//A Csaló//
//Riaru háza//
*Az egykori szerelmespár duója furcsa légkört kölcsönöz a szobának. A ház, ami egykor oly sok hatalmas mágiát megélt, Andreasel igéire mintha újra életre kelne. Habár az otthonos kis menedék látott már szebb napokat is, a mágia visszatérte egyértelműen felfrissítette a környék auráját. Mintha egy rég nem látott vendéget köszöntene a ház, mikor Andreasel a magasba emeli botját. A hold ezüstös fénye átjárja a lakot, így melegséggel megtöltve mindent és mindenkit. A homályos merengésből egy nő alakja tűnik ki, aki lassan lépdelve egy részletesebb alakot ölt a mágus előtt. Apró, ezüstös fonalak szálnak oda vissza a szobában, itt ott megtapadva a tárgyakon, halvány ragyogást hagyva maguk után. Ezernyi suttogó hang szólal fel újra és újra. Ismerős hangok... Mintha Andreasel és Elwyrien legutóbbi itt tartózkodása óta felgyülemlett emlékek törnének fel a házból. Megszámlálhatatlan mennyiségű halk hangocska suttogja a híreket a szellem megjelenése alatt, mintha az otthonos kis menedék elmesélné mindazt, amiről egykori tulajdonosa lemaradt. Az alak lassan közelebb lépdel Andreasel-hez, majd finoman megérinti annak vállát.* Visszatért a mágus... Sokat fejlődtél a legutóbbi találkozásunk óta.* Leheli Riaru hangja a férfi fülébe a mondatokat. A szellem nem néz a mágusra, ajkai nem mozognak. Mintha aurájából lehetne megérezni, mit is akar mondani. Az ezüstös homályból egy vékony kéz emelkedik a Elwyrien jobbja felé, melyet finoman meg is érint. Amint az éjelf ujjai kapcsolódnak a szellem füstös alakjához, Riaru hangja az ő elméjében is felcsendül.* Gyermekem, a te helyed még itt van Arthenior-ban.* Hangja nyugtató és csendes. Habár Elwyrien tudatán kívül van, mégis mintha tisztán érzékelne mindent az elméjében.* Andreasel gondodat viseli majd, és ezt te is megteszed vele viszonzásképp. Szüksége lesz a segítségedre, gyermekem.* Az ezüstös kéz finoman megérinti Elwyrien arcát. Riaru alakja szinte már-mát teljesen kivehető. Újra a mágushoz lép, ám most annak mellkasát érinti meg, pont a szíve fölött.* Andreasel... Arthenior városa nem sok olyan mágussal büszkélkedhetett valaha is, mint te. Ám sose feledd el, mi is fontos az életben.* Hangja gyengén rezzen a férfi elméjében, mire rengeteg emlék villan fel Svysis-ről. Képek, melyeket a férfi már majdnem elfelejtett. Képek, melyeket elméje elzárt, vagy talán elfelejtett. A rengeteg emlék között azonban apró sugárként jelenik meg egy látomás. Sokkal inkább érzés, mint vízió. Andreasel Svysis-t látja, ahogy éppen két kislányt szorít karjaiba.* A gyermekeid, Andreasel. A kicsi Ryza és Roxan...* Suttogja a hang.* A mágia egy erős fegyver, gyermekem, viszont kétélű pengét forgatsz.* Keze lassan lesiklik a mágus mellkasáról, a hang elhal. Csak ezernyi suttogás marad meg a férfi elméjében. Az ezüstös fény és az apró fonalak teljesen betöltik a szobát. A ragyogás nem fájdalmas a szemnek, viszont éppen elég ahhoz, hogy a szellemalakot elveszítsék szem elől. A suttogás lassan elhal, a fény pedig lejjebb apad. Nem marad más, mint a megszokott szoba, ám most mégis, valahogy az egész helyiség megváltozott. Mintha hosszú évek gyötrelmét taszította volna le az épület és most végre szabadon állhat. Ha Andreasel képes megvizsgálni Elwyrient a történtek után, észreveheti hogy sebei hihetetlen mértékben gyógyultak. Már csak pár halvány heg jelzi az egykori vágások nyomát, ám a nő még mindig eszméletlen.*