// A meló //
*Megtalálja hát a kocsmát, be is megy, le is ül, eddig minden a tervek szerint halad. Tulajdonképpen ha úgy vesszük, a testedzés nagyján túl van, hiszen a nézelődés nem fog annyi mozgást igényelni, mint az ideáig tartó séta, vagy elhelyezkedni egy asztalnál, azonban most jön a feladat neheze: az agytorna. Úgy ám, noha a test egyelőre pihenhet, az agynak most kéne igazán szolgálatba állnia, elvégre a séta alatt akár alhatott is volna, a szegénynegyedben egy bármilyen kocsmát találni szintén nem nagy művészet, most viszont figyelnie kéne... Talán nem túlzás azt állítani, hogy vannak némi koncentrációs problémái, talán a szer az oka, talán így született, de ezért nem tud meditálni sem, a gondolatai mindig elragadják. Szerencsére a benti hatalmas tömeg szemrevételezéséhez nem kell akkora energiákat mozgósítson az agya, a kocsmáros egy teljesen átlagos kocsmárosnak tűnik. Amolyan "ha van is sötét ügylet a kocsmámban, addig nem baj, amíg nem túl feltűnő, és nem okoz veszteséget nekem". Hacsak a kocsmát nem kimondottan az alvilágnak létesítik, vagy ha nem szentember a kocsmáros, akkor ez általában így van. Kössenek bármilyen egyezséget itt az alvilág emberei, addig nincs probléma, amíg fogyasztanak is mellé valamit. Meg hát persze nem árt, ha nem olyan látványosan csinálják, hogy a kocsmában a böcsületes lelkű lények is kiszúrják, meg ezzel együtt azt is, hogy kocsmáros vagy tuja, és nem tesz ellene semmit, vagy rendkívül ostoba. Mindkét lehetőség bevételcsökkenést okozna nagyon hamar, ezt hát nem engedheti, azonban amíg csendben csinálják, némi alkohol mellett... Ugyan kit zavarna? Tán a piaci árus mérges, ha a nála vásárolt nagyszerű bort sötét üzletek kötése közben fogyasztják el? Aligha. Talán a templomban nem látnak el minden sérültet, függetlenül attól, hogy mit követett el eddig? Dehogynem. Épp így a kocsmáros sem hagyhat szomjan halni valakit csak azért, mert éppen valami alvilági dologban van a keze. Az itteni kocsmáros így is láthatóan elfoglalt, bár Taug nem látja, mit csinál, de nagyon jár a keze. Ez pedig olyan sok mindent jelenthet, hogy az elf nem is akar eltűnődni a dolgon, inkább továbbhordozza tekintetét.
Van ott még egy alak, habár ő szinte teljesen átlagosnak tűnik, csak úgy, ahogyan minden kocsmához jár egy ilyen kocsmáros, úgy a részeg alak a pultnál is elhagyhatatlan tartozék. Minden kocsmában van ilyen, ő egyfajta reklám a helynek, a kocsma arculatát mutatja be. Egy ilyen helyre belépve gyakorta először mindig a részeg alakot vizsgáljuk meg figyelmesen a pultnál, ebből már nagyon sokat megtudhatunk a helyről. Ha az alak még beszélőképes, esetleg józan, akkor egyértelműen nagyon rossz az ital. Ha már ki van ütve, akkor túl erős. Ha le van hányva előtte a pult, vagy alatta a föld, akkor az ital nem marad bent (az ilyen alakok már csak rendeltetésükből adódóan is bírják az italt, szóval ha ők hánynak, ott már nagy baj van a löttyel). Viszont ez láthatóan pont a legmegfelelőbb állapotban van, bárki láthatja, hogy ez a hely bizony nem is olyan rossz. Az ital nem túl erős, nem túl gyenge, láthatóan a gyomrot is nyugtatja, ráadásul az alak még mindig itt van, tehát jó eséllyel még tervez inni. Ha pedig nem, akkor ez a kocsmárost minősíti, hogy nem dobja ki a részeg vendégeket. Mindkét eset egyértelműen pozitívat tesz hozzá a hely megítéléséhez.
A következő kulcselem, avagy építőkocka egy ivóban a részeg cimborák téglája. Ez a tégla is fontos szerepet tölt be az épületben, enélkül is összedőlne. Az enyhén ittas cimborák nagyon is kellenek, hiszen ha egy kocsmában csak a kocsmáros, és pultnál roskadó cégérember van, akkor az a hely olyan látszatot kelt, mintha csak egyvalaki járna ide, aki a kocsmáros ismerőse, és ennyi. Kellenek a kocsmárostól független baráti társaságok is, hogy bárki láthassa: ide az ital miatt is megéri járni nem csak a kocsmáros két szép szeméért. Náluk is fontos, hogy részegek legyenek, viszont esetükben nem aj, ha már annak rendje s módja szerint össze is hányták magukat és egymást, sőt, ez talán csak még inkább jelenti azt, hogy itt még az is rendesen felönt a garatra, aki egyébként láthatóan nem szokott. Ezek olyan közepesen járulnak hozzá a hely megítéléséhez, még nincsenek eléggé kidőlve. Na majd fél óra múlva...
Egyetlen társaság van csak, ami egy ilyen kis ivónak nem szerves és elengedhetetlen tartozéka, ez pedig az utolsó, három fős blokk, akik egy asztal körül vígan forgatják a lapokat. Persze egy nagyobb kocsmában ez szinte mindennapos létvény, az ilyen kis helyeken viszont talán annyira nem. Nyilván nekik ez a törzshelyük, de általánosságban kisebb ivókba inni jár az emberfia. Persze ettől még gyanúsak sem lesznek, nyilván a közelben laknak, és ennél jobb helyet nem kívánhatnának kártyázásra. Ami viszont az elfet nem hagyja nyugodni, hogy míg a kocsmáros magasról tesz rá, hogy itt van (a cégérember, és a részegcimbora-emberek is, de ez a fogyasztott ital mennyiségéből és funkciójukból adódóan nem is meglepő) addig ezek az alakok néha mintha rápillantanának. Lehet, hogy csak zavarja őket Taug nézelődése, éppen ezért abba is hagyja: látott már mindent, új alakok láthatóan nem jönnek, akkor kicsit mered maga elé, elmélázik, hagyja, hogy a gondolatai vigyék őt, aztán majd elválik, hogy miért méregették a kártyások.
Szeme sarkából azért szüntelenül igyekszik figyelni őket, bár így csak három homályos pacát lát, de a biccentés, és utána az, hogy a férfi hátratolja a széket (már csak a hangja miatt is) felkelti a figyelmét. Erre már mindenképpen odafordul, pusztán kíváncsiságból is, és bizony az alak feléje indul. Láthatóan Taug addig keresett, hogy megtalálták, így szokott ez lenni. Persze még kétséges, hogy ki és mivel, e annyira jól sikerült feltűnésmentesnek lennie, hogy az már láthatóan igencsak feltűnő volt... Maga az alak olyan tipikus szegénynegyedi ember benyomását kelti, talán a bőrcsizma - amely oly' lágyan koppan mindig a rozoga aljzathoz - enged arra következtetni egyedül, hogy nem utolsó koldusról van szó. Az bizonyára mezítláb érkezett volna. A ruhája koszos, no de emiatt Taug aligha nézné le, már csak azért sem, mivel ő gyakorlatilag még ruhát sem hord. Néhány nagyobb rongyot visel erre a célra, melyek épp eléggé szakadtak, és mocskosak. Öv helyett egy madzaggal vannak összefogva, szóval nem épp trónörökös benyomását kelti, de lássuk be: nem is az. Minél közelebb ér a férfi, annál pontosabban tudja megvizsgálni, érdekes módon a szeme alatti vágás valamivel előbb tűnik fel neki, mint a tetoválás a karján, ám egyik sem jelent Taugnak semmit, legalábbis előítéletekhez kevés. Lehetséges, hogy ez a fazon egy alvilági valaki, ezért a tetoválás, és innen a vágás, de éppen úgy lehet, hogy a tetoválás egésze feleségének a neve, a vágás meg onnan származik, hogy egyszer megkarmolta a macskája, mert későn adott neki enni. Taug persze az előbbiben bízik, mivel akkor nem kéne még több kocsmát végigjárjon, ráadásul megspórolná magának a kezdeményezés feladatát is, mely igencsak kínos ballépésekbe tud torkollani. Elvégre már csak nem kérdezheti meg, hogy van-e számára valami alvilági munka!
Akármilyen ápolatlan, vagy koszos a külseje, amikor egészen közel ér, és Taug belenéz a szemébe, azok úgy hatnak, mint két fekete drágakő a mocsárban. Láthatóan nem részeg, nem valami csapzott koldus, a szemei ennél sokkal nagyobb határozottságról árulkodnak. Elszánt tekintet... lehetséges, hogy nem a házasélet tette ilyenné, mi több, erre nagyon is jók az esélyek. Végre pedig az idegen megszólal, ám bemutatkozás helyett két kérdést tesz fel. Persze érthető, minek bemutatkozni valakinek, akivel lehet, hogy csak néhány szót váltasz... Közben az elf figyelmét nem kerüli el az a tény sem, hogy a másik alak, aki még mindig az asztalnál ül, néha feléje pillant. Kétségtelen nagyobb horderejű dologról lehet itt szó, mint hogy nincsenek elegen egy kártyajátékhoz. Végül aztán rövid hallgatás után kimérten válaszol:*
- Hogy eltévedtem-e? Nem, azt nem hiszem, inkább csak nem vagyok egészen biztos benne, hogy a megfelelő helyen vagyok, mindössze ennyiről van szó *hiszen hogyan is lehetne eltévedve, amíg tudja az utat vissza egészen a barlangig? Az persze tény, hogy lehet, hogy rossz helyen ücsörög, és ez mind elvesztegetett idő, és szó... na de értelem szerint a próbát megéri épp úgy ez is, mint bármi más. Mekkora eséllyel lesz egy másik ivó inkább megfelelő, és mennyi eséllyel lesz ez a tökéletes? Nem tudhatja, ő pusztán tapogatózik a sötétben, azonban az eddigiek alapján úgy tűnik, hogy ezideáig egészen jól csinálta.*
- Ami azt illeti, valami munkát keresek. Tudja, mostanság nem vet fel a gazdagság, szóval kéne valami kis pénz után néznem *a ruházata is ezt fogja igazolni. Tulajdonképpen nincs rá szükség, hogy elárulja: direkt alvilági munkát keres. A szavaiból és a külsejéből az derülhet ki, hogy eléggé el van ahhoz keseredve, hogy bármilyen munkát elvégezzen, amit adnak neki, még talán becsületes elfként is képes lenne valami sötét dologba belemenni, nehogy végül az éhhalál érje utol. Csak remélni tudja, hogy mindebből végül valami munka lesz.*