideje felmérni a lehetőségeket. Ha minden igaz, a piac innen nincs messze. A környék lezüllöttségén valamicskét javít a piac közelsége. Valamit valamiért, ahogy szokták mondani.
Úgy tűnik, hogy információi megfelelőek voltak, mert megpillantja a házak között a keresett épületet. Nem mosolyodik el elégedettségében, mondhatni, nem iszik előre a medve bőrére. Lassú léptetéssel éri el a kétszintes épületet, a madaras cégérrel. Megtalálta, amit keresett: a Kósza Pintyet.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9397-9416