//Bájos hármas//
*De bizony! Teljesen komolyan gondolta az előbbi dicséretét. Semmi, de az ég világon semmi cinikusság nem volt benne. Az egy dolog, hogy nem az átlagember által ismert orvosi képességeit dicsérte meg, de akkor is igazán tehetséges a zöldike.
~Szóval Sa'Tereth, mi?~ Nézi egy ideig még az oltárat. Szentül hiszi, hogy Sa'Tereth köztük van és segíti őt, meg a többieket akik bíznak benne, és vakon követik az entitást, de ez az első alkalom, hogy láthatott valamit, aminek valóban köze van az isten tevékenységéhez.
~Üdvözöllek nálunk, Sa'Tereth Mester!~ Kacag fel halkan, csilingelő hangon. Nem látja, nem érzi, nem tudja, de biztos benne, hogy vezérük most is itt van velük, és figyeli őket.*
- Hogyan tanultad ezt? Mármint a mágiát. De ami fontosabb, hogy hol?
*Újabb faggatózásba kezd, miközben figyeli, ahogy az ork lerángatja a testet a földre, és a kijárat felé vonszolja. Ezúttal nem a mérgekről, hanem arról a bizonyos mágiáról érdeklődik. Létezik, az már biztos. És ha létezik, akkor ő maga is használni szeretné az ajándékot, az erőt, amit Sa'Tereth elérhetővé tett számukra.*
- Igen, az úgy nem valami szerencsés.
*Karba tett kezekkel sétál ő is az ajtóhoz. Több esze nem lett a zöldbőrűnek, még akkor sem, ha tud varázsolni, az már egyszer biztos. Leguggol a holttest mellé, és mielőtt még a lepedőbe tekerhetné, a boszorkány, mert most már nyugodt szívvel hívhatja annak, újabb utasítást ad neki.
A bőrvértet könnyedén le tudná róla szedni, hisz ő is hasonlót visel magán. De ehhez most nincs túl sok kedve, hogy kicsatolgassa, és úgy szedje azt le a hulláról.*
- Levághatom róla?
*Ha a válasz igen, akkor azokat a darabokat, amiket az ork nem hámoz le róla, csonttőre segítségével vágja le a férfi holttestéről. Ha nemleges választ kap, akkor pedig szépen, szakszerűen távolítja el a vértezetet. Bárhogy is történik, a munka végeztével segít a csomagolásban.*
- Remek, és most hová visszük?
*Igazából mindegy, csak ne lássa senki, hogy ők vitték oda, de azért kíváncsian várja Assag ötletét.*