//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nem azt az utat követi, amelyiken érkezett, igyekszik megtalálni a legrövidebb utat az átmeneti otthonukként szolgáló, háznak csak nagy jóindulattal nevezhető romhoz. Nem kerüli el a sötét, gyanús sikátorokat sem, a legrövidebb úton halad. Így, hogy úgy látszik, sikerült megoldani a közeli éhenhalás problémáját, visszatér a régi magabiztossága, élvezi, hogy kockázatot vállal, hogy figyelnie kell a háta mögé is. Kicsit otthon érzi magát az árnyékokban, a mocskot kerülgetve, a gyanús rongykupacokat szemmel tartva. Nem jó ilyen körülmények között élni, de nem is unalmas. Szinte sajnálja, hogy mindenféle atrocitás nélkül eléri a romos házikót.*
*A repedt, korhadt ajtó már régen nem úgy áll a keretben, ahogy egy ajtónak kellene, de most határozottan máshogy nem áll jól, mint mikor elindult. Persze lehet, hogy a lány megállapodásuk ellenére mégis felfedező útra indult, de mire ezt végiggondolja, már kivont karddal vesz lendületet az ajtó berúgásához. Ahogy keresztül lépett a nyílászáró roncsain, jöttére ketten fordultak meg, kezükben véres pengékkel. Gius gondolkodás nélkül ragad föl baljával egy hajdan jobb napokat látott széktámlát és a baloldali férfi feje irányába hajítja, majd a mozdulat sima folytatásaként előrelép és teljes erővel lecsap a másik ellenfél kardjára. A csel sikerül, a férfi szemei a repülő fadarabra fókuszálnak, így kardja a csapástól messzire kilendül teste elől, védtelenül hagyva mellkasát. Mire eszmélne, Gius pengéje már megtalálja a szívét az olcsó bőrvért alatt.*
*A másik férfi félrelép a széktámla útjából és csapásra emeli a kardját, de Gius a halálos szúrás után újra előre lép, így összerogyó áldozata kettőjük közé kerül. A másik támadó úgy dönt, kardja helyett egy ugrással oldja meg a problémát. Ő és Gius összekapaszkodva zuhannak a padlóra, ahol hely hiányában ököllel folytatódik az élet-halál harc. Gius bizonyul gyengébbnek, egy arcára mért ütéstől hátrazuhan, de ahogy kettőjük között egy kis hely adódik, villámgyorsan tőrt ránt és a kivégzésére fölé hajoló férfi torkába nyomja. Az előzubogó vér elől gyorsan félregördül, majd felpattanva kardja után nyúl és gyorsan ellenőrzi, hogy elfogytak a támadói, de csak az előbbi ellenfele haldoklik zajosan a padlón, más nesz nem hallatszik. Ami csak egyet jelenthet…*
*Az ágyhoz lép, amin a lány széttépett teste hever, körülötte minden csupa vér. A csuklójához nyúl, de már a sebeket látva tudja, nincs remény, egy élettelen testet lát. A feltörő zokogás elakad valahol félúton, csak hörgésnek is beillő nyögés jön ki a torkán, ahogy térde csúszik az ágy mellett.*
*Amikor újra tisztulnak a gondolatai, fogalma sincs, mennyi idő telt el, a fal repedésein vöröses fény szüremlik be és festi még hátborzongatóbbá a helyszínt. Mint aki nem is hiszi, amit lát, pillant körül a sötét helyiségben. Rémálomba illő kép, ahogy a többszörös gyilkosság küzdelmeinek eredményeként a berendezésnek gyakorlatilag nem maradt ép darabja és mindent a száradó vér borít. Agyában a bűntudaton és dühön kívül egy józan hang azt ismételgeti, hogy a múlt elől nem lehet elszökni. Íme, akárhogy próbálták maguk mögött hagyni, a Dokk halszagú, sötét mocska utánuk nyúlt és elérte őket. Illetve, Őt még nem. Neki még ott a lehetőség egy új életre, amit ketten terveztek, Ő holnap reggel útra kelhet…*
*Azonnal elönti a bűntudat, de a józan hang csendes kérdésére, hogy akkor hogyan tovább, nincs jobb válasza. Mennie kell, tovább, el innen. Ahogy a lány arcát nézi, már a végtisztesség megadásán gondolkozik. A kérdésekre gondol, amiket meg kell válaszolnia, a városőrökre, akiknek az ügyek megnyugtató lezárása fontosabb az igazságnál…*
*A két bérgyilkost átkutatva talál tűzszerszámot. Holttestüket a szoba sarkába rugdossa-cibálja, majd a berendezés éghető tárgyait a lány ágya körül halmozza fel. Még egy percig némán nézi a szép arcot, ami fogadott testvérét, játszótársát, sorstársát és végül, talán az első szerelmét is jelentette, majd a meggyújtott széklábat az ágy alá csúsztatja és mikor a lángok éledezni kezdenek az ágy bélését adó szalmán, köpenye csuklyáját a fejére borítja és kilép a szürkületbe. Arca még könnyektől nedves, de már hideg fejjel számol és a házak között, árnyékok rejtekében surran el, hogy ne legyen szemtanú.*
*Már több háztömb távolságban jár, mikor szervezete megadja magát a sokknak. Ahogy egy sötét sikátorban görnyedve okádja ki magából a fájdalmat, messziről kiáltozást és füstszagot hoz a szél.*
A hozzászólás írója (Ranae Gius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.14 00:27:18