//Laktanya//
//Denjaar irodája//
*Ha tudná, hogy Relt zavarja adománya, illetve annak összege, akkor egyáltalán nem adna - most -, vagy csak kevesebbet. Viszont boldog tudatlanságban leledzik, így a városi őrség boldog lehet, hogy pénz állt a házhoz.*
- Jajj kérlek, Relael...
*Aenae nem ura annyira a vonásainak, ezért bizony forgatja a szemeit.*
- Ha nem mutatunk jóindulatot és megértést, akkor hogy várhatnánk el cserébe ugyanezt?
*Teljesen őszintén kérdezi, szavaiban nincsen semmi csípős él. Viszont bele tud helyezkedni azok szerepébe, akik sztereotípiákat állítanak fel másokról. A thargokról is azt gondolta, hogy civilizálatlan barbárok gyülekezete, akik állatbőrökben, ellenségeik irhájából készült dobok hangjára ropják a táncot, jurtában alszanak, asztalukra félig átsült véres húsok kerülnek, pohárnak meg ellenségeik koponyáját használják. Ugyanakkor azt is tudja, hogy milyen, mikor őt skatulyázzák be. Míg a városban élt is külön kasztba tartozott, hisz családja nem vásárolt nemességet magának, akkor sem ha a gazdagok között is gazdagnak számítottak. Mikor pedig már nem a városban élt, akkor ő volt a városi kisasszonyka, a nemesi csitri. Persze ez nem menti fel a lázadókat és a törpét sem, csupán lehetővé tesz egy többoldalú szemléletet.*
- Az én anyám is agyonverték.
*Sóhajtja, aztán rögtön el is felejti a témát, mert a kapitány olyasmivel áll elő, amire Aenae végképp nem volt felkészülve. Arcán látszik is a meglepetés.*
- Majd igyekezni fogok.
*Mondja végül, de ő is tudja, hogy ez azt jelenti, hogy esze ágában sincsen a dolog. Valószínűleg Denjaar is tudja, hogy ezt jelenti. Árvaház ide, iskola oda, de Aenae elsősorban Cha'ysshoz jön, mikor jön, erről pedig nem óhajt értesíteni senkit, pláne nem hivatalos szerveket. Arra, hogy apja mit akarna nem is reagál, meggyőződése, hogy Kagan magasról tett rá és arra, amit csinál. Az is a meggyőződése, hogy nagyjából mindenki ugyanígy van vele, nemigen ismerik már őt a városban, akik ismerhették azok már mind halottak, akik meg élnek azok zömmel a Vashegyen kerestek és találtak menedéket.*
- Kedves tőled kapitány, hogy aggódsz a testi épségem miatt, de két katonával a sarkamban sokkal feltűnőbb lennék, mint amúgy. Nem szeretek feltűnő lenni.
*Hárítja el a felajánlást. Eszébe ötlik ugyan, hogy Denjaar kísérgessék magukat, hogy Rel dicsérhesse a férfi izmait, de ennek a gondolatnak nyilván nem ad hangot.*