// Ki mint vet, úgy arat //
// Nyomokban 16+ jeleneteket tartalmaz //
// Yani, Kagan, Engur //
*Úgy tűnik, valamelyest csak megjön a kis csapat esze és haladásnak indul, egyenest a már betört csapda melletti sávon. Mivel valószínűleg se a sérült kezű, se a sérült testű nem kíván azzal próbálkozni, hogy átugorja a mezőt, ez a leginkább élhető ötlet, amennyiben egyenesen akarnak tovább jutni. Kagan éppen a következő mezőt tenné próbára, ami a tiszta után jön, miről már tudták, hogy nem rejt semmit. Amarra rádobbant és már vissza is húzza a lábát. Eleinte nem tűnik fel semmi, mintha csapda se lenne. Egészen addig, míg nem robog el a sérült mellett a dühtől hajtott óriás. Ugyanis ő hamar bizonyítja, hogy az a csapda is aktivál, csak nem azonnal. Idő kell neki, éppen annyi, hogy egy rálépésnél tovább maradjon rajta a botor kalandor.
A padló mintha elvesztené anyagiasságának egy bizonyos fokát, s Yani azt veheti észre, hogy előbb egyik, majd másik bokája is a fekete kőbe merül, mi viselkedésre inkább valami lazább szerkezetű anyag, akárha homok volna. Nem is akármilyen, a sivatagi népek által jól ismert futóhomok. Engur valószínűleg nem örül a fejleményeknek, hiszen egy felderítője kimúlni látszik, hacsak nem menti meg. Ami valószínűleg inkább vár Kaganra, ha benne van annyi, de akár végig is nézhetik, ahogy a méretes férfi lassan meghal. Főleg, hogy elég sok időt is elveszthetnek, ami pedig kettejük ellen dolgozik, nem úgy Engur ellen, kinek csak arra kell figyelnie, hogy ne haljon éhen vagy szomjan. Végtelen ideje neki sincs, ám jóval több, mint a többinek. Viszont ha segít, ketten talán könnyebben tudják kihúzni a csapdába esett óriást.
Kagan akár próbálkozhat tovább, javallottan oldal irányba, Engur pedig bizonyosan nem fog tenni semmit. Megint csak szemlélője lesz, ami a bábmesternek annyira nem tetszik. Sokkal jobban élvezné a műsort, ha ő is próbálkozna. Lehet, ösztönöznie kellene valahogy.*
// Egyszemélyes hadsereg //
*Ha nem is a legnehezebb dolga van, annyi biztos, hogy nem könnyű. Ki tudja, nem egyenes vonal-e a biztos kijutás útja, esetleg a szélső mezők tiszták, vagy valóban a véletlen alakította útvonal létezik, ezt Arathnak és Rathernek kell kideríteniük. Így pedig haladniuk kell. Rather reménykedik benne, hogy előbb végez a méreg a másikkal, minthogy őt csapdára irányítja. Ami bármikor megtörténhet. Ezzel pedig mind tisztában vannak. Eddig is csak a szerencse mentette meg az életét a végtől.
Arath kérdést szegez a bábnak, aki eddig is mondhatni, segítségükre volt. Hiszen elárulta a játék lényegét és a méregről is szólt, még ha utólag is. Pedig egy kis szerencsével ezt is előbb tudhatták volna meg, mielőtt beleiszik Arath. A reakció a feltett kérdésre nem marad el. Újból a furcsa, kissé torz, de határozottan emberi hang szólal fel, ahogy a törött fatest szája mozdul.*
- Amint elég súly nehezedik rá.
*Kurta válasza egyszerű és biztosítja, hogy alapvetően jó úton gondolkoztak. De bizonyára a bábnak és a többinek nem volt elég súlya, hogy aktiválja a csapdákat.*
- Az csak rajtatok áll.
*Nem mond egyértelmű nemet, ami lehet egy eddig eszükbe nem jutott lehetőség, de akár az is lehet, hogy csak homályosítja az egyértelműt, hogy nincs más választásuk, mint a padló fekete-fehér lapjait próbálgatják. A tábla faltól falig ér, a plafon fekete és nehéz lenne megmondani, milyen magasan, de biztos, hogy van. Hiszen honnan érkeznének a méretes nyilak? Persze, nem csak azok törnek ki a sötétségből, hanem a vér Arath torkából is, kit egyre csak ösztönöz ez arra, hogy haladjanak kis társával. Méghozzá a következő mező, az E6. Rather először nem úgy tűnik, hogy engedne, aztán végül csak átveti magát a mezőre, kissé megcsúszva és végül térdeire, tenyerére és csonkolt kezére érkezik, amitől hangosan felkiált. Na igen, nem a legkellemesebb érzés. És ezt csak tetőzi, hogy mikor hangja alábbhagy, a sötétségből, onnan fentről, egy újabb nyílvessző érkezik, ami egyenesen a férfi hátába áll, kit így a mezőhöz szegez az. Szemei elkerekednek, szája is, ahogy testét átdöfi a fém hegy. Vér kezd lefolyni, a testén ütötte sebből és a szájából is, remegő tagjai még mozognak, mintha menekülni akarna, de végül csak egy kegyetlenül fájdalmas nyögés hallatszik, ami után ernyedten csuklik össze. Újabb élet múlik ki ezen falak közt, s Arath egyedül maradt. Vajon mennyi esélye van így még? Túléli, vagy vele is végez egy csapda, esetleg a méreg maga? Csak rajta áll!*