//Ymra//
- Hát mert az *vonja meg vállait, majd feltápászkodik. Ha nem kap segítséget, hát nem kap, számára ez igazán nem nagy ügy. Akkor talán még furábbnak nézné a nőt, ha még segített is volna neki, ugyanakkor talán kevésbé romlottnak. Mert ez a némber bizony romlott, legalábbis a férfi felfogása szerint.*
- Nem valaki, inkább valami elől! *emeli mutatóujját a magasba, felhívva a lényegre a figyelmet.*
- Egy hatalmas kóbor fenevadba botlottam, ami reggelinek nézett, így még szép, hogy menekülőre fogtam. És ha nem sérült volna meg, most is menekülnék, csakhogy most maga elől *mosolyodik el. Tudja ám, hogy ezzel megint nem szerez jó pontot, de most nem is az a cél. Ha széptevéssel akart volna nőt szerezni magának, akkor úgy viselkedik, csakhogy most nincs szüksége afféle szórakozásra. Még akkor sem, ha szívesen kiderítené, hogy mire is képes ez a nőcske a hálószobában.
Lábait nyugodtan tapogatja, ellenőrizve azokat, hogy még csak véletlen se hagyjanak figyelmen kívül egyéb sebesüléseket, mikor azonban a sérült tag ki lesz rántva kezei közül.*
- Óvatosabban, mert a végén komolyabb baja lesz *jegyzi meg szárazon. Beletörődve, hogy nincs több taperolás, felkel, de nem akárhogyan. Mivel most a nő eltávolodott tőle, ő közelebb lép hozzá. Egészen közel, ugyanakkor ügyel arra, hogy még csak véletlen se érjenek egymáshoz. Akkor se, mikor előre hajol, hogy szemeibe meredve tartson egy kis szünetet.*
- Maga szerint ki miatt maradtam itt, kis hölgy? Annak ellenére, hogy milyen bájos, elég mogorva. A jelleme még koszosabb, mint a külseje, aminek megjegyezném, még jól is áll egy kis kosz. Sokkal... emberibbnek tűnik. Olyannak, aki képes leereszkedni és segíteni, elhagyva a nagyképű arroganciát. Persze ezt csak a külseje mutatja. Az is csak jelenleg, és csak abban az esetben, ha nem hordja fenn az orrát *mondja, egész komolyan, szenvtelen arccal. Most bizony hiányoznak róla az érzelmek. Semmitmondóan figyeli a nőszemélyt, kiről nyíltan tálalta véleményét, itt, mindenki előtt. Néhány ember még nevetést is hallat, mikor felfogja, hogy mi is történik itt. Sokan csak bólogatnak, ugyanakkor vannak olyanok is, kik a félvér ingének alját húzgálják apró kezeikkel, jelezve, hogy most már elég lesz. Ez utóbbi csoport két kiskölyökből áll, és semmiféle reakciót nem kapnak. A férfi egyszerűen csak fogja magát és némi szünetet tartva gonoszan elmosolyodik, jelezve, mennyire jól is érzi most magát, de időt nem hagyva kap a némber kezéért, hogy megragadva magával húzhassa őt, mikor elindul.*