//Loyenara//
*Az éjszaka veszélyes, tudják ezt az itt élők is. Mi sem jobb bizonyíték erre, mint a kihalt utcák, és a rozoga házak zárt ajtajai, lehúzott redőnyei, na meg a néhány ablakon kikukucskáló rémült szempárok, akik azt lesik, hogy nem ők-e a ma éjjel áldozatai, minden egyes alkalommal, mikor valaki ilyentájt sétál végig a poros utcákon. Sokan azt mondják, a sötétség Sa'Tereth játszótere, de Grael szerint az emberekben keltett félelemhez saját maguknak, illetve embertársaiknak sokkal több köze van. Csak ők, és a város vezetése tehetnek arról a nyomorult látképről, ami ezen a környéken fogadja a látogatókat. Szomorú, de nem tehetünk ellene semmit. Ő viszont jól érzi magát, mikor az éj leszállta után barangolhat a szegényes utcákon. Nem tudja miért, de élvezi. Most is céltalanul bolyong a sikátorok között, pusztán azért, mert ehhez van kedve.
Épp az egyik szélesebb utcán jár, mikor nem olyan messze tőle egy árnyék suhan át előtte. Meglepődve tapasztalja, hogy mégsem ő az egyetlen, aki még ilyenkor az utcákat járja.
~Oh.~ Mosolyodik el, mikor az apró női alak az egyik ház sarkán ismét eltűnik a szemei elől. Grael persze követi, bár nem azért, amiért a legtöbb férfi tenné. Esze ágában sincs ártatlan áldozatokat kergetni, hogy gerinctelen módon kisemmizze őket pusztán azért, mert megteheti. Az ilyen szemetek miatt néz ki ez a hely is úgy, ahogy.
Megszaporázza lépteit, egy kis idő után pedig már a lány nyomában sétálhat, de ahogy egyre közelebb kerül hozzá, furcsa érzés fogja el. Most már tisztán látja, és egyre ismerősebb neki a kis test. Alacsony, hosszú mézbarna haj, és az a járás. Tovább gyorsít, s mikor elég közel kerül, egyszerűen maga felé fordítja a lányt, majd mélyen a szemeibe néz, aztán elmosolyodik.*
- Nem akartam elhinni, de nem lehettél más. Az emlékeim sosem tévednek, a világunk pedig ismét bebizonyította, mennyire kicsi. Rég találkoztunk, drága húgocskám. Nem számítottam arra, hogy épp itt és épp ilyenkor fogok a nyomodra bukkanni, miután elszöktél otthonról.
*El is engedi a lányt közben, és hátrébb lép egy lépést, hogy ne ijesszen rá nagyon szegénykére, bár valószínűleg már kár a gőzért. Bárki frászt kapna, ha csak úgy megfordítják, miközben az utcán gyalogol.*