//Konja Konor//
*Zrekil örül, hogy a kalandos beszámolók megnevettetik a tündérlányt. Persze ő akkor a fa tetején nem nevetett, de arra gondolt, hátha tovább bírja majd, mint a farkasok. Mármint a koplalást. Azt azért nem hitte volna, hogy ezek a dögök képesek itt éjszakázni is. Persze nem fog lemászni az alvó farkasok közé. Azonban egy idő után megunták, és a második nap hajnalán visszamentek a barlangjukba, vagy ahol alszanak az ilyenek. Ő pedig lemászott, és a következő napon igen csak szedte a lábát, persze azért egy kis vadászatra is jutott ideje, hogy két napja korgó pocakjának eleget tegyen.
Konja mondandóját hallgatva csak hümmög. Ő nem éppen azért jött ide, mert ez a tiszta levegő városa a mondák szerint, és itt könnyen elsajátítható a levegőmágia. Ő igazából nem is akar levegőmágiát tanulni, inkább egy másik elemhez vonzza szíve:*
- Érdekes, bár én meg kell hogy mondjam, inkább a vízmágiában szeretném kipróbálni magam. Úgy érzem, azzal sokkal többre mennék, végül is ha belegondolunk, önvédelemnek is sokkal hatásosabb. Persze egy másik oldalról ha olyan varázslatokra leszek csak képes, amihez víz szükséges, akkor pedig csak tavak partján tudok küzdeni. Levegő pedig mindenütt van. Nehéz eldönteni, melyik is a jobb. Bár ha engem kérdez, én úgy tudom, sok vízmágiához nem is kell víz.
*Végül megakad a gondolatmenete. A tanulás nem éppen az erőssége, jobb szeretné, ha sokkal inkább ösztönből menne neki a varázslás. Mint a felmenőinek, ők sem mind a könyvek felett gubbasztva szerezték a tehetséget. Persze voltak, akiknek csak így ment, de ő nem szeretne ezek közé tartozni. Azonban ha másképp nem megy, hát még akár tanulni is hajlandó. Majd arra a gondolatmenetre, miszerint itt senki nem akar ismerkedni, azért meglepődik kicsit:*
- Ugyan már, azt igazán nem hiszem el, hogy egy ilyen bájos tündérlánnyal bárki ne ismerkedne szívesen meg *pillant a tündérre* Mellesleg igen, a főtér is szép, azonban az ilyen lények keze által kirakott dolgok sosem fognak felérni a természettel.
*Közben átérnek a szegénynegyedbe, és eléggé rossz érzést kelt a szívében a szegények látványa. Ennek hangot is ad.*
- Ilyenkor jön rá az ember, hogy milyen apró, és tehetetlen. Csak pár arannyal tudja segíteni ezeket a szerencsétlen koldusokat, semmi mással *közben szomorúan ingatja a fejét.*