*Persze, hogy gyorsan tanul, ha kap rá lehetőséget. Kapva kap bármilyen alkalmon, amikor valami újat tapasztalhat, mikor valami újat megtanulhat, vagy kicsit a világgal ismerkedhet.
Persze, csodát ő se tud tenni, így természetesen elsőre elrontja a masnit. Ahhoz zseninek kéne lennie, hogy első próbálkozásra menjen...
Erre kiderül, hogy nem is hibázott nagyot, mert ezt meg úgy hívják, félmasni. Tátott szájjal figyel, ahogy Ellira elmutogatja megint, mit hogy kell, majd kicsit bátortalanul, de azért nekikezd a második kísérletnek.
Lehet, hogy meggyűlt volna a kicsivel a baja Ellirának, ha Volaryon nem akad rájuk. Előbb-utóbb rájött volna, hogy becsapták, és bizony, hiányzott volna neki a sötételf, és minden, amit nála megszokott, ráadásul bizonyosan haragudott volna Ellirára is, aki meg szoktathatta volna le mindarról a furcsaságról, amihez a sötételfnél már teljesen hozzászokott.
Pedig a mélységi sem olyan szörnyeteg, mint amilyennek láttatja magát. A puszta tény, hogy gondját viselte ennek a számára egyelőre hasznavehetetlen csöppségnek, már önmagában figyelemre méltó...
Nia szépen nekiáll megint a csomónak, először átbujtat, aztán hurkot formál, és ezúttal, ha kicsit csáléra is, de sikerül az a masni, a kislány pedig rém büszke magára.*
- Sikerült! *jelenti ki a nyilvánvalót, majd, ha Ellirával kigyönyörködték magukat, ki is próbálja, hogy kioldódik-e a masni, majd a szalagot odaadja bébicsőszének, és vékonyka csuklóit mege előtt keresztezve nyújtja oda.*
- Most visszakötöd? Biztos van olyasmi, amihez nem kell a kezem... de ha Vol meglát úgy, hogy nincs a szalag a helyén, bajban leszünk!
*És hát, egyiküket sem kell emlékeztetni, mi történt legutóbb, mikor megszegte Volaryon egyértelmű utasítását. Nem akarja tudni, mi lenne a mostani kihágás következménye.*