Nincs játékban - Szegénynegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzegénynegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 345 (6881. - 6900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

6900. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-03-20 13:25:01
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Vegyes véresen, avagy nincs nyúlka-piszka//

*Egy vigyorgó maszk biztosan hatásosabb lenne, az ő szívéhez is közelebb állna, mint egy csipkemaszk, de nem akart semmi rá jellemzőt felvenni. Fűzőt sem szokott hordani, ilyen terebélyes szoknyát sem, és amíg be nem szerezte ezt a kötött sálat, azt sem tudta, mi az. Lil éppen csak hagyja, hogy befejezze a bemutatkozást, bele is vár a közepébe. A legjobb abban, hogy nem ismerhetik egymást, és álruhát húztak, hogy fesztelenül elmondhatnak mindent. A levél alapján igen személyes, intim témákat fognak feszegetni, vagy egyenesen fejest ugrani bele, kár lenne érte, ha valaki nem merne őszintén válaszolni, ha nevét kell adnia mellé. A tündér sem tenné. Nem mintha szégyellné tetteit, épp ellenkezőleg. De annak nem örülne, ha kiderülne, hogy a jelenlévők közül valaki az áldozatának hozzátartozója, a városőr tagja, vagy ne adj ég egykori prédája, akit kegyesen elengedett. Bizony, voltak ilyen szerencsések. Akik ki tudták elégíteni beteges vágyait a puszta kínzással, nem üvöltözték, nem könyörögtek, nem próbáltak megszökni, azokat a végén elengedte. Nem voltak valami sokan...*
-Szerintem szükségszerű. Ha nem titkolóznánk, nem igazán tudnánk megbeszélni semmi értelmeset. Az meg elég unalmas lenne, ha az időjárásról vagy a tökéletes almás pite elkészítéséről beszélgetnénk órákon át. *Pedig az ő almás pitéje tényleg hét nyelven beszél. Nem szokott sokat főzőcskézni, de van néhány étel, a kedvencei, amiket már csukott szemmel is finomra tudna elkészíteni. De valószínűleg ez nem fog szóba jönni. A gyilkosság, ez már jóval izgalmasabb téma, már ha a többieknek is legalább hasonló életük volt, mint Idyának. Jeso kezdi a válaszadások sorát. Ölt, sőt, gyilkolt, ami halvány vigyort csal a tündér arcára. Amint szót kap, ő is mesélni kezd. Nem hosszan, habár lenne miről.*
-Én is gyilkos vagyok. Hidegvérű gyilkos. Nem azért ölök, mert ez a munkám, nem is azért, mert elborult elme vagyok, és nem tudok uralkodni magamon. Ölni akarok, és megteszem. *Vonja meg a vállát. Hagyná a többieket is szóhoz jutni, hiszen úgy tisztességes egy több emberből álló beszélgetés, ha először mindenki válaszol, és csak utána teszik fel egymásnak a kérdéseiket. Lilről például biztosra mondaná, hogy ölt. Akár orgyilkos is lehet a bizalmatlansága miatt: nem jön közelebb hozzájuk, az árnyékban marad, rögtön felvet egy kérdést, próbálja megismerni a többieket.*
-Aju, illik előbb válaszolni a feltett kérdésre. *Pillant a lány felé, aki kitért a válaszadás elől. Ez még csak nem is nehéz, látszik, hogy az elején vannak.* Öltél már meg valakit, vagy nem?
*Miért tetted? Furcsa, hogy pont erre kíváncsi, hiszen ebből nem lehet annyit megtudni a másikról. Tehette megbízásból, aranyért, de nem mindegy, hogy pénz hiányában volt-e. Tehette hirtelen felindulásból, bosszúból vagy egyszerűen a móka kedvéért. Ha már mindenki megválaszolta a neki feltett kérdést, ő is előhozakodna egy újabbal.*
-És milyen érzés volt? Mit éreztetek, mikor tudatosult bennetek, hogy ti vettétek el az életét? *Vajon hányan élvezték? Kik azok, akik olyan betegek, mint Idya, hogy a puszta élvezetért öltek, akik szeretnek uralkodni a másikon, megkínozni, és részletesen elmesélni, hogyan is fogja megölni, hogy lássa a rettegést és a reménytelenséget a szemében?*

6899. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-03-20 08:40:24
 ÚJ
>Lauwirra Tyilaria avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Vegyes véresen, avagy nincs nyúlka-piszka//

*Úgy néz, ki a résztvevők mindannyian megérkeztek, erre az egyikük ad megerősítést a későbbiekben. Viszont valaki, ott gubbaszt a sarokban, akit csupán csak utólag vesz észre az elf.*
~ Mégis mitől fél az a szegény pára?~
*Aria arcára az aggodalom egyből kiül, de a maszk miatt nem sok minden látszódik ki belőle, legfeljebb az, hogy az ember nő és a hegyes fülű tekintete összetalálkozik. (Habár az sem valami egyszerű, mivel a kisasszony buksiján ott van a csuklya, pedig szívesen megnézte volna magának azt a bűbájos pofit, ám a szabály kötelezi mindannyiukat, így erről a látványról nagy valószínűséggel kénytelen lesz lemondani.)
Nagyon aggódik a másik fél miatt, ami akár őszintének is mondható, mint ahogy azt a nagymama is tenné a kis unokája felé, azonban nem szól egy szót, mert remélhetőleg, ő is közelebb jön, és csatlakozik a "belső" körhöz. (Illetve szívesen belekukkantana a fejébe, biztos mókás dolgokon agyalhat.)
Ami pedig a játékot illeti az roppantul kíváncsivá tette a hóhajút, és szívesen megfejtené a rejtvényt, miszerint kigyűltek össze itt az est folyamán.
Közben egy érdekes gondolat merül fel, hogy azonosítsák magukat, jobban mondva miként szólíthatják egymást, amivel megtörik azt a vérfagyasztó csöndet ezzel. Mindenki szépen bemutatkozik, majd Aria is ekképpen tesz. A férfi megnyilvánulása, viszont teljes mértékben jogos. Ezt fölösleges megerősíteni, vagy megcáfolni. Csupán egymástól kell rejtegetniük a személyazonosságukat.

A "félénk" kislány kérdésén, az elf egy pillanat erejéig elmosolyodik. Viszont szerencsére az arcán van a sál, mert nem akarja megsérteni a másikat, ezért igyekszik az érzelmeit visszafogni és nem kimutatni.*
~ Lil milyen kis édes, valóban egy "tüneménnyel" van dolgunk.~
*Szép lassan lenyugszik, majd elmondja a saját nevét.*
- Ajuru, de szólíthattok nyugodtan Ajunak, mindkettőre hallgatók.
*Kinek, hogy kényelmesebb ezt már rájuk bízza. A gazdatest nevét használja, szóval nem kell sokat agyalnia, azon az álneven.

Miután a bemutatkozás megtörtént, a beszélgetés egyből kezdetét veszi, mintha valami elvonókúrán lenének.
Néhány másodperc múlva, Aria, figyelme a férfire szegeződik.*
- Ezt jól látod Jeso.
*Nem feltételezi a másikról, hogy egyszerű életet oltott ki, hanem egy lelket semmisített meg.*
- Viszont engedj meg nekem egy kérdést. Miért tetted?
*Nem mintha kérdőre vonná a tettét, ennek ellenére roppantul kíváncsi az okára.*

6898. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-03-20 02:16:40
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Vegyes véresen, avagy nincs nyúlka-piszka//

*Nem akar túlzott feltűnést kelteni, amíg nem muszáj, a maga részéről csak akkor szólal meg, ha kérdezik, vagy ha konkrétan neki szólnak. Sokkal jobban szereti csendben figyelni a jellemek kibontakozását, illetve fejben elrendezni őket. Aztán majd valahová besuvasztja magát utólag a kirakósba, az a kisebb kihívás, önmagát már ismeri.*
- Volt benne munkám *majd megőrült, mire talált egy normális maszkot, ami megfelelt az igényeinek. Mindenhol csak báli maszkokat talált, meg olyanokat, amik szerinte gyerekeknek valók. Aztán meglátta ezt, komolytalan, és közben ijesztő, azonnal lecsapott rá. Tetszetős, csak kár, hogy el kell égesse a találka után. Ark... Érdekes álnév, a maga részéről ilyesmin nem gondolkodott, így kicsit kellemetlenül is érzi magát. Ennyire nem gondolkodott volna előre, vagy csak nem gondolta, hogy bárki is pont őt akarja majd megszólítani? Mindenki elhelyezkedik a széken, aki akar, ez három főt tesz ki, és megkezdődik a kínos bemutatkozási ceremónia. Persze csak a szerzetesnek kínos, hiszen egy álnevet kitalálni hosszú, és körülményes művelet.*
- A saját nevem szerepelt a levélen *bólint lassan Lil szavaira* De hát nem is magam elől titkolom, hanem előletek. Legyen mondjuk Jeso.
*Jesoratto volt a bolond, akinek az arcára ez a maszk is folyamatosan emlékezteti, szóval miért is ne használhatná az ő nevének egy kellemes, megjegyezhető szeletét? A kérdés pedig... gyilkosság. Vagyis inkább az első témajavaslat. Elfogadja a feldobott a labdát, hiszen a következőket már tudja, hogy van itt egy démon. Ez nem ő. Ellenben épp elég démonnal találkozott ahhoz, hogy biztos legyen benne, szó szerint értik. Belegondolva, azok is mind nők voltak, jobban mondva női testben foglaltak helyet, így a társaság összetételét tekintve akármelyik beszélgetőtársa lehet. Viszont valamelyik az, és az a valaki bizonyára gyilkolt már, így nincs egyedül a kérdésben. Kivéve ha Lil az, és letagadta, akkor könnyen egyedül maradhat. Az esélye egy a háromhoz, még a legpesszimistább becslés szerint is. Ez már megéri a kockázatot.*
- Ami engem illet *tart egy rövid hatásszünetet, és hátradől a székben* én már öltem. És nem önvédelem volt, vagy ilyesmi... színtiszta gyilkosság. De valahogy biztos vagyok benne, hogy más is büszkélkedhet itt ilyennel.
*Előredől, az asztalra könyököl, és tekintetét végighordozza a társaságon. Reménykedik benne, hogy bárkinek is van rejtegetnivalója, az nem fogja véka alá dugni. Elvégre az őszinteség ugye kulcsfontosságú az érdekes beszélgetés megteremtéséhez, ahogy a levél is írta.*

6897. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-03-20 01:15:06
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Vegyes véresen, avagy nincs nyúlka-piszka//

*Nos, a mai estében már semmi sem biztos, csak az, hogy a teremben négyen vannak. A levélben négy meghívottról és a házigazdáról volt szó. Ami azt jelenti, hogy egy vendég, vagy a házigazda még hiányzik.
Ő volt a második, az asztalnál ülő csaj után. Következőnek egy férfi, majd egy újabb nő jelent meg. A társaság összetétele tehát jelenleg három nőszemély és egy férfi. Az elmúlt percekben, órákban, vagy ki tudja mikben elég sok információ kerül Nori kezébe, hogy elkezdhessen a levélben leírt játék megoldásán töprengeni.
Reméli, hogy Sa'Tereth most is segíteni fog neki. Amit tőle tanult az biztosan. "Használd a jól felépített logikát. Döntsenek a jobbak, vedd a kezedbe az irányítást." Igen, ezt mondta Ő.
Neki kell hát irányítania a beszélgetést, bármi történjen. Hogy mit nyer vele, és úgy egyébként miért is lesz jó neki, ha a levélben feltett kérdésekre választ talál, azt nem tudja, de csak ő lehet, akinek sikerülhet megoldania a rejtélyt.
Amíg imádott istenének szavain rágódik, a magát Ark-nak nevező nő megelőzi őt, és beszélni kezd. Nori magában felmorran, miközben ő még mindig az árnyékos sarokban ácsorog, csuklyájától semmi nem látszik az arcából, karba tett kezekkel, egyik lábát a falnak támasztva kényelmesen támaszkodik. Nem örül annak, hogy máris kivették a kezéből az irányítást, de legalább alkalmat teremt neki egy hosszabb gondolatmenetre, amíg a másik beszél.*
~Nézzük csak.~ *Kezdi magában összegyűjteni az információkat.* ~A levél említ furcsa dolgokat. Például a démon szó. Egyes számban. Igazi démonra gondol vajon, vagy valami mást bújtat allegória mögé? Átok hordozói. Miféle átok? Ahogy a "démon", így az "átok" alatt is valami világi dolgot érthet a szerző. Démon és átok, de vajon mi a lényeg?~
*Ezek egyelőre teljesen nyílt kérdések, amire aligha kaphat választ ebben a pillanatban. Maximum saját magát tudná beazonosítani a levélben szereplő jelzők közül. Abban biztos, hogy jobb, ha a sarokban marad, hisz nem támadhat rá senkire, amit így könnyebb megállni, egy esetleges idegroham bekövetkeztekor. Márpedig, ha ő valamit nem tud megoldani, akkor eléggé fel tudja húzni magát, a rejtély pedig felettébb bonyolultnak ígérkezik.*
~Miért pont minket hívtak meg? Bizonyára különlegesek vagyunk a meghívónk szempontjából. Vagy csak pont hasonlítunk egymásra. Nem mind nők vagyunk, így kétlem, hogy egy unatkozó szadista kéjenc rendelt volna ide minket. Kivéve, ha az a férfi a házigazdánk. Bár ő is kapott egy meghívót, szóval valószínűleg nem az, vagy csak nagyon jó színész.
Barátságos beszélgetés, mi? Egy ilyen helyen, ezek között, egymás előtt titkolózva, egy olyan főbb kérdéssel, mint a gyilkosság helyessége? Che, vicces. Viszont ha a kérdés szerepel, bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki vett már el életeket.~
*A lány ekkor befejezi mondandóját, Nori kap az alkalmon, mielőtt más is megszólalna, és beszélni kezd.*
- Röhejes ez a titkolózás, hisz a levélen az igazi nevünk szerepel, már ha nektek is. Mindenesetre hívjatok Lil-nek. Az jó lesz. Beszélgetnünk kell, hát beszélgessünk. Vágjunk rögtön a közepébe: Gyilkosság. Feltételezem közülünk egyikünk sem vetemedne ilyesmire, igaz? *Jól tudja, hogy a téma nyilván nem azért lett felvéve, mert ártatlan jószágok lennének ők négyen, de jobb fordítva feltenni a kérdést, az egy kellemesebb nyitánynak tűnik, amire ha válaszolnak a többiek, közelebb juthat a megoldáshoz. Őt igazából ennek az egésznek a kitervelője érdekli, semmi más.*

A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.20 01:45:39

6896. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-03-19 21:31:53
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Vegyes véresen, avagy nincs nyúlka-piszka//

*Rettentően unatkozik. Nem tudja, mennyi az idő, azt sem tudja, ő mikor érkezett. A levélben az állt, napnyugta előtt egy órával érkezzenek. Lehet túl korán jött? A nap már felvette narancssárga pizsamáját, szépen csúszott le a horizont felé, úgyhogy nem siethette el ennyire a dolgot. Nincs jobb dolga, mint gondolkodni, mi is lesz itt. Elvileg négy vendég lesz, plusz a házigazda, de azt mondta, ne várjanak rá. Vajon esze ágában sincs eljönni? Akkor minek hozta össze négyük randevúját. Lehet valahonnan figyelni fogja őket beszélgetés közben? Akár, bár a hideg, szürke kőfalon keresztül nehéz lenne bármit látni vagy hallani. Hacsak nem... Feltekint a plafonra, hátha lát valamit, amin át kémlelni lehet, de nem. Csak egy lehetőség maradt: a másik három érkezőből az egyiknek annak kell lennie, aki a meghívókat küldte, legalábbis ez tűnik a leglogikusabbnak. Szóval három vendég, és egy beteg, valószínűleg dúsgazdag személy, aki unalmában olyan lényeket fogdos össze, akiknek érdekes az élete, míg az övé egy rakás ganaj. A pénz arra is magyarázatot adna, honnan tud ennyi mindent. Néhány csengő aranyért bármit ki lehet deríteni. Van az a mennyiség, amiért még a hulla is megszólal, úgyhogy Idyáról volt kinek dalolnia bőven.
Egy perc telik el, talán egy óra, nem tudja, de ismét nyílik az ajtó, és egy köpenybe burkolózó alak lép be rajta. Alacsony, és egész kellemes hangja van, így elsőre egy fiatal ember, esetleg fél-elf lánynak gondolja. Aztán persze lehet nagyra nőtt gnóm vagy fiatal, mutálás előtt álló elf fiú is, de nem valószínű.*
-Szia! *Vesz elő egy egész elviselhető, kedves stílust. A legjobb álca, ha valódi jellemét próbálja rejteni, ami persze nem fog sokáig kitartani. A meghívóban külön fel volt hívva a figyelmük arra, hogy a beszélgetés során végig őszintének kell lenniük. Mesterien, rezzenéstelen arccal tud hazudni, de nem fog. Ha a feladó valóban köztük lesz, tudni fogja, mikor hazudnak, hiszen életük minden apró tettét ismeri, így mint ember, ez esetben tündér is tisztában van érzéseikkel.
Az érkező tisztes távolságot tart. Neki aztán oly' mindegy mit csinál, de hogy nem fog csak azért ácsorogni, mert nincs ínyére a többiek társasága, az biztos. Belekortyol -most először- az italába. Tényleg gyümölcslé, konstatálja magában, majd letörli a vörös bajszot a szája fölül. Nem sokkal a csuklyás után újabb vendég érkezik, ő a lányhoz hasonlóan inkább a maszkot választotta, ami ijesztően mered rá a köpeny rejtekéből.*
-Bájos pofa. *Bök mosolyogva a maszkra. Tényleg tetszik neki. Nem túl brutális, egyszerű, mégis nagyszerű. És az a vigyor... Ha egy valódi arcon látná, Idya oda meg vissza lenne a tulajdonosától. Imádnivaló. Szinte rögtön követi őt az utolsó személy, egy nem túl magas, szintén bársonyos hangú csuklyás -vélhetően- hölgy.*
-Én csak négy emberről tudok. *Vonja meg a vállát a kérdésre, majd ismét a pohárba mártja ajkait. Fesztelenül méri végig a többieket. A levélhez nem csak a találkozó szabályai voltak csatolva, de egy kis játékot is kaptak. Be kell azonosítania, hogy a jelenlévők közül ki a madár, a kígyó, a bárány és a fekete özvegy. Magát még talán be tudja azonosítani, de hogy ilyen teljesen eltérő, alig néhány jellemzővel bíró állatot hasonlítson gondolkodó lényekhez... Nehéz lesz, de a beszélgetés során remélhetőleg meg fogja kapni a szükséges információkat.*
-Szerintem... *Töri meg a csendet.* be kéne mutatkoznunk. Az elkövetkező néhány órát együtt fogjuk tölteni, és ha valakit meg akarunk szólítani, ne kelljen már azt mondani, hogy hé, te a maszkban. *Mutat Lorew felé.* Vagy te ott a sarokban. *Int Nori felé. Természetesen tisztában van vele, hogy nem használhatja a valódi nevét, de ha mindenki csak egy betűt is mond, ahogyan megszólíthatják, nagyban segíti a kommunikációt.* Engem szólítsatok Ark-nak. *Az eddigi Allopy-t és Di-t nem használhatja, mivel azokon a neveken már ismerik pár helyen. Nem lenne kellemes amiatt lebukni.
Ő már helyet foglalt az asztalnál, már csak a két hölgyeményre vár, hogy leüljenek, és kezdetét vegye a... nem is tudja pontosan micsoda. Beszélgetni fognak elvileg, de hogy miről. Megvolt adva néhány "erősen ajánlott" téma, amik őt is izgatják. Nem csak a saját válaszai, amiket még nem fogalmazott meg teljesen, de a többieké is. Az összes kérdés egy téma köré tömörül, ami neki igen kedves, így lehet, hogy a többieknek is hasonló a látásmódja. Vagy pont azért kerülnek elő ilyen intim, személyes kérdések, mert mindenki másképpen vélekedik. Mindegy is, kíváncsian várja a fejleményeket.*

6895. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-03-19 18:09:48
 ÚJ
>Lauwirra Tyilaria avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Vegyes véresen, avagy nincs nyúlka-piszka//

*Amikor van egy kis ideje, mindig meglátogatja a halottakat a temetőben. A leányzó elolvassa a rajtuk lévő nevet, illetve ha fel van tüntetve, akkor az évszámot hogy mettől meddig élt, s persze a szeretetteljes rövid szövegeket is, de ezek már nagyon ritka esetek.*
~ Szegény halandók. Az idejük mulandó.~
*Ennek ellenére, fel tudják fogni, milyen értékes kincs lakozik bennük, s csak hagyják a semmibe veszni? Vagy lehet ez teszi őket olyan különlegessé? Ki tudja. Akik pedig itt fekszenek a koporsóban, örök álomba szenderültek. Aria nem dögevő, így a szimpla élettelen testekkel nem tud mit kezdeni.*
~ Eeyr vajon tényleg vissza tudja hozni a hallottakat, s ugyanazt a lelket? Vagy csak a test kel életre, egy újabb éltetőfény hatására? Viszont, amennyiben ez így van, akkor ez csupán, nem egy illúzió? Ami meghalt, az nem halhat meg még egyszer.~
*A kezét a hasára teszi, miközben az elfogyasztott lelkekre gondol. Sosem fogja őket elfejteni, ezt megfogadta magában, már réges-rég, hiszen Aria vigyázz rájuk.
Az egyik sírkőn végig simítja az ujjait, utána sarkon fordul, és megy is hazafelé.
Azonban az indulás előtt valami furcsát észrevesz. Az egyik vázában virág helyett, egy kis levél van. Nem foglalkozna vele, viszont az ő neve áll rajta.*
~ Ez mégis mi?~

*Megvan jelölve a boríték a nevével, így gyakorlatilag lopás nem történik. Legalábbis remélhetőleg.

Szépen kinyitja, és egy apró kulcs esik először a tenyerébe.*
~ Egy kulcs?~
*Kérdezi értetlenül magától.
Természetesen van, hozzá "útmutatás" amit el is olvass rögtön, miszerint mi merre hány lépés.*
~ Most valami találkozóra invitáltak meg engem? S különben is, az ilyesmit nem személyesen szokták átadni?~
*Kételkedően áll az egészhez, mivel erről nem beszélhet senkinek, s titokban kell tartania a kilétét. Mintha csak egy szekta hívná meg magához.
Ami a meglepőbb, hogy az író tudja mi is Aria valódi énje, pontosabban, hogy micsoda valójában.
Körbe is néz, hogy nincs-e valaki a közelben, mert ez már túlontúl gyanús.

A névvel sincs gond, mert ha úgy adódik, tudja kölcsönözni a "régi énjének" a nevét. Habár az arcát, vagyis a gazdatest arcát sem lesz ajánlott mutogatni. Így kénytelen hazamenni a csuklyás köpenyéért, illetve egy sálért amit maszknak használhat.

De a történetnek nem itt van vége. Amennyiben részt vesz ezen a találkozón, nem ölhet meg senkit.
Néhány ajánlott beszéd témára, felfigyel hiszen ezeken ő maga is elszokott gondolkozni.*
~ Jó, hogy nem az írta, hogy az élet értelme.~

*Magában elfogadja a feltételeket, és megy is haza átöltözni. A fegyvereit otthon hagyja, még mielőtt kísértésbe esne.*
~ No akkor ezzel meg is volnánk.~
*Nyugtázza magában. A háza ajtaját bezárja, és megy is a megadott a címre.
Körültekintően figyel mindenkire, mert nem akarja, hogy bárki is kövesse.

Előveszi a kulcsot nyitja a zárat. Amint belép az ajtón, már hárman ülnek egy kupacban.*
- Halihó.
*Barátságosan üdvözli a jelenlévőket, habár mégsem tűnik olyan kedvesnek, hiszen a saját kilétét nem fedheti fel.

Végül kulcsra zárja a bejárati ajtót, és ő is helyett foglal az egyik széken.*
- Itt van a kupaktanács?
*Nézz körbe az elf leányzó.*
- Várunk még valakit?
*Elvileg mind a négyen megérkeztek, de nem tudja ki a házigazda hármójuk közül, s kiküldhette azt a levelet neki.*

6894. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-03-19 15:12:24
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Vegyes véresen, avagy nincs nyúlka-piszka//

*Hogy meglepődött-e, mikor reggel egy fekete boríték várta a Namos ház előtt? Igen, határozottan. Egyszerűen csak ritkán keresik meg a levélben, pláne hogy ennek még pecsétje is volt. Gyorsan átfutotta, a fontosabb részekre persze komoly figyelmet fordított. Valamiféle találkozóról volt szó benne, amely egy barátságos beszélgetés, ellenben vannak szabályok. Közeledvén a kijelölt házhoz, ezeket átismétli magában.
Tilos bárkinek is beszélni erről a találkozóról, a levélről, vagy bármiről, aminek köze van hozzá. Sajnos a cizellált megfogalmazási módot nem tudja visszaidézni, de a lényeg ez volt. Négyen vannak meghívottak, és nem kell várni a házigazdát, ha sajnálatos módon nem tudna megjelenni, kezdjék csak el. Lorew a maga részéről úgy véli, inkább három meghívott lesz, és a házigazda, de nem akarja felfedni magát. Vagy túl hamar komplikál?
Rejtsd el magad! Ez fontos, noha a meghívójuk tudja a nevét, és életének bosszantóan sok részletét, de a másik három meghívott nem, cserébe Lorew sem ismerheti őket. És ez maradjon is így, a találkozó teljes idejére lepleznie kell a kilétét, az ajánlottan, de nem kötelezően arca, neve, és persze a múltja. A maga részéről az arc és a név mellett döntött. Egy régi fekete szerzetesi köpenyt szerzett az alkalomra, csukjával meg mindennel. Ami az arcát illeti, egy olyasmi szövetmaszkot szerzett, amely a város néhai bolondjára, Jesorattora vagy kire emlékezteti. Amolyan idiótán vigyorgós, már-már ijesztően. Ránézni kellemetlen, de nem ő fogja nézni. Felvette hát, ráhúzta a csuklyát a fejére, és úgy vonult el a félreeső házig.
És most jöhet a harmadik szabály, miszerint nem javallott bárkit megsebesíteni, és kifejezetten tilos bárkit megölni. Ez mindenképpen eszébe kell legyen most, hogy itt áll a ház előtt. Aki idehívta, az ismeri az életének azon részeit, melyek viszonylag... törvénytelenek. Szóval ha itt elkövetne bármit, valószínűleg annak is nyoma maradna, és felesleges kísérteni a sorsot, hiszen házigazdájuk nem győzte hangsúlyozni: ez egy barátságos beszélgetés. Minek lenne pont ő az agresszív?
Ellenben a témák érdekesek, amiket felkínáltak. Persze ez csak egy ajánlott séma, a beszélgetés bármerre elkalandozhat, és szabadon távozhat aki amikor akar, de... megjelenni ajánlott, és a megadott témákat legalább néhány szóban érinteni. Némelyik tényleg elgondolkodtató volt. Például hogy rossz dolog-e a gyilkosság. Hogy két ember közt ha nézeteltérés támad, mindig lesz egy vad, és egy vadász. Ebben még nem biztos, hogy értette a levél írója, sok helyütt elég homályosan fogalmazott, de a hozzákapcsolt kiegészítés nagyon is érdekesnek bizonyult, miszerint derítsék ki, ki a démon, ki a démonvadász, és ki a démonvadász-vadász. A legérdekesebb az egészben, hogy még ő maga sem biztos benne, melyik is ezek közül. És vajon ki lesz a negyedik? Illetve... ők is ugyanezeket a témákat kapták, vagy mindenki mást? Mindenki egyfajta... iránymutatást kapott inkább a csapat többi tagjához? Talán ő az a bizonyos negyedik? Rengeteg kérdés, melyekre csak akkor kaphat választ, ha belép a házba. Nagy sóhajjal párosítva végre is hajtja ezt a műveletet, és nem kis megnyugvással tapasztalja, hogy nem ő az első, de nem is az utolsó.*
- Hát nem csak átverés volt a meghívó *jegyzi meg, miután két másik személyt is talál a házban* Egy darabig, megvallom, kételkedtem.
*A bárpult nem köti le túlzottan a figyelmét, rögtön odasétál az asztalhoz, és helyet foglal az egyik szimpatikus széken. Meglehetősen kényelmes, már a szegénynegyedhez képest. Bárki is szervezte ezt, igazán kitett magáért.*

6893. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-03-19 14:36:18
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Hazatérés//

*Kivárja, míg mindkettejük tányérjára kerül étel, és csak utána lát neki. Nem dicséri Ydriss főztjét, de nehéz lenne nem észrevenni, hogy ízlik neki. A külön töltött idő alatt már egészen elszokott az ilyen gonddal készített házikoszttól.
Ahel nála aztán hiába kuncsorog. A külső szemlélőnek olykor az lehet a benyomása, hogy a következő pillanatban a mélységi egészen bevédi a tányérját és féloldalt sunyítva még meg is morogja az ebet, mint egy irigy falkatárs, aki nem szánja meg a rangban alatta lévőket. De idáig azért nem fajul a helyzet.*
- Rosszul mozdultam *válaszolja, de közben csak vonogatja ép vállát, mert nem sokat értett a gyógyító diagnózisából a gyakorlati tényeken kívül* -, aztán meg pihentetnem kellett volna, de erőltettem, úgyhogy rosszabb lett. Valami gyulladásról karattyolt, de nem igazán figyeltem.
*Sosem érdekelték túlzottan az ilyen praktikák. Elég, ha odaadják neki a megfelelő szert, amitől jobban lesz, a többi meg nem érdekli. Így is nehéz volt beletörődnie, hogy ráaggatták ezt a nevetséges kendőt. Most is csak útban van, és csak Ydriss figyelmességének hála nem burít magára semmit a vacsora alatt. Még szednek is a tányérjára repetát, nem is kell szólnia, amiért igazán hálás.
Igazán jóllakottan dől hátra a széken, amikor befejezi az evést. Megvárja, míg Ydriss leszedi az asztalt. Segítene neki, de egyrészt úgy tele a bendője, hogy mozdulni se tud, másrészt meg inkább útban lenne a nyakába kötött fél kezével. Viszont jóleső érzés elnézni ahogy a lány tesz-vesz.
Megmosolyogja a fürkésző szaglászást, amivel a tégelyt környékezi. Mintha kíváncsiskodó vadat figyelne, meg se moccan, nehogy elijessze.*
- Az jó volna *mondja a felajánlásra.* - Elég bajosan érem el, és minél előbb helyrejön, annál hamarabb munkába állhatok.
*Elhallgat egy kicsit, de a pillantása rátalál a gondosan a pultra hajtott papirosra.*
- Az ács kedvezményt ígért, ha besegítek a rönkök egymáshoz faragásában *mondja kisvártatva.* - De most egy darabig kénytelen lesz egyedül haladni.
- Lassabban megy a munka, mint gondoltam *sóhajtja.* - Viszont így legalább lesz időd kiválasztani a helyet, mire kocsit bérelhetünk a faanyaghoz.

6892. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-03-19 01:18:56
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Vegyes véresen, avagy nincs nyúlka-piszka//

*Pár nap alatt sikerül egészen lakhatóvá tennie az elfoglalt pincét, és úgy tűnik nincs is tulajdonosa. Egy lélek sem járt erre a napokban. Bár ki is járna? A romos ház a szegénynegyed peremvidékére esik, annak is az egyik távoli csücskére. Nem csoda, hogy ez a viskó itt áll ledőlve, senki nem foglalkozik vele. Elég kicsi az esélye, hogy itt bárki rátaláljon, még ha az építmény föld alatti részéből egy kellemes kis lakrészt is alakított ki, a ház látható része még mindig egy lepusztult szemétkupac.
Norit viszont kezdi eléggé felidegesíteni a tétlenség, és a sötét lyukban való ücsörgés.*
- Ez rém unalmas. *Már a patkányokban sem talál semmi élvezetet, a végén pedig már a saját idegessége is csak jobban idegesíti a lányt. Végül az egész feszültséget a rozoga asztala szenvedi meg, melyre hatalmasat csapva felpattan székéből, és attól függetlenül, hogy nincs éjszaka, kimerészkedik rejtekhelyéről.
Talán véletlen, talán nem, unalmának megoldása szó szerint az égből pottyan. Ahogy félig felmászik a létrán, és kinyitja a csapóajtót, valami a fejére esik.*
- A pokolba! *Morran fel. Ha valaki szórakozni akar vele, akkor nem a legjobbkor találta meg. Várjunk csak? Szórakozni valaki? De hát senki sem tudja, hogy itt van. A létra aljára néz, furcsa, megmagyarázhatatlan okból egyik gyertyája pontosan a leesett tárgyat világítja meg. Egy levél az. Fekete boríték, rajta valami írás.*
~Ez meg mi?~ *Veszi a kezébe a levelet a lány, miután visszamászott a létrán. "Norileina Vylrien." Ez az ő neve! Valaki mégis tudja, hogy itt van! Elképesztő sebességgel rohan fel a létrán újra, ki a szabadba, párat fordul maga körül, de sehol nem lát senkit.*
~Ez nem igaz. Mi a franc?~ *Persze idegállapotából kifolyólag csak kicsit később jut eszébe felbontani a levelet, pedig az mindent megmagyaráz neki. Azaz mindent és semmit egyszerre. A levél egy meghívó, feladója ismeretlen, de az ő nevét tudják. Pff, felettébb érdekes. Akár köszönetet is mondhatna a levél feladójának, akárki is az, hisz ezzel értelmet adott ennek a nyomorult napnak is.*
- Ez egész izgalmasnak tűnik. *Mondja hangosan, mikor a levél végéhez ér. Azt akarják, senki ne ismerje fel őt, amíg a megnevezett helyre nem ér, ami még csak nincs is túl messze.*
~Titkolózunk, mi? Gyűlölöm, mikor játszadoznak velem. De jó, játsszunk hát.~ *Azzal fekete bőrnadrágból, csizmából, egyszerű felsőből álló ruházatára felveszi bőrpáncélját, övére csatolja tőrét és ostorát. Ki tudja melyik fogja megmenteni az életét. Viszont ez így nem jó, így felismerik, bár azt hevesen vitatná, tud-e egyáltalán bárki arról, hogy ő létezik. Még maga sem tudná, hogy kicsoda, ha nem mondja el neki az illető, aki öm, azóta már halott. Nem, nem ő végzett vele, pedig oly szívesen megtette volna. Ruháját kiegészíti egy nagyobb méretű sötét színű bársonyköpennyel. A köpeny leér a bokájáig, elől összekötve bőrpáncélját és fegyvereit is teljesen takarja, arcát pedig a ruhadarabhoz tartozó kapucnival takarja el, amit úgy a fejére húz, hogy még szemből sem láthatja az arcát senki. Ő is épp, hogy csak kilát alóla. Egyedül a feketére festett körmei alá száradt állati vért nem tudja teljesen kipucolni. Nem baj, nem vészes.
Magához veszi még a levelet és tartalmát, majd nyugtázva, hogy mindennel elkészült, elindul az említett helyre. Szűk és nyirkos sikátorokon át haladva végül odaér a szegénynegyedhez egyáltalán nem illő házhoz. Annál jóval szebb állapotban van. Köpenyét fújja a szél, ahogy lassú léptekkel megközelíti az épületet. Az ajtó zárva. Sebaj, a levélben kapott kulcs annak rendje és módja szerint kinyitja. Épp annyira tolja be a faajtót, amekkora résen még be tud surranni.
Hatalmas helyiség tárul elé, szépen berendezve, még a kandalló is ég. A sarokban egy bárpult, középen pedig egy asztal, aminél már ül valaki.* ~Ő hívott volna ide? Nos, eléggé titokzatos, de ugyanúgy néz ki ő is, mint én. Mint aki nem tudja miért van itt.~ *Léptei visszhangzanak a hatalmas teremben, miközben megközelíti az asztalt és az ott ülő valakit.*
- Üdv. *Nyögi oda neki csilingelő hangján, de nem megy hozzá olyan közel, tisztes távolságban megáll. Csuklyáját sem veszi le, csak felemeli a fejét, hogy a lány a szemeibe nézhessen ha akar. Ő aztán nem fog sem barátkozni, sem cseverészni, amíg valaki nem közli vele, hogy miért kellett idejönnie. Reméli, hogy ez hamar bekövetkezik, addig is a falnak dőlve várakozik. Vagy arra, hogy a másik megszólal, vagy arra, hogy valaki más is érkezik, ki tudja...*

A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.19 01:28:54

6891. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-03-18 22:41:05
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Vegyes véresen, avagy nincs nyúlka-piszka//

*Hűvös, kora mezők havi idő van. Kifejezetten kellemes Idya számára. Még nincs túl meleg, a nap forró sugarai nem perzselik finom bőrét, de már a téli, csípős hideg is tovatűnt. Ha a köd is leszállna a negyed házai közé, azt mondaná, tökéletes. Tökéletes idő, egy titokzatos meglepetésre. Na jó, ez egy oximoron, a tökéletes és a meglepetés nem lehet egy mondatban. Utálja a meglepetéseket, legalább annyira, mint a fülledt, napsütéses időjárást. Nem is jött volna el, ha van jobb dolga, de nem akadt semmi, hiába törte a buksiját. A levél írója is meglepően hatásosan adta elő a meghívást, izgalmat ígért, lehetőséget, hogy beteljesítse beteges vágyait. Erre még ő is nehezen mond nemet, habár megpróbálta. A kis, fekete boríték három napja érkezett a szegénynegyedi menedékébe, amit még He'zor mutatott neki. Az ében papíron hófehér, cirádás betűkkel volt feltüntetve a neve. Már itt kezdett gyanakodni, hiszen senki sem tudhatja a nevét. Aki mégis, az már nem mondhatja el senkinek, és főleg nem címezhet neki levelet. Izgatottan bontotta fel. A borítékban fehér lap volt, vérvörös tintával írták a szöveget. Még a lába is megremegett, ahogy olvasta. Ismerik. Nem tudja, ki, nem tudja, hogyan, de tudomást szerzett a létezéséről, és ismeri minden egyes apró tettét, amit valaha is elkövetett. Talán épp ezért döntött végül úgy, hogy eljön. Kíváncsi, mint minden jóra való tündér.
Feltámad a szél. Szorosan összehúzza magán a a fekete vászonkabátot. Nem rá tervezték, egyszerű, emberekre szabott kabát, ami így a földet súrolja. Az arcába húzza a csuklyát, úgy folytatja útját. Ha a menedékről indult volna, pár perc alatt elérhette volna a megjelölt házat, de mivel előtte el kellett ugrania beszerezni néhány dolgot, már egy órája eljött otthonról. Most nem is a szokásos, ütött-kopott, drága ruha van rajta. A levél utolsó mondata csak ennyi volt: "Rejtsd el magad!" Remek. Nem tudja, pontosan mit jelent, és hogy minek kell rejtőzködnie, hogyha már úgyis ismerik, de ha ez áll a levélben, hát megerőlteti magát. Sosem bővelkedett ruhákban, azt az egyet hordta, amiben elszökött, így öltözködése határozottan jellemző volt. Bárkivel is találkozott eddig, az abban a bizonyos ruhában látta, ezért kénytelen volt bevásárolni. Az arcával nem volt gond, beszerzett egy fekete, sűrűn horgolt csipkemaszkot, ami csak a száját és orra hegyét hagyja látszani. Testét a kabát alatt ében fűző, rakott, tér alá érő szoknya rejti, vállaira csont fehér sálat terített, hogyha le is veszi a felsőt, ne fagyjon meg. Új cipőt is beszerzett, egy térdig érő, fűzős bakancsot. Próbálta úgy kiválasztani, hogy nagyjából a szoknyáig érjen, így nem sok látszódik sápatag, vékony lábaiból. Kezeire bőrkesztyűt húzott, ezt már inkább csak a hatás kedvéért. Ha már elment vásárolni, amit önszántából biztos nem tett volna meg, legalább valami neki tetszőt is vegyen. A legnagyobb gond a hatalmas szárnyakkal volt. Nem férnek be akármilyen ruhadarab alá, és nem is szívesen fullasztaná meg őket. Ha nem szellőznek eléggé, az erek elkezdenek lüktetni, és Idyának szörnyű fájdalmai lennének. Végül talált egy egész tűrhető megoldást. Egy selyemsállal kötötte le őket, ami jól szellőzik, erre került egy vékony merevítő, majd a fűző. Nem kényelmes, de elviselhető, és remélhetőleg képes lesz hosszútávon is bírni. Sok mindenről szó esett a meghívóban, arra viszont nem tért ki, mennyi ideig fog tartani a kis randevú, így nem tudhatja, mire készüljön. A kócos szénakazalt, amit valaki kegyesen hajnak is nevezhetne, egy hevenyészett kontyba kötötte fel a feje tetejére.
Szóval ez a koromfekete apróság siet a szegénynegyed utcáin. Léptei visszhangot vernek a kihalt sikátorok falain. Néhány kanyar, egy pocsolya kikerülése és egy kéregető lesajnálása, és ott áll egy meglepően jó állapotban lévő épület előtt. Előveszi a zsebéből a picike kulcsot, amit az üzenethez kapott, és betolja a súlyos faajtót. Bent síri csend. Úgy tűnik, egyetlen helyiség az egész ház. Szépen berendezett, amolyan fogadóhelyiségben áll. Finom pézsmaillat lengi körül. A fényt gyertyák szolgáltatják, mivel ablak nincs. Táncoló lángocska viszont annál több, a plafonról csillár lóg, a falak mentén gyertyatartók. Középen kerek, lakozott asztal, körülötte négy, bordó bársonyborítású szék. Az egyik sarokban felszerelt bárpult, négy kristálypohár van előkészítve és egy csomó ital. Azzal szemben kőből rakott kandallóban tűz ropog. A földön egy medvebőr van kiterítve, feje éppen az ajtó felé néz, mintha csak a betévedőket várná, hogy fogadhassa őket.
Idya beteszi maga mögött az ajtót, visszazárja, majd a kulcsot a kabátzsebbe csúsztatja, és beljebb sétál. Nem nagyon van semmi, amit megvizsgálhatna, így csak a pult marad. Elveszi az egyik poharat, és egy kancsóból erdei gyümölcs levet tölt magának. Vagy valami olyasmit. Kezében a pohárral az asztalhoz sétál, hogy elfoglalja a hozzá legközelebb eső széket. Leveti kabátját, és a támlára teríti, majd a sálat is letekeri a nyakáról, és könnyedén a vállára dobja, mintha egy rövid, pici poncsó lenne, majd helyet foglal, és lábait keresztbe téve kényelembe helyezi magát. Nagyon reméli, hogy hamarosan megérkeznek a többiek is a főmuftival együtt, mert lenne hozzá pár kérdése.*

A hozzászólás írója (Idya Rotan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.18 22:45:13

6890. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-03-17 19:54:47
 ÚJ
>Sydnarus D'Qrwayoh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Guguru//

-Aha, szóval kidobó. De azt tudod, hogy itt nem lehet ám csak úgy leagyalni embereket? Ha az Őrség köpenyét viselve jogtalanul ártasz valakinek, annak sokkal súlyosabb következményei lehetnek, mint ha egyszerű polgárként teszed.
*Máskülönben tetszik neki a melák rövid bemutatkozása, őszintének tűnik a lelkesedése. Valahogy nem tudja elképzelni, hogy egy ekkora lény meg tudja játszani magát.
~Persze mit tudok én az óriások természetéről? Nem sokat. De akkor sem tűnik sunyinak. Meglátjuk, mi lesz ebből.~
De egy fontos kérdés még nem tisztázódott.*
-Értelek. De arra nem válaszoltál, hogy miért akarsz csatlakozni. Nem könnyű munka ám ez. Amit parancsolnak, azt azonnal meg kell tenni, akár veszélyes, akár unalmas, akár büdös, akár mocskos. Szóval mi az, ami miatt vállalnád a katonaság nehézségeit?
*Közben persze nem állnak meg, tempósan sétálnak a Barakk irányába.*

6889. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-03-17 00:15:47
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Berendezkedés//

*Úgy látszik szerencséje van, úgy látszik a házba nem érkezik haza senki. Bár ki is érkezne? Egy ilyen belül romosra dőlt, épp, hogy álló tákolmányba ki lakna? Valószínűleg senki. Ez neki most épp kapóra jön, régi búvóhelyét úgy is megunta már, ez a hely megfelelő lehet egy újnak.*
- A ház maga szinte darabokban van, de azt úgy sem fogom használni, rejtett bejáratnak meg tökéletes. Senkinek sem fog feltűnni, hogy "lakik" itt valaki.
*Ezzel az elhatározással elkezdi lakhatóvá tenni a ház pincéjét. Talál néhány gyertyatartót, rajta még félig meddig használható gyertyákkal. Néhány fadarab segítségével tüzet csihol és meg is gyújtja őket, hogy valamennyire lássa a helyiséget. A pince ablakát kinyitja, hogy azért ne fullajdon meg a füstben.*
- Rengeteg használható cucc van ide szórva. Szerintem mindnek hasznát veszem.
*A földön lévő rongyokból, előkotort holmikból, egy nem is olyan kényelmetlen ágyszerű tákolmányt hoz össze magának. Annál sokkal jobb, mint amit ide érkezésekor sikerül összeraknia. A pincében egy poros, félig-meddig álló asztalt is talál, amit egy másik ronggyal leporolva szintén használhatóvá tud tenni. Ezek után a gyertyatartót az íróasztal és az "ágy" közé rakja át, hisz csak azt a sarkot akarja majd használni. A pincében lévő többi dolgot csak félre, egy kupacba szórja, hogy amikor közlekedni akar, ne essen át rajtuk.*
- Egész jó, tökéletes búvóhely.
*Mondja ezt ki éppen akkor, mikor az egyik falban lévő lyukból egy patkány fut kifelé.* Ah, remek, már itt sem lehetek egyedül. *Ahogy a tisztáson, itt is tőre segítségét veszi igénybe, pár ügyetlen mozdulattal sikerül tőrhegyre szúrnia az állatot.*
- Bocs, rosszkor voltál rossz helyen. *Egy rozoga széket állít az asztala mellé, majd leül, jobb időtöltés híján elkezdi felboncolni a patkányt, hátha megfelelő információkat szerez, vagy esetleg anyagokat talál valami érdekes... italhoz, vagy valami máshoz, valami többhöz.*

6888. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-03-16 23:46:45
 ÚJ
>Védőfal Guguru avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Sydnarus D'Qrwayoh//

*Kilépnek végül a Pinty ajtaján és elindulnak a Barakk irányába. Pár méter megtétele után az óriás megválaszolja a bent feltett kérdést.*
-Voltam kidobó egy kikötői kocsmában, ott tanultam ezt azt amivel meg tudom védeni magam. Bár tudom nem vagyok egy nagy lángész de szívemet és karomat benne a pajzsommal a városőrségnek adom. Amiért hasznos lehetnék... *Kis gondolkozási szünet, nem sok orrtúrás meg ilyesmik...*
-A pajzsom alá befér pár ember. *Fejezi be kissé bután valahogy utalva arra, hogy ő igen is sok mindenkit meg tud védeni. A barakk, most tudatosult benne, hogy milyen régen edzett már ott, azok a súlyok sokkal jobbak mint farönköket emelgetni a tisztás szélén...*
~Na de azért az sem olyan rossz.~
*Gondolja magában és leplezetlen kíváncsisággal várja a másik válaszát, hatalmas mélybarna szemeit őszinte buzgósággal kitárva.*

6887. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-03-16 21:26:53
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

*Aleimord Sayqueves unottan indul el haza a Főtérről. Egyedül csak azt bánja, hogy át kell mennie a szegénynegyeden. Nem szereti ezt a környéket, az itt élők mindig megbámulják drága, tiszta ruháit, egyenes tartását, és emelt fejtartását. Gyakran mennek oda hozzá a gyerekek, és koszos kezeikkel rángatják a nemes ruháját, pénzért. Ekkor Aleimord csak egy-két aranyat ad nekik. Elég ahhoz, hogy békénhagyják, de nem túl sok ahhoz, hogy bármilyen anyagi terhet jelentsen a számára. Persze egy idő után pedig megszokták, hogy ő mindig ad. Megjegyezték az arcát, a hajviseletét, még a ruháit is, amiben járni szokott, és amint felbukkan a környéken rögtön rohannak hozzá a gyerekek. A helyzet annyira kezdett a fejére nőni, hogy az elf egyik alkalommal durván elküldte az összeset. Azóta nem mernek a közelébe menni.*

6886. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-03-16 18:33:24
 ÚJ
>Tänoma Räyoth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Nuk//

- Persze, nagyon vicces vagy. Ha-ha-ha. *Néz a másikra, közben zsebébe süllyeszti azt a kis maradékot.*
- Miért mire kell a pénzem? ~Ami nincs!~ Valami mestert akarsz felfogadni, hogy tanítson meg bánni a fegyverrel? *Neveti és felfújja pufókra a saját arcát.* Akkor már megkérhetnél engem is. "Mesterem, mondja, mit óhajt ma ebédelni?" *Próbálja utánozni az óriás hangját, jobb kezét ökölben szívére téve hajol meg a másik előtt. Igen, mindig boldogsággal tölti el, ha egy fajtársának segíthetett, de ez a túlságosan feltűnő vidámság új neki. Reméli a másikból a humort nem ütötte ki, még ha csak azzal a szerencsével sem, ami volt neki.*
- Komolyra véve - nem, nem ismerem. De fajtárs, és magamra emlékeztetett. Nem vagyunk mind aljasak. Na jó, ez nem igaz. Mind azok vagyunk, de nem Mindenkivel. ~Na igen, így a helyes.~ Légy hálás, hogy ezt az oldalam látod. *Mondja szarkasztikusan, mert szinte biztosra veszi, hogy a másikat idegesíti, hogy beszél, vagy az érdekes humora, vagy szimplán csak, hogy ennyire vidám. Mindig mindenkit zavarja, de ez talán kevésbé, mint azt az oldalát, amelyik csak bosszúéhesen megpróbál mindenkit megölni, aki ránéz.*

6885. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-03-16 17:55:38
 ÚJ
>Nukwar Enar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Tän//

*Feldagadt képpel nézi, ahogy a sötételf megfékezi lépteit és egy koldus kisgyereket kezd el pátyolgatni. Nuk is megáll arra a pár pillanatra, amíg a társa elintézi, amit kell. Először nem arra gondolt, hogy a gyengédség és a kegyelmesség készteti megállásra a lányt. Előítélete még mindég ott él a szívében e faj iránt. Talán Tän sem fogja soha kigyomlálni onnan. Még megszokhatja és kivételnek tekintheti, de ettől még a fajtársaira ugyanolyan ferde szemmel fog pillantani.
Morran egyet, miután látja, hogy a pénzérmék a tálban kötnek ki. Más módon nem reagál.
Amint végzett az a kettő, megindítja a lépteit a rosszabb hírű negyed felé, ahol reggel akadt bele a kötekedő kormosba.*
- Ismerted? *Kérdezi végül, az előző jelentre utalva.* Vagy mindég ilyen jótékony vagy? *Mosolyodik el ravaszul. Már azon jár az esze, hogy ha ennyire adakozó a másik, akkor nyugodtan adakozhatna egy pár korsó jó sört is, óriás barátjának.
Az omladozó házak között lépdelve szem magasságba kerül egy kunyhó tetejével. Olyan nyomorúságosan kicsi, szegényes és szakadt, hogy Nuk is elhúzza a száját a látvány miatt. Fekete macska fekszik a romhalmaz tetején, gebe, mint ahogy gazdái is lehetnek. Hiába, ha a gyerekedet etetni sincs miből, nem a házi jószág lesz az első a rangsorban.
Ha ezúttal nem kerülnek semmilyen kalamajkába, nyugodtan vehetik tovább sétájukat a főtérre.*

6884. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-03-15 19:09:13
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Hazatérés//

*A válasz hallatán a fejét csóválja, némileg rosszallóan, de egy halvány mosoly is megbújik a lány arcán.*
- Még nincs. Majd ha rendbe jött. *Köti az ebet a karóhoz, majd az asztalhoz lép, hogy mindkettejüknek szedjen a gőzölgő vacsorából. Előbb Kharasshi tányérjára púpoz egy méretes adagot, majd magának is szed egy szerényebb, de azért egészséges mennyiséget.*
- ki vele, mit mondott, mi történt a válladdal? *Ül le a saját helyére. Bár nem gyógyító, épp elégszer hallotta nővérét, amint felmondja a leckét, vagy idősebb korában arról lelkendezik, milyen pácienst, milyen eseteket bíztak rá. A fiatalabb rőt hajúra pedig ráragadt annyi ismeret, hogyha mindent nem is tud ellátni, legalább ki tudja értékelni a helyzetet.
Ahel persze végig körülöttük somfordál, hol a mélységi lábához dörgölőzve, hol az elf combját fekete orrával, hogy ugyan, szánják meg szegény, szerencsétlen, elhanyagolt éhező ebet is valami finomsággal, hiába kapott már a haspók jószág előbb eleséget. Ydriss a maga részéről rendre utasítja a csahost, ám ahogy az lenni szokott, néhány falat csak pottyan az asztalról a blöki elé is.
Habár végre megtört a némaság jege, azért a lány még mindig nem a régi, csacsogó önmaga. A rönkház rajzát nem említi, hiába az volt az, ami a nagyobb boldogságot okozta. Egyszerűen nem meri felhozni, pedig ott pihen az egyik pulton, gondosan vigyázva, hogy ne gyűrődjön és ne maszatolódjon.
A vacsora végeztével szokás szerint leszedi az asztalt, majd eltakarít maguk után, végül felrakja forrni a főzetéhez szükséges vizet egy edénybe.*
- Amíg elég meleg lesz, addig bekenhetem a vállad. Mármint a víz. Ha gondolod. *Motyogja nem túl magabiztosan, miközben a méretes tégely felé nyúl, de leginkább kíváncsian szaglászva, mintha csak a nagyra nőtt farkaskutyát utánozná.*

6883. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-03-15 13:46:34
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Hazatérés//

*Még az ajtó elé sem ér, az illatok elé sietnek. Ép karján megtámaszkodik a félfán, mielőtt benyit. Nem tudja, mi várja odabent. A finom vacsora borítékolható, de... Nem akarja hiú ábrándokba ringatni magát, de azért ott motoszkál benne a feltételezés, hogy ha ilyen illatokkal várják, talán a reggel otthagyott kis holmi utat talált Ydrisshez.
Sokáig vacilált rajta, hogy mit kezdjen azzal a hűvös viszonnyal, amivé kettejük kapcsolata vált. Az egyik része azt súgta, jól van ez így. Sőt, talán az eddigi baklövéseit számba véve talán így a legjobb. Nem bocsátott meg a nősténynek. Ezt sosem bocsátja meg neki. De nyomorultul érzi magát a világban ennyire egyedül. Időről időre eszébe jut Iluse és az a gyermek, aki mostanra már bizonyosan világra jött. ~Milyen lehet? Egészséges?~
Elképzeli az apró ujjacskáit, a tágra nyílva figyelő szemeit... és tudja, hogy sosem fogja látni. Sosem fogja megtudni, élnek-e, biztonságban vannak-e. Ez az érzés pedig kilúgozza a szívét újra és újra.
Mindent elveszített. Atyját, akire mindig felnézett, a népét, akik kitaszították, az Ydrissbe vetett bizalmát, amire mindent feltett és a véréből való életet, akiért bármire képes lett volna.
Az ő ízléséhez készült vacsora illatai egy kicsit visszacsempésznek a múlt nyomorában is boldog időiből. Ahogy belép és meglátja asszonya nyakában a nyakláncot, ledönti a lábáról a kimerültség. Szinte erőtlenül rogy le a székbe, s még ehhez is meg kell kapaszkodnia az asztalban.
Félretehette volna az ékszert a lány, egy színtelen köszönömmel summázva a gesztust. Nem lepte volna meg az eddigi viselkedése alapján. De viseli. Ráadásul ahogy nézi, a vacsora tekintetében is különösen kitett magáért, és végre valami mozdul azokon a vonásokon: aggodalom árnya, ahogy a kötést észreveszi Kharasshi karján.
Nem számított ilyesmire. Nem is akart gondolni rá, mert egy életre is sok volt már a csalódásból. Ez így viszont, éppen ezért, eléggé váratlanul éri. Szörnyen fáradtnak érzi magát, mint akinek jártányi ereje se maradt. De olyan fáradtság ez, amit az ember egy hosszú út végén érez, a céljának döntve a homlokát.*
- Nem *mondja csendesen.* - Minden rendben van már. *Végigsimít sajgó karján, de a szavaiból valódi megnyugvás árad.*
- Csak meggyőzött a gyógyító, hogy ez a holmi jól áll nekem *vonja meg a vállát apró mosollyal, aztán Ydrissre sandít.* - És medvecukrot ígért nekem, ha egy hétig rendesen viselem.
- Ezzel viszont lehet, hogy segítened kell *teszi az asztalra a méretes tégely kenőcsöt.* - Bár amekkora ez az ibrik, akár meg is hempergőzhetnék benne, ahogy Ahel szokott a dagonyában.

6882. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-03-15 10:39:30
 ÚJ
>Vic Shabaron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Eltűnik a félhomály honolta sikátorok forgatagában, ahol a tapasztalatlan utazó nagy eséllyel eltévedne, és jobb esetbe csak kirabolnák az itt megbúvó piti tolvajok, rosszabb esetben egy újabb hulla kerülne valamelyik csatornába. Vic viszont kitűnően tájékozódik ezen a területen, bejárta már minden zugát, nem egyszer menekült eme sikátorok biztonságos ölelésébe, egy-egy kevésbé sikeres lopás után. Mivel a nap még fenn van, kevésbé kell résen lenni, a szélesebb utcákon kéregetők hada rohamozza a látszólag tehetősebb átutazókat. Victől senki nem kér semmit, tudják a legtöbben, hogy ide tartozik. Sokszor felbukkan ugyanis errefelé, egy igen romos, düledező viskó belsejében tölti néhány magányos éjszakáját. Ezt a búvóhelyet még érkezésekor fedezte fel, elhagyatott, eldugott kis zug, amit a hajléktalan szegények még nem találtak meg. Bár semmi cuccát nem tartja ott, egy kicsit mégis otthonának érzi azt a helyet. Most nem szándékozik odamenni, sőt, pont az ellenkező irányba fordul, kiérve az egyik központi utcára, ahol rajta kívül néhány kósza vándor sétálgat, s a falhoz kucorodva kéregetők nyújtanak szánalmasabbnál szánalmasabb látványt. Vic szeme megállapodik egy ősz szakállú, nyomorék öregemberen, akinek bal kézfeje helyén csak egy csonk található. Szakállába mindenféle maradék és ismeretlen eredetű kosz ragad, bőre repedezett, ráncos, és foltokban feketéllik a mocsoktól. Vic némán, rá se nézve a szerencsétlenre, elé vet néhány aranyat. Az mormol valami köszönetféleséget, de Vic már nem hallja. Hátat fordít, és határozottan lépked tovább a templomkert irányába.*

6881. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-03-14 16:29:55
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Hazatérés//

*A teának hála aznap sem kel korán. Habár a henyélés miatt folyton szidja magát belül, tudja jól, hogy az sem lenne jó, ha az egész éjszakát ébren, vagy félálom és ébrenlét között vergődve töltené, jó eséllyel hitvesét is felverve azzal.
Nem lepődik meg rajta, hogy megint egyedül kezdi a napot, legalábbis, amíg ki nem lép a szobából, és át nem esik Ahelen, aki kitörő lelkesedéssel szokta várni. Szokásához híven megborzolja az eb fejét, majd az asztalhoz lép, ám mielőtt leülne, hogy nekikezdjen a reggelinek, észre veszi a papírost az asztalon, no meg, mintha lapulna valami az összehajtogatott felek között. Kissé álmoskás mozdulattal nyúl érte, s veszi a keze ügyébe a pakkot. A csecsebecse láttán hatalmasra kerekednek a szemei. Erdei törzs szülötteként mindig is az egyszerű holmiért volt oda, ékszerek és ruhák terén is, a bőrből és gyöngyökből készült holmi pedig egyszerűségében gyönyörű. Ráadásul most tart igazán először a kezében ilyesmit, hiszen sokáig a tengert se látta, nemhogy annak kincseit. Emlékszik még, milyen érdeklődéssel szemlélt egy igazgyöngyökkel ékesített fülbevalót, ám azonnal visszakapta a kezét a csecsebecsétől, mikor meghallotta, mennyit is érnek azok a fura, fényes kövek. Óvatosan veszi a kezébe az ékszert, és futtatja végig ujjait finoman a gyöngyökön, miközben lassan leül a székre.
A papírért csak ezután nyúl. Félig-meddig valamiféle levélre számít, azonban amit helyette talál, ismét csak hatalmasra kerekítik a szemeit. Hatok óta most enged először igazi érzelmeket vonásaira, amik boldogságot tükröznek, mégis, valamiféle apró bánat is megmutatja magát picit. Gondosan összehajtja a papírt, és az asztalon hagyja, egyelőre a nyakéket használva súlynak, ami ott tartja. Egyelőre nem veszi fel, nem akarja, hogy napi teendők során valami baja essen.
A szokottnál jóval gyorsabban lapátolja be a reggelit, és határozottan energikusabban áll neki az aznapra tervezett feladatok elvégzésének. Ügyel rá, hogy időben érjen haza, hiszen időben neki akar látni a főzésnek. Így mire férje hazaér, már íncsiklandó illatok fogadják, jócskán beindítva ezzel a vadászebet is, aki folyamatosan gazdája körül sertepertél, hátha kap még egy utolsó, suttyomban adott finom falatot. A főzés piszkos részével már végzett, így már a nyakában van a gyöngysor, Kharasshi felkötött karját látva azonban egyből aggodalmas forma kifejezés költözik vonásaira. Még nem az igazi az az arckifejezés, nem olyan, mint régen, de határozott fejlődést mutat az elmúlt időszakhoz képest.*
- Ilyen komoly a baj? *Hát igen, ha a mélységi hajlandó volt elviselni a kötésbe kényszerítést, akkor nem egy enyhe izomcsomó gyötri a vállában.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9397-9416