//Assa//
- Szerintem ők is csak félnek, mert azt hiszik, hogy senki nem szereti őket, meg mindenki bántani akarja őket, meg elzavarni, meg ilyenek. Tudod, mint a mesékben. Még nem találkoztam úgy igazából egyikükkel sem hosszabb ideig, de biztos vagyok benne, hogy majd ha igen, akkor nagyon meglepődnek majd, hogy én nem leszek velük goromba, és az a meglepődés pont elég ahhoz, hogy majd megváltoztassam a dolgokat.
*Magabiztosnak akar látszani, de az azért hallatszik a hangjában, hogy tudja, nem minden tündérmese akkor sem, ha elhiszi, hogy a végén lehet az, de az odáig vezető út azért lehet göröngyös. Nem akarja, hogy úgy érezze a másik, hogy hősködik, vagy nagyszájú, ezért még gyorsan hozzáteszi.*
- Ha bántani akarnak, akkor úgyse nagyon tudom megvédeni magamat, szóval igyekszem mindig társaságban maradni. Tudom, hogy így nem nagyon fogok orkokkal üzletelni, mert ők nem szeretik a tömeget, meg a tömeg sem őket, de hátha... és akkor majd bebizonyíthatom.
*A tolerancia benne is túlteng, még több is van belőle, mint ami egészséges lenne, még azt is megjegyzi, hogy Assa bármennyire is sikert ért el a mélységivel, azért az ork vonatkozásában balszerencsének értékelné a találkozást. Ami azonban most jobban megragadja Mofi gondolkodását, az a barátság szó, amire láthatóan el is kedvtelenedik kissé, de inkább csöndben marad, és próbál nézelődni, hogy ne látszódjék a zavara. A sok utazgatás miatt nem is álmodik barátokról, úgyis csak elveszítené őket, ráadásul ahogy el is hangzott, üzletben nincs barátság, csak érdek. Törekszik arra, hogy jóban legyen mindenkivel, megtalálja a közös hangot, de a barátság valami elérhetetlennek tűnő álom a számára, ahogy az a szintű bátorság is, amit a szavai alapján Assa birtokol.*
- Csak úgy odakint mersz aludni? Semmi fogadó meg őrök a karavánból meg ilyenek? Nem félsz, hogy megtámadnak? Apu azt mesélte, hogy nem kell sok pénzünk legyen, kicsi miatt is szívesen bántanak... vagy éppen más miatt.
*Itt csak utalást tesz, amiből reméli, hogy a másik megérti, hogy mire gondol. Annyi esze azért már van a kis tündérnek is, hogy az erszényét a belső zsebben tartsa, és külön legyen pár arany a zsebében, ha kint az utcán szeretne fizetni valamiért. Önuralma azonban nincs ahhoz, hogy ne érezze rosszul magát amiatt, hogy ennyi sok nélkülözővel van körülvéve, egyelőre azonban csak olyanokat lát, akiknek a borpír jól látszik az arcán, vagy úgy ítéli, hogy vannak olyan erőben, hogy akár dolgozhatnának is, szóval egyelőre várja a megfelelő kéregetőt, akinek teljes lelki nyugalommal adhat pár aranyat.*