//Különféle babonás praktikák//
-Jaj dehogynem. Ha akar.
*És épp ez a baj az úrficskával, hogy nem nagyon hajlik arra, hogy igába dugja azt a csinos, kormos fejecskéjét.*
-Az unokahúga már közel sem olyan keménykezű, mint Syelill Nagyasszony volt, a Sötét Anyácska nyugosztalja.
*Szipog kettőt az idős matróna emlékére. Bizony sokat locsog, és akaratlanul is többet árul el, mint gondolná. Most például azt, hogy a Dwirinthalen család már szakított a mélységi hagyományokkal, sokkal lazább, felszínibb nézeteket vallva.*
-Hát ítéld meg magad, ha nekem nem hiszel.
*Somolyog, magában azért mélységesen reméli Rynizz úrfi a megfelelő toalettben készül otthon az ebédhez. És nem megint az igénytelen, földönfutó sötételfet adja.*
-Igaz nálad alacsonyabb.
*Méregeti most a leány magas, sudár alakját. De hát ez nem lehet gond, az igaz szerelemben sosem.
A figyelmeztetésre már meg is ijed, és fojtja el hangját.*
-Jaj bocsáss meg, hova is tettem az eszem.
*Kámpicsorodik el máris, láthatóan mélységes, és őszinte kétségbe esése.*
-Tegezgetek itt egy nemesi vérű kisasszonykát. Bolond vénasszony vagyok, nézd el nekem.
*Épp csak azért nem omlik bűnbánóan Kenya lábai elé, mert az lett tőle kérve, titkolja.*
-A kosaram. A mélységre!
*Suttog, és kapja ki kosarát a leány kezéből, mert még sem illő ez!*
-Persze, csak eljött. Én meg almát szeleteltettem vele.
*Sápad falfehérre.*
-Megőrzöm a titkát kisasszonyka.
*Nagyjából egészen addig, még nem talál valakit, akinek elpletykálhatja.*
-Bízhat bennem, a kúriában pedig menedéket kap.
*Szaporázza lépteit, mintha Kenya üldözi már ténylegesen a sarkukban lennének. Magában egészen gyorsan egészen komplex kalandregényt alkotott már, a szerencsétlenül járt nemes kisasszonyról, kinek hősies rokonai ádáz harcokban védték családjukat, majd hulltak el, utolsó erejükkel is mentve úrnőjüket, kit most saját gonosz harmadunokahúgának csatlósai üldöznek, remélve, hogy az egyedül maradt, védtelen matróna halálával megkaparinthatják a Ház vezetését.*