Nincs játékban - Szegénynegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzegénynegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 88 (1741. - 1760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1760. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-09 18:49:25
 ÚJ
>Moy Befe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //

*Amikor a lány megtorpan a padnál, Moy egy nyugodt mosollyal felel neki:*
- Halkan jöttél, mint a halál.
*Tényleg nem hallotta, ezért gyanakodott, hogy valami idegen akar vele szórakozni. A Varjúvadász játszhat vele, benne megbízik, de egy ismeretlent nem enged ilyen könnyen a közelségébe anélkül, hogy a fegyvere nála lenne.
Amikor elunja fekvést és csinálni akar valamit, a Varjúvadász kiszúrja és felemelkedve nézi a készülődést. Amikor Moy a kártyarajzot említi, a lány elárulja, hogy nincs nála, ami ehhez szükséges. A férfi nem bánja, ha most megint sétálni kell. Benne van a mozoghatnék és értékeli azt is, hogy a Varjúvadász megmutatja neki a lakhelyét. Ha ez egy padlás a szegénynegyedben, akkor valószínűleg nem számíthat sok jóra. Kíváncsi, hogy a lány vajon tisztaságot tart-e otthon vagy ellepi a mocsok. Nem ápolatlan, úgyhogy az elsőre tippel inkább.*
- Megtisztelsz. Lássuk hát a Varjúvadász fészkét.
*Ahogy mennek egyre beljebb a szegénynegyed sűrűjébe, romos házak állnak mindenfelé. Gyertyák égnek az ablakokban, a deszkák mögött. Moy megint megpróbálja azt a dallamot fütyülni, amit a lány. Szereti ezt csinálni és Imonea, a dalnok megmutatta neki, hogy tanulja meg a dalokat. Nagyjából sikerül is ugyanazt fújni, amíg a lány nem vált egy másik nótára. Aztán abbahagyja és mesélni kezd.*
- Kiskoromban sokat játszottunk itt a koldusok gyerekeivel. Néha adtunk nekik ennivalót is. Ilyen mélyen azért nem jöttünk mentünk be a sikátoros részekbe, de az elhagyott házakban is lehetett mókázni. Lógtunk a gerendákon és mi is ugráltunk a tetőkön néha. Ma már ezt nem merném, mert nagyobb a gyerek. Már kőpad kell, hogy elbírjon.
*Az egyik romos házba mennek be. Az ajtó is csak épp, hogy a helyén van. Kétszintes az épület, de azok a szintek... Nem sok választja el őket egymástól. Ahogy bemennek, kilátni a lyukakon egész a Holdig. Több helyen beszakadt és ez csak rosszabb lesz, ha nem csinálnak vele valamit. Egy komolyabb eső már mindent eláztat idebent, egy jégeső pedig még tovább ronthatja az épület állapotát. Akármilyen romos és ócska is, ez a kis lak illik a Varjúvadászhoz, gondolja magában Moy. Itt elbújhat, nem keresi senki. Aki a házat meglátja, annak se lehet sok kedve bejönni ide. Moy sem tette volna be a lábát soha, ha nem ismerte volna meg a Varjúvadászt. Nem azért, mert idegenkedik a szegény emberektől. Sok van közöttük, aki lecsúszott és izgalmas élettörténet van mögötte, beszélt egy pár ilyennek. A düledező házakat viszont jobbnak látja kerülni.
A lány a gerendán mászik fel, de szól a Medvének, hogy ő maradjon itt. Moy először úgy gondolja, hogy a Varjúvadász inkább lehoz mindent, minthogy a nehéz testet felengedje a lépcsőre. Mégsem így történik. Fényt hoz, egy egyszerű fáklyát. A létra sem tűnik túl biztatónak Moy számára. Nem lép rá, hanem odamegy, megpróbálja megmozdítani. Megtapogatja, hogy milyen a fája. Egy-két fokra ránehezedik a kezével. Viszonylag tűrhetőnek találja, de mégsem indul el felfelé:*
- Varjúvadász, ki volt a legnehezebb, aki ezen felment? Mert most megdől az évszázados átlag, ha nem a ház is vele együtt.
*Moy arra gondol, hogy ha ő itt lepottyan, a rengéstől tényleg elkezdhet omolni a ház. Ennek ő is meginná a levét, de a lány is. Bár neki talán még lenne ideje kiugrani. A lakhelyének akkor is annyi lenne. Nagyon kíváncsi a helyiségre, az odúra, ahol ez a magányos lány a pihenőidejét tölti és reméli, hogy azért invitálja felfelé, mert ismeri a létra és az emelet teherbírását. Ha téved, akkor nagyon nagy baj lesz. Rálép a létrára és lassú léptekkel halad felfelé. Néhány nyikorduláson kívül nem történik semmi baj. A vakolat egy része már a padlón van és sok helyen a tégla is hiányzik. Por van mindenütt, de ahol a lány letelepszik, ott Moy már látja egy kis nyomát az életnek. A személyes tárgyai egy takaróra vannak kirakva. Azon kívül aztán tényleg nem látni semmit, ami egy lakásban általában lenni szokott.
Amíg a lány felkészül a rajzolásra, Moy lehajol és törökülésben elhelyezkedik. Nem pózol, nem keresi nagyon a helyét, mert tudja, hogy most nem olyan portré születik, mint a festőknél. A lány szabadjára engedi a kezét és rajzol. Nem biztos, hogy pont Moyt, inkább azt, ami eszébe jut róla. Elmosolyodik, mikor arra gondol, hogy egy hatalmas barnamedvét kap majd egy hajón ácsorogva vagy valami hasonlót. Bízik a lány ötletességében és rajztudásában. Szép emlék lesz, akármit kap tőle. A Varjúvadász megválogatja, hogy milyen eszközzel akar rajzolni. Látszik, hogy ért hozzá és igényes is.*
- Régóta élsz ebben a házban? Érdekes, hogy itt fordítva van minden. Látok egy ápolt nőt...bocsánat, nőneműt, ahogy te mondod*kezdi vigyorogva és a mécses fényébe bámulva.* - És látok egy üres házat, ami el van hanyagolva. Te is a folyóba jársz fürdeni? A rajzkészletedet viszont féltve őrzöd, mint látom. Nem eszik a kását forrón, inkább megvárják, amíg kihűl. Aztán megint megmelegítik. Nem furcsa ez?


1759. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-09 17:51:20
 ÚJ
>Naxarida Xanyor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //

*Kissé megnyugodva sóhajt, amikor a Medve végre leteszi, bár nem tudja elképzelni, hogy min nevet ennyire jót. Nem is érdekli, de legalább már szilárd talaj van a lába alatt, és ez pont tökéletes számára.
Látja a Medve mozdulatát, ahogy lábát átveti a háttámlán. Megtorpan, nem folytatja a mozdulatot. Nem volt célja a férfit megijeszteni, nem is törekedett arra, hogy halkan mozogjon, így meglepi a reakció, de aztán ráébred a miértjére, és csak haloványan elmosolyodik.
Szerencsére a férfi sem értékeli őt halálos veszélynek, így nincsen belőle baj, így folytatja a mozdulatot, és kényelmesen el is tud helyezkedni.
A találkozás egyre inkább olyan hangulatú lesz, mint mikor az Úrhölgyhez volt szerencséje. A Medve mellett lehet hallgatni. Nem kell kényszeresen kommunikálnia, megfelelnie, jártatnia a pofáját. Kevés ember van, aki jól viseli a természetét, és el bírja viselni a közelségét. Azt szokta csinálni, amit jónak lát, de ebben társasága sosincs. Éppen ezért jó most, hogy hosszú évek után – talán három tél telhetett el azóta, hogy látta az Úrhölgyet – ismét van valaki, aki mellett lehet létezni.
Fél szeme felnyílik, mikor érzi, hogy a férfi legördült a padról. Hasizomból felemelkedik vízszintesig, és megnézi, mit művel a másik. Mikor látja, hogy készülődik, felül, és érdeklődve felvonja fél szemöldökét.
Hamarosan érkezik is a magyarázat, hogy mitől lett a férfi hirtelen ilyen aktív. A rajzot akarja nyélbe ütni. Sosem rajzolt még társaságban, de miért is ne, nincs abban semmi titok.
Megrázza a fejét a kérdésre, majd mellékeli hozzá a választ is.*
- Nem, a padláson van, ahova éppen befészkeltem magam. Úgyhogy, ha még az éjjel rajzot akarsz látni magadról, akkor el kell odáig jönnöd - *jelenti ki, ahogy leszáll a padról, hátrafelé.
Mikor látja a Medvében a hajlandóságot, meg is indul a Szegénynegyed felé. Halkan fütyörészve rója a sötét utcákat, melyeken idáig eljöttek. A Medve lehet, hogy nem is járt soha ilyen elkoszolt részen, mint ahová vezeti. Az épületek nagy része romos, alig jár itt teremtett lélek. Helyenként a bedeszkázott ablakok mögül fény szivárog ki, bár valószínűsíthető, hogy nem az eredeti lakó gyertyái égnek odabenn.
Egy sikátorból nyílik a kétszintes, tetőteres ház, melynek födémje már több helyen beszakadt. A kirohadt ajtón belépve némi természetes fény fogadja az érkezőt, bár a homály így is sűrű.
Ha a Medve felnéz az emeletek között tátongó lyukon, akkor megpillanthatja a Holdat is, amint éppen beles az elhagyatott, Varjúvadász járta házba.*
- Várj meg itt! - *int a Medvének, az egyik támasztó oszlophoz lépve, majd felmászik rajta, és a gerendák között egyensúlyozva egészen a padlástérig viszi az útja. Van lépcső is, ép is, de sosem használta, viszont a Medvét nem biztos, hogy elbírná a korhadó fa, mely néha így is megreccsen a lába nyomán.
Odafenn faggyúval telt tálat emel fel, rongyot tép az egyik elkoszlott takaróból, melyre lepakolta azt a néhány dolgot, amivel járni szokta a világot, majd meggyújtja, és ezúttal a lépcsőt használva lemegy a Medvéért.
Int neki, hogy kövesse, fel egyenesen a padlástérbe, melyet ezüstös fénnyel tölt el a Hold. A padlástérbe vezető létra már minden bizonnyal nyikorog a Medve súlya alatt, de nem veszélyes még a használata. Még.
A férfi mindenhol pergő vakolattal, téglatörmelékkel és porral találkozhat útjuk során, ám ez őt nem zavarja. Talán kísérteties is lehet az épület valaki olyan számára, aki nem itt él, de a lány kifejezetten szereti.
Odafenn sincs ez másként. Ami egyedül kiró a történetből, az egy vászontakaró, melyen néhány dolog hever. Egy kis utazózsák, egy régi nyújtódeszka, mellette egy szép fadoboz, kinyitva. A néhány üveg tus, és a szénceruzák szerteszét hevernek a doboz körül, mellette összecsavart papiros hever.
Ezen kívül még bútor sincs a padláshelyiségben. A tetőn szokott aludni, nappal általában, olyankor melegek a cserepek, enni meg a Piactéren, hajnalban. Az árusoktól vásárol.
Leteszi a mécsest a tetőn tátongó lyuk alá, a rajzfelszerelést a ládájába gyűjti, majd kihúz egy termetes méretű papírost és a nyújtódeszkát, és a mécses mellé telepszik.*
- Helyezd magad kényelembe! - *teljesen őszinte a felszólítás, hisz számára ez a hely abszolút kényelmes és biztonságos.
Közben a ceruzák között kezd válogatni, méricskéli a hegyüket, megnézi, megvan-e minden a tustollakhoz, amit használni akar, leellenőrzi a tintát a pislákoló lángocskánál, és elégedetten hümmög. A legtöbb rajzát el szokta égetni, ez most kivétel lesz, hisz oda kell adnia valakinek.*


1758. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-08 18:12:09
 ÚJ
>Allyn Thaira Kvillon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Zrekil Losef és Mort//

*Hirtelen haragos feltünésével, Allyn- nak sikerült meglepnie a férfit, s mikor befejezte a mondókáját, amit nem nagyon gondolt át, de persze egy cseppet sem zavarja, most nem, miért is akarná megváltoztatni véleményét. Nincs oka rá, sokkal jobb így, hogy nem tud varázsolni. Persze a gnóm elfogadja azt, amit mond, viszont szokásához híven újra kioktatja a lányt. S még a vállán is ránt egyet, ha valamivel hát ezzel fel lehet idegesíteni, már megint elkezdene ordibálni, mikor Thaira megszólal.*
~Nyugodj meg Allyn! Nem érsz el vele semmit, ha ordítasz. Tudod, hogy nagyon keveset tudunk a mágiáról. Lehet, hogy igaza van. Mondjuk az nem is baj, ha nem lehet vele ölni, annál tovább lehet az emberekkel játszani!~
~És ne ordítsak, mi? Nagyon vicces! Te itt azon gondolkodsz, hogy milyen szörnyűségeket követhetnél el a mágiával. Ez meg teljes elmebetegnek néz, hogy nem bírom felfogni, hogy a mágia nem rossz. Tudom, hogy nem az, de veszélyes!~
- Felfogtam! Nem kiabálok többet! Thaira, tiéd a vezetés joga! Jobb lesz, ha alszom egyet!
*Hangja kicsit elkeseredet, s arca szomorú alakot ölt, ennek ellenére lehunyja szemeit és belső hangja visszakapja a vezetést, ő pedig elalszik. Jobb neki így, még csak az kellene, hogy ezeken a dolgokon rágódjon. Mikor ez megtörtént Thaira megint Zrekil- re figyel, akivel éppen azt beszélik, hogy nem jó egyedül nevetni. Igaz, ami igaz ha mások is vannak veled, sokkal őszintébb a nevetés, mélyebbről és igazabban jön, mint bármikor máskor. Majd a gnóm egy kis megjegyzést fűz ahhoz, amit Thaira mondott a mágiáról.*
- Nevetni úgy az igazi, ha van kivel, akkor az öröm megsokszorozódik és sokkal nagyobb, mint egyébe esetekben. *majd egy keveset hozzátesz a varázslathoz is* Így sokkal praktikusabb, nem alszik el, amíg kell. Az pedig szép lenne, ha barlangba is kellene mennünk, ott aztán világíthatnál. Persze ebben a helyzetben is megfelelő, az egyszer biztos. Sok alkalmazása lehet egy ilyen varázslatnak.
*Többet nem szándékozik foglalkozni vele, szép, meg jó, meg minden, de neki bonyolult, lehet ez is oka, hogy Allyn nem akarja, hogy tanuljon varázsolni. Nem tudni, minden esetre Thaira lusta lenne olyan sokat tanulni, mint Zrekil, s ez jócskán csökkentenés az esélyeit arra, hogy mágus legyen. Mikor pedig ezt végig gondolta elkezd elmélkedni a családján. Hosszú ideig senki se szól bele gondolatmenetébe, viszont Allyn körülbelül egy óra elteltével megszólal. Bár Thaira vissza akarta küldeni aluni, a lány nem hallgat rá. Inkább beszélgetésbe kezdenek és az elkövetkező hosszú órák, nevettéssel és röpködő emlékek felelevenítésével telnek el. S talán abba se hagynák reggeli, ha Zrekil hangja ki nem zökkentené őket a gondolatok ösvényéről. Thaira mérgesen lép vissza a valóságba, ennek ellenére gyorsan felfogja mi történik, s meg is jegyzi, hogy kezdte hiányolni az entitást. Mire a gnóm morcosan válaszol.*
- Pedig milyen ügyesen eljátszik veled!
*Még mindig nevet, mikor hirtelen egymás után kétszer fenékre esik, ami után már nem is találja viccesnek a helyzetet.*
- Rendben elismerem! Ez nem volt szép! Te Zrekil, ne most tanulj meg repülni! A szellemekre, ennek az entitásnak baj van az agyával, ez nem állapot. Jó, hogy engem nem rángat!
*Ugyan Thaira- nak sikerül megragadni a kalapácsot, de nem bírja lerántani a gnómot a plafonról. Amikor jobban belekapaszkodik még ő is a levegőbe emelkedik, ilyenkor ijedtében elengedi a kalapácsot és nagyot puffan a földön. A harmadik ilyen eset után megszólal a gnóm, Thaira pedig fittyet hányva Allyn- ra inkább a férfira hallgat, s az ágyra állva ragadja meg. Itt is próbálkozik kicsit, viszont mikor itt sem sikerül elkezd az entitással beszélni. S ki tudja, lehet a szavak miatt, de lehet, hogy csak egyszerűen megunta a mókát, vagy el kell mennie, de elengedi a gnómot, aki ráesik Thaira- ra és még viccelődik is vele. Mire a lány szeme, most a férfit ostromozza gonosz pillantásával. S meg is szólal, bár kicsit sem kedvesen, inkább haragosan.*
- Helyesbítek inkább vagy egy világító, két tonnás kruplis zsák!
*Ekkor viszont valami megragadja lábát, s lerántja a földre, Thaira pedig szinte ugyanabban a pillanatban elalszik, sőt Allyn hiába kapta vissza a vezetést az ő fejére is álom száll. Még lehunytszemmel érzékeli, hogy a gnóm is elaludhatott, hiszen a narancsos árnyalat feketére vált, vagy lehet, hogy gyorsan aludt el. Nem tudja, egy biztos, álmodik. Nem tudja mikor kezdte el, de álmodik. Thaira megint ikertestvérként jelenik meg, viszont most egy számára ismerő helyen van. Tudja mi ez, hiszen régen imádta ezt a helyet. A családi piac, Thaira kerskedik, s mintha mindenkinek természetes lenne, hogy ketten vannak. Megint hallgatja a meséket, viszont az egyik pillanatban megpillantja a szüleit. Mint, ahogy megtestesült belső hangja ő is oda fut hozzájuk, viszont ekkor változik a kép. Szekerek, mindenűtt anyjuk és az öccsük a földön. Mind a ketten azt gondolják, hogy ez lehetetlen nem lehetnek újra itt, ez nem lehet. Majd hirtelen apjukat is leszúrják, sikítanának Thaira átöleli Allyn-t s ekkor az ikertestvér eltűnik, megint Allyn Thaira Kvillon lett. Látja, ahogy apja haldoklik. S ekkor mintha megfognák a vállát. Felpattanak a szemhéjai, tátogva ordít, szeméből könny fut ki. Viszont mikor a válla felett elpillant meglátja Zrekil- t. Megtörli szemit, s fúj egy nagyot. Ekkor viszont Thaira ordítja el magát.*
~Ne! Apa!~
~Csak álom volt Thaira. Csak álom, semmi több nem kell aggódnod. Ugye mondtom, hogy nem tesz jót, ha sokat elmélkedsz a múlton.~
*Majd feláll a földről, s megköszöni a vendéglátást, ezután pedig a gnómmal visszaindulnak a templomba. Út közben Allyn megszólal, mivel kíváncsi Zrekil véleményére.*
- Na azt hiszem ez a mai este, magasan felül múlja a kovácsműhelyben töltöttet, nem igaz?


1757. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-08 14:44:46
 ÚJ
>Zrekil Losef avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22

Játékstílus: Szelíd

// Allyn Thaira Kvillon és Mort //

*Persze Allyn hirtelen feltűnése meglepi ugyan, és teljes hitelt ad a szavainak, ugyanakkor láthatóan még egyikük sem találkozott komoly meditációs gyakorlatok sorával. Mielőtt bárki mágiatanulásnak kezdhetne, rengeteget kell meditáljon, ami megtanít az önfegyelem legapróbb részleteire is. Ő maga talán tíz évvel ezelőtt kezdett megismerkedni ezzel, azelőtt nyilván olyan félvállról vette a dolgot, mint a lány, azonban azóta felismerte a mágia veszélyeit, és éppen ezért nem is próbálkozik soha ártani vele másoknak (meg talán túl jószívű is ehhez, ezt még nem sikerült kiderítenie).*
- Rendben... rendben, akkor nincs mágia *jegyzi meg egy vállvonás kíséretében, elvégre nem erőszak semmi, mindössze egy ötlet volt, hogy valami könnyebb mágiaágra kitaníthatná a lányt* No meg azért ne hidd, hogy a mágiával olyan könnyen ölni lehet. Talán még a legerősebb Napmágia-varázslatok sincsenek olyannyira erősek, hogy bárkit megölhessek vele szokványos körülmények között. Legfeljebb néhány fájdalmasabb égési seb, de nem halál *teszi hozzá, hogy ne feltételezzenek túl sokat a mágiáról. Őszintén szólva nem hinné, hogy bárkit meg lehetne ölni egy egy elleni harcban pusztán mágiával. Azonban ez a gondolatmenet félbeszakad, mikor megszólal:*
- Hát igen, egyedül nem olyan jó nevetni... Még hát ami a varázslatot illeti, valóban a legtöbbnek korlátozott az ideje, de ez szerencsére nem olyan. És mivel barlang nincs, jó lesz itt is*mélázik el főleg a nevetésen, elvégre volt már többször is, hogy egymagában látott valami vicceset, de azon nem lehet teljes szívvel nevetni. Persze sokáig elmélkedhetne a nevetésről, de helyette (miután Thaira közli, hogy ő tud aludni a fényben is) Zrekil egyszerűen elkezdi tanulmányozni a tekercset, és folytatja is hosszú órákon át, míg le nem hűl a levegő. Eztán felkelti Thairát, aki bár eléggé morcosan ébred, de lassan rájön, hogy mi is folyik itt.*
- Nekem nem hiányzott, szinte egy cseppet sem *jegyzi meg a gnóm, miután lerántják az ágyról, és a lány jót nevet rajta. Eztán azonban ő sem marad ki a 'jóból', hiszen röviddel az első puffanás után egy második is hallatszik, ami nevezetesen Thaira, amint kirántják alóla a lábát. Viszont Zrekil nem kezdhet el nevetni, mivel lassan ismét ő kerül rosszabb helyzetbe, hiszen elkezd körözni a levegőben. A lánynak ugyan sikerül elkapnia a kinyújtott kalapácsot, de hiába, legfeljebb annyit érhetne el, hogy mindketten a levegőbe emelkednek. Ezután megfogadja a gnóm tanácsát, és ugyanezt megpróbálja az ágyról, miközben néhány szót intéz az entitáshoz. Örök kérdés, hogy vajon eme szavak hatására történik az, ami történik, vagy csak lejár az entitás ideje, de Zrekil egyszerűen ráhuppan Thairára, aki persze nem a legjobban éli meg ezt a találkozást.*
- Hát, te mondtad, hogy túlméretezett szentjánosbogár vagyok *nevet a gnóm, miközben lekászálódik a lányról, azonban ebben a pillanatban álom szakad a fejükre. Zrekil sem menekülhet ez elől, amint Allyn elalszik (no meg Thaira), úgy ő is végigterül keresztben az ágyon, és lecsukódnak a szemei. Így pedig a fény is kialszik, és így is marad nagyjából fél napon keresztül. Csak akkor tér magához, amikor a családfő beles a szobába, hogy ugyan élnek-e még.*
- Persze, élünk, csak elaludtunk, miután elment az entitás *mondja Zrekil* Elnézést, hogy feltartottuk önöket, amit tudnunk kell, azt tudjuk. További szép napot! *azzal ha Allyn még nem ébredt fel, akkor finoman felrázza, majd indulást vezényel vissa a templomba.*


1756. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-08 14:03:05
 ÚJ
>Allyn Thaira Kvillon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Zrekil Losef és Mort//

*Nem csak a három személyiség találkozása az, amin Thaira törheti a fejét, bár azzal is elvan egy jó darabig. Sok minden van, olyan min elmélkedhet. Vegyük például a szakmáját, kereskedő. Imád árut cserélni, gondolkodni újabb és újabb praktikákon, amikkel kifejezetten jó és mind a két fél számára előnyös üzleteket köthet. Bár a csak számára kedvező alkukat jobban szereti, de persze nem lehet minden tökéletes. Számára a kereskedelem lételem, nehezen van meg nélküle. A piac nyüzsgése, az emberek sokasága ez az, ami igazán érdekli. S minden olyan kihívás, minek csak egy csepp köze is van a kereskedelemhez. Thaira szerint azonban nincs is annál jobb érzés, mint egy jó bevételt hozó nap után az ágyba kerülni. Ebben a felfogásban Thaira nagyon hasonlít felmenőire. Minden rokona kifejezetten különös szenvedéllyel viseltetik a kereskedelem iránt. A családban a legidősebb gyermek kezdi el a leghamarabb megtanulni, hogyan is kell az árucserével foglalkozni. Ez már hosszú nemzedékek óta így van, már olyan hagyományszerű, de mégis több ez, mint hagyomány, amit mindenki követ, nem is kell mondani senkinek, még a legkisebbek is érzik, hogy szólítja őket a vágy a kereskedelem iránt. Sok sikeres tagja van családjának, s vannak páran, akik különös helyzetekbe keveredtek. Ott van például az egyik nagybátyja, aki majdnem elvesztette az egyik karját, pedig csak segíteni akart. Vagy a nagyapjának a húgai, aki olyan helyzetekbe került, amilyenbe egyik másik családtag sem. (Ennek lett később az az eredménye, hogy mágushoz ment feleségül, így csak nagyon ritkán látták.) Meg persze ott vannak a szülei, apja az ember kereskedő és anyja az elf gyógyító. Az ő igazi történetüket Allyn sosem ismerte meg, viszont abban biztos volt, hogy a családban nem nézték szép szemmel, anyja érkezését, ennek ellenére befogadták, s nem sokkal a lány születése után, már nem is említették, neki hogy nem lenne a család igazi tagja, hanem csak egy kívülálló, sőt a legtöbben meg is kedvelték. Viszont a legérdekesebb és leg különlegesebb történetek egy emberhez fűződnek. Dédnagyapjáról azt mesélték mindig, hogy olyan idegen messzi tájakon járt, s cserélt árut, amiről erre nem is hallottak, mindenkit szeretett és mindenkinek segített, legjobban viszont a pénzszerzéshez értett és meg kell hagyni, szép öröksége volt. Allyn nagyapja pedig a dédnagyapa helyett adta át azokat, kis ajándékokat az unokáknak. S azok ujjongva, tapsolva vették át, hiszen olyanok voltak, amit azelőtt még életükben nem láttak, s mindig hozzá tette, hogy a dédnagypapa adja neked, hogy emlékezz rá, honnan jöttél. Allyn, vagyis jobban mondva Thaira, első igazi alkujának alkalmából kapott a nagyapjától egy arany karperecet, ami színes ékkövekkel van kirakva, azt az ékszert az óta se vette le egy pillanatra sem. Ha az élete múlna rajta, akkor sem hagyná elveszni, vagy nem adná oda senkinek. Ez az utolsó emléke róla, hiszen mikor Allyn betöltötte a tizenkettőt, nagyapja eltávozott a világnak e síkjáról. A lányok ekkor találkoztak először a halállal, de koránt sem utoljára.
Nem sokkal ezután, talán egy évvel, kereskedő körútra mentek, s megtámadták őket anyja és öccse meghalt, ő pedig csak nehezen tudott megmenekülni apjával együtt. Szörnyű esemény volt ez, mind a hármuknak, s olyan, amit nehezen tudtak csak kiheverni, ha kitudtak, mert Allyn és Thaira az óta is gyakran gondolkodik, azon miért történt mindez. Talán ekkor kezdődött, hogy Thaira egyre gyakrabban gonoszkodott, s hogy Allyn egyre szótlanabb lett, egyre kevésbé értették meg egymást és sokkal jobban ment nekik, a másik idegein való zenélés, mint a nyugodt beszélgetés. S meg kell hagyni Thaira jobban is élvezte, mint a beszélgetést.
Anyja halálát követően nem mentek többé a családi piacra, a lányok soha többé nem látták rokonaikat, s mind máig nem is tudják, merre vannak azok, akikkel egy családba tartoznak. Allyn nem hallgathatta az elképesztő történeteket, amik arról szóltak, hogy verték át a rossz és nagyképű kereskedőket az őseik, hogyan szereztek különböző, ritka állatokat, fűszereket, növényeket, vagy éppen szobrokat, játékokat.
Thaira pedig nem gyakorolhatta többet családjában a kereskedelmet, nem tanulhatott tőlük új módszereket, nem kaphatott tanácsokat, megrovásokat egy-egy ostoba ötlet miatt, sőt mi több, s ami igazán megtörte a lelkét, apja nem engedte többet, hogy kereskedjen, féltette nehogy az egyetlen lányát is elvessze a kereskedelem miatt, eleget szenvedett, Allyn halálát már nem bírta volna elviselni. Innentől titkokban kellett kijárniuk a piacra, titokban kellett elszámolniuk a pénzükkel, nehogy apjuk rájöjjön, miben sántikálnak, mert még a végén be lettek volna zárva egész napra, s így ment ez titokban, egészen egy újabb sötét napig. Mikor is apjukat egy elégedetlen ügyfele megölte, akkor szabadultak meg a láncoktól, s az óta most először, Zrekil mellett tudtak megint igazán kedvesek, lenni egymással és barátságosak. Most mintha kicsit visszatért volna a régi énjük, az, ami még akkor élt, mielőtt anyjuk, s egyetlen testvérük meghalt volna.*
~Thaira, ne is gondolkozz ilyeneken, nem tesz jót, ha sokat töröd a fejed, csak jobban fognak zavarni a történtek. Minden, ami volt elmúlt! Nem tudod visszahozni. Mindennek oka van! Meg kellett történnie előbb, vagy utóbb!~
~Tudom és pont ez a baj! Nem lenne jó, ha élne anya, apa még Arthior is. Ismernénk a rokonokat, bele gondoltál valaha is abba, vajon mennyi unokatestvérünk lehet. S hogy azok, akiket akkor ismertünk most hol tarthatnak. Az ikrek Lart és Kortz, biztos valahol messze tengetik a napjaikat és cserélgetik a fűszereket, ahhoz nagyon értettek. Vajon a nagybácsi még él? Vagy a keresztanyánk? Esetleg van már gyerekük?~
*Thaira minden családtagot végig jár, mindről kérdez, de nem hagy időt Allyn-nak hogy válaszoljon. Csak költői kérdések ezek tudja, hogy sosem kapja meg a válaszokat. Allyn pedig képes lenne az arcába mondani, hogy elfelejtheti azokat a gondolatokat, hiszen úgysem fogja őket sohasem ismerni már. Teljesen elmélázik egészen addig, amíg a gnóm hozzá nem fűz valamit a mágia témához. Thaira nagyon örül, annak, amit mond és meg is szólalna, de Allyn gyorsabb. Átveszi az irányítást, mit sem törődve a szokásos szemlehunyással. Így kifelé, nem is látszik a csere az első pillanatban, viszont utána már annál inkább. Az eddigi elégedett pillantás szúrósra és parancsolóra vált. S mikor megszólal, hangja is inkább olyan, mintha Thaira beszélne, de persze a gnóm könnyen rá fog jönni, hogy most megint Allyn beszél.*
- Te csak ne add alá a lovat, Zrekil! Tudom, hogy vannak kevésbé veszélyes varázslatok is. De túl jól ismerem Thaira hatalom vágyát! Ha egyszer megtudja, mekkora hatalom a mágia, nem lehet leállítani! Bevallom, igen én félek a mágiától, de csak attól a részétől, amelyik képes ölni. Viszont, ha Thaira elkezd valamit, azt maximálisan, a tökéletesig fejleszti, akkor pedig nem fogom tudni megállítani, hogy ne használjon olyan varázslatot, ami kárt okoz, neki vagy bárkinek! Makacs, mint az öszvér és hataloméhes! Persze megértem a te álláspontodat is, de nekem meg kell őriznem Thaira-t, addig amíg, még legalább egy kicsit ép az esze és nem akar mindenkit megölni! Tudom azt is, hogy szerinted, nincs eredendően rossz lény és ő sem az, de amin keresztül mentünk megkeményítette. Sajnálom, hogy így kitörtem, de nem hagyhatom, hogy bajba keverd magad. Akármennyire is kedvelünk mind a ketten, ő még mindig képes lenne, lelkiismeret furdalás nélkül megölni, ha tehetné és képes lenne rá, de szerencsére nem képes rá.
*Thaira már forr belül a dühtől és a büszkeségtől. Amit Allyn mondott valamilyen szinten dühíti is, de egyben büszkévé is teszi, hiszen sikerül eltüntetnie, azt a kedves, kis szerény Allyn-t, aki még a saját árnyékától is fél. Egy pillanatra győzött az erő, a könyörtelenség és a harag. S ekkor a kis főnök visszaadja neki a vezetést, ő pedig gonoszul mosolyogva néz a gnómra. Az elégedettsége határtalan, még úgy is, hogy közben Allyn elalszik.*
- Remélem mindent felfogtál, mert minden pontosan úgy van, ahogy mondta! Semmi sincs, amit megcáfolnék, legfeljebb azt, hogy nem bajba kevered magad, hanem veszélyes fegyvert akarsz a kezembe adni. Még ha a legelején nem is olyan veszélyes. Bár szerintem, egy kis alvás után le fog nyugodni.
*Viszont ezek után a komoly gondolatok után, Thaira szinte már furcsa módon gyorsan vált és kezd teljesen új témát, még pedig az ágyról való lerántásét. Már elképzeli Zrekil arcát, meg a hangot, amit ki fog adni, s nevetésben törne ki. Ám ekkor a gnóm gyorsan reagál is, mondandójával pedig kicsit sem lepi meg az uralkodó belső hangot, aki most elnyomja a szunyókáló kis főnököt. Thaira vidáman nevet azon, amit Zrekil mond neki. Majd pedig helyesel.*
- Igaz, igaz a nevetés elfeledteti a félelmet! Az pedig csak még jobb lesz, ha később, te is nevetsz rajta. Nem lenne jó egyedül nevetni, az egy idő után kifejezetten irritáló és unalmas tud lenni. Tapasztalatból tudom, néha a saját idegeimre megyek. Nem mellesleg, ha te is nevetsz rajta, talán majd Allyn sem veszi olyan véresen komolyan.
*Mondja, majd kuncog egyet. Ezután kicsit csend telepszik a szobára, egyikük sem szól egy szót se. Félhomály van, a nap megy lefelé, de a sok házon már nem tud keresztül világítani. A szegénynegyed apró házai elnyelik a fényt. Ebben a kicsit hátborzongató félhomályban próbálja meg a gnóm olvasni a tekercsét. Majd mikor rájön, hogy ez így nem fog menni (amire már lassan Thaira is figyelmeztette volna, mivel kezdte idegesíteni, a bogarászó gnóm látványa) a férfi feláll. Mormol valamit, majd kicsit ugrál, a lány már tudja mi lesz. Itt bizony varázsolni fognak, ráadásul Napmágiával. Ennek tudatában izgatottan figyeli mi fog történni, mikor is hirtelen fényesség lepi el a szobát. Persze kintről biztos csak olyan látványt nyújt, mintha sok gyertya égne idebenn. Viszont Thaira szája így is tátva marad, s kicsit pislognia kell, hogy megszokja ezt a fényességet, nem tudja, mit mondjon. Hiszen ez elképesztő volt, majd nagy nehezen kinyög valamit, mire Zrekil viccelődve válaszol.*
- Igen világítasz, mint egy túlméretezett szentjánosbogár! Hát ennek ellenére, nem hiszem, hogy ezt feltétlen arra találták ki, hogy gyertya helyett használják, inkább valami barlangban lehet hasznát venni, nagy valószínűséggel. Vagy este, ha vaksötét van! De, mit is mondtál, ha elalszol, akkor a fény is eltűnik, pedig azt hittem, hogy ennek valami meghatározott ideje van. Tudod hallottam olyan varázslatokról, amik csak ideig, óráig tartanak. De akkor ez nem egy ilyen. Ez viccesebb, akkor most veled mozog a fény? Mondom, mint egy túlméretezett világító bogár, vagy élő gyertya. *kuncog egyet, hiszen az élő gyertya gondolata, igen viccesen hatott, majd felhozza, hogy inkább aludna, ha a gnóm tanul* Dehogy zavar, aludtam én már ekkora fényben! Van csuklyám, az majd tompít! Különben is, ha igazán fáradt az ember gyorsan elalszik. Függetlenül a körülményektől.
*Mondja, azzal gyorsan neki veti hátát a falnak, felhúzza lábait, csuklyáját pedig mélyen arcába húzza. Máris halványabb a fény, majd lehunyja szemeit, most sokkal jobb. Ezek után pedig gondolkodni kezd, megint a családja jár az eszében. Jelen pillanatban a régi történeteket idézi fel. Még a nagyapja mesélte, hogy az ő apja (vagyis Thaira dédnagyapja) akkora vagyonra tett szert a kereskedelemből, hogy sose kellett szűkölködniük, sőt még a legtávolabbi családtagnak sem és még adakozott is az öreg, a templomnak, a szegényeknek, a nincsteleneknek. Abban a városban, ahol még a nagyapja is felnőtt, a Kvillon-oknak volt a legnagyobb házuk, már majdnem vetélkedett a nemesi kastélyokkal, pedig az egész csak tartozásokból volt felépítve. Hát igen az öreg Kvillon tudta, hogyan kell olyan alkut kötni, hogy adósai legyenek az embernek, azt pedig úgy hajtotta be, hogy nagy házat építtetett magának és egész családjának, s bárki, akinek szüksége volt rá megszállhatott a házban, volt az szegény, vagy nemes, családtag vagy teljesen ismeretlen. A dédnagyapja volt a család mintaképe, mindenki olyan akart lenni, mint ő, olyan tetteket akart véghezvinni, mint ő, s oda akartak eljutni, ahova az öreg sose jutott. Persze ez képtelenség lenne, hiszen egyikük sem tudta merre járt az öreg, még Allyn nagyapja sem tudta pontosan, milyen helyeket járt be apja fiatalon, pedig ő is követte a példáját. S minden helyen volt, amit az öreg megemlített a naplójában.*
~Egyszer egy hegyen jártam! Puszta volt és sivár, sehol senki csak én és a tiszta kék ég. Négy napot töltöttem ott! Apám nyomdokában jártam, majd Dél felé mentem tovább a hegyi patak irányában. Hosszú, hosszú napokig gyalogoltam mellette. Lefelé a hegyről, s a patak egyre közelebb ért az ősi sziklák lábához, csak úgy, mint, ahogyan én tettem. Az utolsó szirten megálltam. Visszapillantottam, arra ahonnan jöttem, majd búcsút intettem a hegyeknek. Tekintetem Dél felé a völgynek fordítottam.~
~Ott láttam meg azt a város, azt a legszebbet, azt ahol most is vagyunk, s ahol az óta élünk! Elindultam felé, s siettem gyorsítottam léptem. Mellettem a patak folyóvá nőtt, a kisváros, naggyá szemem előtt, s ezt a város hívták úgy, hogy: Arhtenior! A nagypapa kedvenc meséje, imádtam mikor elmondta! De neked nem aludni kéne?~
~Igen az, a kedvence, látom te se felejtetted el. Mondjuk felejthetetlen is ez a történet, mikor minden családi piackor elmondta. Amúgy pedig kellene, de nem bírok, érzem, hogy ma valami nagyon érdekes fog történni és nem bírok aludni.~
~Semmi baj, én sem tudok! Igaz, azt mondtam Zrekil-nek, hogy alszom, de nem megy. Ideges vagyok, csak lenne már éjfél!~
*Innentől kezdve hosszú órákat beszélgettek végig, azt próbálták kideríteni melyikük emlékszik több mesére, de amire az egyikük emlékezett, arra a másik nem, s nagyon ritka volt az olyan történet, amit mind a ketten tudtak. Teljes nyugalom volt köztük, egy pillanatra sem vitáztak, csak nevettek magukban és mosolyogtak a régi vicceken, a lehetetlen eseteken, a baklövéseken, amiket közösen követtek el és azokra a nagy csínyekre, amiket a család összes gyereke közösen talált ki és hajtott végre. Olyankor volt az, hogy a felnőttek, szinte szívrohamot kaptak, pedig egy egyszerű csuklón szét trancsírozott tojás egy kis piros porral megszínezve, nem is ijesztő, vagy lehet, hogy csak a ruháját sajnálták szegény Dolder-nek. Mindig ő volt a bűnbak, s ha rajta kapták a gyerek csapatot, mindig Allyn-ék vitték el a balhét és az egészet magukra vállalták, bár ez miatt gyakran jól kikaptak, de azt a nevetést, amit az előkészületek adtak megérte, hogy kicsit meg lettek pirongatva. Egyik ilyen alkalommal azt találták ki, hogy összegyűjtik az összes szalmát és máglyát raknak, vagy legalább egy kis tüzet. Minden rendben ment addig, amíg a felnőtteknek fel nem tűnt, hogy minden lurkó eltűnt és nem csak ők, de az összes szalma is. S mikor megtalálták őket, a profi összerakott szalmakötegek mellett, volt ám ne mulass, s mind le lettek szidva, hogy mit nem gondolnak, magukról még bajuk is eshetett volna. Egyedül a nagyapjuk nevetett, ő még meg is dicsérte a gyerekeket, hogy milyen élénk a fantáziájuk, persze a vége ugyanaz lett. Verés!*
~Emlékszel mennyiszer bújtunk megy a szalmában, hogy ne találjanak, meg és ne kapjunk verést? Persze mindig megtaláltak, pedig kifejezetten jól álcáztuk magunk! Nem is tudom mit rontottunk el, mikor minden tökéletes volt, de tényleg minden!~
~Szerintem az volt a baj, hogy az kis Ethina mindig tüsszögött a szalmától, azért fedeztek fel, ha nem lett volna, simán megússzuk. Vagy lehet, hogy az volt a baj, hogy mindig ugyanoda bújtunk. Na és te emlékszel, mikor meglovasítottuk a legnagyobb lépes mézet. Azóta se ettem olyan jót!~
~Az tényleg nagyon finom volt! Mindenki azt mondat még, aki nem is szerette a mézet, az is. Nem volt egyszerű, mindenki azt figyelte, hogy ne legyen baja, de megoldottuk és úgy elhoztuk, hogy se híre, se hamva nem maradt. Meg mikor a nagypapa segített, meglógni az akkora cipóval, mint kétszer a fejünk!~
~Igen, igen! Akkor szerzett mindenki mást és csináltunk, mézes cipót, meg szárított hússal ettük és még vizet is szereztünk, meg a nagymama különleges fűszerét. Valahogy a szárított hússal kicsit sem volt jó íze!~
~Fújj! Ne is mond! A levesben nagyon jó volt, de a húson, mint a papucs talpa komolyan. Borzalmas volt! Nekem a legkedvesebb ilyen családi emlékem az, az mikor sikerült szereznünk, olyan ritka és szép kendőket és táncoltunk!~
~Az volt az egyetlen olyan "kalandunk" amiért nem kaptunk verést! De tényleg vicces volt, ahogy mindenki ott forgott két kört a fehér hímzett kendőben! Még a fiúk is, pedig azt mondták, hogy soha az életben nem fognak, abban a kendőben forogni!~
*Éppen ezen és az ehhez hasonló régi emlékeken gondolkodik Thaira, mikor hallja, hogy Zrekil egyre hangosabban kiáltja a nevét. Hirtelen kinyitja a szemét, csuklyáját hátra veti, majd mérgesen megszólal.*
- Ha így ordítasz, senki se fog tudni aludni! Huh, de hideg lett itt! Éppen itt volt az ideje, hogy neki kezdjen, már majdnem hiányzott!
*Szemei tisztán csillognak, s körbe pillant a szobában, minden árnyék ijesztővé válik, mint egy-egy gonosz szellem. Az entitás úgy néz ki, felhasználja a gnómból áradó fényt, a borzalmas árnyjátékához.*
~Az ott egy, medve! Nézd, de ügyes! Az meg, az meg valami négylábú állat!~
~Allyn, te jól vagy? Én szoktam így állni az entitás játékaihoz. Biztos minden rendben?~
~Persze! De ha egyszer szép az szép, nem tehetek róla, hogy tetszik!~
~Te teljesen megőrültél, ez már biztos!~
*Mondja Thaira meglepetten, majd megint a férfire pillant, aki elkezdené a magyarázkodást, de nem megy neki ugyanis a mondat felélnél, abba hagyja. A lány éppen megkérdezné, miért nem folytatja, mikor észreveszi, hogy a gnóm, a lábát nézi.*
~Most rángatja le! Rajta! Rajta! Mutasd, meg mit tudsz!~
*Mondja magában izgatottan, s arcára máris kiül az izgalom és a gonosz félmosoly. Látja, hogy a férfi kapaszkodót keres, de egyet sem talál így nagyot puffan a földön, s eléggé kétségbeesett arcot vág. Mire Thaira, ahogy ígérte a hasát fogva nevet, mikor is valami kirántja a talajt a lába alól (vagy a lábát rántja el a talaj felett?), ő pedig a szebbik felére pottyan, s kicsit morcosan áll fel és kezdi el tapogatni, mikor is megint, kicsúszik a föld a lába alól, ő pedig újra ülő helyzetbe kerül.*
~Nem vagy vicces! Te kis féreg! Ez fáj, ám!~
~Szerintem tudja, és direkt csinálja!~
*Beszélik meg a helyzetet, még a földön ülve. Mikor másodjára is sikerül felállnia, már nem zuhan vissza. Csak most veszi észre, hogy az árnyékok most más alakot öltöttek, bár ha lehet ilyet mondani ijesztőbbet, mint a legutóbb. S kicsit meg is retten tőlük, persze tudja, hogy nem bánthatják, de azért nem tetszik neki ez az egész árnyékokkal való játék. Rosszabb, mint amilyen Gremma néni kertjében volt, pedig az se volt kutya. Ennek ellenére viszonylag gyorsan felfogja, hogy Zrekil a fény középpontja és ő mozdult el. Éppen oda lépne hozzá, mikor hirtelen elkezd emelkedni és körözni a levegőben, egyre közelebb a plafonhoz. Kint olyan lehet az egész, mintha valamilyen szellő fújna a szobában és annak hatására mozognának a lángok. Vagy ha valaki jobban megfigyeli, mivel a gnóm, vagyis jelen esetben a fény középpontja folyamatosan mozog, azt hiheti, hogy kicsit kótyagos ilyen késő este.*
~Kell ezeknek ennyire magas házat építeni! Mire jó a magas ház a szegénynegyedben?~
~Csak nehogy leessen, onnan nagyot koppanna! Még baja esne!~
~Az az első, hogy biztonságban leszedjük Allyn! Utána majd foglalkozok a házépítés problémájával!~
*Morog Thaira, s ekkor Zrekil is kétségbeesetten kezd el érte kiabálni. A lány megforgatja a szemét, majd pedig óvatosan közelebb lép egy lépést.*
- Jövök már, ne sipákolj! Felkeltesz mindenkit! Látod, kell neked fényt csinálni! Most aztán tényleg élő gyertya lettél! Szeretne veled játszani, árnyjátékosat, ha megunja úgy is elenged majd! Legfeljebb kicsit fájni fog az esés! Ne izgulj, csak viccelek, itt vagyok!
*Ahogy ezt kimondja már a gnóm alatt áll, aki lenyújtja neki a kalapácsát. Thaira megragadja és húzni kezdi teljes erőből, de hiába. Mintha oda lenne ragasztva a férfi.*
- Most már gyík is lettél, még Xini se mászik a plafonra, pedig sok hülyeséget csinál. Most meg az igazak álmát alussza a kis szerencsés!
*Mondja, s nem tudja eldönteni inkább bosszús, legyen, hogy nem bírja leszedni, vagy inkább nevessen, azon hogy Zrekil fenn ragadt a plafonon. Bár meg kell hagyni igen vicces látvány, ahogy a gnóm ott himbálózik a tetőn, de csak le kell szedni!*
~Teljes súlyoddal húzd Thaira, úgy menni fog!~
~Rendben megpróbálom, hátha sikerül!~
*Viszont mielőtt ezt letesztelhetné, a férfi újra kiáltozni kezd felé.*
- Az ágyra?! Rendben van, te tudod!
*Azzal feláll és megragadja a gnóm karját, majd megint húzni kezdi, teljes súlyával húzza, de semmi. Hiába próbálja rángatni, mozgatni, nem hat semmit. Nem is tudja miért, de szúrós pillantásokat vet a plafonra, majd hangosan megszólal!*
- Ereszd el! Nem ártott neked, te unatkozó kisgyerek!
*Nem tudja, hogy most az miatt, amit mondott, vagy, csak mert megunta, hogy a gnómot rángassa, de elengedi, vagyis Thaira már le tudja rántani. S azzal ketten zuhannak az ágyra.*
- De nehéz vagy! Na, szállj le rólam, te Napmágusok gyöngye! *Azzal kiszabadítja lábát a gnóm alól. Viszont az entitás most a lány lábát markolja meg, s rántja le az ágyról.*
- Felejtsd el! Engem nem fogsz megpörgetni! Értetted! Téged ne tanítottak jó... Modorra...
- Thaira, ne... aludj! Késő!
*Mondja, Allyn ugyan is, belső hangja hirtelen elaludt, minden ok és jel nélkül. Ekkor már Allyn is pislog, nem bírja nyitva tartani a szemét és úgy, ahogy van, a földön elalszik. Próbál szólni a gnómnak, de nem jön ki hang a torkán. Mintha valamilyen különös erő szorította volna belé a szuszt, így csak némán ül és lehunyja szemeit. Az entitás átvezette az álmok birodalmába, s most kivételesen először őt és nem Zrekil-t. Pedig eddig ez volt a szokása, mondjuk kicsit sem meglepő, újra szabályt szegett, mindig ez van, ha kitalálnak valamit. Megint rácáfolt az eddigi helyesnek vélt elméletekre. Ez igen bosszantó lenne, ha Allyn tudna gondolkodni rajta, de nem tud, olyan mély álomba merül, hogy nem lát semmit, csak a sötétséget, ami körül veszi.*


1755. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-07 23:31:54
 ÚJ
>Elwyrien Khaedyys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228

Játékstílus: Szelíd

//Egy lépés a ranglétrán//

*Nem monndhatná, hogy túl sok aranyat talált a hulláknál, de ettől még Elwyrien legkevésbé sem csalódott, hiszen nem kellett tennie gyakorlatilag semmit sem ezért a pár csilingelő érméért. Az út szerencsére eseménytelenül zajlik, így kisvártatva megérkeznek a Piás Patkányhoz címzett csapszék és egyéb ajtajához. A nő baljával belöki és nyitvatartja a nyílászárót, megvárva míg Turrog az ájult 'cimborával' a vállán betipeg. Aztán az éjelf is követi, int Turrognak a lépcső felé, ő maga pedig a pulthoz irányítja lépteit. Blökit talán meglepi, hogy ily hamar viszontlátják egymást, mindenesetre nem mutatja.*
-Örülök, hogy újra találkozunk.*biccent félmosollyal a képén.*
-Szintén. Az ismerősünk kissé felöntött a garatra, valamint mi is lepihennénk, hosszú volt az éjszaka.*közli vele a nő. "És még milyen hosszú lesz... hátra van a java édesem." kuncog Vyra, amitől Elwyrien ajkára is vigyor húzódik. Persze a maszk takarja, de nem is a jelenlévőknek szól.*
-Reggel a számlát is rendezzük.*teszi hozzá, nem mintha ez ajánlat lenne, épp csak közli a szilárd tényeket. Ha megkapja a kulcsot, elindul felfelé a lépcsőn, remélhetőleg társa már fent van. Az adott szobát is kikeresi, mely a legtávolabb áll a folyosó végén, csakúgy, mint legutóbb. Kinyitva az ajtót vár, amíg a törp harcos becipeli terhét, majd ő is belép és ráfordítja a kulcsot a zárra.*
-Ültesd oda.*mutat az asztalszerűségre, majd közelebb lépve megvizsgálja az ájult férfit.*


1754. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-07 22:43:22
 ÚJ
>Zrekil Losef avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22

Játékstílus: Szelíd

// Allyn Thaira Kvillon és Mort //

*Valóban különös a három személyiség találkozása. Őszintén Zrekil maga nem tudná megmondani, milyen szálak is kötik a mágiához a családján kívül. Persze a család erős ötelék, ez sokszor megmutatkozott életük során, hiszen hányszor és hányszor számíthattak egymás segítségére... És azért ahogy minden poronty, Zrekil is a szüleitől tanult mindent, éppen ezért a mágia iránt is nagyon kíváncsivá vált. Talán értelmileg rányomta valahol a fejlődésére a bélyeget, hogy apja nem tartozott a család nagyobb mágusai közé, az ő tudománya mindössze jégszobrok gyártásáig terjedt. Ez persze okozott egyfajta szakadást a család cérnáján, ami visszavezet egészen a sokadik dédapjáig, aki Napmágus volt, a testvére pedig Holdmágus. Ha minden igaz, tőlük ered minden ilyesmi, ami hagyománya van a családnak, főleg a mágiatanulás. Azonban, habár Holdmágusokról tudnak a család köztes történetén belül is, érdekes, hogy Napmágusról még csak a mellékágak sem regélnek. Zrekil sokszor gondolkodott azon, vajon szándékosan rekesztették-e ki a családi krónikákból a Napmágusokat, vagy valóban nem voltak. Persze az ilyen jellegű dolgokról megpróbálhatja faggatni nagyapját (az apját nem éri meg, elvégre ő mintha ki akarná húzni magát teljesen a család dolgából. Nem csak, hogy a mágia rögös útjára nem volt hajlandó lépni, még a krónikákból is ki akar maradni, így nem is tud róluk sokat), nem lesz semmi hatása. Az öreg valószínűleg maga sem tudja, mi lehet a helyzet, hiszen ezek a történetek a krónikák mellett szájról szájra terjedtek, apáról fiúra szálltak, és talán nagyapja is sokat faggatta az ő apját, hogy mi történt, azonban könnyen ehet, hogy már ő sem tudta. Érdekes dolog ez, amibe Zrekil minél mélyebben ássa bele magát, annál inkább azt érzi, hogy semmi köze hozzá. A másik lehetség, amit fel mert vázolni magában, hogy talán mindenre idővel derül fény, hogy a család ideológiájának bele kell nevelődnie egy új gnómba, és ez hosszú évtizedeket vesz igénybe. Hogy megtanulja elfogadni, hogy a család a maga kis ténykedéseivel és hazugságaival együtt sem rosszabb a másiknál, és ezáltal továbbadja a krónikák bölcseletét akkor is, ha tudja, hogy a fele sem igaz. Nyilván gyakorta lerítt Zrekilről, hogy ő ehhez még nem nőtt fel, így nem is akarják nyilván beavatni a titkokba (már ha vannak). Olyasmi lehet ez, mint valamiféle felnőtté avatási szertartás, mint ahogyan az egyes ork törzseknél vadászatra küldik az ifjút, itt el kell fogadja azt, hogy vannak hazugságok, de ezzel együtt válik kerekké egy közösség. Talán még apja sem érett meg erre? Vajon nagyapja mikor tudott ebbe belenyugodni? Ezen is sokat tűnődött már, viszont amíg ezen gondolkodik, addig nem is fog megérni rá, hogy ezekbe betekintést nyerjen. Furcsa ellentét, a sors játéka. Talán csak az öregek képesek egy hazugságot oly könnyen előadni, mintha az igazság lenne. Ezt is sokszor lejátszotta már maga előtt, mint ahogyan azt is, ahogyan majd apja is megöregszik, továbbfejleszti mágiatudományait, és éppen olyanná válik, mint Zrekil nagyapja. És akkor valószínűleg neki sem fog tudni semmit az unokája arról, hogy talán nem volt mindig ilyen kitűnő mágus, Zrekil pedig erről nem fog mondani semmit, és így bezárul a kör... A család köre, amely mindig újraírja magát, ahányszor alaki beleszületik. A család, melyet Zrekil képtelen ép ésszel felfogni, mert fiatal még hozzá. Hát ez fűzi ugyanúgy a mágiához is: képtelen felfogni, talán elsőre túl soknak is tűnhet neki, ezért akarja mindenáron tanulni, megérteni, és ha lehetséges ezt mondani, uralkodni rajta. Elvégre ha megtanul használni egy varázslatot, attól még nem válik annak a mesterévé, elvégre még mindig elronthatja. Ez mindig benne van a pakliban, habár a kor hozza magával a rutint is. Hát ez Zrekil fő gondja minden szempontból: a fiatalsága. Talán a vezetőmágusi pozíciója is emiatt lesz nehezen megszerezhető, elvégre nincs elég tapasztalata az életben. Még saját családját sem érti... Azonban ez egyelőre nem foglalkoztatja, elvégre ő tanoncként is meglenne, amíg meg nem érik, csak erre kapja meg a lehetőséget egyszer! És most itt van, a főpap megbízottjaként entitásra vadászhat, hát nem fogja elszalasztani a lehetőséget, hogy ha úy adódik, bevesse varázslatainak jelentős részét.
Aztán itt van Allyn, akit eleinte kedvesnek, de főleg visszahúzódónak ítélt meg, azonban úgy látszik, talán sok esetben csak az új emberek (vagy gnómok) megismerésétől tart. Itt kapóra jött Zrekil jelleme, mert ő igyekszik mindenkivel kedvesnek lenni, hát egy idő után Allyn is egyre közvetlenebb lett vele szemben, sőt, utóbbi időben már sor került néhány már-már pimasznak nevezhető megjegyzésre is. Persze sosem bántásból, mindössze viccből, a gnóm mindössze annak örül, hogy már azért ennyire közel állnak egymáshoz (már ha lehet ilyet mondani). És Thaira... Allyn mondhat akármit, ő sem mindig rossz, és főleg nem eredendően. Sok esetben roppant kedve,s és segítőkész is tud lenni, habár kérdéses, hogy csak illemből csinálja-e, de a gnómnak gyakorta nagyon jólesik egy-egy dicséret tőle, vagy csak néhány érdeklődő szó, akkor is, ha színlelt. Azonban gazán különböző a mágiához való hozzáállásuk, ez Zrekilnek is feltűnt már gyakran. Úgy fest, hogy habár mindketten csodálják, Allyn fél tőle egy kicsit, Thaira pedig még Zrekilnél is jobban uralni akarja. Persze Thaira részéről meggondolatlanság lenne, pusztán hatalomvágyból mágiát tanulni, elvégre nyíltan nem lehet vele mások psztjára törni. Azonban épp így meggondolatlanság a gnóm szerint, hogy Allyn azelőtt utasítja el, hogy kipróbálná. Elvégre semmi nem a veszélyes varázslatokkal kezdődik, rengeteg könnyebb és ártalmatlanabb varázslat megtanulása során a varázslónak lehetősége nyílik önfegyelmet tanulni. Ez sok helyen már a meditációs gyakorlatoknál megtanítják. Zrekil pedig kiskora óta végez ilyeneket, hát tudja, milyen nyugodtnak és fegyelmezettnek lenni, viszont másik oldalról benne van a vidámság, a bohóság, hogy valami csínyt kövessen el. Mindezt pedig tetőzi a tudásvágy... Kérdéses, hogy ilyen adottságokkal bárki a közelébe kerülhet-e a vezetőmágusi rangnak.
Valóban érdekesnek mondható a három személyiség találkozása, habár ezt Zrekil magában egyben nem méri fel, a jellemrajzok pedig folyamatosan alakulnak benne. Viszont ha egyszer egyben felállítani a két lányról alkotott véleményét, illetve hozzátenné azt, ahogy önmagát ismeri, hát bizonyosan nevetnie kéne az eredményen. Jelenleg is hiába vitatkozik Thaira rendületlenül, képtelen Allynt jobb belátásra téríteni.*
- A mágia sem a legveszedelmesebb dolgokkal kezdődik *jegyzi meg Zrekil a vitájuk végén, mert feltételezi, hogy Allyn is hallja, amit mond* Tény, hogy ha valaki tökélyre fejleszti a tudását, akkor óhatatlanul is jutnak olyan eszközök (avagy varázslatok, ha úgy jobban tetszik) a kezébe, amellyel komolyabban árthat másoknak, ugyanakkor az ahhoz vezető folyamat egy nagyon hosszú út. A Napmágia esetében is igaz ez, az olyan egyszerű varázslatokhoz képest, mint a délibáb, egy olyan, amivel másnak komolyabban árthatnék, hát nagyságrendekkel nehezebb. Ez az egész egy lépcső, amelyen a varázslónak lépésenként kell haladni, és csak úgy érhet célt, ha egyesével lépeget. Mielőtt pedig egy olyan dolog kerülne a birtokába, amellyel mások kárára tehet, tucatnyi olyan dolgot kell megtanuljon, amellyel segíthet. Ha nekem nem hiszel, kérdezd meg bátran a főpapot is erről *teszi hozzá a végén, hiszen a magasabb rangon lévőnek több hitelt adnak, ez itt is érvényesül. Zrekil tudja, milyenek például a levegőmágiának az első varázslatai. A varázsló gyorsabban tud futni, vagy apró szellőt csinálni, mit is számít mindez ahhoz képest, amilyenek a legerősebb levegőmágia-varázslatok? Viszont ha Allyn kételyeit nem is sikerül eloszlatni (amiben valahol azért kételkedik, vagy legalább ha nem oszlatja el, meggyengítheti. A szavakat, és kifejezéseket szinte szóról szóra idézte egy mágiáról szóló tekercs bevezetéséből, éppen ezért tűnhetett sokkal meggyőzőbbnek az előadás), legalább az némi jóérzést kelt benne, hogy kiállt Thaira mellett, vagy legalábbis megpróbálta. Azok után hogy a lány legutóbb megdicsérte a varázslatát, érdemelt némi viszonzást.*
- A nevetés jókedvet jelent, az pedig eloszlatja a félelmet *jegyzi meg a gnóm, mikor Thaira közli vele, hogy ha rútul jár az entitás megfigyelése közben, akkor hangosan fog rajta nevetni* Mondjuk utólag talán én is jót fogok rajta nevetni, csak akkor nem leszek abban a helyzetben.
*Aztán miután megpróbálkozik az olvasással, de a félhomály útját állja, úgy dönt, hogy kezébe veszi az irányítást, és sikerül is a varázslata, fényesség gyúl a szobában. A tekercs szerint a varázslat akár húsz lépéses körzetet is képes megvilágítani, azonban itt ebben a kis szobában akkora hely nincs, a falakon meg nyilván nem süt át a fénye, azonban mindezek hiányában talán az egész házat betölthetné fénnyel. Legfeljebb aki elmegy az ablak előtt, az fog furcsán nézni, hogy mégis hány gyertyát égetnek idebent egyszerre.*
- Nos, úgy fest, tudok világítani a sötétben. Persze a varázslatnak jobb hasznát is veszem majd remélem, minthogy néhány gyertyát helyettesítek vele, azonban a jó oldala, hogy ezt nem nagy erőfeszítés csinálni. Ha nem alszom el, vagy kábít el megint az entitás (amire nem látok sok esélyt, elvégre láthatóan élvezi) akkor akár reggelig is világíthatok *majd mikor a lány megemlíti, hogy inkább aludna, minthogy egy tanuló gnómot figyeljen meg, Zrekil természetesen bólint* Ha ebben a fényben tudsz aludni, akkor nyugodtan. Sajnos kisebbre nem tudom venni a kört, de remélem, annyira nem zavarok.
*Azzal ha Thaira átadja magát az álmok birodalmának, Zrekil nekilát a tanulásnak. Ismét beletemetkezik a jól ismert tekercsbe, és ismét ugyanazzal a módszerrel igyekszik a varázslatokat memorizálni. Eddig úgy érezte, hogy viszonylag gyorsan tanul, persze náluk a családban ez öröklődő tulajdonság (már ha a krónikák igazat mondanak, amin a gnóm ma már nem hajlandó többet gondolkodni) így hát nem is adódhat olyasféle baj, hogy neki ez nehézséget okoz. Legfeljebb ha már megtanulta a szöveget és a mozdulatokat, akkor ügyetlenségből elronthatja, de az már igazán nem az ő hibája lesz. Viszont a tény, hogy ez a varázslat, amivel világosságot csinált a szobában, sikerült neki, már nem is biztos benne, hogy bármi útját állhatja... Így jó eséllyel elég nagy csalódás lesz majd az első sikertelen varázslata, de ő ebben a pillanatban nem erre gondol, helyette tekintete újra és újra elkalandozik a papírról. Kifelé bámul, várja az éjfélt, és azon elmélkedik, vajon a jó tanulóképessége elég lesz-e egy vezetőmágusi rang megszerzéséhez. Nagyjából képes mindössze ennyivel eltölteni hosszú órákat, már-már el is nyomja az álom, amikor egyszer csak elkezdi rázni a testét a hideg. Mintha csak a szoba hőmérséklete leesett volna. Ebben a pillanatban nagyon hiányolni kezd egy takarót, vagy legalább egy vastagabb ruhát, és mivel már félig kába a fáradtságtól, így ezt még szörnyűbbnek éli meg. Persze egy idő után rájön, hogy ez is az entitás műve, mintha csak megszorongatná kicsit a gnómot, hogy szóljon Thairának, hogy eljött az idő. És mivel nincs neki sok, így nem válogat a módszerek között.*
- Thaira.. *súgja halkan, majd ha nem használ megpróbálja kicsit hangosabban. Valójában addig erősíti a hangját, amíg az már-már kiáltás, vagy amíg a lány fel nem ébred. Nagyjából neki is kiszállt már az álom a szeméből, bár látása még mindig homályos, de legalább a szobában fényesség van. Mondani sem kell, az entitás a gnómból áradó fényt is felhasználja saját céljaira: a tárgyak árnyéka ismét rémisztő alakot kezd ölteni, olyannyira, hogy Zrekilnek újból kiáltani volna kedve. Eddigre jó eséllyel a lány is felébredt már, ezért némi magyarázatként gyorsan megjegyzi neki:*
- Elkezdődött az entitás játéka, szóval javaslom, hogy készüljünk fel minden lehetséges... *a mondat itt félbeszakad, mert hirtelen úgy érzi, valaki, vagy valami megragadja a lábát, és elkezdi húzni az ágyról. Odapillantva persze nem lát semmit, ugyanakkor kapaszkodót sem talál, így gyakorlatilag az ismeretlen erő a lábánál foga lehúzza az ágyról, míg ő semmilyen érdemi reakcióra nem képes, csak egy elfúló kiáltásra. Persze nem olyan ismeretlen az az erő, hát a vicces entitás az... Zrekil tudatában a 'vicces' szó ezúttal olyan érdes hangon hallatszik, hogy abból bárki tudhatná: ez a dolog most nem tetszett a gnómnak. Ekkor jön csak rá arra, hogy Thaira nyilván (ahogy megígérte) figyeli az arcát, így a kétségbeesett ábrázatot igyekszik komolyra formálni, habár ez nem nagyon megy neki. Közben pedig mivel az ő helyzete megváltozott, így a fény központja is elmozdult, minek köszönhetően a tárgyak árnyéka is megváltozott, habár ugyanolyan ijesztő maradt, már úgy is néz ki, mintha táncot járnának. Egy ósdi asztal árnyéka például kezd olyanná válni, mintha valami ijesztő négylábú teremtmény futkosna a szobában. Azonban Zrekil még nem készült fel ezek segítségével sem a legrosszabbra, méghozzá arra, hogy a fegyverek után most valami egészen más fog a levegőben körözni. Szépen lassan elemelkedik a földtől a teste, majd a plafon közelében vízszintbe helyezkedik, eztán körözni kezd a szobában. Közben persze szüntelenül kiabál, de hát hogy ne tenné:*
- Hahó, Thaira! Thaira! Szedj le innen! Olyan mintha valaki két oldalról fogna, és rángatna, mint egy bábut! *és láthatóan Zrekil mindössze azért van kitéve ennek az ostoba játéknak, hogy közben a fény központja vele együtt mozogjon, így az árnyékok úgy maradhassanak mozgásban, hogy az ne legyen feltűnő, és mindenki betudhassa a túl élénk képzeletének. Sajnos a gnómnak ilyen helyzetre egyáltalán nincsenek varázslatai, így legfeljebb abban bízhat, hogy Thaira majd a segítségére siet. Ha ez megtörténik, úgy leakasztja az oldaláról a kalapácsát, és azt nyújtja a lány felé. Ugyan az ablakoknál még jónak tűnt, hogy nem olyan szegény a család, elvégre nagyobb hely lesz, és kényelmesebb fekhely, azonban ebben a helyzetben nagyon bosszantó, hogy ilyen magasan van a ház teteje.
Persze az entitás eddig mindössze csak öt percekig űzte a játékait, azonban Zrekil abban az egyben biztos, hogy nem akar a szobában keringeni ennyi ideig, mivel már most kezd nagyon elszédülni. Forog vele a világ, és lassan úgy érzi, hogy még az a néhány gyümölcs is kikívánkozik belőle, amit az este folyamán evett meg, az pedig nem lenne túl szép látvány. Ha Thaira még a kalapácsot sem éri el, akkor a gnóm újból kiált, most már szinte megszokásból:*
- Az ágy! Állj fel az ágyra! *abban bízik, hogy a lány az ágyról nemcsak a kalapácsot, de a karját is meg tudja majd ragadni, utána pedig talán az ágyra fog érkezni, ami sokkal kellemesebb volna, mint a padló.*


1753. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-07 21:56:10
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68

Játékstílus: Szelíd

//Egy lépés a ranglétrán//

*A bérenc egyetlen gyenge nyikkanás után elájul, és így könnyen hordozhatóvá válik. Mivel ez előtt a munka előtt sem élt fényűzően, még csak nem is nehéz.
Elwyrien könnyen beláthatja, hogy a földön fekvők mind holtak, a két bérenc és az ismeretlen segítő is. A három hullánál Elwyrien Khaedyys összesen 26 aranyat talál. Úgy tűnik, az ismeretlen versenyző embereit vagy nem fizették túl, vagy már el is verték a keresetüket, a segítő szándékú férfi pedig a negyedhez illően összesen 2 arannyal rendelkezett.
A Piás Patkányig már semmi meglepetés nem éri őket, még a Turrog hátán kókadozó ember sem kelt feltűnést egy olyan negyedben, ahol mindennapos, hogy valaki éhen hal vagy eszméletlenre issza magát.*


1752. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-07 21:01:55
 ÚJ
>Allyn Thaira Kvillon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Zrekil Losef és Mort//

*Különös. Milyen furcsák a napok, ha három ilyen különböző gondolkodású lény találkozik egy helyen, s hogy milyen érdekes szituációk jönnek létre egy-egy beszélgetés során. Hogy milyen eltérő módon állnak az esetekhez, s ez jelen esetben is jól látszik. Ennél a háromasnál a mágia témáján lehet legjobban megfigyelni azt, mennyire eltérők ezek a személyiségek. Ott van Allyn, aki bár csodálja az egészet, de féli az erejét. Thaira, aki vágyik a hatalomra és az uralomra, s azt hiszi ezt a mágia megadná neki, ő az aki csak uralkodni akar. A harmadik pedig Zrekil, akiből a lányok azt nézik ki, hogy odaáig van a mágiáért és a tudásért. Már-már idegesítően nagyon akar tanulni, s vágyik arra, hogy használni tudja, amit tanult.
Ezen gondolkodik, egészen addig, amíg a gnóm egy érdekes ajánlatot nem tesz. Mire hangosan megszólal.*
- Na nézd Allyn! Még fizetni se kellene érte és szívesen csinálná!
~Akkor sem! Persze jó lenne tőle tanulni, de! Nem, nem hagyom, hogy mágiát használj!~
- És én vagyok gonosz! Pedig jóra használnám, nem bántanék senkit. Nagyon nem!
~Na tessék! Pont ezért nem varázsolhatsz!~
- Igen is kisfőnök!
*Játszik le egy beszélgetést, mikor már a szobában vannak. Közben pedig leül az egyik sarokban. Mikor megjegyzi, hogy kíváncsi lesz a gnóm arcára, mikor le lesz rántva az ágyról, az is elkezd nevetni. Ennek pedig Thaira nagyon örül.*
- Én meg hangosan fogok kacagni. Allyn meg sajnálni fog, márha az előtt felébred, s nem csak utána.
*Mondja, majd csendben figyeli, ahogy a gnóm előveszi a tekercset.*
~Ezt a tanulás mániást! Itt is, ilyen félhomályban! Nem normális, de nagyon jól áll neki!~
*Figyeli, ahogy a férfi feláll és varázsol, mire nappali fényesség támad a szobában. Thaira tátott szájjal nézi majd megszólal.*
- Te fénylesz! Ez nagyon jó! Jobb, mint a délibáb! *ásít egyet, de nem nagyon fáradt, csak ha már a gnóm tekercset fog bogarászni, akkor ő alszik egy kicsit* Ha nem baj én követném Allyn példáját és aludnék egyet. Persze, csak ha nem szeretnél beszélni, inkább tanulnál gondolom!
*S ha a férfi beleegyezik, abba hogy aludhat, nekidől a falnak és behunyja a szemét. Esze ágában sincs aludni, de így könnyebben gondolkodik.*


1751. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-07 19:44:40
 ÚJ
>Zrekil Losef avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22

Játékstílus: Szelíd

// Allyn Thaira Kvillon és Mort //

*A gnóm, miután letisztázta magában, hogy miért is kell vezetőmágusnak lennie, már el is döntötte, hogy a főpaptól majd pénz helyett ajánlást fog kérni, hogy legyen némi protekciója, ha megy a kikötőbe. Egy ilyen poszt nem jár a semmire, ugyanakkor a főpap szava éppen elég lehet, hogy legalább valami tanoncnak beálljon. Onnantól pedig ha eleget fejlődik (és a Nap- meg a Holdmágia elsajátítása neki már elég, meg persze adott a lehetőség a további ágak gyakorlására is) akkor könnyen eljuthat a vezetőmágusi rangig. Már ha ez könnyűnek nevezhető. Onnantól pedig nyitott az út akár a tanácsba való bekerüléshez is... De jelenleg az álmodozás helyett az aktuális problémára kéne koncentráljon, ami pedig az entitás.*
- Ez nem a mágián múlik, mindenki természetéből adódóan gondol többet egy magasabb rangúról. Én se hinném, hogy a környéken bárki nagyobb mágus lehet a főpapnál, aztán ki tudja, ne húzódik-e meg egy remete a közeli pusztákon vagy erdőkben, akinek az erejét fel sem foghatjuk? Egyszerűen az emberek abban bíznak, amit látnak. És kár, pedig szívesen oktattalak volna, akár ingyen is *jegyzi meg, majd miután a háznál bebocsájtást nyernek, és bejutnak a szobába, Zrekil (amint magukra hagyják őket) felfekszik az ágyra. Nem valami kényelmes, amolyan szalmával kitömött zsákra emlékeztet (mert hát az is, elvégre a szegénynegyedben vannak) de legalább nem szakad le alatta.*
- Hát, szerintem érdekes lehet, ha leránt valami az ágyról, amiről nem is látod, hogy mi *nevet Zrekil* De valószínűleg valami elég érdekes arcot fogok vágni. És olyasmi hangot is fogok kiadni.
*Közben előkotorja a tekercset a ruhája rejtett zugából, viszont szomorúan tapasztalja, hogy már olyan sötét kezd lenni, hogy nem tud rendesen olvasni. A Nap még biztos nem ment le teljesen, de a fénye már nem szűrődik át a házak rengetegén, így a szobában félhomály uralkodik.*
- Persze gyertya sehol... szép kis vendéglátás, mondhatom. Mert a batyumban még van pár gyümölcs, de... *további panaszkodás helyett inkább úgy dönt, hogy kezelésbe veszi a helyzetet. Felugrik az ágyról, majd elmormol pár varázsszót, és végrehajt néhány kézmozdulatot, majd bízik a varázslat sikerességében. Amennyiben sikerül, úgy valószínűleg fog tudni olvasni, ellenkező esetben később újrapróbálkozik, addig pedig a félhomályban próbálja kivenni a betűket a tekercsen.*

A varázsló egy Fényár nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására nappali világosság gyúl. Hatóterülete 20 lépés távolság és a varázslóval együtt mozog.

1750. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-07 18:21:44
 ÚJ
>Allyn Thaira Kvillon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Zrekil Losef és Mort//

*Sok mindent kell most Thaira-nak felfognia és elraktároznia. Bár ezek a dolgok nem igen érdekli őt, ennyiből hagyhatta volna, hogy csak Allyn emlékezzen rá, de hát nincs mit tenni most át kell magát rágnia az átaludt eseményeken. Egyszer kétszer elmosolyodik, s belegondol miket fűzött volna hozzá. S lehet ma lesz is esélye kinyilvánítani véleményét főleg, hogy érzi Allyn-on, hogy nagyon fáradt. Mondjuk nem csoda, hiszen sokkal kevesebbet aludt nála és reggel óta folyton a maximumot kell nyujtania. Ahogy ezt végig gondolja a belső hang, olyat tesz amire nagyon régen volt utoljára példa.*
~Tudom, hogy fáradt vagy Allyn. Jobb lenne, ha aludnál egyet. Este, ha az entitás elkezdi a műsort, fel fog kelteni és nem lenne jó, ha fáradt lennél. Ne aggódj, mindenre vigyázok majd! Ígérem!~
~Komolyan mondod? Hát rendben, akkor amint oda értünk alszom egyet. Tényleg nem vagyok a legjobb formámban.~
*Ahogy ezt megbeszélik, a gnóm meg is szólal, s figyelmük máris a férfire irányul.*
- Azzal biztos több esélyed lenne, de nem mernék rá fogadni. Bár bevallom az ilyenekhez nem értek! A mágia és a vele kapcsolatos dolgok számomra csak csodálni valók, túl bonyolultak, ahhoz hogy megértsem őket. Nem mellesleg Allyn megmondta, hogy SOHA AZ ÉLETBEN nem tanulhatok mágiát. Fél, hogy bántanék valakit, mondjuk nem ok nélkül hiszi ezt! *gonoszul elmosolyodik* Na, de vissza hozzád, mi támogatni fogunk és reméljük neked a legjobbakat.
*Ahogy ezt kimondja már oda is értek a kijelölt házhoz, s Thaira átadja Zrekil-nek a helyzet ismertetésének jogát.*
- Jó napot, remélem jól érzik magukat! Ahogy a barátom is mondta feladat ügyében jöttünk, persze nem akarunk zavarni, ennek fényében nem is kell rólunk tudomást venniük. Pihenjenek csak nyugodtan az este!
*Mondja kedvesen, miután Zrekil mindent elmondott és a család beengedte őket a házba. Kicsit körbe néz két szoba is van, az egyikben alhat a gyerek, erre gyorsan rájön.*
~Na Allyn most már aludhatsz nyugodtan! Itt nem lesz semmi baj!~
~Ahogy mondod! Akkor éjfélkor találkozunk Thaira!~
*Azzal lassan álomba merül. Belső hangja, aki jelen esetben uralkodik, azon gondolkodik, hogy vajon milyen újdonságot fog neki mutatni az entitás. A család bevezeti őket a szobába és szinte rögtön ott is hagyják a párost. Erre Thaira nevetve szólal meg.*
- Szerintem azóta nem is voltak itt, mióta a gyereket lerángatta az entitás az ágyból! Szegényke, biztos nem lehetett kellemes élmény. Viszont ma neked kell ezt kipróbálnod, már előre kíváncsi vagyok milyen arcot fogsz vágni, mikor lerántott!


1749. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-07 10:15:30
 ÚJ
>Zrekil Losef avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22

Játékstílus: Szelíd

// Allyn Thaira Kvillon és Mort //

*Persze, nem a rangtól függ, hogy hogyan tanít valaki, mindössze attól akarnak tanulni, akinek magasabb rangja van. Lehet ő a világ legnagyobb mágusa is, ha nem több egy szakadt vándornál, akkor jó eséllyel inkább a templomba fog menni a nép, és az ottaniaktól tanulni. Meg hát aki tanulni akar, az úgyis először a szentélybe, vagy az egyéb olyan helyekre megy, ahol mágiát lehet tanulni, szóval Zrekilnek az utcán sem lenne szerencséje sok lelkes mágustanoncot találni. Viszont ha úgy tudna bemutatkozni, mint a pihenő egyik vezetőmágusa, nyilván mindenki fogékonyabb lenne a tanulásra is. Illetve egy jobb pozícióban jobb lehetőségei is vannak a tanításra, mintha csak szimplán elkezdene a negyedben tanítványok után kutatni. És éppen kapóra jön, hogy a főpap megbízásában ténykednek, jutalomként főpaptól kérhetne az arany mellé egy kis segítséget, hogy hogyan is kezdhetne ennek neki. Esetleg ajánlólevelet is köthetnének a fülére, és bevonulhatna úgy a karavánpihenőbe. Azonban mindez most háttérbe kell hogy szoruljon mivel Thaira megszólal:*
- Nos, ami azt illeti, nem fogom sokáig halogatni a dolgot, ha ezt a főpapi küldetést túlélem, akkor beszélni fogok vele erről a dologról. Talán az ő ajánlásával bejuthatnék a kikötő vezetőmágusi közé, bár ez függ attól is, hogy hányan vannak *persze a főpapi protekciót semmi nem pótolhatja, elvégre az itteni főpap egyben főmágus is, az artheniori kistanács oszlopos tagja, ha Zrekilnek sikerülne ezt elérnie, akkor félig már nyert ügye lenne.*
- Rendben *azzal bekopogtat, és amint ajtót nyitnak, előadja a kis történetüket* A nevem Zrekil Losef, Napmágus, a hölgy pedig Allyn Thaira Kvillon. A főpap megbízásából vagyunk itt, úgy tudjuk, történtek erre furcsa esetek, nevezetesen az, hogy egy gyereket lehúztak egy ágyról. A megbízás szerint, ma azon az ágyon kéne töltsem az éjszakát, hogy kiderüljön, mi is történt *a házba belépve látható, hogy valóban nem a legszegényebbek közé tartoznak, hiszen két szobával is rendelkezik a viskó, az egyik nyilván a gyerekszoba, ott lesznek ők elszállásolva, míg a másikban a család fog megbújni. Zrekil nem repes a gondolatért, hogy egy olyan ágyban aludjon, amit egyszer már megostromolt egy entitás, azonban a megfelelő szemléltetés érdekében ez elengedhetetlen.*


1748. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-06 22:29:16
 ÚJ
>Allyn Thaira Kvillon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Zrekil Losef és Mort//

*Látja a férfin, hogy jólesik neki az elimerés, s ez őt nagyon boldoggá teszi. A gnóm meg is köszöni a dícséretet mire Allyn csak bólint egyet, majd miután megnyugtatta Zrekil-t és elindultak a szegénynegyed felé a bajtársa megszólal, s kifejti ötletét. Allyn arcáról szinte lerí, hogy mit gondol. Ami körülbelül annak felel meg, hogy lehet is, meg nem is, de inkább nem. Viszont hisz a gnómban és abban, hogy képes lesz elérni, amit akar. Ebben nagyon hasonlít Thaira-hoz, bár ő gyakra használ piszkos módszert, nem pedig a tisztességeset, de álltalában, s az esetek többségében, hazudozó képességét nem veti be. Allyn a plafonon is lenne, ha Thaira állandóan hazudozna, nem lehetne meglenni mellette, nem hogy egy tesben vele. Persze belső hangja vissza tudja fogni magát, s nem kell mindig figyelmeztetni arra, hogy térjen vissza az igazság mezejére és felejtse el a lódítást. Mikor pedig a negyed széléhez értek Allyn gyorsan elmondja merre kell menniük, hogy eljussanak a házhoz. Majd a legnagyobb bánatára Thaira felkel és kifejezetten jól érzi magát. Ezt mutatja az is, hogy szinte rögtön kérdést is szegez a gnómhoz.*
~Nem sok mindenről maradtam le! Talán a legfontosabb az az, hogy holnap folyópartot látogatunk. Komolyan ilyen hosszú ideig mesélt arról, hogy főmágus akar lenni?~
~Komolyan. Bár én nem nagyon figyeltem, csak egy két kulcs fontosságú tényt. Tudod, hogy nem értek az ilyenekhez.~
*Mondja Allyn zavartan, de feleslegesen, hiszen ezzel Thaira teljesen tisztába van, most pedig muszáj odafigyelnia a gnóm okfejtésére.*
~Szerintem az ilyen nem a rangon múlik! Attól, hogy főmágus, vagy csak mágus nem fognak többen tanulni tőle. Az attól függ hogyan tanít, nem?~
*Kérdezi Thaira értetlenül, s erről Allyn is pontosan így vélekedik. Miért is kellene rang, ahhoz hogy valamit jól csinálj?*
~Szerintem sem a rantól függ. Itt inkább a hatalom és a pénz, ami motiváló, bár el kell ismerni a nagyobb rangú lény könnyebben terjeszti, azt amihez ért, de nem kell feltétlen a rang.~
~Én is ezt mondom! Legalábn tudom, hogy nem csak nekem zavaros ez az egész. De jobb, ha hagyjuk, hogy azt higyje felfogtuk.~
*Ebbe Allyn is bele egyezik így bólogatnak, miközben hallgatják az érvelést.*
- Biztos jól csinálnád! Azért kíváncsi leszek mi sül ki ebből az ötletedből, remélem majd szemtanúja lehetek a végkifejlettnek. Akkor nem csak egy igazi mágust, hanem egy igazi főmágust imernénk, igaz Allyn?
~Igaz, igaz! Az mekkora dicsőség lenne?!~
~Nagy! Nagyon nagy!~
~Miért nem lep meg ez a válasz?~
*Mondja Allyn kicsit lenéző hangnemben, mire Thaira úgy dönt, hogy akkor hagyja a csodába és inkább válaszol a gnómnak, hiszen odaértek Alommarék házához.*
- Valahogy a te szádból jobban hangzik, hogy a főpap mondta, hofy ide jöjjünk és hogy fontos küldetésben vagyunk. A templommal kapcsolatos dolgokat nem tudom jól kifejezni. Úgyhogy beszélj csak nyugodtan te. Tudom, hogy szereted jártatni a szád. Ne érts félre, hallgatni is jó, csak kicsit, hogy mondja bántó a stílusom!


1747. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-06 22:12:05
 ÚJ
>Caram Solithian avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68

Játékstílus: Megfontolt

"Hát persze!"
*Caram arca is felderül, ahogy eszébe jutnak találkozásuk körülményei. Most már abban is biztos, hogy jól emlékezett a férfi nevére, Nayuz Shaliellel áll szemben. Micsoda szerencse, hogy kérdeznie sem kellett!*
Hogyne emlékeznék *feleli mosolyogva.* Elfelejtett szólni, hogy a felesége jóban van a városőrökkel. Hogy ilyen finoman fogalmazzak. Örülök, hogy végül téged sem kaptak el.
*Maga is meglepődik, mennyire örül valakinek, akivel gyakorlatilag csak egy munka kapcsán találkozott. Persze aligha csoda, hogy így érez, elvégre most vesztett el (újra) egy barátot, és arra számított a legkevésbé, hogy ismerősbe botlik itt, ahol hiába töltött el annyi időt, kevesekkel került szorosabb kapcsolatba.*
Nagyrészt a környéken kószáltam *feleli a másik kérdésre*, de tudod, milyen ez a szakma: jobb nem szem előtt lenni... Ami azt illeti, téged sem látni minden nap.


1746. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-06 21:49:28
 ÚJ
>Zrekil Losef avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22

Játékstílus: Szelíd

// Allyn Thaira Kvillon és Mort //

*Még szép, hogy Zrekil buzgó diák, azonban még jobb lenne, ha ő lehetne a tanár. Nem egészen biztos benne, hogy részéről ez most hatalomvágy-e, és ha igen, akkor az egészségesebbik fajta, vagy az, amivel árt magának is, és a környezetének is. Persze a 'főmágus' szó elég szépen cseng, azonban tudta szerint a környező kisebb helyek, mint a kikötő, ilyesmivel nem rendelkeznek. A főmágus a templom főpapja, és valószínűleg az ő hatalmát ismerik el a kisebb helyeken is. És habár onnan is igyekeznek a mágusok ide áramlani, az itteni templomba, azért még akadnak bőven ott is. Éppen ezért nem gondolja, hogy túl könnyű lenne a dolga. Meg sem próbálkozik egy kisebb főmágusi tisztség kialakításával, helyette az egyik kisebb helyen fog majd megpróbálkozni beférkőzni a mágiával foglalkozó vezetők közé. Ezt még nem érzi hatalomvágynak, egyelőre még csak a mágia terjedését szeretné támogatni. Végül csak mosolyogva bólint, és megköszöni a dicséreteket, majd miután Allyn megnyugtatja, neki is felvezeti az ötletet. Látszik rajta, hogy a lány hiszi is, meg nem is, hogy a gnómnak a közeljövőben ilyesmire esélye van, de ezért nem hibáztatja, elvégre ő maga sem biztos a dolgában. Az útbaigazítás után már nagyjából felrémlik előtte a felvázolt irány, azonban még mindig el tudna tévedni, ha neki kéne vezetni. *
- Hát én is remélem... *jegyzi meg enyhén bizonytalanul, majd hirtelen újra megjelenik a jól ismert mozdulat, a szem lecsukása. Ez általában azt jelenti, hogy cserélődik az uralkodó fél, és ezúttal sincs ez máshogy. Majd az első kérdésre már éppen adna egy igenlő választ amikor Thaira úgy dönt, nem is fontos a dolog, így a gnóm nem felel. Miután befordulnak, a lány érdeklődni kezd Zrekil motivációja iránt.*
- Nem főmágus, csak egyfajta vezető mágus, és mindössze azért, hogy terjeszthessem a tudást. Ha most próbálkoznék meg mások tanításával, nem biztos, hogy sok szerencsém lenne, viszont egy olyan poszton már fogékonyabbak lennének a dologra. Ez nekem is hozna némi pénzt, és rangom is lenne, illetve a célomat is elérném, elvégre másokat oktathatnék mágiára *mondja, miközben a házhoz érnek. Zrekil még a kopogás előtt megkérdezi a lányt:*
- Inkább te szeretnél beszélni, hogy próbáljam meg megint én elmagyarázni, mi járatban vagyunk?


1745. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-06 21:22:50
 ÚJ
>Grendin Isayar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

*A férfi szótlansága már kezdi igencsak zavarni, és ezt nem restelli szóvá is tenni, persze csak miután a férfi is adakozik néhány aranyat. Sajnos nem kap semmit, ennek hatására a gnóm kicsit elszontyolodik, de korántsem annyira, hogy megtörjön a szárnyalása, már ha lehet így nevezni azt, amit csinál.*
- És uram, ön tulajdonképpen mire kíváncsi? Mit szeretne tudni? Mivel a várost részében-egészében átszeltük, most már csak a szálláslehetőséget fogom megmutatni, aztán gyakorlatilag elválnak útjaink, addig viszont még kérdezhet bátran. Persze az elején megjegyezném, hogy szívesen elvezetem az épületek rengetegéből egy kicsit, tehát esetleg csekély felárért megnézhetjük a közeli erdőt, vagy a tisztást is, még a folyóig is lemehetünk, bár... Talán nem is lenne olyan csekély a felár, elvégre nekem már nehezemre esnek ezek a nagy séták *jegyzi meg, miközben botjára támaszkodva biceg végig a szegénynegyed ócska kövezetén* Viszont első sorban úgy gondoltam, a városban szeretne kiigazodni, illetve egy alvóhelyet szeretne magának, mindebben pedig nagyon szívesen segítek is önnek. Illetve a kérdéseit is ingyen megválaszolom... *kis gondolkozást után hozzáteszi* Az első hármat. A többi öt arany *Közben még a fejét is megvakarja, hogy nem ad-e túl sok engedményt? Ez a jószívűség nem rá vall, hiszen alapból is kevés a kérdésenkénti 10 arany az első három után, akkor mégis miért döntött úgy, hogy feleannyiért kielégíti valaki kíváncsiságát? Hát, talán a korral együtt jár az adakozó szellem is...*

A hozzászólás írója (Grendin Isayar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.06 21:26:40


1744. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-06 21:19:24
 ÚJ
>Allyn Thaira Kvillon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Zrekil Losef és Mort//

*Nem csalódott Zrekil-ben a gnóm szinte azonnal ki is fejti véleményét és saját gondolat menetét, amit Allyn mosolyogva hallgat végig. De nem szól semmit feleslegesnek látja pazarolni a szót ilyen üggyel kapcsolatban, hiszen tudja, hogy semmivel sem tudja alátámasztani saját elméletét, vagy cáfolni a gnóm állításait. Majd mikor a gnóm elviharzik, Allyn elkezd játszani Xini-vel, s ahogy megpillantja a feléjük közeledő férfit, elsüt egy kisebb viccet a gyíkjának. Persze a kis négylábú nem sokat fog fel belőle. Majd mosolyogva állítja meg Zrekil-t, ahogy a tekercset lengeti. S megjegyzésére a gnóm komoran válaszol, mintha megsértődött volna azon amit mondott.*
- Persze tudom, hogy nem akarod elveszteni. Tisztában vagyok vele mennyire fontos neked, hogy tanulhass Zrekil. Buzgó diák vagy az egyszer biztos. Minden tanár örülne egy ilyennek, mint te!
*Kicsit elszaladt a dicséretekkel, de hát ez van ha egyszer valaki komolyan bíztatni akar egy másik személyt. Majd Ally kikérdezi Thaira-t az útvonalat illetően. S megosztja ezt Zrekil-el is, eztán pedig megemlíti, hogy szerinte belső hangja estére már rendbe fog jönni, mire a férfi ennek tudatában bele egyezik abba, hogy a szegénynegyedbe menjenek.*
- Nem fog kimaradni semmiből,nem ő lenne, ha kihagyná.
*S ekkor kilének a templomból és a gnóm elkezdi kifejteni ötletét, amiből a lány nem sok mindent fog fel, de megszokta, hogy a férfinek mindig ilyen számára képtelennek tetsző ötletei vannak. Főmágus akar lenni, azzal meg mit ér el, ha olyan főmágus lesz. Allyn szerint nem sok mindent, de persze nem nagyon zavarja, hogy nem tudja mire lenne jó. Az egyetlen dolog, amiben biztos az az, hogy ha a férfi szeretné ő támogatni fogja elvégre, ahogy Zrekil is mondta abban bízol meg a legjobban, akivel sok veszélyen mentél keresztül, akivel sokmindent megélnek együtt. S Allyn pontosan ezt érzi a férfi iránt, így pedig ezt kell majd tennie, ha eljön az ideje. Csendben figyeli a gondolatmenetet, közben pedig kedvesen mosolyog. Olyan hosszan elhúzódik az ötlet bemutatása, mikor ezzel végez már a szegénynegyed szélén vannak, s tudatosul a gnómban, hogy elkalandozott, mire Allyn elmosolyodik.*
- Balra, itt! Hát mit ne mondja nagyon érdekes ez az ötlet, de sok sikert hozzá, remélem eléred amit szeretnél...
~Itt vagyok! Kipihenten, frissen és üdén! Thaira újra jelen van! Na Allyka add szépen ide a vezetést! Ez az én terepem!~
~Először is, hányszor mondjam, hogy nem vagyok Allyka? Másodszor pedig, vezzess csak nyugodtan.~
*Mondja Allyn bosszúsan Thaira-nak. Majd lehunyja a szemét, arcán megjelenik a gonosz mosoly majd még mindig lehunyt szemmel megszólal.*
- Hiányoztam? Nem, ne is válaszol! Most jobbra! *azzal be is fordul, majd kinyitja a szemét* Szóval, miért is szeretnél főmágus lenni? Csak mert kíváncsi vagyok!
*Mondja a szokásos, kicsit nemtörődöm hangjával, s közben fejben számol. Kettő, négy, hat, nyolc!*
- Ott is van! Látod?! Az a ház, lesz az!


1743. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-06 21:10:26
 ÚJ
>Kirina Vaeneqou avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

// Faehrenn Dwirinthalen //

*A hím ugyan dorgálónak, és kedveskedőnek szánta a megjegyzést, de ennél sokkal többet üzent vele a nőnek: azt, hogy az évek, és a folytonos mágiahasználat nem koptatták el az elméjét teljesen, így óvatosan, és ügyesen kell eljárnia a későbbiekben, ha valami olyat szeretne, ami a hímnek lehet, nem lenne ínyére.
A tanulságot leszűrte, és csak egy rideg fél mosollyal fordul vissza a férfi felé, bár szemében látszik, hogy érti ő a felhangot is.*
- Nem, Mester - *az ő hangjában nincsen gúny, vagy könnyed felhang, csupán egy megerősítés a férfi felé. Ő nem érzi feszültnek a hangulatot, inkább tapogatózónak, és óvatosnak, elvégre sok dolog történt az elmúlt kilenc évben. Ő felnőtt, a hím pedig. A hím pedig ki tudja, mit tett ennyi idő alatt. Nyilván nem fog neki rögtön beszámolni, a kérdéssel kikényszeríteni belőle pedig nincs értelme, mert úgyis csak hazudni fog. Majd a friss áldozat felett, a gőzölgő belek bűzös párájában, akkor regél majd a Mester, addig pedig az ő kenyere a türelem.
A biztató szavakra elmosolyodik, és élesen villanó tekintettel néz a hím felé. Ha egyenlősdit akar tettetni, ám tegyék, bár ez veszélyes játék, ő nagyon jól tudja, és fel tudja mérni, mit jelentene rá nézve a másik haragja, és semmiképpen nem szeretné ezt megkockáztatni.
Tehát, akkor játszanak a hím szabályai szerint. Mint mindig. Kirina meg úgyis meg fogja találni a pontot, ahol a hím kikezdhető, sőt a férfi már volt olyan kedves, és hozzá is segítette ehhez. Ha talál egy ellenszert, talál kapaszkodót a mélységi sikamlós, kígyó természetén is.*
- Akkor most és a továbbiakban: ne nyúlj a kosarakhoz, Mester! Egy részében csak gyökerek vannak, egy másik részében pedig olyan dolgok, amelyekkel nem egészséges a találkozás -*az alvadó vért szintén elpakolja, hogy rend és tisztaság legyen, majd visszatér az édesgyökér darabolásához, hisz azt még ki kell szárítania, hogy meg ne romoljon.*
- Meg a bosszúra - *arcán gonosz mosoly jelenik meg, ahogy a bárd ismét lecsap, majd a férfi felé fordul, és a gyökér felé int* - kérsz esetleg, Mester? Kis édesség…
*Hússal, vagy egyéb, fejedelmi étekkel nem igazán tudja megkínálni a hímet, lévén idejét nem tudja, hogy utoljára mikor jutott ilyesmihez. Talán két hónapja.
Hagyja, hogy a hím fel s alá járjon, de ő nagyon jól tudja, hogy még egy kis idő lesz, mire az egerek megnyugodnak, és táplálkozni kezdenek. Amúgy sem a legkedvesebb étkük a vér, de kénytelenek lesznek ezzel beérni, hisz jelenleg nem jut más nekik.
A megjegyzésre, hogy odalenn más is van szokása szerint válaszol, ám szavait megtördeli a bárd ütemes csattogása.*
- Éppen mi. Télen több ott a dolog. Akkor könnyebb alapanyagot szerezni, és utána könnyebb túl is adni rajta.


1742. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-06 20:38:54
 ÚJ
>Faehrenn Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Kirina Vaeneqou//

* Látszólag a nő érti a dolgát, hideg kezei gyorsan és precízen dolgoznak csuklóján, s Faehrenn sem hadonászik, vagy vinnyog a friss sebre öntött égető szertől, vagy a nyomókötéstől. A mélységi nem szokott ilyen alapos lenni, ha felcserkedésről van szó, jóllehet ő épp az ellenkezőjéhez ért, az áldozatait addig használja praktikáira, amíg azok ki nem lehelik lelküket. Fertőtlenítéssel, kötözéssel, vagy ne adj isten friss étellel és tiszta vízzel halogatni a biztos véget meg felesleges, úgyis akad mindig újabb és újabb páciens. Saját sebei ellátása meg mellékes, épp elég csak annyi, hogy ne hátráltassa munkájában, egy kis fájdalom meg még mámorítóan is hat, attól mindig felpezsdül a vére. Néhány randa vágás már éktelenkedik is csuklóján, s karján elszórtan.
- Eddig sem enyhítette a csapolás, vagy azt feltételezed, hogy nem próbáltam? Hát így emlékszel rám az évek távolából?
* Úgy dorgálja a tanoncot, mint az idős mágusok a nebulókat, de egy halovány, élettelen műmosoly jelzi, hogy ezt csak amolyan szórakozott költői kérdésnek szánta, hogy oldja a szobában uralkodó feszült hangulatot.*
- Ne légy ilyen alázatos, mert a gyomrom fordul fel tőled! Hogyha hajbókoló szolgákat akarok, kerítek magamnak pár zsenge nőstényt és láncra verve tartom őket. Te a saját tanítványom vagy, sokkal értékesebb vagy azoknál, akikből a hozzávalókat nyered a főzetekhez!
* A tiszteletet mindenhol szívesen veszi, sőt, elvárja, vagy kivívja, de ugyanúgy a megalázkodást förtelmes gyengeségnek veszi, nem csoda hát, hogy most szikrázó szemekkel sújt le a bocsánatkérő nőstényre. Elmúltak már azok az idők, hogy az 10-12 éves kis fruska volt, rendesen megtanulta hol a helye a Mester mellett, de most már elég a gyöngeségből. Persze az "értékes" jelző használata is árulkodó, mint egy mutatós csecsebecse, vagy hasznos eszköz, amit könnyen elhajíthat gazdája, ha abban már nem leli több kedvét.
A nő reakcióját egyenlőre nem látja, hisz az épp a pincébe tart, s hangosan lármázó szőrös kis dögökkel tér vissza. Ó igen, a pince, mennyi időt töltöttek ők ott, sőt, az idő nagy részében odalent voltak, kiterített holttesteken, vagy élő alanyokon vették át az emberi testre vonatkozó alap ismereteket. Nem lenne meglepve a hím, ha a sötét mély most sem csak kísérleti állatokat rejtene.*
- Igaz, valamiből meg kellett élned, miután elmentem. Az emberek pedig kisebb vagyonokat is költenének a szerelemre...
* Hangja csöpög a gúnytól, ahogy kihúzva magát felkel a székéből és könnyed léptekkel az apró kis ketrecekhez sétál, hogy azokhoz közelebb hajolva legyen tanúja az állatok várható agóniájának*
- Jól sejtem, hogy odalent más is akad, mint kiéheztetett házi kedvencek?



1741. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-06 19:22:03
 ÚJ
>Kirina Vaeneqou avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

// Faehrenn Dwirinthalen //

*Megnyugtatja valamennyire, hogy a sötételf nem tiltakozik túl vehemensen a csapolás ellen. Készíti az edényt, és hideg nyugalommal figyeli, ahogy a vér hosszas patakban csordogál bele a tálba. Agya közben már lelkesen versenyeznek gondolatai azzal kapcsolatban, hogy mi mindent is tud ő ezzel csinálni.
Mert igen, persze, ereje nagy részét arra fogja használni, hogy a Mestert segítse, de ez nem jelenti azt, hogy néhány mellékes dolgot nem nézhet meg annak vérében. Vagy például nem próbálhatja meg koncentrálni, hogy ténylegesen, tömény mágiakivonatot készítsen belőle.*
- Elég - *csap bele a hűs szó a csendbe, majd a tálat óvatosan a földre helyezi, és gondosan ellátja a hím sebét. Először is jódtinktúrát önt rá, csípni fog, mint a veszedelem, de meggátolja a nyavalyák terjedését, és összehúzza a sebet. Alapos szorítókötést helyez a csuklóra, ujjai gyorsan, és puhán dolgoznak, ismét jeges felszínűkkel piszkálva a hím érzékeit. Kissé talán élvezi is a helyzetet, hisz fölényben érzi magát egy pillanat erejéig, ám ez nem tart sokáig, és arcán sem látszik. A Mester nem ostoba, és nem kívánja a haragját saját fejére vonni. Míg a végén az ő vére is az oltár kövére folyna.*
- Lehet, hogy ez már önmagában enyhíti, a szennyezett vér csapolása - *jegyzi meg, ahogy felemelkedik, és a két tállal a kezében az asztalhoz lép. Ketté önti a vért, érdeklődve vizslatja annak színét, és állagát, majd az egyik félbe citromnak a levét csavarja, a másikat érintetlenül hagyja a tálban. Nem biztos, hogy rossz, ha megalvad, lehet, hogy elszeparálható lenne, hogy a mágikus kór a vérlepényen, vagy a vérszérumon át terjed a testben. Nem mindegy. A mágia koncentrálását tekintve semmiképpen sem.
Hagyja állni az asztalon, bár tudja, hogy nincs sok ideje, még ma fel kell itatnia az egerekkel, hogyha nem akarja, hogy megromoljon, és egyéb káros hatásai legyenek. Kezének egy finom rezdülése utal arra, hogy egy kézmozdulattal akarná elhallgattatni a hímet, de időben meggondolja magát, hisz nem egy vevő ül éppen a kunyhójában, és visszaengedi maga mellé kezét.*
- Bocsáss meg egy pillanatra, Mester - *ezzel elindul a pince ajtaja felé. Hangtalanul tárul fel a pokol tornáca, majd leereszkedik a félhomályba. Sűrű rácsú egércsapdával tér vissza, benne hemzsegnek a kiéheztetett, vézna rágcsálók, bűzük megcsaphatja a férfi érzékeny orrát már akkor is mikor még csak felfelé jön a lépcsőn.
Lerakja az egereket az asztal lába mellé, a szekrény háta mögül fém tálcát vesz elő, és több, apró ketrecet, melyeket tenyérnyi, mély tálakból, és fémrácsból drótozott meg ő maga.
Citromos vér kerül minden tálba, éppen csak egy fél csepp, majd egy tíz egeret, éktelen állati visongás kíséretében, belehelyez a kis ketrecekbe, és gondosan lezárja őket, hogy ne szökhessenek meg. A többit visszaviszi a pincébe, és gondosan bezárja maga mögött az ajtót. Csak ezután válaszol a hím kérdésére, miközben a rögtönzött, apró ketreceket pakolja el, kevésbé feltűnő helyre.*
- A megélhetés? Az ostobák pénzén. Szerelmi bájital - *húzza el a száját, kissé undorodva.* - Persze, vannak, akik méregért jönnek, de általában inkább azért, hogy varrjam őket össze én, hisz az ispotályban többet kérdeznek. Vagy szerelmi bájitalért. Az egyéb pedig… Éppen mire van lehetőség, bár a csempész élet igen silány errefelé.
*Nem kérdez vissza. A hím majd mesél arról, amit szeretne. Egy apró homokórát fordít csupán el, az egyik polcon, hogy mérje, mennyi idő múlva alakul ki hatás az egereken.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9397-9416