//Házavatás//
*Evés közben szebbnek tűnik mindig a világ, és nincsen ez másképpen most sem, főleg azok után, hogy a maguk módján még azt is megbeszélték, hogy lesz azért ma este még jobb dolguk is, mint holmi gombák eszegetése.
Így, amikor végighallgatja Zeekx újabb aggályait, és tanácsait, csak elvigyorogja magát, miközben megáll egy kicsit ajkai előtt a következő falat gomba.*
- Azért ennyire nem kell félteni! Tudok vigyázni magamra. *jegyzi meg egyáltalán nem megjátszott magabiztossággal.*
- És szerintem csináltam már veszélyesebb dolgokat is, mint, hogy ott vadásztam, ahol más szerint nem szabad. *teszi hozzá. Persze jobban belegondolva, amióta csak elég nagy ahhoz, hogy képes legyen lőni és ölni, törzsével mindig is ott és olyan lényekre vadászott, ahol és akikre nyilván minden más nép törvénye szerint tilos. De hát akkor nem volt egyedül, most pedig igen.
Amióta meglépett otthonról, három nősténnyel töltött el kicsit hosszabb időt, ha csak az öregasszonyt, aki a házat eladta neki nem számítja, (és ő nem számítja) valamint egy szem Zeekxel, aki a hímeket képviseli. Nem meglepő módon végül utóbbi maradt mellette, az viszont hamar kiderül, hogy vadászat tekintetében nem nagyon számíthat a fiatal papra, így majd egyedül kell ilyen téren boldogulnia, ha esetleg a városban élve is tényleg szeretné hasonlóval fárasztani magát.
Ha a fiú eddig még sohasem próbált állatok öléséből megélni, elég körülményes lenne, ha megpróbálná megtanítani rá, és valahogy van is egy olyan érzése, hogy Zeexnek nem is nagyon lenne hasonlóhoz kedve. Nem mindenki szeret ölni, ennyit azért eddigi elszigeteltsége ellenére is tud már a világról, és talán jól is van ez így, ahogy van. Végtére is elég egyetlen kemény, félelmet és érzelgősséget nem ismerő nép is egy világra, aki megteszi, amit kell, és éppen akkor, amikor azt kell.*
- A törvény sosem érdekelt. *jegyzi aztán meg talán kissé nagyzolóbban, mint büszkén.*
- Ha érdekelt volna, most nem beszélgetnénk itt.
*Igazat mond, de ezen most nem gondolkodik el hosszabban. Megtette már párszor azóta, hogy eljött otthonról. Ha azóta el is bizonytalanodott párszor, legalább nem bánta meg. Inkább elgondolkodik a következő falatok közben a sokkal fontosabb kérdésen, ami eszébe jut.*
- Te szedted már meg a törvényt? A városét, vagy a vallásodét, mindegy. *kérdi kíváncsian, kicsit olyan arccal, mint akinek nagyon is imponálna, ha megtudná, hogy a vele szemben ülő fiú nem csak szókimondó, hanem egyben valamiféle bűnöző is.*
- Csak ne csináld azt, amire azt mondom, hogy ne csináld! *böki ki aztán végül kissé nehézkesen a választ arra a kérdésre, hogy mivel idegesíthetné fel őt Zeekx. Érdekes, hogy vagy ezer dolog szokta zavarni és idegesíteni másokban, most pedig, ahogyan így hirtelen neki van szegezve a kérdés, nem tud mondani semmit, ami igazán zavarná. Általánossábban legalábbis. Az ilyesmi nagyon is személyfüggő. Volt ork hím, akinek már a köhögése is idegesítette. Volt, akinek még azt is majdnem elnézte, ha körmei felsértették a bőrét. Jelenleg talán inkább csak arról van szó, hogy Zeekxből nem nézi ki, hogy képes lenne felbosszantani.
Bárhogy is, az ő kajája is elfogyott, így egyelőre nincs más dolga, mint megvárni ideiglenes lakótársa válaszát saját szavaira, és közben félretolni az immár kiürült tányért.
Ezek után éppen csak annyira emelkedik meg ültében, hogy jobb kezével könnyedén meg tudja ragadni a fiú csuháját. Nem mondhatni, hogy agresszív mozdulat lenne, de azért jó határozottan húzza őt az asztal felett magához, egészen addig, hogy ajkaik majdnem összeérjenek.
Tőle ez tulajdonképpen bók, amennyiben a szemeiben lángoló tűz is az, már amennyiben az atya képes olvasni egy ork nőstény szemében, és észre is venni azoknak különös, egyszerre vad, valahol mégis meleg csillogását.
Mégsem tesz többet. Legalább annyira kíváncsi, mint amennyire jelenleg éppen többre vágyik, mint néhány nyavalyás gomba, amelyet éhes hasába küldött, és egy olyan beszélgetés, amiben folyton felbukkan valaki, vagy valami másnak a halála.
Ha egy ork hímmel lenne együtt nem kételkedne benne, hogy mi lesz a folytatás, de most őszintén kíváncsi arra, hogy egy ember hím mit fog kezdeni a helyzettel.*