//Egy cseppel jobbá//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Lefogni eszében sem jutott a lányt, nem szereti ő az olyan szexet, ahol a nő tehetetlenül vergődik, és az erőszak is távol áll tőle. De Nett hirtelen magyarázkodása, és a kérés, hogy engedje el, kisebb hideg zuhanyként éri a forrongó tűz közepette. El is engedi, hirtelenebbül, mint ahogy tervezte, mert amúgy nem akarta sokáig fogni, csak míg a lány háta a falhoz ér. De most úgy kapja vissza kezét, mintha megégette volna, s arca elkomorul.*
~Mi a fenét gondol ez rólam?~
*Kezdi teljesen elveszteni a fonalat a tündért illetően. Egyik pillanatban ő támadja le hevesen, másik pillanatban meg mintha nem akarná, hogy Aldo is hasonló hévvel essen neki. Egyik pillanatban magukat megjátszva flörtölgetnek, a másikban meg úgy tűnik, nem érzékeli a lány a hangjában bujkáló komolytalanságot és játékosságot. A végén még kiderül, hogy az imént elhangzott szavait teljesen komolyan vette, és olyat feltételez az elfről, amit soha életében nem tenne nővel. Aldo cikázó és egymással harcoló gondolatai kiülnek arcára is, s tetteiben is megtorpan néhány percre, amíg összeszedi a válasznak megfelelő szavakat.*
- Eszembe se jutott lefogni. És bántani sem, nőre még sosem emeltem kezet. Ha nem érezted a szavaim mögött bujkáló játékosságot, nagyon sajnálom. De eddigi tetteidből és viselkedésedből azt szűrtem le, hogy nem egy olyan simulékony, édesen doromboló, szép szavakra áhítozó lány vagy, és nem olyan könnyű, finom kalandra vágysz, mint egy szende szűz a nászéjszakán. Így el mertem magam engedni, s talán a fogam fehérjét is kivillantottam, hogy egy másik, sokkal hevesebb és izgalmasabb úton élhessük meg ezt az éjszakát, de talán tévedtem ezzel kapcsolatban.
*Talán mégsem olyan vad a kis tündér az ágyban, mint ahogy szavaiból leszűrte, ha egy ártatlannak induló, szokottnál határozottabb mozdulat ezt váltotta ki belőle.*
- Kiszívni nem fogom a nyakad, nem szeretek ily módon senkit megbillogozni.
*Folytatja kesernyés mosollyal, mert ezért eléggé meglepte Nett azon feltételezése, hogy képes lenne komolyabban bántani. Nem mond többet, úgy érzi, eleget beszélt, s bár hagyja, hogy a másik gyengéden cirógassa, ezúttal nem érez késztetést arra, hogy közelebb húzódjon. Inkább savanyú dühöt érez, valahol mélyen, de ahelyett, hogy ennek bármi külső jelét mutatná, csak egy félmosolyt erőltet arcára, s úgy csinál, mintha élvezné a simításokat.*