Nincs játékban - Szegénynegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzegénynegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 405 (8081. - 8100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

8100. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-10-09 09:59:04
 ÚJ
>Elgretor Otitumal avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Temetés//

*A menetben menő setételf leány szólítja meg, s felkíri fáklyaosztásra.*
- Hogyne gyermekem.
*A segtítet amúgy sem komálja így hamar a szekírhez kajtat és szép apránként kezdi meggyútani a fáklyákat és osztogatni az atyáknak meg akinek csak jut a menetben. No persze magának is hagy egyet. Mikor ezzel vígez akko visszaáll a menetbe és próbálja erősíteni a kórus ínekét. Ezt megzavarja az a kép amit az imént látott. Megint a harc, törpék és orkok… Egyik kezében fáklya a másikba meg a csatabárd. Haragra gyúl és fújtatni kezd.*
~Mocskos orkok! De ez csak káprázat te ostoba vén törpe! Szatteret játszik veled.~
*Mindegy ki játszik vele az érzés valódi. Majd szít veti a düh, hogy be ne csatlakozzon. Nem teheti, egyszerűen nem teheti, hogy odamegy. Játék az érzíseivel amit utál. Újra dalra fakad és próbálja kizárni a fejibűl a hangokat, kípeket. Nehezen megy ezért teli torokból zengi Eeyr énekét, hátha attól elmúlik a fejében kavargó érzís.*


8099. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-10-09 03:11:26
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Temetés//
//Quantall, Elgretol, Pycta, Han, Xotara//

*Van egy régi, a nagy hatalmasok körében, jól ismert mondás; „Oszd meg és uralkodj! „. Mert bizony korábban jól utalt Arenih atya egy hasonló régi örök érvényű mondásra; „Egységben az erő. ” avagy, ahogy a mélységi lány mondaná; „Farkas ereje a falka, és a falka ereje a farkas. ”. De mi van akkor, ha a történetbe egy magányos farkas alkat is kerül, aki ha elemében van kiváló csapatjátékos? Nos, erre aki kíváncsi az járjon utána, aztán fusson el véle, bár ez még koránt se a történet vége, de minden kiderül, ha a szél összehordja az elhullott leveleket.*

*Xotara meglepetésére, mintha a mellette haladó méltóságos atyát valaki jó erősen kupán vágta volna, mert a csuhás végre nem csak ájtatos képpel, bőgve ontja magából az imát és a rekviemeket, hanem végre cselekszik is, és méltóságos mivoltát ledobva maga kezdi osztani a fáklyákat, miután a sötételf lány a törpe uraság segítségét kérte. Arenih elismerő szavait hálás vigyorral fogadja, és a szekér zötyögve halad tovább.*
- Ugyan, tisztelendő atyám… ha még egy kicsit talán szenilis is, de maga is nagyon jól tudja, hogy az eredar a részletekben rejlik.
*Mivel, az atya segít, Xotarának van még ideje a romos szegénynegyedi ház sarkánál integető Zakatorra pillantania, sokatmondó mélyzöld szemeivel. A mélységi lány a suta füleivel kristálytisztán hallja fivére szavait, a távolság ellenére is, mintha csak a fülébe suttogná, de Xotara nem mond semmit, szája csak egy széles mosolyra húzódik.
Azonban, ahogy a pillanat jött a szél szárnyán, pont úgy illan is el a semmibe, mert Árnytörő hősnőnket kirázza a hideg egy újabb rossz előérzettől.*
- Az eredarba! Hogy a hóhér vágja hátba!
*A sötételf lány ideges éberséggel néz körbe. A többiek gyötrő látomásaiból semmit sem észlel, amiért csak hálát adhat, mert ilyen szempontból akkor Xotara nagyon is átlagos. Pillantása az atya kezében kevélyen lobogó fáklyára vetül, majd előre néz a menet élére Pyctát és Hant keresi, de a csuhások során és a magasban hordozott koporsón kívül nem láthat semmit. Még Xauzurt sem pillantja meg, hiszen az irbisz a koporsó alatt menettel. Xotara kérdőn Arenihre, Elgretolra és Quantallra néz, majd valami különös ragadja meg fajtársa tekintetében. Leköveti a mélységi pillantását, hogy mit néz ilyen átható gyanakvással. Árnytörő hősnőnk is meglátja a veszedelmes fekete aurát sugárzó fajtája béli nőt. A lobogó szövétnek fénye törött árnyakat vet a nő arcára, de a sötételf szemek előtt nem maradhat rejtve egy arcvonása sem. Látható, hogy a nőstényördög Quantallt vizslatja, de hogy milyen céllal azt nem lehet tudni. Talán a sötételf férfi mágiáját érezte meg. Xotara megjártatja tekintetét közöttük.*
~ Egyszeribe, hogy megszaporodott erre felé a fajtám… mi a rák? ~
- Ki ez a mélységi cafka?
*Szalad ki Xotara száján nyersen a kérdés, valahogy sose volt igazán jóban a fajtája béli nőkkel, leszámítva az anyját, ez amolyan természetes rivalizálási dolog, meg hát a sötételf lány amúgy is szeret kötekedni, és mennyivel élvezetesebb a dolog, ha egyenrangú a másik fél.*
- Hé, koma! Ismered ezt a spinét?
*Kérdi Quantallhoz fordulva, majd magához ragad egy fáklyát és az atya kezében lévőhöz tartva meggyújtja, fél kezével tovább tartja a szekérrudat és a menetelést sem hagyja abba.*
- Gyújtsátok a fáklyákat!
*Az atya és a törpe uraság remélhetőleg követik példáját és folytatják a szövétnekek meggyújtását. Árnytörő Xotara a második láng-lobogóval a kezében a sötétből előlépő sötételf nő felé int.*
- Szívikém! Ha már így ráérsz itt vonulgatni, ne csak a szád járjon, hanem a kezd is! Nesze!
*Dobja a pálcás nő felé a fáklyát, fergetegesen jó-érzékkel, annak kezeit megcélozva, amit a nő csak akkor nem kaphat el, ha tényleg nem akarja. Xotara nem is várja meg, hogy a dobás sikeres-e, fordul a szekér felé, hogy meggyújtson két másikat is, amit Quantallnak ad, hogy ossza a csuhásoknak. Majd két újabbat is lángra lobbant, amiket Elgretol kezébe nyom, hogy adja tovább a menetben a következőnek.*
- A menet élén má' alig láthatnak valamit.
*Pycta és Han a vállukon hordozva a koporsót, talán fél-fél kézzel is elbírják a terhet, és a szabad kezükben jól jöhet egy-egy fáklya.
Aztán, szinte már monoton mozdulatokkal gyújtja a következőt is, a csuhások sorában már több fényforrást is lát égni, de addig folytatja a műveletet, míg mind a tizenkét szövétnek nem ég, és nem kerül egy-egy kézbe, talán még a szekér mögött az öreg koldusnak is jut egy. Hát, majd kiderül, hogy ki mit tesz, és mennyire képesek összedolgozni, ahogy az is, hogy mit szán nekik a jövő, de a szekér csörgősen nyikorogva még halad tovább.*


8098. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-10-08 23:51:27
 ÚJ
>Rlilla Ravaatris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

// Egy szövetség kezdete... //

- De igen Zara - * kacsint a lányra helyeslőn, mielőtt Cale belekezdene monológjába. Elvigyorodik azon, amit hall. Kedves fülének, hogy dicsérik testét, bár tudja maga is nagyon jól, hogy szép, elvégre ha nem lenne az, talán már rég éhen veszett volna egy koszos sikátorba, hogy aztán ne maradjon belőle semmi, csak egy elrongyosodott ruhafoszlány. Viszont mondandója második felét is értelmezi. Szép, ám nem különleges. Evvel is tisztában van, ezért sem haragszik meg, sőt örül, hogy legalább a másik vörös nem különleges, s ezért boldog mosoly ül ki szájára, míg a téma másra nem terelődik.
Cale kérdésére Morra tekint. Nem tudná elképzelni, hogy a férfi szeretné őt, csak a húga miatt lehet itt, ezt nem is olyan rég az ember saját szájával mondta ki.
Nagyot nyel, megvonja vállát, szemei az asztalon. Ezen kívül mást erre a kérdésre nem felel.*
~ Mor olyat fog választani aki méltó hozzá ~* ez volna a válasza, ám talán négyszemközt is csak alig bökné ki, suttogva. *
- Erre-arra - * felel Zara kérdésére. Nem akarja elárulni, hogy bordélyházakban és kocsmákban húzódik meg esténként, vagy ha kegyes vele az aznapi vendég, akkor egy fogadó elnyűtt ágyában, amúgy is köztudott, Mor talán tudja is, ha odafigyel az utcai pletykákra, beismerni viszont teljesen mást, mint sejteni, hogy a másik tudja. *


8097. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-10-08 23:11:08
 ÚJ
>Salwar Caleihaisan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145

Játékstílus: Vakmerő

// Egy szövetség kezdete... //

- Szépségről sosem hazudnék! Megkérdezheted Mor'rhukot, de igazából bárkit. * Válaszol a bárd az őt ért vádra fejét csóválva. * Mit ér egy zenész, ha nem látja meg az igaz szépséget, és nem énekli meg abban a gyönyörűségében? Nézd csak a bájos asztaltársunkat.
* Biccent Rlilla felé a fejével, nem törődve vele, hogy most kicsit nyers lesz, és talán sértő is. Bár azért számít rá, hogy a szakács kupán vágja, ha olyat találna mondani.*
- Merem állítani, hogy Arthenior legszebbjei között van. Gyönyörű az arca, az ajkaitól a szemén keresztül a szende kis szeplőkön át minden megtalálható rajta, ami szem szájnak ingere. A teste is formás, és csak feltételezem, de valószínű, hogy csípőjének ringására sorra fordulnak a fejek az utcán. * Mondja mosolyogva, ahogy végignéz a lányon. Észrevette ő a szépséget, csak nem foglalkozott vele.*
- És mindez rád is ugyan úgy igaz, bár a te szeplőid nem annyira szembetűnőek, és a férfiak valószínűleg könnyen elvesznek az arcodat figyelve, lehet, hogy sokan észre se veszik. Mégis, belőled sugárzik valami... megfoghatatlan, ami különösen magával ragad. És ezt az ékszerek csak elnyomták. Amíg rajtad voltak, addig az arany csillogott, de amióta megjelentél ebben az ingben, te magad ragyogod be ezt a szobát. * Ezzel befejezi a bókolást, és fordul a tekintete Rlilla felé, aki elmeséli, hogy nem mindig jut számára étel. Ezt Cale őszinte szomorúsággal hallja, tudja, hogy milyen a nélkülözés, és hogy mennyire elkeseríti az embereket. Megcsóválja a fejét is.*
- Nem is gondoltam, hogy olyan lenne. * Mondja halkan, és őszintén.* Többre tartom és becsülöm annál, hogy ilyet feltételezzek róla. De attól még ő is szerethet, és érezhet, nem? * Kérdi keserűen csillogó szemekkel. Valószínűnek tartja, hogy a lány nem tudja mi az a szeretet, és önzetlenség. Calere se jellemző az utóbbi, de attól még találkozott már vele, és felismeri. Becsüli is a maga módján, bár gyakran hátrányként tekint rá. *


8096. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-10-08 22:58:16
 ÚJ
>Zaratinate Roentra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

// Egy szövetség kezdete... //

- Cale, túl jól hazudsz! Már kezdem elhinni, hogy tényleg így gondolod.
*Nem hiszi, hogy a mélységi tényleg komolyan gondolja minden, vagy akár csak egy szavát is. Mindenesetre az igyekezetet értékeli.*
- De egyébként meg az ékszer kell. Szépen csillog, meg jól mutat, és miegymás. Nem igaz, Rlilla?
*Zara is csak remélni tudja, hogy háza nem olyan lesz, mint az a kis viskó. Jelenleg nem lenne pénze, hogy helyrehozza. Igazából a házat sem ő vette, szüleitől kapta, hogy mégse az utcán aludjon meg bordélyházakban éjszakázzon. Most meg már nem lenne pofája egy levelet küldeni, hogy ennyi és ennyi aranyra volna szüksége. Na meg büszkesége sem engedné.
Rlilla válaszára felvonja a szemöldökét, és kicsit zavartan pillant a lányra.*
- Miért, te hol élsz egyébként?


8095. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-10-08 21:54:41
 ÚJ
>Rlilla Ravaatris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

// Egy szövetség kezdete... //

* Csendesen figyeli a másik két fél beszélgetését, de nem igazán szól bele, nem tud mit. Meg aztán már annyira közel jár ahhoz, hogy enni kapjon, hogy másra nem is nagyon tud koncentrálni, csak arra, meg az illatára, meg a hangra, ahogy egy-két zöldségdarab fortyogva csapódik a lábas falának.
Aztán egyszer csak megérzi magán a férfi tekintetét, s a kérdést is épp elcsípi. Mérgesen felhúzza az orrát és fel is horkant, hogy hallja a másk mennyire elégedetlen. *
- Mor'rhuk nem olyan! Ő sohasem fogadna el hasonló fizetséget - * mert mire másra gondolna, ha nem arra, amire minden férfi utalgat már azóta, mióta megnőttek a keblei és alakja egészen olyanná formálódott, mint egy csinos homokóra. *
- Néha áthív enni, mert nekem nem mindig jut - * teszi hozzá halkabban, s az említett emberre tekint, szemei csillognak a gyönyörűségtől és csodálattól. Bizony nem igazán titkolja, hogy szereti a másikat, mert ki ne szeretné azt, aki ételt ad neki, még a vén macska sem harap bele a kézbe, ami az elemózsiával teli tálat nyújtja felé, hanem hozzábújik halkan dorombolva, mély hálával.*


8094. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-10-08 20:13:47
 ÚJ
>Salwar Caleihaisan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145

Játékstílus: Vakmerő

// Egy szövetség kezdete... //

- Sokkal jobban áll. * Mosolyog Cale a nőre.* A sok ékszer csak elvonta a figyelmet az alattuk lapuló szépségről, ahelyett, hogy kiemelte volna. Az arany csillogása és csilingelése inkább az úrikisasszonyoknak áll jól, akik ezzel takarják, hogy nincs a pénz alatt semmi.
* Teszi még hozzá, és figyeli a nő reakcióit, hogy ha úgy tűnik, hogy nem tetszik neki amit hall, akkor Cale ne pengesse tovább ezt a húrt. Arra, hogy Zara megkapja az inget vagy sem nem tud mit mondani, végül is nem az övé. De reméli, hogy Mor'rhuk nem kér majd semmit egy ilyen csekélységért, amúgy se úgy ismeri a férfit. Bár ki tudja, Cale nem lehet biztos benne. Viszont azt nem tudja nem észrevenni, hogy Zarának nem tetszett a megütött hangnem, már a házigazda részéről, de hamar felkerül egy álmosoly, és helyet is foglal. Figyelmesen hallgatja a választ hát.*
- Remélem, hogy jobb körülmények között találod, mint amiben mi bújtunk el. * Sóhajt egyszerűen, majd a másik nő felé fordul, mert nem akarja, hogy túl nyomulósnak tűnjön, vagy túl egyoldalú legyen a beszélgetés.*
- Na és te, kedvesem? Talán Mor'rhuk cimborámmal töltöd az estét, és megzavartunk valamit? * Kérdezi mosolyogva és pimaszul, kicsit elterelve Zaráról a szót. *




8093. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-10-08 19:37:31
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97

Játékstílus: Szelíd

//Temetés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

//Pycta//

*Szelet lát. Hűvös és gonosz szelet, kacaj visszhangzik benne, mély és kétértelmű kacaj. Egyrészt vidám és cinikus, mondhatni kárörvendő, másrészt ördögi és erőltetett, mint ki nem tudja eldönteni, hogy számára megfelelő-e amit lát, vagy csak el akarja hitetni, hogy megfelelő. Szemei előtt az istálló egyre nagyobb lángokban ég, s mit addig nem láthatott, mert szüleinek szaladt elmondani a történteket, most szemei előtt zajlanak. Érzi a megperzselődött szőr szagát, mi hamarost bőrbe mar, hallja az eleinte kétségbeesett nyerítést, mely lassan fájdalom ittas ordításba csap át. Vajon milyen az, mikor egy állat elevenen válik a tűz martalékává? Az elf, most megtapasztalja. Közönye hálás, egyben kegyetlen is. Nem tudni mit érezhet, de míg elhalad emlékképe mellett, addig hallja fülében az ördögi kacajt, s érzi az égő hús szagát.*

//Hanloren//

*Hanloren küzdelme nem kevésbé életszerű, mint Pyctáé. Az ember láthatóan szenved, kövér könnycseppek gurulnak le könyörgő szeméből a vértől átitatott földre. Olykor a könyörgés abbamarad, de csak annyi időre, míg égnek fordított fejjel üvölti a sötét világba fájdalmát, sérült lábát markolászva tehetetlenül. Hanloren láthatja, hogy a segítség elmaradásával, azt a lábat nem lehet megmenteni, többé. A férfi a kegyes halál helyett örök kárhozatra ítéltetett. Talán senki sem emlékszik majd egykori hőstettére, miért a képzeletbeli csatában lábával fizetett, s nincstelen életében csak rugdosás lesz osztályrésze, amit a koldulás közben kaphat:*
- Lágy átkozott, te lány! LÉÉÉGY ÁTKOZOOOTT!! *Visszhangzik az elf leány fülében a mondat, míg csak a férfi mellett elsétál. Ha elfordítja tekinteté, a hang erősödik, akárcsak a kacaj, mi mögötte bujkál. Az a gonosz és cinikus kacaj. Hanloren könnyei fátyla között a napot keresi szemével, de az még régen leáldozott az égről, nem maradt más csak a puszta sötétség. A hideg és kegyetlen éjszaka.*

//Elgretol//

*A törp megnyugodva lépdel immár, hogy az idősebbek tiszteletét figyelmen kívül hagyó népségek, a zöldségdobálást végre abbahagyják. Meglepve tapasztalja a csapatot mi láthatóan csak rá vár, csak őt hívja. Az érzése egyre nagyobb lehet, ha ő kimarad, bizony ez az apró törp sereg halálra van ítélve. Fejét elfordíthatja, figyelmen kívül hagyhatja őket, de a fülében csengő csatazajt már nem tudja kizárni. Egyetlen ordítással dőlhet el minden:*
- MONDTAAAM, HOGY NEM GYÜN A FÉRGESSE! TIPORJATOOK! SZAGGASSÁTÓÓÓK! *Az ork öblös hangját még hallhatja egy darabig, mert szegénynegyed házai közötti térben úgy pattog a hang, mintha csak egy apró gyermekjáték lenne, mi gazdájához mindig visszatalál a falakról. Halálhörgés és bőr metszésének hangja, a csontok törése.*
- Eeeee-lgreee-toooooor! *Hangzik az elnyújtott kiáltás, szinte esdeklően, szinte fájdalmasan, hogy aztán végleg elhallgasson. A csapat utolsó morzsája is odavész, hogy csonkolt testtel fetrengjenek meg a szegénynegyed porában. A törp, mély hangján énekelve továbbmehet, kérdés, hogy az ének marad-e őszinte, vagy harmóniájába disszonáns hangok is vegyülnek? A röhögés bizonyára igen, mi megzavarhatja koncentrálásában.*

//Xotara//

*Xotarának balsejtelme támad, mely beigazolódni látszik. A név a száján úgy fut ki, mint egy sóhaj, nem tudni mennyire fájdalmas az emlék, ezt csak a sötételf lány érzi. Harca önmagával és a kocsirúddal töretlen, ezt még az emlékek sem tudják befolyásolni és a lassan hidegre nyirkosodó tenyerében megtartja a szekeret, nem engedi el. Lassan halad el az integető fiatal fiú mellett, ki még akkor is mosolyog, mikor arcát elfordítja. A többit a lány képzeletére bízza, talán csalódott lesz, talán boldog, talán öntelt, nem lehet tudni. Egyetlen mondatfoszlány jut csak el a lány füléig, melyről bizton tudhatja, hogy rég elveszett testvérétől származhat. A suttogás nem fájdalmas és nem is boldog, csak egyszerűen száll a széllel, mint égből aláhulló elázott galambpihe:*
- Xotara, testvérem... *Majd ismét csend, könnyfakasztó és mély, halk csend, melybe Xotara kérése vág csak bele pengeként, mit a törpnek intéz. Azonban e kapcsán Arenih, megelőzi a törpöt, s elkezdi szétosztogatni a fáklyákat.*

//Quantall//

*A sötételf nem bíz semmit a véletlenre. Talán faját jellemző előítéletek kapcsán megalapozottnak látja a tézist, vagy csak rossz tapasztalata van, de szája mormolni kezd, s a varázs bizony sikerül. A hatás nem marad el, s robbanásszerű, mint, amikor egy nehéz és súlyos tárgyat ejtenek egy bárkáról a tengerbe. Kissé talán meg is szédül, de tapasztalt mágus, ennyitől még nem inog meg. Oly mértékű gonoszság lengi körül a helyet, hogy azt átlagos sötételfek, vagy egyéb szerzetek felfogni nem tudnák. Szinte azonnal derengeni kezd az összes illúzió, mi körbeveszi a menetet, persze ezt csak ő látja, lehunyt szemei mögött. Quantall nem átlagos, s ez a szerencséje, más minden bizonnyal összeroppanna. A rosszindulat a pálcás sötételf nőből is árad, miközben arcáról le nem fagy a vigyor, s kezében lévő pálcát ütögeti töretlen, feketébe fordult szemekkel. Ami az érdekes, hogy az illúzión és a sötételf nőn kívül máshonnan is, a nő környékén is észlel jeleket, melyek lassan, de biztosan közelednek, egészen pontosan még négyet.*

//Mindenki//

*Arenih lassan kiosztja a fáklyákat, s tekintettel arra, hogy a körötte lévők szenvedéséből és látomásából mit sem észlelt, még kedves szavakra is jut ideje, ahogyan elismerően pillant a csapatra a fáklyákat illetően:*
- Ti aztán mindenre gondoltatok! Elismerésem! Végtére is ez volt a feladat. *Mosolyog aztán, s meggyújtja előbb a saját fáklyáját, majd adná tovább a többieknek. Szinte rögtön világosabb lesz, a fény elsöpri a sötétséget, s vele együtt füstté válik minden illúzió, mit maguk mögött hagytak. Mindenki büszke lehet magára titokban, mert ki tudja mi lett volna, ha... Egy valami azonban változatlan, s a fénytől immár mindenki láthatja, az eddig sötétségben rejtőző, s előlépő sötételf nőt, ki még Xotara élesebb szemei elől is rejtve maradt, mert Quantallt szemelte ki magának. Ha Xotara és Quantall jobban megnézi magának, sötételf szemeikkel láthatják, hogy szája szavakat formál, hangtalan, de, de tekintetéből következtetve sokatmondó szavakat. Quantall és Xotara közül, valószínűleg Quantall bír több tudással környezetüket illetően és még mindig csak egy fáklya ég a tucat közül. Talán Xotarának és Quantallnak a fáklyaosztási sorrendet is variálni kell.*


8092. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-10-08 10:51:23
 ÚJ
>Soynara Ceryllas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//A harag napja//
//Tisztító tűz//

*Lassan fogja fel, hogy valaki megszólította. Nincs eltompulva vagy megbabonázva, egyszerűen csak jelentéktelennek érzi a fiú hanga által képviselt zavarást. Figyelmére méltatlannak. Miközben lénye egy része csodálkozik, hogy ilyesmi egyáltalán eszébe jut, tudatába egy teljesen új érzés tolakodik: a lenéző nagylelkűség. Persze, hogy lenyűgözte a fiút a látvány, hiszen mi is lehetne szebb.*
-Gyönyörű. *A kérdést teljesen figyelmen kívül hagyja. Hogy is gondolta, hogy is képzelhette a fiúcska, hog kérdést tehet fel neki? Neki, akinek dolga van, aki küldetésben jár... Megfordul és elindul, hogy terjessze az igazságot.*


8091. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-10-07 22:56:49
 ÚJ
>Zaratinate Roentra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

// Egy szövetség kezdete... //

- Találtam, igen. Elég volt végül ez az ing, meg levettem magamról az ékszereket.
*Azokat egyébként az övén fityegő kis tasakba tette az aranya mellé, ott biztosan jó helyen lesznek. Igaz, lantja még így is túl értékesnek tűnik kezében, de azt nem hajlandó otthagyni sehol. Maximum majd egy ronggyal azt is körbetekeri.
Cale bókjára csak egy önelégült mosoly a válasz, nem szeretne ebbe jobban belemenni. A kedves szavak meg a szerénykedés nem az ő asztala...*
- Oh, hát ha csak úgy megkapom őket, abban az esetben nagyon köszönöm!
*Azonban Mor'rhuk ezt követő határozott felszólalásán szemöldökei felszöknek homloka közepére. Már ami a maradással kapcsolatos dolgot illeti. Majdnem kicsúszik a száján, hogy a jó édes anyjának mondja meg, mikor maradhat és mikor mehet, illetőleg mikor legyen éhes és üljön-e vagy álljon. Végül azonban magára erőltet egy mosolyt, és úgy tesz, ahogy a férfi mond. A kedvességük után nem akarja egyből elásni magát.*
- Megszállni? *kezd bele, miután helyet foglalt ő is az asztalnál.* Gondoltam, visszamegyek oda, ahol régen éltem, már ha még áll. Kis egyszerű ház, szóval még van esély rá, hogy ahhoz nem nyúltak.


8090. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-10-07 20:50:52
 ÚJ
>Salwar Caleihaisan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145

Játékstílus: Vakmerő

// Egy szövetség kezdete... //

*Mor'rhuk szavaira Cale felnevet, persze nem gúnyosan, csak úgy, mint aki egy tényleg jó viccet hallott.*
- Drága barátom, nálam könnyebben senki nem szeret. * Sóhajt fel drámaian.* Ha valaki nem tudna szeretni, és nem törné össze gyakran a szívét, az nem is lehetne igazi költő.
* Bölcselkedik, persze mint mindig, most is túloz, de ezen nincs mit szégyellni. Megszokta már, hogy így beszélget a férfival, és észre se veszi igazából, hogy mennyire másképp viselkedik mellette. Miközben a másik a krumplit szeleteli, a bárd figyelmét nem kerüli el, hogy megakad a szóhasználaton. Azonban nem tudnak tovább beszélgetni a dologról, mert megjelenik Zara, akinek kissé megváltozott a kinézete. Cale elégedetten néz végig rajta, valamennyire jobban tetszik neki így, a sok csicsás ékszer nélkül. Az ing is izgatóan hat rajta, bár azt nem tudja megmondani, hogy nő vagy férfi volt az előző tulajdonosa. Csak remélni tudja, hogy nem házigazdájuk holmiját hordja, mert az féltékenységgel töltené el. *
- Kedvesem, még az ékszerek nélkül is beragyogod a szobát. * Mosolyog rá, és hagyja, hogy a férfi intézze a vacsorára marasztalást, mivel ő nem itt lakik, ezért ő nem is kérheti, hogy ne menjen még. Az a házigazda feladata, amit elég jól ellát.*
- Nem éri meg vitatkozni vele, hidd el, egyszerűbb ha maradsz még. * Mosolyog Zarára, miközben engedelmesen helyet foglal, és a többieket nézi, hogy szintén így tesznek, vagy sem.*
- No és, merre tervezel megszállni? *Kérdezi Zarát, már ha maradt persze, miközben a vacsorát várja. Nem direkt veszi szinte semmibe Rlillát, csak ő nem annyira érdekli, miközben a másik vörös hajú nőre is fordíthatja figyelmét. *


8089. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-10-07 20:22:43
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Temetés//

*A törp uraság is elbődül az ételhajigálásra, és világosan hangot adva, hogy ha szükséges, nem lesz rest fegyvert fogni a jóért. Xotara röviden pillant az atyához szóló törpére és nyugtázza magában, hogy számíthat a zömök öreg segítő jelenlétére. A sötételfről nem tud meg semmi konkrétumot, aki csak szótlanul követi a menetet. Legalábbis egészen addig, míg valamit nem mormol el az orra alatt. A távolság, a gyászének és a tömeg zaja miatt, Xotara ebből semmit sem vehet ki, csak félszemmel hátranézve annyit lát, hogy jár a fajtársa szája. Amit úgy könyvel el magában, hogy a törpével egyetemben becsatlakozott a csuhások gyászénekébe, de szemmel tartja a mélységit.
Az ételes égi áldás egyszer csak abbamarad, és nagy csend kerekedik. A lánynak azonnal rossz előérzete támad. A sötétség is lassan teljesen megüli az utcákat, bár a sötételfet ez nem zavarja, mert tökéletesen lát mindent, azonban tisztában van vele, hogy a többiek nem látnak már sokáig. A tisztelendő atya a templomnál rendezte a menetet, és útnak indította, de a sötétedésre vonatkozóan nem tett intézkedéseket. A mélységi lány fáklyás ötletét se méltatta semmire, azonban Pyctával és Hannal mindent felpakoltak korábban a szekérre, amire útközben szükségük lehet, és bizony azt az egy tucat fáklyát is, amivel Xotara elképzelte a fáklyásmenetet. A mélységi lány, így szól az Arenihhez.*
- Atyám! Osszuk ki a fáklyákat! Nem gondolja?
*Azonban, mielőtt kivitelezhetné a fáklyakiosztást, Árnytörő Xotara meglátja a sáros madarat és azt, akire leszáll. Nem ismeri fel a sáros tollast, hiszen amit ő eltemetett a temetőben az nem így nézet ki, és nem tud róla, hogy feltámadt volna. Pycta nem osztotta meg vele ezt az információt, hogy ez most előny vagy hátrány Xotara számára? Nem teljesen egyértelmű, de jelenlegi helyzetet nézve talán már lényegtelen, hiszen a madár a sötételf lány szeme láttára száll egy olyan valaki vállára, aki már régen meghalt, méghozzá ugyancsak a szeme láttára.
A feltámadt őszi szél egy lakli sötételf fiú fekete rövid haját borzolja. Nem lehet több tizenhárom évesnél. Barna arcbőrét a felszakad szemöldökéből csordogáló vér sávozza vörös csíkosra. Szemei kékeszölden villannak meg a kandeláberek tompa fényében. A fiú kísértetiesen ismerősen vigyorog, fogait is vér színezi vörösre. Nyaka furcsa szögben áll, amit vöröses-lila véraláfutás ölel körbe. A fiú bal fülében egy csontkarika fülbevaló van, ami mellett a vállán ott ül a sáros madár.*
- Zak… bratyó…
*Szalad ki elhűlve Xotara száján testvére neve. A sötételf lány körbenéz, mintha nem is tudná hol van, vagy csak az ép eszét keresné. A szekér rúdja, majdnem kicsúszik hirtelen hideg-verejtékező tenyeréből, de amint ezt megérzi, azonnal erősebben markol rá a fára, és nem áll meg, lábai maguktól viszik tovább, de meredten bámul Zakatorra, mert nem is tudja eldönteni, hogy most kísértetet lát, vagy egy élőhalottat, de érzi, ahogy az apja által belé plántált Bűntudata el kezdi tépni lelkének húrjait. Már hallja is magában Itaro szavait; „A tolvajbecsület megkívánta volna, hogy velük küzdj és halj! ”. Árnytörő hősnőnk félre kapja mélyzöld tekintetét bátyjáról, és összeszorított szemekkel egy mély levegőt vesz, zsigerei fojtó görcsbe rándulnak.
A mélységi lány anyja és bátyja halála óta folyamatosan szenved múltját-visszaidéző álmaitól, mert ő nem tud felejteni, soha nem felejt el senkit. Xotara ha nem nézett volna szembe belső démonjaival a Vadvéd kapujában, ha nem járja végig a belső poklát, az Erdőmélyétől, az Ingoványon keresztül, Artheniorig, most minden bizonnyal összeroppanva futna bátyjához, hogy átölelve kérje bocsánatát, amiért cserbenhagyta, ahogy anyjukat is, de nem így tesz. A sötételf lány tett egy fogadalmat, egy ígéretet magának amikor, egy viharos éjszaka leple alatt elhagyta vadvédi társait, és a városba érkezve egy röplapból megtudta, hogy az istenek kegyetlen játéka miatt fordult ki önmagából.*
~ Hé, elég! Emlékezz kislány, mit fogadtál?! Ne legyél puding! ~
*Rugdossa fel önmagát Xotara gondolatban, mielőtt betegesen kacagó Bűntudatától ismét magába roskadna. Hirtelen kinyitja összeszorított szemeit.*
~ Nem! Elég!... „Soha többé nem fogok kételkedni magamban. ” ~
*Ismétli meg magában saját szavait, mint valami mindenek felett álló, és mindentől megóvó sajátos mantrát.*
~ _Mert_, nem az én hibám volt! Nem tudtam segíteni nekik, nem tudtam megvédeni őket, mert csak hat éves voltam. Mit tehettem volna egy bosszúszomjas, vérengző tömeggel szemben? Nem az én hibám, hanem az apámé. Itaro bőszítette fel a falusiakat, mert élvezetből gyilkolt. ~
*Rohanják meg tudatát sorjában eme gondolatai, melyek feloldják a zsigereit fojtó görcsöt, és mélyzöld szemeivel újra képes testvére kékeszöld szemeibe nézni. Egy gyászos könnycsepp gördül le rezzenéstelen arcán, de már a fejét is tisztábbnak érzi, ezért újból képes logikusan gondolkodni. Zakator véres arcát, törött, véraláfutásos nyakát fürkészve, szinte kiszúrja a szemét bátyja fülében lévő csontkarika fülbevaló. Érzelmi viharában ez a részlet nem tűnt fel neki, egy apróság, de mégis igen jelentőségteljes. A mélységi lány rögvest a saját csontkarika fülbevalójához kap, ami bizony most is ott van a helyén, és nem másé, mint a halott Zakatoré, az igazi bátyjáé, akit anyjával együtt, a kis Xotara és apja temettek el, akinek a füléből a kislány vette ki örök emlékül testvére a csontékszerét. Árnytörő hősnőnk ebből az egy részletből képes levonni a bölcs felismerést, hogy a szegénynegyedi ház sarkánál vigyorogva ácsorgó Zakator, csak egy újabb isteni kegyetlenkedés kivetülése, amit az ő elméjéből ragadtak ki. Elfordítja tekintetét a jelenésről.*
- Pff! Mocsadék Sas-Teri!
*Xotara ismét körbenéz, de most már előbbi élénk éberségével. A törpre pillant.*
- Törpe uraság! Segítenél? Nem állhatunk meg. A szekéren hátul, vannak fáklyák és tűzgyújtó is. Oszd ki a csuhásoknak, és fogj egy fáklyát Te is.
*Fajtársát nem említi, hiszen tisztában van vele, hogy neki sincsen szüksége fáklyára, de őt is megszólítja.*
- Hé, Te ott! Igen, Te. Segítesz neki gyorsan kiosztani a fáklyákat?
*Ha Elgretor és Quantall segítve eleget tesz Xotara kérésének, akkor a gyászmenet, már fáklyásmenetként vonulhat tovább, mint úttörő fény a sötétségben.*


8088. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-10-07 13:04:13
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

//Temetés//

*Őt elkerüli a dobálózás, de attól még nagyon nincs ínyére. Ennek a törpe hangot is ad ahogy az a temperamentumos fajtájára jellemző. Quantall-nak nincs amúgy baja a hangos aprónéppel. Tiszteli őket mert volt már szerencséje tapasztalni mekkora szív is rejlik bennük. A sötétség őt személy szerint nem kéne, hogy zavarja. Fajának kevés előnye közül az egyik az, hogy ilyenkor lát. És amit lát attól a rossz érzése fokozódik is. A mélységi nő már önmagában is rosszat sejtet, de az a gonosz kifejezés az arcán kimondottan ellenszenvessé teszi Quantall számára. Szerencsére a fiatal mágus bár heves tud lenni, de nem meggondolatlan. Ezért élt ilyen sokáig. Mivel ismeri a faját és a módszereiket tudja jól, hogy egy mélységi nő sose jön egyedül. El is igyekszik sütni egy varázslatot miközben a többiekkel halad.*

A varázsló becsukja a szemét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található élőlény ellenséges vagy ártó szándékát megérzi annak mértéke vagy forrása nélkül, ha az a varázshasználó felé irányul. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja a szemét.

8087. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-10-07 11:32:57
 ÚJ
>Elgretor Otitumal avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Temetés//

- Na azé mondom!
*Csend lesz végre mán és abbamarad a ződség dobálódása is. Csak egy kicsit erélyesen kellett odaszólni.*
~Dologtalan suttyók ezek semmi egyéb.~
*A sötítsíg kezd rájuk telepedni. Az éneklő kórus kezd akadozni, erre a törpe is beszáll és bariton hangján megpróbál felzárkózni a kórusba. Abbahagyja az éneklés amikó fegyvercsörrenést hall, meg valami károgó madár húz el mellette.*
~Mi a kátrányos búbánat ez?~
*Egy utcába benézve törpéket lát, meg velük szemben orkokat. Megmarkolja csatabárdját.*
~De álljunk csak meg! Honnan tudják a nevem? Meg honnan került ide ennyi ork? Még éltemben nem láttam itt együtt, ennyit. Ez valami mocskos Szatteret mágia lehet! Biztos a setítsíggel telepedett ránk az átkozott.~
*Nem reagál a kihívásra, túl gyanús egy okoskodó kufárnak aki megélt már pár telet. A fejsze azé a keze ügyibe marad, az énekbe meg visszakapcsolódik és teljes átéléssel énekel, zengve a környező épületek falain.*


8086. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-10-07 10:21:23
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97

Játékstílus: Szelíd

//A harag napja//
//Tisztító tűz//

*A tündér merengő tekintetébe nem zavar be semmi, pusztán a lángok játékának tánca, de az láthatóan kedvére való. A szegénynegyed szerencsére már viszonylag üresnek mondható, kivéve az a néhány szerencsétlen, ki a lángok elől menekül toprongyos ruhájában, s félelmükben még átkozódni is elfelejtenek. Látják a tündért, fekete íriszében tükröződő lángnyelvekkel, a maga módján meglehetősen félelmetesnek tűnik számukra. A szegénynegyed házainak többsége, főleg ez a rész, összetákolt, szedett-vedett házakból áll, akad kőből is épített, zsindelyes, de akad valóban nádtetejű is, bár azt inkább kunyhóknak, vagy kalyibáknak nevezhetnénk, mint háznak. A lánytól nem messze egyedül a temetési menet éneke az, ami hallatszik, azonban ez a kis tündért láthatóan nem zavarja. Némiképp igéző, ahogyan a láng egyik házról a másikra ugrik át, miután elengedték már olybá tűnik önálló életet él. Ha Soynara egy pillanatra elveszi tekintetét a lassan teljes egészében égő kis utcáról, s maga mellé pillant, egy apró fiúcskát láthat, hátratett kézzel, szintén egykedvűen az utcát bámulva. Néhány szempillantással később, a fiúcska féloldalasan felnéz, majd vissza a tűzre, majd zavartan ismét vissza a lányra:*
- Oh... szia! Mit csinálsz itt? *Kérdezi, majd meg sem várva a választ visszafordítja immár látható kék tekintetét a lángokra.* Szép, igaz? *Kérdezi még mindig hátratett kézzel, csendesen.*


8085. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-10-07 03:29:46
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Temetés//

*Nem repül feléjük több dolog, a hangzavar is abbamarad hirtelenjében. De még hogy! Mintha elvágták volna őket a világtól, vérfagyasztó némaság veszi körbe. Arenih atya hangját hallja a háta mögül, értetlenül néz vissza rá a válla felett.
Előrefordul és egy pillanatra elakad a lélegzete. Földbe gyökerezett lábbal mered a fűben fekvő katonára, ki segítségért könyörög. A férfi haja csatakos a verejtéktől, a lába pedig... Ha nem segít rajta, bizonyosan meghal.
Lassan, fokozatosan hagyja el a levegő ajkait, ahogy kifújja a levegőt. Miért ne lenne valóság, amit lát?
Keze egyre lejjebb ereszkedik a koporsóról, mennie kell. A temetés várhat, míg ellátja a férfit. Képes megmenteni a katonát, efelől nincs kétsége. Az Úrnő majd segít. Nyitná a száját, hogy megszólítsa a férfit, mikor halk, de ismerős hang üti meg fülét a háta mögül.*
-Én nem akartam rosszat, pre'ochass.
*Mintha csak visszarángatták volna a valóságba, megütődve bámul az elfre visszafordulva.*
-Hogyan?
*Szól Pyctához, ki úgy bámul meredten egy pontot, mint akit megbabonáztak. De a koporsót egy pillanatra sem engedi.
Összeszorul a torka, remegő ajkakkal ragadja meg ismét közös terhüket és cipeli tovább. Ábránd. A sötétség teszi csupán próbára őket és majdnem elbukott. És ha téved?
A katona felé fordul, ki még mindig segítségért rimánkodik, miközben ellépnek mellette. Ő sosem hagyott cserben senkit.
Keményen ragadja meg a koporsót és szorítja sajgó vállához, szeméből potyogni kezdenek a könnyek.*
~Miért ne lenne valóság?~
-Leithio nin!
*Szólal meg saját nyelvén, könnyáztatta arcát egy pillanatra a nap felé emelve. Tovább kell menniük.
Őt nem fedi az érzéketlenség páncélja, ha akarta volna sem lett volna képes felruházni magát ilyesmivel. Ahogy megfékezni, úgy palástolni sem tudta érzelmeit soha, bár tehetné.
Zokog a kétségektől, facsarja szívét. Hiába törli arcát minduntalan szabad kezével, a könnyek még jó darabig nem múlnak.*


8084. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-10-07 03:00:19
 ÚJ
>Soynara Ceryllas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//A harag napja//

*A semmiből hívott láng megteszi a hatását. Fürge neszezés, majd egy-két arrébb rúgott deszka és cserép darab jelzi, hogy akárki is volt odabent, szerény motyóját összekapkodva, sebesen teperve távozott a másik irányba. Soynara vár még egy-két pillanatot, hogy legyen idejük eltűnni, aztán lassan közelebb lép. A rögtönzött fáklyát végig húzza a tört, hasadt gerendákon. Először csak a rostok pörkölődnek meg és a tündér már-már azt hiszi, hogy így nem fog boldogulni, de aztán a lángok megtalálják a fogást a fán. A tűz hamar szétfut, úgyhogy néhány perc múlva a romos házban ég minden, ami éghet. Soynara némán, kezében a lángoló hasábbal nézi, ahogy a rom egyetlen hatalmas máglyává válik. Aztán tekintete lassan oldalra fordul. Ha valaki nem csinál valamit, a lángok könnyen átterjedhetnek a szomszéd ház nád tetejére. Soynara kifejezéstelen arccal lép oda és elgondolkozva nézi, aztán lassan, mint aki csak próbát tesz vele, odatartja a fáklyát a tető széléhez. Pillanatokon belül futnak szét a lángok és borítják be a tetőt. Soynara nézi egy pillanatig, aztán a házat hátulról megkerülve a következő házhoz lép. Ennek is nádból van a teteje, úgyhogy ez is igen hamar lángra kap.

Percek múlva az egész utca lángokban áll. A tündér a fáklyát az utolsó ház ablakán dobja be, aztán az utca végén állva kerek szemekkel bámulja, ahogy ég. Nézi és úgy érzi, még soha életében nem volt ilyen izgatott és boldog. Tisztán érzi, ahogy mélyen benne valami mély hangon, elégedetten nevet és elismerően pillant rá. Igen, valaki most nagyon elégedett és tulajdonképpen ő maga is. Megfordul és megy tovább. Ha jobban belegondol, van egy hely, ahol még ennél is nagyobb tüzet tudna csinálni.*


8083. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-10-07 01:42:06
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Temetés//

*Hatalmas hős, nagyobb bárkinél, ki addig ezen a földön élt. Valóságos legenda, akiről már életében meséket és történeteket írnak a bárdok és igricek. Fényes páncélján játszik a napfény, kardjának pengéje oly éles, hogy a kanócot képes kettészelni álltában úgy, hogy mindkét felén tovább lobog a láng. Hős, nem kétség, de eljöhet olyan pillanat, amikor még neki is segítségre van szüksége. Kardtestvérére, egy másik hős lovagra, akire az életét is rábízná a harcban. Ketten képesek lesznek megállítani a sötétség hordáit, minden kardcsapásukkal megtizedelik az ellenség sorait, akik képtelenek lesznek megállni bátorságuk és erejük előtt, nem is kérdés, hogy ki fog győzni.
Már csak le kell pecsételni a levelet viasszal, melynek folyékony anyagába mártja majd gyűrűjét, hogy senki más halandó ne téphesse fel a varázslattal lezárt tekercset, csak kardtestvére, kinek a sorok szólnak. A vörös viasz sisteregve csorog a levélre, óvatosnak kell lennie, hisz egy ilyen varázs csak egyszer végezhető el és ezen sok minden múlik. Félreteszi a gyertyát, maga mellé, míg óvatosan készül lepecsételni a levelet és amikor a gyűrű a viaszhoz ér, hogy pecsétjével zárja bele a varázslatot, a gyertya megbillen és eldől, hogy rövid gurulás után lezuhanjon a padlás magasából és égve a szalmabálákra hulljon.
A kölyök elf úgy ugrik fel, mint akit kígyó mart meg, innen semmit sem tehet, csak elkerekedő lombzöld szemekkel figyeli, hogy az apró láng beleharap a száraz szalmába és lassú terjedésbe kezd. A lovak idegesen nyerítenek fel, az öregebb hátasok már érzik a szagot, melyet feléjük sodor a szél. Ó, az a botor szél.
A kölyök elf amilyen gyorsan csak tud, lemászik a padlásról, hátrahagyva kardtestvérének írt levelét, melyben segítségét kéri a sötétség hordái ellen. A szél belopakodik az istálló falát alkotó fák résein, mohó étvággyal segítve az egyre gyorsabban terjedő tüzet. Már nem lehet mit tenni, egy fél bála lángra kapott és most már minden egyes szívdobbanással szinte kétszereződik az ereje.
A lombzöld szemű elf kölyök könnyes szemekkel nézi az elharapózó tüzet, majd az egyre idegesebben viselkedő lovakat és végül megmozdítja földbe gyökerezett lábait és már fut is, fut haza.
Sírva mondja el szüleinek, mi történt az istállóban, hogy ő nem akart rosszat, hogy kardtestvérének írt levelet, amikor a baj megtörtént és a szél, ó, az az átkozott szél tehet mindenről. De odakint már kiáltások harsannak: "Ég az istálló! Mentsétek a lovakat!". A baj megtörtént, a közösség majd' minden tagja részt vesz az oltásban, de az nyolc méterre is felcsapó lángokból nehéz kimenekíteni a lovakat, akik egyre kétségbeesettebben nyihognak, félve a tűzhalált.
A kölyök pedig ott áll, az egyik futva érkező elf vadász még félre is löki, ahogy újabb vödör vízzel szalad a lángoló épület felé, ő a földre hull, de senki sem törődik vele, mert menteni kell a lovakat és megfékezni a tüzet, nehogy átterjednek a falu többi épületére és a lombházakra.
Éjközép felé jár már, amikor az utolsó lángot is eloltják, fullasztó füst üli meg a falut, befészkeli magát az orrokba, vörösre csípi a szemet és könnyet csal mindenkiébe, ki érzi. A kis elf fiú pedig csak ül a földön, térdeit felhúzva és átkarolva, fejét lehajtva, de fülében még mindig ott cseng a lovak kétségbeesett nyihogása, ahogy a tűztől megvadulva rontanak az istálló falának.*
- Én nem akartam rosszat, pre'ochass. *Formálják a szavakat a kendő alatt az ajkak, olyan halkan, hogy talán csak Hanloren hallhatja.
Nem tudja, mikor tört rá az emlék, azt sem tudja, hogy emlék-e vagy valóban ott van a lángoló istálló mellett újra, de úgy tűnik, az Erdő Szíve nem hiába vértezte fel hívét a közöny és az érzéketlenség páncéljával.
Jóllehet, máskor gondolkodás nélkül dobná le terhét, hogy érett és erős elf férfiként azonnal részt vegyen az oltásban, hogy megmutathassa, nem akart rosszat, nem akart bajt, amikor a baleset megtörtént. Egyszerű véletlen volt, amin a feltámadó szél csak rontott, de most képes, most tud segíteni, hogy a lovakat kimentsék.
Ám most csak kifejezéstelen tekintettel nézi az istállót, nézi a lángokat és hallja a lovak kétségbeesett nyihogását az éjszakában. Eddig mindenki azt hihette, megbolondult, Xotara, Arenih és leginkább Hanloren, aki bár szóval nem illette közönyösségét és gépies magatartását, hát most megérthetik, miért is átok és áldás egyszerre a Fákban Lakó parancsa, mely kilúgoz hívéből minden felesleges érzést, gondolatot és kényszeríti, hogy csak a feladatával törődjön. Még akkor is, ha a múlt egy olyan szeletkéje elevenedik meg a haragoszöld szemek előtt, amely nem hogy meghatározó, de egyenesen elemi, esszenciális hatással volt a lombzöld szemű elf kölyök életére.
A csuhátlan csuhás a saját poklában jár, nincs tudomása róla, hogy a mellette lévők mit élnek át, csak azt tudja, hogy neki mennie kell tovább. Nem gondol Arenih figyelmeztetésével sem, pedig az atya felhívta a figyelmüket, hogy miféle veszélyeket rejthet az út, s lám, a holt-eleven madár eljött, hogy elhozza neki a legnagyobb próbát, melyet múltja sötét bugyrából rángatott elő. Lám, Sa'Tereth nem csak a testet képes megkínozni, de a lelket is.
Elfordítja tekintetét a látványtól, s bár a hangokat nem tudja kizárni, mégis menetel tovább, vállán a koporsóval, s ha érezne bármit is, remélné, hogy társai sikeresen veszik ezt az akadályt és elbúcsúztathatják a hős Goma-t és a gyermekeket. Utána pedig végleg leszámolhassanak a sáros halálmadárral és a sötétség minden teremtményével, melyeket fekete uruk azért küld ellenük, hogy meggátolja őket abban, hogy visszaállítsák az oltár fényét és Eeyr erejét, elhozva ezzel az egyensúlyt.*


8082. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-10-06 22:50:50
 ÚJ
>Rlilla Ravaatris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

// Egy szövetség kezdete... //

* Elvigyorodik Zara válaszán és helyeslően bólogat. Tetszik neki a beszéd, bizony azokról a nőkről csak lelopni lehet az aranyat. *
- oh, ühüm, persze - * bólint és lép be a konyhába Zara mögött. Nem szereti ilyesmivel nyaggatni a többieket, megtanulta, hogy ha valaki valamit egy szülőjétől kap, akkor azt a szülőt már elvesztette és innen a beszélgetés nem biztos, hogy jó irányt venne.
Odabenn az illatok újra megütik orrát és meg is kordul gyomra. *
- Micsoda fenséges illatok - * sóhajt fel mellkasára téve kezét, szinte hüledezik, ha nem talál magának ülőhelyet menten el is ájul a gyönyörtől. *
- Elkészült már? - * hamar helyet foglal az egyik széken és nagyon reméli, hogy nemsoká az étel is csatlakozik köreikbe forró lábasban. *


8081. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-10-06 20:45:36
 ÚJ
>Mor'rhuk Strousk avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Egy szövetség kezdete... //

*Egyetértően bólogat, bár ő nem látja értelmét a drámaiságnak, de ráhagyja Salwarra, mert egyszerűbb ez így, mint esetleg megpróbálni megérteni az ő szemszögét. Újra bólint, amikor Zara ritkaságáról esik szó, ezúttal őszintén téve ezt.*
- Persze, a gyengédséget elhiszem, csak tudod a nők milyenek. Könnyen szeretnek, és lehet te nem. Aztán meg könnyen törik a szívük is.
*Kicsit elhallgat, hogy elgondolkodjon magán. Igyekszik helyesen cselekedni amikor lehet, az mégsem jelenti azt, hogy mélyérzésű ember lenne, és már ő is bántott meg úgy lányt, hogy nem tudta viszonozni az érzéseket. Azóta valamivel óvatosabb ha a nőkről van szó, mert lelkiismerete sokáig nyomasztotta emiatt.*
- Bár nem tűnik olyannak, akinél emiatt aggódni kéne.
*Teszi hozzá visszatérve a valóságból. A munkát befejezték, a krumplit már csak fel kell szeletelnie, aminek rögtön neki is lát.*
- Préda?
*Kérdez vissza és megállja, hogy ne adjon hangot nemtetszésének, helyette inkább másképp közelíti meg a dolgot.*
- Az is lehet, hogy te vagy a préda.
*Arcára azért kiül az értetlenség, talán egy kis apai szigor is, de nem kíván ebbe beleszólni, sem kioktatni a mélységit, elvégre ehhez azon kívül semmi köze, hogy meg lett osztva vele, mint egy örömteli élmény. Az pedig, hogy ki milyen szokatlan párzási rítusnak hódol, végképp nem az ő terepe. Úgy tűnik a lányok is befejezték a kedélyes csevejt, mert Zara hangjára lesz figyelmes, mire megfordul.*
- Találtál valamit?
*Felvont szemöldökkel fogadja a távozás hírét.*
- Nem tartozol semmivel. Amúgy meg hova sietsz? Már Salwarnak is mondtam, hogy együtt vacsorázunk ha már jöttetek, ehhez ragaszkodom.
*De hát nincs is min meglepődni, azt már tudja, hogy a vörösek tüzesek, biztos ez lehet abban is, hogy a mélységi szerint is különleges lány feneke be van sózva. Mielőtt ellenkezni próbálna Zara, már szól is.*
- És nem érdekel, hogy nem vagy éhes. No, tessék leülni, majd Salwar szórakoztat titeket amíg ezt gyorsan befejezem.


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9397-9416