Nincs játékban - Szegénynegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzegénynegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 397 (7921. - 7940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

7940. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-07-21 09:09:04
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97

Játékstílus: Szelíd

//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Alenia Cirenhille Sayqueves (#10488) szerepében//

//Int, Alei//

*Érzelmek és korábban elkövetett vitás szavak súlya nem aggasztja már. Engedelmesen hagyja magát sodródni az árral. Minden bizonnyal sürgős ellátásra van szüksége, bár jelenleg már fájdalmat sem érez, ami jó. Az ájulás jótékony hatásai érződnek, a szervezet pontosan tudja mikor van sokkra szükség ahhoz, hogy valaki túlélje az elkövetkezendő néhány órát. A fertőzés lassan kezd el felfelé kúszni, ez alkarján megjelenő vöröslő csík kapcsán tökéletesen látszik. Intathnak és Aleinek sietnie, hogy szívéig ne jusson a mérgezett vér mocska. Ha ez nem lenne elég, a lány hirtelen felébred, s Alei hátán megrázkódva néz haloványan, fehér arccal körül:*
- Aleimord, mi történt? *Kérdezi elfúló hangon.* Hol... hol vagyunk? *Mert a környék, ahol most járnak már nem hasonlít a templomkert csodás környezetére. Mákonyos tekintete ködbe borul, majd mosolyogva néz Aleimordra:*
- Alei, felülhetek Svir Úr lovára? Mindig is szerettem volna lovagolni! *Az emlékek is jó védekezés, ahogy az álmok is.*

7939. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-07-19 21:36:16
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// Dromel Sayqueves //

- Jól van, tudod mit?
*Már a Szegénynegyed főutcáján járnak - mert azért Aleimord sem olyan bolond, hogy ne találjon ki - mikor hirtelen megáll, és szembefordul Dromellel. A szemei szikrákat szórnak a haragtól.*
- Nem érdekel. Fordulj vissza, és menj haza. Ha nem kell a segítség, akkor nem fogom erőltetni.
*A kezével jelzésértékűen a hátsó irányba mutat, annyira felidegesítette a fia szájjárása, hogy képes lenne felpofozni.*
- Ha valaha is fel mersz bukkanni körülöttem, a saját kezemmel tekerem ki a torkodat. Na nyomás!
*Kellően bosszantó, mikor segíteni akar valakin, hogy ne kelljen szegénységben vergődnie, az pedig szinte szembeköpi. Nem fog idiótát csinálni magából, inkább tudomást sem vesz arról, ami ma történt, ezek ketten pedig csináljanak azt, amit akarnak.*

7938. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-07-19 21:15:34
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

//A Nagy Egyenlőség Napja//

*Ha hallaná Intath gondolatit, már régen kiakadt volna. De szerencsére nem hallja, és bármennyire is szomorú, anélkül is kiakad. Viccelődéssel próbálja oldani a feszültséget, de nagyon úgy tűnik, hogy ez most nem teljesen úgy hat, ahogyan kellene.
Megpróbál nem arra gondolni, hogy éppen lehányják a hátát. Az adrenalin még kitart egy ideig, így Aleniát nem ejti el, de nem sok kellhet hozzá. Kitartóan kapkodja egymás után a lábait.*
- Utána elmehetünk a rokonaimhoz. Kedves teremtések, kint élnek a városon kívül.
*Ott valószínűleg kényelmesebb lehet, mint a Szegénynegyed egyik lepukkant házában.*


7937. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-07-19 12:10:07
 ÚJ
>Tozeya Nazagaraki avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Ghaelowo Croylorint//

*Mikor először elutasítják a közbenjárását, rájön, hogy félreérthető volt, amit mondott. Nem csoda, hiszen a felét mondta ki hangosan annak, ami a fejében járt.*
- Úgy értettem, hogy jobban járna, ha magán hadsereget tartana, ha ilyen ügyekbe keveredik. Mármint a jövőben.
*Nem igazán hisz abban, hogy az emberek változnak, és látva, hogy a férfi mennyire ragaszkodik a vagyonhoz, amit még talán jó darabig nem kaphat meg, egy percig sem hiszi, hogy ez volt az utolsó kockázatos vállalkozása.
Mivel a történetet először hallja, és eddig nem érezte a maga problémájának, továbbá az ilyen ügyeskedésekben nincs igazán otthon, nem látja át feltétlenül az ügy minden részletét. Túlontúl messze ment már az egész ahhoz, hogy gyanakodni kezdjen, ha valami nincs a helyén, és akkor is inkább betudná annak, hogy egyszerűen csak nem érti. Jelen esetben egyébként tökéletes magyarázatnak találja az életösztönt. Persze érthető, hogy egy művész nem szívesen maszatolja össze a festményét. Valószínűleg mindkettőjüket boldogabbá tenné.
Megbánásból nincs hiány nála sem. Valahogy könnyű volt megtenni a gesztust, cserébe a visszautasításért. Mint egy vállveregetés, hogy ne érezze a másik úgy, minden el van veszve. Nem hitte túl valószínűnek, hogy az ajánlatát elfogadják, főleg nem azonnal, hiszen még van egy kis idő, hogy azok a hirtelen megoldások felbukkanjanak. A bizonytalan kérdés még nem jelenti azt, hogy a szaván fogják, de igazi elkeseredettséget jelez, a maga részéről pedig az ígéret már elhangzott. Kevés szót ejt ki a száján, de azokhoz tartja magát.
A felelősség hirtelen zuttyan a vállára, a gyomra összeugrik, és szinte érzi, ahogy kitűzik a vérdíjat a fejére. Holnap reggel ő is karót nyelten nézheti a napfelkeltét, már amennyiben venné bárki is a fáradtságot, hogy az ő jelentéktelen holttestével bajlódjon, és ne csak egy sikátorba lökje be. Önkéntelenül megdörzsöli hátul a nyakát.*
- Még ne örüljön túl korán… lehet, hogy nem fognak tetszeni az ötleteim.
*Még egyszer átfutja korábbi kósza gondolatait, mert nem olyan, aki csak úgy felelőtlenül ígérget. Nem mondhatni, hogy sok tapasztalata van a bujkálásban, leszámítva azon csínytevéseit, amikor az edzésekről lógott. Arról sincs sok fogalma, hogy a városi bandák mennyire szervezettek, ezért lehet, hogy nagyon naivan gondolkodik erről az egészről. Körbe pillant, hogy ellenőrizze, vajon ácsorog-e valaki a közelben, aki esetleg hallhatja a beszélgetést. Ettől a ponttól kezdve ugyanis bárki ellenfél lehet. Komoly tekintettel Ghaelre néz. Bár jellemzően csendesen beszél, most különösen ügyel rá, hogy ne emelje fel a hangját. Eszébe jut, hogy talán ésszerű lenne közelebb lépnie, de azonnal elveti.*
- Három lehetőséget látok. Az egyik kényelmetlen, a második nagyon kockázatos, a harmadikhoz pedig egy jó adag szerencse is kell. Az első lehetőség szerintem a legbiztonságosabb. A Pegazus hátsó kijáratán át elhagyhatjuk a várost, és holnapig meghúzhatjuk magunkat az erdőben. Ott könnyű eltűnni, megmaradna a szabad mozgásunk, és előnyben lennék a városi fickókkal szemben. Ráadásul most azonnal el tudnánk indulni, míg tart a fizetési haladék.
*Ez a legszimpatikusabb választás számára, s ráadásul semmibe nem kerül. De komoly hátulütője lehet, hogy az éjszakai erdő riasztó lehet egy elpuhult városi számára, minden pillanatban retteghet attól, hogy megeszi egy medve. Ha már ott vannak, akkor tudja kezelni az esetleges panaszkodást, de korábban Arthenior elhagyásának még csak a gondolatát is elutasította az úrfi, így a javaslat most is könnyen fennakadhat a rostán. Így hát folytatja a felsorolást.*
- A második lehetőség, hogy becsempészem a Pegazus egyik szobájába. Mivel az a törzshelye, az üldözői helyében körülnéznék ott. Ha valaki látja szobát kivenni vagy felmenni az emeletre, nem sok esélye lenne a menekülésre. Így hát a szobát nekem kell kivenni, sötétedéskor pedig be kellene másznia az ablakon a hátsó udvarról. Azt hiszem, az a sok ablak, amit az épületen láttam, a fenti szobákhoz tartoznak. Ha nem tudunk kötelet szerezni, akkor megpróbálhatom az ágyneműt összekötni. Nem biztos, hogy elég hosszú lesz, de… az udvaron láttam padokat.
*Töprengőn leereszti a tekintetét.*
- A mászás így is kockázatos, sötétedésig várni kell, és még akkor is lebukhatunk. Persze megpróbálhatunk az ablakon keresztül elmenekülni az erdőbe…
*Gyenge vigasznak hangzik, mert valószínűleg ahhoz is át kellene verekedniük magukat a verőlegényeken. Marad végül a leggyengébbnek érzett terv, újra felpillant.*
- Vagy megpróbálhatunk bekéredzkedni valahova. Az egész várost nem fogják tudni átkutatni. De kevés kérdezősködéssel találni olyat, aki néhány érméért cserébe beenged két idegent akár csak a padlásra is… az én meggyőzőerőm nem lesz hozzá megfelelő. Talán a magáé.
*Ez hangosan másképp cseng, mint a fejében, ezért zavartan elkapja a pillantását. Nem kevés meggyőzőerő kellett ahhoz, hogy ilyen ostobaságra szánja rá magát a kedvéért. Épp csak megérkezett, de máris egy bűnszövetkezet elől kell menekülnie. ~Erről is te tehetsz, mester!~ Próbálja hárítani a felelősséget az öregre, aki telebeszélte a fejét a jótékonyságról, aztán elküldte tapasztalatot gyűjteni fejlődés címén. Elégedetlenül gondol rá, hogy önfeláldozása és a bizonytalan haszon ellenére az öreg a szemére vetné, hogy ostoba volt. És igaza lenne.*

7936. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-07-19 03:02:11
 ÚJ
>Ghaelowo Croylorint avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Tozeya Nazagaraki//

*Egy apró, de annál rosszabb érzés üti fel a fejét benne, ahogy a lány szavait hallja. Esetleg félreértette volna? Hát Ghael nagyon reméli, hogy nem, bár... Igazából maga sem tudja, miért, hiszen végül kinyilvánította, hogy nem tud segíteni a pénzügyekben, innentől már az egész lefutott meccs, nincs min vacillálni. A negyvenes lapokat kiosztották, és bár bárdunk jól keverte az ő pakliját, ezúttal rosszul húzott. Ebben az esetben igazából könnyes búcsút kéne vegyen a hölgytől, és menni meghalni, ami persze nem meghalás lenne, csak mondjuk egy iszogatás valamelyik kocsmában. Épp csak annyira vág egybe a kettő, amennyire az alkohol mérgezi a szervezetét. Persze lehet még futni néhány tiszteletkört, például hogy miért nem akar segíteni a lány a pénzügyekben, ami egyébként nyilván indokolt is. Ami indokolatlan, az annak a boncolgatása, amit Ghael boncolgatni tervez, de őszintén nem tudná megmondani, hogy miért.*
- Természetesen sosem várnám el, hogy szembeszálljon miattam ezekkel, félre ne értsen. Ezért mondtam, hogy holnaptól lehetne a testőröm. Ezektől semmi nem véd meg, csak a nyolcvanöt arany tenné, amivel viszont akkor hát nem fog kisegíteni. Így nehezemre esik fenntartani a munka lehetőségét, mert tudja... a fejem egy kerítéslécre lesz tűzve.
*A másik komoly kérdés az elrejtőzés. A történet szempontjából nem lehetséges, mert akkor apuka ugyanis megtudja, hogy kétezer aranya kétes tengeri üzletekre ment el, és az örökös soha többé nem térhetne haza, meg ilyenek. Nem véletlenül van ez a része is jól kifundálva a történetnek, hogy ne legyen a "majd várunk, amíg megjön a pénz, aztán jó lesz" megoldás. Nyilván, Ghael pedig ugyebár hű kell maradjon a sztorihoz. Hogyha döglött madarak potyognának az égből, neki akkor is szerepben kellene maradnia. A világon semmi nem vehetné rá arra, hogy olyan dolgot cselekedjen, vagy olyan döntést hozzon, amit a nemes suhanc jelleme vagy helyzete miatt nem tehetne. Tiszta és érthető. Ugyanakkor amióta csak felhozta a lány, nem tud szabadulni a gondolattól, hogy nagyon szeretné látni, hová rejtené őt éjszakára. Engedhet a csábításnak? Nem szabadna... Nyolcvanöt arany, vagy a halál. Nincs köztes út, a történet pontról pontra fel van építve, és minden egyes hurok és egyenes, mely a betűit alkotja, csak azért létezik, hogy ilyen éles döntéshelyzetet jelenítsen meg végül a szituáció.*
- El... el tudna rejteni éjszakára? *pillant végül bizonytalanul a lányra, a fejében pedig valami hangosan csilingelni kezd, mintha csak azt kiáltaná: Te hülye!*

7935. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-07-18 20:36:53
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231

Játékstílus: Megfontolt

//A Nagy Egyenlőség Napja//

*Intiath igyekszik haladni és közben hátra-hátra néz nehogy lehagyja a testvérpárt. A lány nem néz ki jól. El is ájult. A doki már olyan sok ilyet látott, hogy fejből tudja a forgatókönyvet. Aminek a végén a lány így vagy úgy, de meghal. A bátyj még ilyenkor is panaszkodni tud. Ezen azért Intiath felröhög.*
~Hogy nemes volnál-e még az sem biztos.~
-Tarts ki. Amint megérkeztünk tedd majd le a műtőasztalra és gyújtsd be a tüzet. Én kikötözöm, hideg vizes ronggyal úgy ahogy átdörgölöm majd átveszed te míg nekikezdek az amputálásnak és jön a kauterizálás. Ha, azt túléli és a lázát is levisszük már nem visszük sehova. Átmenetileg nálam maradtok és valamelyikünk mindig ott marad mellette. Azok a mágusok legalább annyi bajt okoztak neki mint akik levágták az ujját.

7934. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-07-17 16:50:01
 ÚJ
>Tozeya Nazagaraki avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Ghaelowo Croylorint//

*Megható ragaszkodás, főként olyantól, aki alig van régebb óta a városban, mint az út porát még magán viselő szerzetesnő. Zeya mit sem sejtve pusztán azon töpreng el, vajon tényleg ennyire életképtelen úrfi vetődött-e az útjába, vagy inkább a kényelem-féltés beszél belőle. Tény, hogy eléggé felelőtlennek tűnik anyagi területen, mármint Zeya normája szerint, de mi sem tenne jobbat ilyen esetben, mint egy kis szűkölködés? Nyolcezer arany egyébként nem nevezhető szűkösnek, de valahogy úgy érzi, a férfi megint találna egy remek befektetést, amin elúszik az egész, tehát a jólét elvesztése eléggé esélyes. És ha volna olyan bolond, hogy újra eladósodik, hát... talán tényleg jobb az apja kaftánja mellett maradnia. Az a szigorúság jogos lehet vele szemben.
Szinte már megértővé válik, amint Ghael visszhangja lesz saját gondolatainak az otthonhoz való ragaszkodásban, ugyanakkor irigységet érez, amiért neki van választása. Míg Ghael gyakorolja a számtant, Zeya őt nézve eltöpreng rajta, vajon a hirtelen megoldásokban rejlő spontaneitás mennyire ellensúlyozza a lassú megfontoltság hiányát. Valószínűleg ez a meggondolatlanság vezette Ghaelt az ő asztalához is a Pegazusban. Ez a hozzáállás nyilván több rugalmasságot igényel a fel nem mért körülményekhez való alkalmazkodás miatt. De a harcban sincs idő mérlegelni. Ösztönné lehet tenni bizonyos reakciókat, de mellette szükség van némi gyorsan működő kreativitásra, különben a harcos túl kiszámítható lesz. Lehet, hogy a városi élet is egy kicsit ilyen? A végén még kiderül, hogy volna mit tanulnia az úrfitól. Csak nem az anyagiak terén.
Visszazökken gondolataiból, mikor Ghael is kiszámolta az idejét, s előáll az új ötlettel. Nem tűnik kérdésnek, de azért aprót bólint megerősítésképpen az igényeit illetően. Kissé elfordítja az arcát jobbra. Tekinthető ez az érdeklődés jelének, köszönhetően a jó felvezetésnek. Végül csak eljutottak erre a pontra, ám sajnos a kelleténél később. Azok után, hogy ízelítőt kapott, hogy a Cormel-örökös milyen veszélyesen él, és problémái vannak a pénzügyekkel, nem tűnik túl kecsegtetőnek az ajánlat. Igaz, testőrt nem fogadna fel olyan, aki nincs veszélyben. De egészen más az, hogy gazdagságból és pozícióból adódóan válik valaki célponttá, vagy mert ujjat húz egy alvilági bandával. Az pedig egyenesen nevetséges számára, hogy ő kölcsönözzön, méghozzá ilyen nagy összeget. Erősen lerontja Ghael alkalmazói megbízhatóságát, ha fizetni is így fog. Könnyen elsüllyedhet a zsoldja a tengerben.
Mindezek ellenére nem hoz elhamarkodott döntést. Grimaszolva összefonja a karjait maga előtt, és egy sóhajjal lehunyja a szemét, hogy átgondolja. Nem csak Ghael két szép, könyörgő szeméért, hanem önös érdekből is, hiszen kényszerhelyzetben van. Tagadhatatlanul jól hangzik, hogy az alapvető feltételek gyakorlatilag azonnal garantáltak lennének ahhoz, hogy megkezdje életét Atheniorban, és nem kellene aggódnia azért, hogy a megkeresett pénz fedezi-e. Mivel ez valószínűleg a papa vagyonán alapszik – a ház, amiben laknak és némi konyhai maradék -, elég biztosnak érzi, hacsak nem maga a ház ura küldené el, ha már olyan szigorú a fia dolgait illetően. Amit ezen felül keresne, azt pedig félre tehetné, és akkor hamar a saját lábára állhatna. Na de mi lesz ennek az ára? Újabb sóhaj.*
- Nem testőr kellene ide, hanem egy hadsereg…
*Kinyitja a szemét, összeráncolja a szemöldökét.*
- Abból kiindulva, amilyen helyzetben van most.
*Egy kis szünetet tart, mintha elhatározásra jutna. A rosszalló arcvonások semlegessé simulnak.*
- Ha igazán szüksége van egy testőrre, akkor még beszélhetünk róla. Ha mégis el akar rejtőzni ma éjszakára, abban segíthetek. De a pénzügyekben nem tudok.
*Még ha akarna, akkor sem. Ekkora összeg sosem volt az erszényében.*

A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.17 19:10:10

7933. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-07-17 12:51:28
 ÚJ
>Dromel Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// Aleimord Sayqueves //

- Az alamizsnád nélkül is megvagyunk.
*Szúrós szemmel néz a férfira, aki szinte biztos mindjárt visszavág valamivel. Kezd ráérezni a kis párosuk dinamikájára. Azért húzza a száját az ötletre, mégis követi apját. Kicsit elfáradt már a sok szájjártatásban, ezért valamivel visszafogottabban viselkedik.*
- Szerintem annyira nem várja azt a pillanatot.
*Teszi hozzá a férfi mondatára, miszerint Dromel hamarosan visszatér. Lehet haza sem jön, hanem megy egyet tekeregni, és elkártyázza azt a valamit amit kap. Persze, a szemrehányó kioktatás nem maradhat el, mintha Dromel egyébként nem lenne tisztában a dolgokkal. Mérsékelten mérges is lesz, homlokát ráncolva sóhajt is egy nagyot.*
- Kösz a tanácsot, de nem kérek belőle.
*Veti oda hanyagul, ezzel rövidre zárva a témát. Továbbra sem szereti ha megmondják neki mit csináljon, és ezután sem fogja.*
- Nem is érdemes, mert nem tudsz semmire sem kényszeríteni. De örülök, hogy ez neked is megvan, így nem értjük félre egymást.
*A tudás szóra azért kicsit gyanakodni kezd, azonban ennek nem ad hangot, elvégre rövidesen kiderül miről is van szó, addig sem rontja el a meglepetést.*
- Na most kelleni fog útbaigazítás, vagy innen menni fog egyedül is?

7932. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-07-17 01:17:07
 ÚJ
>Ghaelowo Croylorint avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Tozeya Nazagaraki//

*Az előadás meglepően sikeres, legalábbis a lány továbbra sem tűnik gyanakvónak. Persze nem helyben találta ki a történetet, van neki vagy egy tucat hasonló betárazva, őszintén szólva a legtöbbhöz kell némi segítség is, de ehhez épp annyi is elég, amennyit a kölyöktől kapott. Persze azt nem gondolta volna ő sem, hogy a lány csak úgy önzetlenül felajánlja a segítséget, őszintén már ennek a reakciónak is rendkívül örül. Ha tippelnie kellett volna, azt tippelte volna, hogy inkább ez a kérdés jön: "Miért nem bújsz el egy napra, majd fizeted ki másnap a pénzt?". Ahogy Tozeya belevág a kérdésbe, egy pillanatra Ghael úgy hiszi, a fejébe lát, de aztán más irányba kanyarodik az információ iránti igény benyújtása.*
- Ó nem, az lehetetlen. Én... egész életemben Artheniorban éltem, egy percig sem maradnék életben... odakint. Mármint kegyed fejében ez bizonyára reális lehetőség, viszont azt kell mondjam, hogy minden olyan képességben elmaradok kegyed mögött, ami túléléshez kéne. És nem csak egy kicsit, nem ám! Nagyon. Meg... utazzak el egy vadidegen városban, aminek minden szabálya idegen, ahol nem ismerek senkit... Én szeretem ezt a várost, ez az otthonom. És nem fogom itt hagyni rongyos nyolcvanöt arany miatt! Kerítek valami megoldást, mindig van megoldás. Én a hirtelen megoldások mestere vagyok.
*Újból maga elé mered, ráncolja a homlokát, sorra veszi fejében a... számokat. Egytől húszig egész pontosan, de a darab szempontjából ez az a pillanat, mikor minden ismerősét és minden barátját végiggondolja, ki jöhet számításba, ki akarhat nyolcvanöt aranyból ötszázat csinálni egy nap alatt. Végül szép lassan kisimulnak a ráncok, enyhén kikerednek a szemei, színpadias lassúsággal felemeli a fejét, a lányra pillant, majd olyan arcot vág, mint aki mondani szeretne valamit, de nem igazán tudja, hogy kezdjen bele. Még egy zavart pillantás oldalra, aztán szemei újból a lányra vándorolnak, és bizonytalanul belekezd:*
- Kegyed épp... munkát és szállást keresett... ha jól emlékszem. Én... vagyis nekem... hirtelen eszembe jutott egy munka. És egy szállás. A munka jól fizet, a szállás remek, és ingyen van... *itt kicsit gondolkodik, mit is mondhatna még, igyekszik úgy tűnni, mint aki rettenetesen zavarban van* És tulajdonképpen nem is jár sok munkával, szinte csak úgy... Szóval... mit szólna, ha holnaptól Mabitas Cormel hivatalos fegyveres kíséreteként keresné a kenyerét, a Cormel kúriában lakhatna, és természetesen az étkezéseit is ott költhetné el? Mindez teljesen ingyen, és még ezen felül kapná a fizetését is. Ezért cserébe csak... *itt elharapja a mondatot, gondolkodik picit, tördeli az ujjait, majd vesz egy levegőt, és végre kipréseli:*
- Ehhez csak annyi kéne, hogy holnapra még legyen olyan élő ember, hogy Mabitas Cormel. Cserébe a lehetőségért két dolgot kényszerülnék kérni, egyrészt nyolcvanöt aranyat, amit holnap napnyugtáig természetesen visszatérítenék, a többszörösét is. Sokszorosát *kicsit gondolkodik* Nagyon sokszorosát. Amennyit csak kér. A másik dolog, nos... megesketném, hogy soha egyetlen szót sem szól ezekről a dolgokról apámnak, vagy a cselédeknek, vagy bárkinek, akitől apám megtudhatja, meg úgy... egyáltalán senkinek. Az uzsorást, a csempészüzleteket, és minden ezzel kapcsolatosat magunkkal viszünk a sírba. Nos... mit szól?
*Kezeit ökölbe szorítja, arcán a pír tanúskodik arról a külvilágnak, hogy rettenetesen zavarban van, hogy ilyen kell kérnie, minden harmadik pislogásra a földre kapja a tekintetét, és onnan vissza a lányra, hogy amaz láthassa, mennyire szégyelli magát. Persze a szíve gyorsan ver, azt nem tudja megjátszani, de az izgatottság miatt. Ez a valódi magyarázata az arcára kiült színnek is.*

7931. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-07-16 21:24:21
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// Dromel Sayqueves //

*Egy szomorú pillantást vet a nőre, úgy tűnik, az nem érti, hogy ha Dromelnek több pénz jut, akkor neki sem kellene megszakadnia.*
- Mondtam, adok pár dolgot. Ha nem kell, max eladod őket. Legalább ezzel hadd segítsek.
*Megvárja, amíg Dromel kisétál a házból.*
- Mindjárt visszakapod.
*Mondja ezt régi szeretőjének, majd becsukja a ház ajtaját, és valószínűleg Dromellel elindul a Gazdagnegyed felé. Persze ezekben az apró utcákban még nem kivehető, hogy merre tart, de annyi látszik, hogy innen mindenképpen elmennek.*
- Szegény, látszik, hogy agyon dolgozza magát, hogy mindent megadhasson neked. Segíts rajta, hadd pihenjen egy kicsit, mert a sok szenvedés maga alá fogja gyűrni.
*Talán nem kell ezt jobban megmagyaráznia, a fia is látja pontosan, hogy miről beszél.*
- Nem kell tartanod velem a kapcsolatot, ha nem akarod, nem kényszerítelek semmire. Csupán arra kérlek, hogy fogadd el a tudást, amit adni akarok, és segíts egy kicsit magatokon. Utána felőlem le is tagadhatsz.

7930. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-07-16 20:43:42
 ÚJ
>Dromel Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// Aleimord Sayqueves //

*Felbosszanthatná magát, de nem látja értelmét sem, továbbá láthatóan kimerült minden lehetséges módon, ezért nem pazarol erre energiát. Tény és való, hogy egyáltalán nem tanult, mint mondjuk Aleimord, de annyi esze van, hogy lássa annyira különbözik látásmódjuk, hogy semmiképpen sem tudja akár csak részben meggyőzni a férfi saját igazáról. Persze ez fordítva is igaz, Azért az továbbra is fáj neki, hogy a nemes elf szerint „megfosztotta” fiát élete nagy lehetőségétől, de mint sok más fájdalmat, ezt is lenyeli.*
- Tudod mit Aleimord? Nem érdekel. Tedd azt amit jónak gondolsz.
*Fáradtan sóhajt és az egyik székhez sétál, hogy leüljön. Kicsit pihennie kell, mostanság valamivel többet, ezek az intenzív állapotok pedig még többet vesznek ki belőle. Márpedig Dromel mellett igen gyakran felidegesíti magát.
Dromel kivételesen csendben marad, ehhez még mindig tartja magát, és továbbra is csak töpreng az elhangzottakon. Ha választania kell egyértelműen anyja oldalára állna. Sosem akart gazdag lenni, és ezután sem szeretne, plusz jobban kötődik hozzá, mégis ő nevelte fel, és bizony elfogult vele szemben.
Egy grimaszt nem hagyhat ki, de nem ellenkezik látványosan, mert összességében kíváncsi, ezért a lustaságtól nehézkesen feltápászkodik ágyáról és követi apját.*
- Hova megyünk? Vagy most miva'?
*Kicsit az ő hangulata is rossz irányba kanyarodott el, holott nem jellemző rá a lehangoltság. Nem is érti magát az érzést, meg nyilvánvalóan okát sem tudja, ami csak fokozza értetlenségét.*

7929. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-07-16 20:13:13
 ÚJ
>Tozeya Nazagaraki avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Ghaelowo Croylorint//

*Esetleges sikerét a vonzalomkeltésben, melyet a leghatározottabban nem hajszolt, minden bizonnyal ő tudná meg legutoljára. A történtek után nehezen választaná szét a megjátszott széptevést az igaz szavaktól. Ha gyengédebb természetű lenne, a kezét már most Ghael homlokára tenné, hátha lázálomban járkál. Ezt találná még elfogadható magyarázatnak arra, ha komolyan gondolja, amiket mond. Ha mégsem igazak, akkor is olyan kitartó minden biztatás ellenére, hogy az már elismerésre méltó.
De jobb lesz vigyáznia. Erre inti az az apró rossz érzés, ami az elválás említésekor suhan át a lelkén. Ijedten igyekszik megvizsgálni az okát, közben bizonytalan arckifejezést ölt. Máris ennyire hozzászokott volna a jelenlétéhez? Vagy az hiányozna, hogy valaki végre emberszámba veszi, és nem vasvillával kergeti el a földjéről? Honvágya volna? Netán fél egyedül maradni egy idegen városban? Be kell vallania magának, hogy egy kicsit mind igaz. Külön-külön mindet gyerekesnek tartja, ezért letapodja őket jó mélyre, és kihúzza magát. Nincs oka rá, hogy kételkedjen önmagában. A munkától nem fél. Amint eltelik néhány nap, sokkal otthonosabb lesz minden. Nem szabad belecsimpaszkodnia az első szembejövőbe csak azért, hogy ne legyen egyedül. A magányban mindig talált vigaszt.
Ahogy Ghael olyan elesetten és ártalmatlanul ingatja a fejét, már-már szimpátiát keltő. Ez Zeya esetében annyit jelent, hogy kicsit lejjebb ad készültségi szintjéből. Gondolatban úgy jegyzi, hogy kíméli az erejét. Fárasztó hosszú időn keresztül olyan magasan tartani a falakat. Ráadásul most nem is éri éppen ostrom, élvezi, hogy nem ő áll a figyelem középpontjában. De kész rá, hogy bármikor újra felhúzza védelmét.
Arra azonban nem állt készen, hogy egy ilyen alaposan kifundált mesét fog hallani. Legalább figyelmeztethették volna, hogy helyezze magát kényelembe. Felvont szemöldökkel hallgatja a röpködő, hatalmas összegeket, amiket elképzelni sem tud. Megszámolni sem. Néhány dolgot viszont leszűr magának. Először: a gazdagok élete sem könnyebb. Sőt. Lehet, hogy ő még a héten éhen hal, de legalább saját erejéből, nem segítik őt át a másvilágra. Másodszor: a családi problémákkal nem áll egyedül, bár ez egy egészen más szint, mint az övé. Nem kérdőjelezi meg, hogy Ghael apja lehet olyan szívtelen, ahogy a férfi lefestette. Harmadszor: nem kerülte el a figyelmét, hogy Ghael bevallotta, az egészet magának köszönheti. Ezzel Zeya egyébként is tisztában volt, mégis tiszteletre méltónak tartja, hogy csak részben okolt rajta kívül eső tényezőket.
Gyönyörűen megágyaztak a hősnő mecénás szerepének, aki hagyományos módon, gyenge fizikuma ellenére élet és halál dolgába avatkozik, és megmenti a sármos hőst, akin senki más nem segíthet. Már csak ezért megérdemelné azokat a kicsalni kívánt aranyérméket. Sajnálatos módon azonban Zeya nem olvas klasszikus drámákat, így az ő olvasatában egészen más, minden romantikát nélkülöző, praktikus megoldás kínálkozik.*
- Miért nem rejtőzik el holnapig és kezd új életet azzal a pénzzel?

7928. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-07-16 15:27:32
 ÚJ
>Ghaelowo Croylorint avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Tozeya Nazagaraki//

*A kérdésre felkapja a fejét, bár a lány nagyon hamar elhessegeti a dolgot, de Ghael attól még úgy érzi, fontos kifejteni. Ha valóban valami istenek háta mögötti szerzetesrendben nőtt fel a lány a hegyekben, akkor talán vajmi kevés fogalma van az ilyen szófordulatokról. Ilyen szófordulatokban pedig a férfi nagyon otthon van, szóval úgy érzi, igazán átruházhatná tudása egy részét.*
- Szófordulat. Amikor megtapasztalunk valami számunkra kellemes dolgot, viszont nem tudjuk, mennyi jár nekünk belőle. Ha egyértelművé szeretném varázsolni... *még egy kis kézmozdulatot is tesz, mintha valóban valami varázslat után rántaná le a leplet, arca pedig erős gondolkodást tükröz, nem szokott hozzá egy egyenes, egyszerű beszédhez* Kedvelem kegyedet, és fájdalom, hogy talán hamarosan elválnak útjaink.
*Úgy érzi, ez elég jól fedi a megjegyzést. Egyébként a valóságot is, a lány kemény munka árán bár, de kezdi elcsavarni bárdunk fejét. És még csak meg sem erőltette magát! Valószínűleg fel sem tűnt neki... Kilis már-már idilli pillanatot szakít meg, és persze az egész világ vesz egy fordulatot Ghael körül (illetve így kell látszon kifelé). A lány nem is téved sokat, bár nem halálos ágy ez, inkább már maga a temetés.*
- Nem, dehogy... *rázza meg a fejét a kérdésre, de még mindig csak bambán bámul maga elé, mintha fel sem fogta volna teljesen. Majd mint aki álmából ébred, hirtelen felkapja a fejét, tekintetéből eltűnik a köd, és sóhajt egyet.*
- Csak hát ez nem ilyen egyszerű. Tudja... *egy kis szünetet tart, majd megjegyzi* Ez egy hosszú történet, csak az elején szeretném kezdeni. Remélem megbocsájtja, ha ezzel rabolom az idejét. Talán legelőször apámról ejtek néhány szót, ő roppant... szigorú ember. Nem is szigorú, inkább már... paranoiás. Beleőrült a vagyonának őrzésébe. Hiába vagyok én a család örököse, amíg meg nem hal, szinte egy vasat se látok a pénzből, épp csak annyit ad, hogy éljek. De hát az ember alapvetően kapzsi természet, ha pénzből még több pénzt tudunk csinálni, megtesszük, hát ki ne szeretne csak úgy ezer aranyat kaszálni? Így találkoztam ezzel az alakkal a szegénynegyedben, azt hittem, szimpla uzsorás. Tudja, emberek, akik kölcsön adnak pénzt, aztán sokkal többet kérnek vissza. Nekem ez megérte volna még így is, hiszen remek üzlet volt kilátásban a tengeren, hogy számokat mondjak, kétszáz aranyból több ezret csinálhattam volna. Csak hát a hajó elsüllyedt. Kalózok, gondolom. A fickó persze várta a pénzét, én pedig mondom "Figyelj, cimbora, ez tuti biznisz, csak ez a hajó pont kilukadt, még kétszáz aranyból elindítok egy újabbat, és visszafizetek mindent". Közben persze kis darabokban térítgettem vissza, de azt túl lassúnak találta. Szóval újból kölcsönhöz folyamodtam, és megint tökéletesen haladt minden, csak épp a hajó sosem kötött ki. Ekkorra már igen nagy tartozásaim voltak, hát titokban kölcsönvettem egy adag pénzt apám vagyonából. Újból befektettem egy tengeri üzletbe, és még vissza is adtam ennek az uzsorásnak a kölcsön nagyját. Száz arannyal maradtam adósa, gondoltam az nem nagy pénz, főleg mert a hajó sikeresen kikötött a kikötőben. Nyolcezer aranyam van ott, és holnap estére már a zsebemben lesz. Így visszatehetem azt a néhány ezret, amit apámtól vettem kölcsön, és sosem tűnik fel neki. Azt ígértem az uzsorásnak, száz helyett ezer aranyat adok neki, ha megadja még ezt az egy-két nap haladékot. Még így is maradna ötezer a zsebemben, gondoltam, miért ne lennék nagyvonalú? Nagyjából ekkor tudtam meg, hogy nem csak egy szimpla uzsorás, hanem egy hatalmas bűnbanda feje, akik itt a környéken ténykednek. Azt hitte, hogy át akarom rázni, és azt mondta, akarja a száz aranyat, vagy levadásznak. Kilist az imént azért küldtem hozzájuk, hogy általa mégis haladékot kérjek, kétezret ajánlottam neki, ha holnap estig vár, de hát... nem akar várni. Száz arany... egy normális nemesi családban csak találok annyit az asztalon, és elviszem, fel se tűnik senkinek. Vagy az egyik ismerősömtől kérek kölcsön, és még ha vissza se adom, akkor is csak néhány csipkelődős vicc lesz belőle, hogy "figyellek ám, múltkor se adtad vissza azt a pár aranyat". Csak hát a következő a helyzet... Ha apám megszimatolja, hogy nem csak ilyen kétes üzletekbe bonyolódtam, de ezer aranyakat tüntettem el a vagyonból emiatt, először kitagad, másodszor saját kezűleg vetne ezek elé a szegénynegyedi kutyák elé. Éjszaka el tudnék csenni még száz aranyat, de annyi időnk nincs. Az ismerősök, nos... hát bevallom, nincs sok barátom a gazdagok között, és megint csak az a probléma, ha bárki szagot fog, hogy mire kellett a pénz, abból katasztrófa lesz. Magam kicsit gyenge vagyok ahhoz, hogy szembemenjek két tucat verőemberrel, szóval az egyetlen lehetőségem, hogy gyorsan találok valakit, aki tud nélkülözni egy napra száz aranyat, hogy aztán holnap mondjuk ötszázat kapjon vissza. Nem is százat, csak... nyolcvanötöt, a maradék tizenötöt elküldtem Kilissel az imént. Csak az itteni uzsorások nem állnak szóba velem, mivel tudják, hogy kinek vagyok éppen az adósa, jobb környékről pedig nem kérhetek, mert apám fülébe jut.
*Egy darabig csendben áll, mint akiben éppen szép lassan tudatosulni szeretne valami, szemei egyre jobban kikerekednek, és szép lassan a hajába túr.*
- A helyzetem kilátástalan! *nyögi végül és látszik, hogy agyát mindjárt elborítja a pánik.*

7927. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-07-16 13:50:29
 ÚJ
>Tozeya Nazagaraki avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Ghaelowo Croylorint//

*Hamar elkapja a tekintetét Ghaelről. Vegyes érzései vannak kitárulkozásával kapcsolatban. Rossz és még rosszabb. Valahogy sebezhetőnek érzi magát, pedig az igazán érzékeny részeket megtartotta magának. Még rosszabb, hogy Ghael szavaiból sajnálatot olvas ki, már pedig, ha valamire igazán nem tart igényt, az a szánalom. A kedvességen kívül a második leginkább álságos viselkedésnek tartja, mint a szánakozó egyfajta lekicsinylő magatartását a szenvedővel szemben. Ha van miért szánni valakit, akkor az valamiben kevesebb. Ő viszont nem kevesebb senkinél. Büszkén emeli fel az állát. Majdnem visszavág egy megjegyzéssel, hogy pedig nincs a beszámolójában semmi melegség, ami bármit megolvaszthatna, de meggondolja magát, mert még szánni valóbbnak tarthatnák tőle.
Legalább egálban vannak. Nem lehet több fáradtság egy kis sétát tenni és iránymutatást adni, mint neki volt beszélnie önmagáról. Mielőtt azonban sikerülne megfegyelmeznie háborgó lelkét, nyugtalan érzés legyinti meg, mikor Ghael azt mondja, hozzá tudna szokni. Mintha valaki leeresztett karddal sétálna át személyes terén. Amikor még nincs összecsapás, de a fenyegetés megjelenik, és mintha összehúzná az ember gyomrát. Meglepetten, félrebillentett fejjel néz vissza rá.*
- Hozzászokni?
*Nem tudja, miért éppen ezen akad fenn, mikor annyi más célzást elengedett a füle mellett. Ez valamiért megüti ingerküszöbét. Talán, mert nem olyan közvetlen, viszont előre mutató. Aztán rögtön megrázza a fejét, esetleg még bármiféle válasznak is elejét veszi.*
- Hagyjuk, nem érdekes.
*A végén még felfúj egy apróságot. Ez is csak olyan szófordulat, mint a többi, nem érdemes különösebb jelentőséget tulajdonítania neki. Ha így tenne, akkor kénytelen lenne átértékelni egész eddigi beszélgetésüket, az eredmény pedig nagyon zavarba ejtő lenne. Továbbra is nevetségesnek tartja az ötletet, hogy az ő savanyú, sőt, olykor keserű természetét vonzónak találja valaki. Legfeljebb érdekesnek számíthat ideig-óráig, kísérletezésre csábíthat, meddig lehet elmenni vele szemben, mielőtt a fegyelmezettség alól felszínre tör indulatos jelleme. De ha valaki ébresztgeti az alvó oroszlánt, ne csodálkozzon, ha harapással távozik. Nem szeretne arra eszmélni, hogy játszanak vele.
Újonnan talált, képzelt ellenségeivel kénytelen félretenni a harcot, mert lassan haladó társalgásukat váratlanul megzavarják. Ismét passzív szemlélővé válik, fel is veszi szokásos, laza tartású, egyesek szerint flegma pózát, mint akit ez az egész nem érint. Korábban csak távolról és felületesen nézte meg a fiút, de az előtte zajló beszélgetésből hamar azonosítja kilétét, s most már ő is meg fogja ismerni legközelebb az utcán „Kilist”.
Az érdektelenség álarca repedezni kezd, amint a fülét megüti a fenyegetés. Annyira azért nem lepődik meg, mint illene, amiért másnak is eszébe jutott eltenni Ghaelt láb alól. Csak a szemét forgatja a saját szerencséjére gondolva, hogy egy nappal korábban érkezett. A rosszindulatú gondolat némi bűntudatot kelt aztán benne. Végül is nem ártott neki semmit ez az ember. És most egészen csendes lett, ami szokatlan, de kellemes, új tapasztalat. Továbbá vigaszt jelent, hogy most ő tűnik sebezhetőnek.
Visszacsöppen aztán az ügybe, és hirtelen úgy érzi magát, mintha a férfi halálos ágya mellett állna. Sajnálatot nem hajlandó mutatni, hiszen megveti, ha valaki így tesz. Különben sem ismeri a részleteket, de amennyire ki tudta venni, nem egy ártatlan áldozat áll előtte. Mégsem olvassa ezt kárörvendőn a fejére. Lehet, hogy a színjáték tényleg nem volt hiábavaló, mert bármit gondoljon is Zeya, kimondani nem érzi helyesnek. Helyette inkább kérdez.*
- Ilyen könnyen adja az életét?
*Rezzenéstelenül néz a szemébe, valóban érdekli a válasz. Az emberek néha nem értékelik eléggé, amijük van, nem védik eléggé, mi több, vannak, akik maguk dobják el az életüket. Kíváncsi, vajon Ghael is közéjük tartozik-e.*

7926. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-07-16 03:59:47
 ÚJ
>Ghaelowo Croylorint avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Tozeya Nazagaraki//

*Bőszen bólogat, hiszen valóban, a kereskedőnegyed, bizony, oda kell menniük. Minden valamirevaló városban van ilyen. Na de hol? Őszintén elégedett lenne magával akkor is, ha majd idővel kijutnának valami jobb környékre. Újfent elgondolkodik rajta, mit is gondolhattak, amikor építették a várost. Talán eredetileg nem volt ennyire rossz a helyzet, csak az idő múlásával rossz helyre szorultak a szegények? Mindegy, már nem is akar mentséget keresni, inkább felírja a fekete pontot a városnak, amiért az ő dolgát nehezítik napi betejőve megkeresését illetően. A lány viszont nem gyanakszik, még akkor sem, amikor Ghael odébb áll, hogy felbérelje a kölyköt. Vagy legalábbis nem látszik rajta. Nem mintha egyébként bármi meglátszana rajta, de neki pont ez a bája. Ezt újból bebizonyítja a férfinek, amikor előadja a történetét. Sokkal részletesebb, mint eddig bármikor, Ghael teljesen bele tudja élni magát a cselekménybe... Legalábbis az eddigiekhez képest kifejezetten komplex, fordulatos sztorit hallhat.*
- Története már-már felolvasztja jégbe fagyott szívemet *jegyzi meg, és nem is teljes mértékben túloz, tényleg boldog, hogy sikerült ilyen sokat kihúznia a lányból. Majd a kérdés hallatán bólint.*
- Tökéletes volt. Néhol bár oly' rideg, mintha a fogát húznám, nem pedig pusztán megismerni szeretném, de azt hiszem pont ez kegyed bája. Hozzá tudnék szokni.
*Ha a távolságtartás valóban a lány vérében van, akkor ki lehetne a megmondója annak, hogy nem kedveli Ghaelt? Sőt mi több! Bárdunk biztosra veszi, hogy a pozitív érzések kölcsönösek, csak partnere ezt is így fejezi ki. Mint mindent. Szerencse, hogy most már átlát a maszkon. Szinte már sajnálja, hogy ki akar csalni tőle egy kis pénzt, de hát az üzlet az üzlet, annak mennie kell, valamiből kenyeret kell rakni az asztalra.
Mintegy vezényszóra be is éri őket a korábbi kölyök (őszintén Ghael nem érti, mit tökölt eddig, mert ő már elég sokszor elszámolt húszig ezalatt), de hát ez nem a panaszkodás ideje, nagyon bízik benne, hogy legalább a szöveget megjegyezte, különben búcsút mondhat a maradék aranynak.*
- Nocsak, mi a helyzet? *kérdezi, ahogy a gyerek elállja az útjukat* Átadtad az üzenetet? Jól fogadta?
*Ezzel a két kérdéssel láthatóan elbizonytalanítja kicsit, ezért bólint egyet, amely egyfajta biztatás, amolyan "jó lesz, csak mondd már". A kölyök végül enyhén bizonytalanul bár, de belevág:*
- Azt üzente, ha napnyugtáig nem lesz pénz, levadásznak. És... levágják a fejed, és kitűzik... valahová. És... még valamit...
- Még mit? *Ghael mostanra természetesen olyan halálsápadtan bámul a gyerekre, ahogy illik egy ilyen hír hallatán* Valami kiskaput, nem? Valami mentséget... haladékot, biztosan ad még haladékot!
- A menekülés! *kapja fel a fejét a fiú* Ha elszöksz, akkor apád mindent meg fog tudni. Hogy... mire költöd a pénzt.
*Bárdunk egy darabig csak áll, mint aki éppen most vált sóbálvánnyá, vagy inkább egy riadt jégszoborrá, az jobban passzolna hozzá. Majd szépen lassan, enyhén remegő kézzel belenyúl a zsebébe, ahová már bekészítette a maradék 15 aranyat (Mesélő (Nyíl)). Leguggol a fiúhoz, majd a kezébe nyomja, és remegő hangon annyit mond:*
- Most csak ennyim van... *egy darabig csak mered maga elé, majd hozzáteszi* Napnyugtára megszerzem a maradékot, mondd neki. Nem... nem kell még élezze a kaszát. Biztosan megszerzem... biztosan...
*Majd szintén remegő kézzel megpaskolja a gyerek vállát, aki érti a célzást, és elszalad. A sztori szerint az üzenetet átadni, valójában nyilván vissza a kolduló helyére, vagy esetleg élelemmé változtatni a hirtelen jött kellemesen jó fizetését. Ghael persze még marad guggolóállásban egy darabig, mered maga elé, mint akinek fel sem tűnik az idő múlása. Sajnos idővel a lábaiban kezd némi fájdalmat érezni a póz hatására, szóval a jelenetet nem tarthatja ki annyira. Szépen lassan felegyenesedik, majd a lányra néz (kicsit reméli, hogy az elhangzottak ébresztettek benne néhány érzést. Bármilyet), és a korábbi remegő hangjával, kicsit halkabban, de mindenképpen érthetően annyit mond:*
- Meg fognak ölni *olyan keserű beletörődés hallatszik a hangjában, fejében pedig felzendül a dicshimnusz saját színésztehetségét csodálván. A kiskölyök valódi amatőr volt, de ő, Ghaelowo Croylorint, egy mester. A művészek művésze. Gondolkodott azon is, hogy elájul, de arra jutott, hogy indokolatlan időhúzás lenne, és semmivel nem vinné közelebb a céljához.*

7925. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-07-16 01:53:20
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// Dromel Sayqueves //

- Lindir, te még mindig ugyan olyan egyszerűen, és kicsiben gondolkozol, mint a legtöbb szegény.
*Halkan felhorkan.*
- Miért adnék neki halat, ha meg is taníthatom halászni?
*Nem tudja, hogy a nő érti-e, hogy mire céloz, ezért inkább elmagyarázza.*
- Miért adnék neki aranyat, és vezetném be a nemesek életébe, ha megtaníthatom neki, hogy hogyan váljon önerőből, tisztességes munkával gazdaggá?
*Drámai szünetet tart.*
- Mondd, hogy néznének az emberek egy szegény, nincstelen fiúra, aki önerőből felhúzta magát a főnemesek közé?
*Ha valamit, hát ezt jól megtanulta az apjától. Ugyanis Aleimorddnak a szobáján, ételen, és egy-két ruhán kívül nem volt semmije. A szülei éppen annyit adtak neki, amennyi kellett. Volt hol laknia, tudott enni, mosakodni, volt egy-két ruhája, amibe járhatott... Egyetlen egy valamije volt, ami az itt élőknek nem adatott meg: tanulhatott. Nem is keveset. Belefullasztották a rengeteg tananyagba és tudásba, de mikor a rengeteg magolás kifizetődött, akkor végre meglett mindene, amire csak szüksége volt és van. Ugyan apja módszere nem volt túl népszerű a nemesi körökben, de a hatását megtette. Sajnos Aleniánál ezt a technikát már nem merte alkalmazni, meg is látszik köztük a különbség.*
- Ettől fosztottad őt meg. Nem a gúnytól vagy a nemesi játszmáktól, hanem az esélytől, hogy ne itt kelljen élnie, amíg megöregszik.
~Ha egyáltalán megöregszik.~
*Picit beljebb lép.*
- Egyébként nem, nem csak ez miatt jöttem.
*Dromel felé int.*
- Gyere velem.
*Gyorsan hozzátesz még valamit, mielőtt megint kiakad itt mindenki.*
- Nem, nem fogok apáskodni feletted, eszemben sincs. Csak adok pár dolgot, és valakinek vissza kell hoznia. Nem akarom rontani a légkört.

7924. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-07-15 23:48:19
 ÚJ
>Tozeya Nazagaraki avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Ghaelowo Croylorint//

*A nyomorúság őt se dobja fel, de a kosz kevésbé zavarja, mint az emberek jelenléte, függetlenül attól, mennyire piszkosak. Szúrós szemmel tartja sakkban azt, akiben hajlandóságot lát, hogy megközelítse néhány érme reményében. Egyszerre elég egy ellenfél a kényelmi zónán belül. Ha valamire jó lehet a bizalmatlanságot keltő megjelenés – ami eddig alkalmi lovagja esetén hatástalan maradt -, az éppen ez a biztonsági háló, ami reménye szerint a gyengébb idegzetűeket kard-távolságon kívül tartja. A mester mindig igyekszik őt részvétre nevelni, biztosan kenyeret osztana, netán tanácsot adna a betegeknek, hogyan segítsenek magukon. Zeya viszont csak szeretné mielőbb maguk mögött tudni bűntudatkeltő elesettségüket. Dühösen gondol rá, hogy neki milyen keményen kell küzdenie mindenért, s mégis elvárják tőle, hogy sajnáljon olyat, aki feladta a harcot.
Elhúzza a száját az éjszaka árát hallva. Szörnyen anyagiasnak tűnhet, de ki ne lenne az, ha molyrágta erszénnyel lökték a világba, hogy boldoguljon és boldogítsa a világot? Ahogy számolja napi költségeit, melyek olyan luxuscikkekből állnak majd, mint étkezés és szállás, nem tévedett sokat előzetes becslésével, holnap este az utolsó érmét is kiteheti a pultra, s akkor még lesz hol álomra hajtania a fejét. Már ha holnapig még nála marad az erszénye.
Ghael tehát mégsem kívánja testőrnek felfogadni, ami egyrészről megkönnyebbüléssel, másrészt nyugtalansággal tölti el. Lefogadta volna, hogy az ismerkedés valamiképpen ezt célozta. Vagy csak túl korai még. Hiszen egy bizalmi állásról van szó, és tényleg nem könnyű két szót sem kihúzni belőle. Ennek ellenére a férfi hasznos ötletekkel látja el. Igaz, nem mind új számára, hiszen tisztában volt vele, hogy a városi élet drága lesz, ezért törte már a fejét, mihez kezdhetne. A rendfenntartás viszont például eddig nem jutott az eszébe, láthatóan felkapja a fejét. Egy kicsit elgondolkodik rajta, még a csúnya nézésről is elfeledkezik. Talán elkápráztathatná az otthoniakat. Eddig is szabályok töltötték ki az életét, és van valami elégedettséget keltő a gondolatban, hogy másokon számon kérheti, ha megszegik. Azon kívül egy egész sor nemes indíttatást lehet kötni ehhez a foglalkozáshoz, kezdve a gyengék önfeláldozó védelmétől a vétkesek megbüntetéséig. Igen, ezzel a mester is elégedett lehetne. Ha egy percig is elhinné, hogy vannak ilyen indíttatásai. A felsorolásra bólint.*
- Először beérem valami egyszerűbbel. Ha van itt kereskedőnegyed vagy nagyobb piactér, gondolom, ott érdemes körbenéznem.
*Veti fel, hogy ilyen irányban haladhatnának tovább sétájukon. Döntése realista, no és énkényeztető is, nem keresi rögtön a nagyobb elkötelezettségeket, főleg előzetes tájékozódás nélkül. Most még jók az alkalmi munkák, míg jobban megismeri a várost, és rájön, mihez kezdjen magával.
A terítékre kerülést csak nem kerülheti el. Sandán oldalra pillant. Az ő egyszerű, kemény feje nem érti Ghael mély költészetét az állatokkal és a fákkal kapcsolatban. Itt elveszti a fonalat, pedig addig még tudta követni. Nem bánja, hogy egy kicsit magára hagyják. Esze ágában sincs Ghael után menni, épp csak megnézi magának az említett fiút. Meggyőző húzás, hogy otthonosnak mutatkozzon a városban. Bár Zeya nem kételkedett ebben, megerősíti a látszatot.*
- Rendben.
*Megkönnyebbülést érez, hogy nyugodtan összeszedheti a gondolatait. Egy alig szürke házfalnak támasztja a hátát hanyagul, majd összefonja a karjait maga előtt, a fejét pedig egy kissé leereszti, hogy kalapja árnyékot vessen az arcára, és lehetőleg ne kelljen másokkal felvennie a szemkontaktust. Odébb a fal tövében kuporgó, rongyos alakot, aki gyanúsan méregetni kezdi, ellenséges tekintettel próbálja lebeszélni arról, hogy felkeljen a földről. Némajátékuknak Ghael érkezése vet véget. Zeya feléje fordul, és ellöki magát a faltól. Kivételesen örül, hogy társaságot cserél. A „rossz helyre született” résznél viszont megrebben a tekintete. Ezek a szavak kényelmetlenül érintik.*
- Mehetünk.
*Vesz egy mély levegőt, mikor elindulnak.*
- Nem valami nagy történet. De legyen…
*Megpróbál eleget tenni a kérésnek. Amennyire tőle telik. Talán tényleg csak azért kíséri Ghael, mert kíváncsi rá. Végül is az egyezségük értelmében megúszhatja ennyivel a szívességért cserébe. Jobb szeretné, ha nem maradna a lekötelezettje.*
- Szerzetesek között nőttem fel, egy kisebb közösségben. Innen délnyugatra, a hegyekben.
*Azt a részt kihagyja, hogyan került oda. Gyűlöl gondolni rá, nem osztja meg csak úgy egy idegennel.*
- Úgy kétnapi járóföld innen.
*No persze nem azzal a léha tempóval, ahogy ő ért ide három nap alatt, hogy minél tovább élvezze a gondtalan szabadságot.*
- Ők tanítottak mindenre. Harcolni is. Főként pusztakézzel és karddal.
*A dobókereszteket meg sem említi, azok egyelőre nagyobb veszélyt jelentenek rá, mint bármely ellenfélre. És nem csak azért, mert nem tud jól célozni. Épp csak begyógyultak ujjain a hegek, halványan még mindig látszanak.*
- Most pedig feladatot bíztak rám, ezért küldtek ide.
*Ne higgyék róla, hogy csak úgy kidobták vagy megszökött. Bár az utóbbi még megtörténhetne.*
- Egy darabig eltart, ezért meg kell vetnem a lábam a városban.
*Tűnhet úgy, hogy tudatosan beszél érdekes, konkrét részletek nélkül, pedig csak egyszerűen fogalma sincs, hogyan kellene beszámolnia önmagáról. Számára ez egy végtelen monológ volt, még a szája is kiszáradt. Némi bizonytalansággal néz Ghaelre.*
- Megfelel így?

7923. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-07-15 18:31:39
 ÚJ
>Ghaelowo Croylorint avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Tozeya Nazagaraki//

*Valami sokkal ridegebbre számított a dallam említésekor, pedig a válasz hatására még csak nem is érzi magát egy fagyos tó aljára láncolva, mint néha, amióta a hölggyel beszélget. Azt nem kockáztatná meg, hogy tényleg sikerült valami érdekeset mondani, de hát haladnak, éppen úgy, ahogy lábuk alatt is halad a talaj. Így pedig nagyon hamar egy elég rossz környéken találják magukat. Ez bizonyosan nem az a fényűzés és pompa, amiben Ghael reménykedett, egyáltalán miért van a fertő ilyen közel a főtérhez? Rosszabb napokon, ha a szél is úgy fúj, akár még elviheti oda is ezt a kicsit sem kellemes szagot, ami egyébként úgy az utcákon terjeng.*
- Minden városnak vannak szegényebb részei, Arthenior sem kivétel. Az itteniek, nos... nagyon nehéz a sorsuk. Bár segíthetnék nekik, de hát... nem vagyok mindenható.
*Mondja bánatosságot színlelve, miközben azt figyeli, nehogy valamelyik csatornapatkány a közelébe jöjjön, és összekenje a ruháját. Nagyon nem szereti a mocskot, erről az oldaláról remekül összecseng egy nemessel. Meg a hazudozásban is elég jó, csak úgy, mint azok. Nem is érti, miért nem lett ő is nemes!*
- Szállás és munka *tűnődik el* Éppen ez a város sem tud sokkal többet, mint bármelyik másik. A fogadóban, ahol jártunk, egy éjszakára tizennégy arany a szállás, ha jól tudom. Vagy tizenhárom... magam még sosem vettem ott ki szobát, de oly' gyakran bújtam már buzgón az árlistát, szinte szégyen, hogy nem emlékszem pontosan. A munka, nos... kétkezi munkást mindenhol keresnek. Az attól függ, mennyire törne nagyra, éppen egy korosodó kereskedőnek is szüksége lehet segítségre a portékák pakolásához, a város istállóiban is biztos mindig akad valami, valamelyik kovácsmester inasának is beállhat, de a fegyveres kíséret, nos...
*Itt el kell gondolkodnia. Eddig könnyű volt a hanta, mindenütt vannak kereskedők, kovácsok, és hát egy valamire városban már csak le lehet tenni a hátasokat is. Azt viszont neki kéne tudni, hogy Artheniorban működik-e hivatalos őrség. Wegtorenben nem. Pirtianes... arról ne is beszéljünk. És szinte biztosra veszi, hogy Artheniorban is van valami városi rendfenntartó szerv. Az ilyet pedig illene biztosan tudnia, akár járt már itt, akár nem. Mindenesetre a készülő előadásnak is jót tesz, ha vannak katonái a városnak, szóval végül többszörösen is emellett dönt.*
- Úgy vélem, ahhoz a város hivatalos szervein keresztül vezet az út. Arthenior rendelkezik saját katonákkal, általában mindent ők végeznek, amihez fegyver kell. Meg is fizetik őket, de nem hiába, a tudásuk több éves kiképzés eredménye.
*Azért egy olyannak, aki ízig-vérig artheniori, feltűnnének az itt-ott beollózott pirtianesi elemek, de a maga részéről Ghael biztos benne, hogy meggyőzően adta elő. Mondhatott volna évtizedeket, hogy még jobban elvegye a lány kedvét, de az már túlzásnak tűnt számára.*
- Hogy mit is? *ideje felhúzni a függönyt* Gondoljon csak bele, hisz mindennek és mindenkinek története van, bizonyára kegyednek is akad. Ebben nem különbözünk az állatoktól, a fáktól, a patakoktól... *közben szeme gyorsan jár körbe, míg meg nem pillant egy kolduló kölyköt. Remélhetőleg a célnak megfelel majd* És ha már a történetek... bocsásson meg egy pillanatra, de meg kell hallgatnom egy jó ismerősöm történetét. Szörnyen röstellem, de ez nem tűrhet halasztást. Kérem, várjon meg itt, és becsület szavamra kettő percen belül itt is leszek! Csak tudja... a kis Kilis hozza nekem a jó híreket a szegényebb részről.
*Nem is esik nehezére a zavart mosoly, amit ehhez hozzácsap, majd gyorsan át is siet az út másik felére a kölyökhöz. Igyekszik úgy helyezkedni, hogy közben a lányra is rálásson, nehogy közelebb jöhessen, és meghallgathassa, miről beszélget majd remélhetőleg a kölyökkel, persze ez csak felesleges paranoia. Megkérte a hölgyet, hogy ott várja meg, mi oka lenne nem eleget tenni a kérésnek?*
- Hé kölyök! *guggol le hozzá. Halkan beszél, lehetőleg ne hallja senki, még az se, aki a közelben van. Hát még a hölgy! Az kész tragédia lenne, oda az egész előadás, ha ő kihallgatja* Akarsz húsz aranyat keresni a lehető legegyszerűbben? *a gyerek tekintete előbb lelkes lesz, majd gyanakvó, majd olyan kifürkészhetetlen, Ghael viszont nem ér rá egész nap a mimikáját nézni* Tudsz beszélni, he? Elmondom a feladatod. Miután befejeztük a beszélgetést, de elszaladsz, és eltűnsz az egyik mellékutcában. Nem sokáig, elszámolsz... ameddig tudsz, de legfeljebb húszig. Utána pedig utánam szaladsz. Itt fogok ezen az úton végighaladni egy hölgy társaságában, meg fogsz ismerni hátulról a lantomról. Majd direkt lassú tempót diktálok, hogy könnyen utolérj. Állíts le, és mondd azt: "azt üzeni, ha napnyugtáig nincs a kezében a pénz, indul a hajtóvadászat. A fejed egy kerítéslécen lesz reggelre. Ha pedig a menekülésen törnéd a fejed, akkor apád megtudja, mire költöd a pénzét." Ennyi. Megjegyezted, vagy mondjam el újra?
*A kölyök még mindig zavart kicsit, de talpraesett is, mint az utcagyerekek általában szóval lassan bólint, majd most először szóra nyitja a száját:*
- Ha nincs a kezében a pénz, indul a vadászat, levágja a fejedet reggelre... *itt kicsit elakad.*
- Ha pedig szöknél, apád megtudja, mire költöd a pénzét. Ez is fontos, ne hagyd le. Tessék, itt van öt arany, hogy lásd, nem tréfálok, a többit megkapod, ha előadtad ezt *majd átad 5 aranyat a kölyöknek (Mesélő (Nyíl)), és már ugrik is fel, hogy ne várassa tovább szíve hölgyét. A gyerek sem vacakol sokat, Ghael még látja a szeme sarkából, hogy felugrik, nyilván megy abba a bizonyos mellékutcába, hogy átvege az üzenetet. Bárdunk pedig újra felölti a "minden a legnagyobb rendben mosolyát", és visszasétál a lányhoz.*
- Hiába, a kis Kilis mindig remek hírekkel szolgál, én pedig néha megszánom egy-két arannyal, tudja, rendes gyerek ő, eszes is, csak hát... rossz helyre született. Még egyszer bocsásson meg nekem a kitérőért, nemesi becsület szavamra nem lesz több ilyen. Induljunk tovább, mert várnak a szebb részei a városnak. Addig pedig elmesélhetné, honnan is érkezett, milyen helyen nevelkedett. Már azt leszámítva, hogy... messziről.
*Mert legutóbb nagyjából ennyi választ kapott, és hát repesne a szíve az örömtől, ha négy szóval többet tudna egyszerre kipréselni a lányból.*

7922. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-07-13 12:39:46
 ÚJ
>Rulcar Nivril avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*A szegénynegyedbe érve több potenciálisan mászható épületet is talál magának. Mivel az épületek egy része kellemesen összeér és zsúfolt, ezért a tetőn is egyikről a másikra át tud mászni. Amint felkapaszkodik egyre feljebb és feljebb próbál mászni, hogy egy jobb kilátást nyerjen a maga tervei számára. Egyre feljebb és feljebb halad. Kis kiálló csücskök, téglák esetleg bemélyedések adnak kapaszkodóknak. Ezek mentén mászik egészen a tetejére, hogy ott végig tudja tekinteni a környéket. Amint felérkezik a kiszemelt csúcsra, máris pásztázza és elemzi a látottakat. Figyelme leginkább a fényforrásokat keresi, hiszen ha éjszaka is aktívak a lázadók akkor bizony el kell számukra pár fáklya, hogy lássák mit akarnak elérni. Logikája nem is téved és a gazdag negyed irányából észre is veszi az árulkodó jeleket. Több sem kell a számára, hogy hasznot szimatolva nekilendüljön a küldetésnek.
Lemászik óvatos léptekkel a tetőről és amikor a földön találja magát, akkor azonnal rejtekhelyet keres magának. A szegények negyedében akad is ebből bőven, nem beszélve a félhomályról, amely mindig jelen van. Így az éjszaka és a sejtelmes félhomály, valamint Rulcar ébersége és mozgása biztosítja számára a láthatatlanságot. Legalábbis ő így véli és mindent el is követ érte, hogy így is legyen.
Lépésről lépésre halad, egészen a gazdagok negyedéig. Itt megtorpan egy kicsit, hiszen a terep innentől válik izgalmassá. A dulakodás a lázadás és a felfordulás nyomai egyértelműek. Az utca mintha kissé csendes lenne, de ez nem téveszti meg a sötételfet, aki igen bizalmatlan és óvatos, ha a saját bőréről van szó. Inkább álcázva marad még egy jó ideig, hogy megbizonyosodjon a tovább haladása zavartalanságáról. Amint biztonságosnak érzi a terepet, már el is indul, hogy kapzsi vágyai kielégítést nyerjenek.*

7921. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2018-07-11 12:08:37
 ÚJ
>Dromel Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// Aleimord Sayqueves //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //

*Abba kivételesen nem megy bele, hogy kié a ház és kinek mihez van joga. Megállapítja magában, hogy saját magának több joga van, mint drága édesapjának, de csak gondolatban szúrja oda neki. Egyelőre inkább bölcsebbnek tartja azt, ha hallgat, elvégre a műsor is láthatóan jól fog alakulni.
Figyeli ahogy anyja csendben hallgatja a vádakat és azt, hogy miként vált arca dühösbe. Ó de nagyon dühösbe. Pontosan így nézett rá, amikor játék közben eltörte a szomszéd kisfiú kezét, és akkor bizony kapott rendesen a seggére a vesszővel. Dromel határozottan nem szereti ezt az arckifejezést.*
- Semmit sem változtál.
*Jegyzi meg Lindir, direkt sértésnek szánva kijelentését, nem törődve azzal, hogy esetleg igaz-e vagy sem. Ez a része még nem is olyan problémás, ellenben amikor Aleimord azt mondja ártott a saját fiának, igazán begurul. Fakanalát nagy lendülettel a kásába dobja. Hiszen akármilyen semmirekellő, bajkeverő szájhős kölyke van, az övé, és bizony a belét is kidolgozta érte, az éhesen töltött éjszakákról nem beszélve. A szikrák amik a szemében megjelennek hasonlatosak Dromeléhez. A fiú vérmérséklete határozottan tükrözi mindkettejüket, ez már bizonyos.*
- Milyen kedves tőled, hogy csak azért idejöttél, hogy ezt a fejemhez vágd. Látom azóta elfelejtetted, hogy hogyan is kell egy nővel bánni.
~ Fúj ~
*Gondolja magában Dromel.
A nőnek nagyon nincs kedve ehhez, és most végtelenül mérges a fiára, hogy ennek engedi kitenni őt.*
- Gondold át még egyszer kiért is tettem mindezt. Nem magamért, de főleg nem érted. Egy házasságon kívüli gyermek, aki rangon aluli nőtől van nem élhette volna a tündöklő kis életeteket. Lehet „csak” ennyit tudtam neki adni, de még mindig nem kellett megküzdenie mások lenézésével és a gyermeteg játszmáitokkal. Aleimord, te magad is nagyon jól tudod mik a nemesi élet árnyoldalai, ne tegyél úgy, mintha egy szörnyeteg lennék.
*Egyébként is annak érzi magát.
Dromel mindeközben érdeklődve hallgat, látszólag el is jutnak tudatáig a szavak, talán meg is érti mindkettejüket. Egy pillanatig egészen felnőtthöz méltó módon gondol bele szülei helyzetébe, félretéve haragját az egész világgal szemben. De persze csak egyetlen pillanatig. Még csendben marad, mert úgy érzi még nem szükséges közbeszólnia, helyette anyja újra hangot ad gondolatainak.*
- Most pedig ha nincs egyéb mondanivalód, kérlek menj el! Csak viszályt hozol ebbe a házba.
*El is fordul, vissza a munkájához, és viszonylagos lelkibékéjéhez.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9397-9416