Nincs játékban - Szegénynegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzegénynegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 40 (781. - 800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

800. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-05 21:54:26
 ÚJ
>Celorn Archel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Serény bólogatással jelzi: úgy-úgy-úgy.. Még az orrod is! Felületes szemlélődéssel talán nem tűnik fel a változás, de hónapokkal ezelőtt volt szerencséje valamivel kevesebb ruházatban látni a Vadászt és hmm.. tüzetesen megvizsgálni a porcikáit - s igazán kedvérevaló volt a látvány. Persze a némileg módosult porhüvely sincs ellenére (a kétlábú Rev kétségtelenül vonzóbb jelenség mint a dagadt házi patkány még ha hosszú ideje az az egyetlen nőnemű lény Athenior városában akit eltűrt maga mellett mióta idevetette a balsors). Elfintorodik. Egyedül a széktöréssel kéne valamit kezdeni, mert az fogyóeszköz.
Karikát formáznak örökké száraz ajkai és joviálisan hunyorogva csupán egyetlen hangot bök ki.*
- Ó..
*Jön a mímelt megvilágosodás és több nem is kell, hogy miközben enyhén somolyog az akvamarin összefonódjon a fakókékkel.*
- Mikre nem gondolsz, perverz dög..
*Csupán a szavak jelentése feddő, a hanghordozás másról árulkodik. Játékos szurkálódás, évődés? Lehetséges volna? A tagjain átzongorázó fura borzongás azt súgja: igen. Nem volna ellenére ez a fajta kiszolgáltatottság, sőt imponálna neki. Kevés izgatóbb dolog van, ha élet és halál keskeny mezsgyéjén lejthet dervistáncot.. Jó döntés volna, hogy sorsát önként helyezze a nőstény mocskos kis mancsába? Rohadt életbe, egyre gyorsabban veszi a levegőt! Kell valami, hogy elterelje a figyelmét. Igen.. az ételek! Szép szabályosra kell őket vágni, a lehető legkevesebb veszteséggel mert pénze csak két nap múlva lesz, akkor rabolhat újra holtakat (akkor lesz szolgálatban az őr aki részesedést cserében megkönnyíti bejutását a kriptákba). Valahol lennie kell még káposztalevélnek.. mégsem. Tegnap kidobta, mert a hernyók már begubóztak rajta.. rohadt életbe, tedd már le és ne fogdosd azt az átkozott tőrt! Szóval szép egyenes vágás, vékonyan kent zsír, le ne csöppenjen.. Tökéletes.
Enyhül szorítása a vajazókésen, amit nem sokkal később remegő kézzel helyez vissza az asztalra. Biztosan csak képzelődött és nem babot mondott a vele szemben ülő vendége és megmentője. `Különleges magot` is találhatott, vagy `papot`.. Utóbbinak kifejezetten örülne, a városban cirkáló, eretnekeket purgáló csuhások elég megtermett példányok. Hetekig elélne a püspökfalatjukon.
Feje még mindig sajog, de hála a támadás okozta megrázkódtatásnak az ópiumos pipa hatása szinte teljesen elmúlt. A falatozás nyugodt mederbe tereli gondolatait. Férfiember lévén nincs elég vér a testében, hogy egyszerre gondolkodjon, egyen és.. egyéb területre is jusson belőle. Meghitt csend telepszik a szánalmas házikóra, s Rev ennek hangot is ad. Előrenyújtózik a gyertya mellett és meglapogatja a nő alkarját.*
- Úgy érted egy őrült, gyilkos, becstelen, egoista szarházival? Neked is bejött az élet..
*Ahogy mancsát visszahúzza ujjbegyeivel egészen véletlenül végigsimít a nő bőrén. A patkány ismételt színre lépését csupán egy sanda oldalpillantással akceptálja, inkább a tompa késsel felszúr egy halfilét és elrágcsálja. Egyébként csak az alkalmat lesi, hogy a tányérján lévő két halfejet mikor tudja átkotorni a fél-elf elemózsiája közé - ha már úgyis olyan jól elnyammog a hitvány fejeken..
A nő eltűnik a látóteréből, s az alkalmat kihasználva gyorsan átdobálja a nem kívánt falatokat.*
- Te meg mi a fenét csinálsz?
*Miközben hitetlenkedve kérdezi oldalra dől (a megkínzott szék nyikorog-nyöszörög, érezhetően imbolyog alatta), hogy lássa miben sántikál a tündérmese másik szereplője. A kérdésre megvakarja az állát és kissé hümmög mielőtt kibökné.*
- A hajad kiköpött mása a bundájának.
*Próbál nagyon szakszerű lenni, bár az elfogyasztandó papság hiánya kissé komorrá tette. No mindegy, azért ismét rajta a bökdösődés sora, a kés tompa hegye szaporán jár a két Revydril között. Milyen bájos a két névrokon együtt! A Vadász nem is tudja, hogy a kajás fiókban lapul egy `ékszer`. Hitvány kéregforgácsból farigcsált szív alakú medál amibe jól láthatóan az R betűt vésték. Úgy tervezte, hogy azt aggatja a patkány nyakába, hogy megkülönböztesse a többitől, de többszöri próbálkozását sem koronázta siker - mindannyiszor lerágta magáról. A medál csődje után vágta meg a patkány pofáját és okozta neki szántszándékkal a feltűnő sérülést..
Előkerül a szütyő: ekkor üt be a baj, s ez ellen nem tud mit tenni.
Hirtelen kélt rémület bénítja és testközelből nézheti végig, hogy az előkotort babszembe mily könnyedén hatol a tőr. A szekundum törtrészére kidomborodik a termést beszövő érhálózat, hogy utána vékony csíkban híg, piros kulimász csordogáljon végig a penge ezüstszín felszínén. Egyébként is sápadt orcája krétafehérré változik. Száját nyitva felejti amiből kiesik egy frissen bekapott haldarab, s a combján megpattanva a földön landol. Felnyög.*
- Te..
*Először alig hallható a hangja, aztán egyre fokozódik az orgánuma.*
- Te.. Mit tet.. él? Ostoba szajha. Mit műveltél?!
*Elméjére vörös köd szál le, eltorzult arcvonása elveszti minden emberi vonását. Ahogy felpattan a székről elejti a vajazókést, s szabaddá vált tenyerét megtámasztja az asztalon. Így veti magát előre át az asztalon, ordítva-tajtékozva..
Nagy robajjal csapódik az asztalra, feldöntve és lelökve szinte mindent. Étel, tányér, kitöltött bor, gyertya, mind a földre kerül. A lendület előre viszi, egyenesen Revydril felé. Ezzel egy időben megrémül és felvisít a patkány. Addig tekergeti magát a marasztaló ölelésben amíg tűéles metszőfogát a nő húsába mélyeszti nem sokkal a csuklója fölött. Ha ne adj isten élve kiszabadul első útja a lehullott haldarab felé vezetne, hogy szájába véve gyorsan eliszkoljon falba vájt vacok felé.
Fellöki a szemben lévő széket, s válla egyenesen a nő mellkasának csapódik - igyekszik ledönteni a lábáról. Amennyiben sikerül rávetődnie, azon lesz, hogy a tőrt fogó karra térdeljen és fegyverét kicsavarja a nő kezéből. A behódolást elősegítve jobbjával Rev állkapcsát igyekszik megragadni és ujjaival az arcába marva szája kinyitására kényszeríteni. Hörög és fújtat, vicsorog, s felhúzott ajka mögül sűrű nyál buggyan ki és a lány nyakára csordul..
Milyen szerencsétlenség.. Amíg az események eszeveszett tempóban zajlanak ugyan ki is törődik padlóra zuhanó és tovaguruló gyertyával? A szintváltozás ellenére nem aludt el, pislákolva ugyan, de továbbégve prédálja fel a házikót. Meggyújtja az útjába kerülő papírgalacsinokat helyes kis gócpontokat alakítva. Szép lassan lángra kap egy kisebb rakás lakkozott fatörmelék is. A gyertya akkor áll meg, mikor nekiütközik a kocka alakú tereptárgynak, s a tűz szép lassan átterjed a pokrócra.
Másodpercekkel később tompa nyöszörgés szűrődik ki a ládából. Semmi kétség, élőlény van a dobozba zárva - két tündér. Mindketten kifejletlen példány, egy ifjú hím és egy hasonlókorú nőstény. Ugyan még nem látni, de a szárnyukon hófehér kötés van - tőből megcsonkította őket - a szájukat pedig durva spárgával varrta össze. Összenyomkodott-pürésített gyümölccsel és zöldséggel táplálja őket amiket még képesek felszürcsölni a doboz aljáról, de mindezek ellenére is enerváltak és csonttá soványodtak. Újabb elvetemült befektetés: fogságban kívánja tenyészteni őket, hogy az ivadékok húsával kereskedjen. Semmiféle gátlást vagy irgalmat nem érez irántuk.. ezek úgyis csak hitvány állatok.*

799. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-05 20:51:39
 ÚJ
>Eyrinn nor Aurin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Etrys Bronheim részére//

- Ühümm... * Hangzik a nő felől a rövid magyarázatara, miért ugyanolyan hálás, mint a legtöbb hasonló figyelmességért... S így máris sokkal érthetőbb hova is mennek, vagy valami olyasmi.*
- Rendben. * Teljes mértékben megbízik a férfiben, s nem csak az úti célt illetően Lehet, hiba, de ő már csak ilyen, bárkinek bizalmat szavaz, míg az át nem veri, ki nem használja... Pontosabban, amíg rá nem jön, hogy ilyesmi történt...
*Az ő napja több mint jól alakul. Sikerrel megmentették a pacikát, arról nem is beszélve, hogy egy meglehetősen kedves kisóriással karöltve. Mondhatná, a világ egyre kerekebb, s ha még szállást is találnak a pacinak, s minden egyéb is rendben lesz, na, akkor lesz csak igazán kerek! Határozottan! Egy jó étel, némi melegedés valamiféle tűz mellett, egy akkora dézsa, mibe még ő is gond nélkül belefér... Nos, olyan dolgok ezek melyek ellen bolond lenne ellenkezni!
Mindezek előtt azonban akad még némi tennivalójuk, hát halad, amerre a férfi vezényeli, utcáról utcára. Még csak nem is sejti, mi minden kavarog társában, ki közben látszólag derűsen beszélget vele. Ez a fajta nyugalmat, s derűt idővel a lovacska is átveszi, olykor meg, meg legyinti farkát. A patkók dobogása is lassul valamelyest, ahogy Eyrinnben tudatosul, hogy társai lába biza nem olyan hosszú, mint az övé, ráadásul, rá-rá is csodálkozik olykor egy-egy épületre, szembe jövő pöttömökre. Közben azért válaszolgatni, sem felejt el, pontosabban igyekszik tovább gombolyítani a beszélgetés fonalát. Mosolya is csak nem állandósulni látszik, legalábbis mikor Etrysre néz, mindig felfelé ívelnek ajkai.
- Nem is kell hozzá idegen környék, elég ha nem figyel az óriás lánya… De jó tudni, hogy nem csak én vagyok olykor ilyen figyelmetlen... *Kezdi, majd röviden hallgat, mielőtt folytatná, bizony gondolkodik, nem csak úgy csinál…*
- Van benne valami.. végül is, ide is így keveredtem, és itt találkoztam veled, persze a pacika nélkül lehet mi is csak elsétáltunk volna egymás mellett, mint… Talán tényleg a Sors…* Tűnődik tovább, észre sem véve, hogy mikor kiejti a ’Sors’ szót, íjának egyik rúnája egy pillanatra fehéren felizzik…*
- Tényleg, a pacikának mi a neve? * Kérdi Etryst, mintha csak az övé lenne a paripa. Eyrinn szemében ez így is van, s míg választ kap, rövid ideig megáll, hogy óvatosan meglapogassa védencük.
De neve, nem csak a pacikának van ám!*
- Ó hát persze, örömmel! Eyrinn vagyok az Aurin Völgyből. Nagyon örülök a találkozásnak. *Meglehet bér szavai közhelyesek, mégis, hatalmas íriszei elárulják, tényleg így is érez.*
- Téged mi hozott ide, a városba... Úgy értem a lábaidon kívül. Már ha szerénél beszélni róla...* hozakodik elő egy újabb témával, miközben befordulnak egy újabb utcasarkon.*
- És hogyhogy egy ilyen kedves teremtés egyedül utazik?



798. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-05 12:36:42
 ÚJ
>Rauko Amarth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

*A sötételf kitörő örömnek nem nevezhető módon konstatálja, hogy valamikor, minden bizonnyal a városőrökkel való dulakodás közben kibomlott az erszénye. És az a "kedves" úriember nem is a főtérre irányította. Átszámolva a pénzét rájött, hogy két tucat aranyat biztosan elhagyott. Összetenni a kezét nem fogja fohászra, hogy az égiek segítségét kérje. Láthatóan eddig sem voltak vele. Inkább igyekszik megjegyezni, merre nem szabad mennie.*
~Akkor viszont arra lesz a főtér!~

A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.02.05 14:02:22, a következő indokkal:
Jelpótlás.

797. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-05 12:03:10
 ÚJ
>Rauko Amarth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

*Hát persze, hogy a szegénynegyedbe csöppen! Hova is máshova, hisz lassan úgy is ide fog kerülni, hacsak nem talál valami munkát. Lehetőleg olyat, ami jól is fizet. De ezzel a képpel? Nem a hegekkel van baja, a felszínen élőkkel. Megvetik a fajtáját és az még a jobbik eset. Az egyik heget az arcán úgy szerezte, hogy csak beszédbe akart keveredni egy járókelővel, akit végül a társai "megvédtek". Ha pedig a társadalom nem fogad be valakit, az nem is akar majd a része lenni. Rauko is elérte már ezt a pontot.
Undorodva rázogatja bakancsáról az ismeretlen eredetű folyadékot, amibe belelépett, miközben a főtérre vezető utat próbálja meglelni.*
~Azt hiszem, az lesz az!~
*El is indul a vélt irányba.*

796. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-04 13:17:41
 ÚJ
>Revydril Shyarr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Észre sem veszi a felettébb megrovó tekintetet, épp eléggé el van foglalva azzal, hogy letesztelje a másik szék tűrőképességét, és a legcsekélyebb lelkiismeretfurdalás nélkül kényelembe helyezze magát rajta. Ami viszont a verbális becsmérlést illeti, na arra már felkapja a fejét. Legalábbis arra ami különböző testtájait szapulja, hisz a vedelésére vonatkozó beszólásokat szinte már meg se hallja.*
- Még az orrom is? Nahát..
*Érinti meg tűnődve, s épp ezért tudat alatt az említett testrészt, akaratlanul is átgondolva az állítás igazságát. Mindig is utálta, hogy ilyen alacsony és ráadásul még viszonylag nyeszlett is, szóval reméli, hogy van abban valami amit a férfi mondott. Még ha ő nem is érzékelt magán semmi változást, akkor is. Hátha.
A kissé elkalandozó gondolataiból a felé repülő hagyma zökkenti ki, amit végül könnyedén el is kap a levegőben. Ha valami, hát a reflexei ritkán hagyták eddig cserben a félvért. Frissen szerzett zsákmánya aztán hamar egy elégedett vigyort mázol fel a képére, amit már csak fokozni tudnak a Kígyó következő szavai.*
- Még kérded? Na hadd lássam azt a bort!
*Ha tényleg hízik tőle, akkor csak egy okkal több, hogy esze ágában se legyen lemondani róla. Még csak alig súrolja az említett nedűt tartalmazó tömlő az asztalt, de a félelf már birtoklóan magához is veszi. A hagyma hámozása ideiglenesen így félbemarad, de azért fél szemmel még számon tartja, nehogy valaki orvul lenyúlja tőle. A kupakot lecsavarva beleszagol a kulacsba, majd végül egy nem túl meggyőzött arckifejezéssel kitölti a tartalmát a kupákba. Alighanem valami olcsó lőré ez is, de hát jobb, mint a semmi.. vagy a sütőtöklé.
Figyelmét ezután ismét a férfi vonja magára, aki ekkor már bőszen elmerült neve ismételgetésében és a koszos padló vizslatásában. Szerencsére sikerül kizökkenteni a furcsa viselkedéséből, ami legalább abbéli reményeire ad okot, hogy amaz mégsem őrült meg teljesen. Vagy legalábbis nem visszafordíthatatlanul.*
- Nem egészen erre gondoltam, de ez se rossz. -*vigyorog rá őszintén, majd kissé előrehajolva kirántja a combjára szíjazott vékonyka tőrt, és játékosan megpörgeti az ujjai között*- Az alakításon mondjuk még lehetne mit javítani, ha ezzel egy kicsit besegítenék nyaktájt.. -*csúszik le a fakó árnyalatú tekintet a férfi arcáról a nyakára..*- vagy valamelyest még lejjebb. Tényleg elképesztő milyen hangokat lehet kicsalni a kandúrokból, ha rátapintunk a lényegre.
*Vándorol a tekintete még lentebb a férfi testén, egészen a hímegyedek legérzékenyebb pontját rejtő részhez. Hát igen.. minden élőlénynek megvan a maga gyenge pontja, bolond is, aki nem használja ki. Egy röpke pillanattal később aztán már tova is röppen a szemtelen tekintet, s míg egyik kezével zavartalan folytatja a játszadozást a kis bökővel, a másikkal már épp nyúlna a hagymája után.. a mozdulat azonban félbeszakad, ahogy a lomok megmoccannak, és egy méretes patkány kúszik elő a rejtekéből. A férfi mély baritonjára egy pillanatra ismét felpillant az akvamarin szemekbe, majd onnan vándorol vissza szép lassan az újdonsült vendég irányába.*
- Ahha, szóval ezért.. -*esik le neki végre poén, majd egy darabig leplezetlen kedvteléssel nézegeti a falatozó rágcsálót*- helyes kis pofa.
*Közben a terülj-terülj asztalka is végre elkészül, így a szőrös kis állatkáról, a pazar lakomára irányul át a figyelme. Ennek örömére még a tőrével való játszadozást és a hintázást is szünetelteti, így egy tompa koppanás, és egy nem túl bizalomgerjesztő nyekkenés után végre a széke négy lábbal állhat a földön.*
- Hm.. neked is..
*Viszonozza a jókívánságot kissé megkésve, elszokott már az efféle udvariaskodásoktól. Arról nem is beszélve, hogy a jó étvágy nem mindig szokott kapóra jönni.. De most nem is ezen filozofálgat el, hanem a Kígyó ügyködését figyeli árgus tekintettel, majd a felettébb óvatos mozdulatot, amellyel amaz a törött székre ereszkedik. Vár. Vár.. A szék azonban kitart, és a várt attrakció elmarad. A félvér így tehát egy halk sóhajjal túlteszi magát a dolgon, és felszúr a bicskája hegyére egy apró halfalatkát. Ez egész jó lesz a hagyma mellé.. vagy inkább elé. A babról megfeledkezve neki is áll a békés falatozásnak, egy rövid időre a másikat is békén hagyva. Ez a néhány kósza perc pedig már-már idillinek is lehetne nevezhető az átmeneti csendben, amibe csak a földön kuporgó patkány kaparászása zavar be néha, illetve a kívülről beszűrődő léptek, vagy emberi hangok hol felerősödő, hol elhaló neszei. Mivel azonban a lány nem túl éhes, elég hamar más irányba kezdenek terelődni a gondolatai. Ezeket pedig nem rest megosztani a kedves házigazdával sem.*
- Heh, gyertyafényes vacsora egy dicső lovaggal kettesben. -*állapodik meg néhány pillanatra férfi vonásain, majd ismét a vékonyka színes lángba fúrja tekintetét*- Ch.. kár hogy senki nem fogja elhinni nekem, pedig milyen jó sztori. A szegény, ártatlan, sanyarú sorsú leány belebotlott.. eh, igaz, hogy ezt sajnos szó szerint, de mindegy, szóval belebotlott a messzi földről híres, városok hőse és megmentőjébe..
*Motyogja szokásos vigyorral a képén, egy aprócska halfejet ropogtatva a fogai között. Itt azonban rá is un a romantikus estimesére, mivel a földön motoszkáló kis szőrkupac ismét magára vonja a figyelmét. Alighanem végzett a sajttal, és már csak az utolsó morzsákat igyekszik felkapirgálni a földről.*
- Na várj csak..
*Hogy ezt a Kígyónak, vagy a patkánynak mondja e, azt nehéz lenne eldönteni. Hangtalanul lecsusszan a rozoga székről, majd az előtt guggolva becélozza szerencsétlen jószágot, ami pár pillanattal később már csak arra eszmél, hogy egy nem túl nagy, de annál erősebb kéz visszavonhatatlanul nyakoncsípte.*
- Ejj, de rusnya vagy. De egy kicsit tényleg hasonlítunk, nem igaz?
*Lógatja szembe magával a vadul kapálózó, és visítozó állatkát a félvér, majd felettébb elégedetten felegyenesedik, és visszahuppan a helyére. Ezután ismét megkeresi a férfi tekintetét, hogy némi elismerést csikarjon ki belőle, de az valahogy még mindig olyan furcsán komornak tűnik. Hirtelen eszébe is jut, mi maradt el.*
- Ó, igen-igen a bab. Itt is van.
*Kicsit eltartja magától Revydrilt - aki már igen erőteljesen próbál beleharapni névrokona karjába - s szabad kezével előkotor egy szemet a bőrszütyőből. Ezt leteszi az asztalra, majd kézbekapva a tőrt, rögtön fel is tűzi annak hegyére, hogy aztán meglóbálja újdonsült barátjának az orra előtt.*
- Szeretnéd mi? -*vigyorog rá, ahogy az időközben kicsit lenyugodott rágcsáló, most újdonsült erővel kezd el kapálózni a babszem után*- Te mohó kis dög, de legalább nem hozol szégyent a nevemre.
*Elveszi a tőrt a patkány közeléből, majd szokásos jókedvvel a férfi felé fordul.*
- No de látom téged is érdekel ez a cucc. Nem mesélsz róla?
*Bök fejével kérdőn a tőr hegyén fityegő babocskára.*

795. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-02 16:51:30
 ÚJ
>Balastrom Dorlo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Szelíd

*Balastrom kuncogása kissé alábbhagy, ahogy a szegénynegyedbe ér.*
-Tiszteletem!* Kiáltja el magát finoman, éppen csak annyira, hogy a körülötte lévő koldusok felfigyeljenek rá. Hetente járt erre apjával, mikor zöldségeket szállítottak a piactérre. Gyakran megálltak, hogy szétosszanak pár kiló répát és káposztát a rászorulóknak, így a legtöbb itt élő, ha csak látásból is, de ismeri.*
- Balastrom!* Üdvözli egy rekedt hang. A szavak forrása egy szakállas férfi, aki piszkos rongyokba öltözve üldögél a padka szélén. A fiú ismeri őt, legalábbis, valamennyire.*
- Merro!* Köszönti viszont a kalandor, megkocogtatva botját a hiányos kövezeten.*
- Hogy van az öreg Dorlo?* Kérdezi csillogó szemekkel a koldus, görcsös kezeit térdére téve.*
- Nos, nem éppen jól.* Válaszol halkan a fiú, megdörzsölve nyakát.* Már tényleg öreg az öreg. Éppen ezért vagyok itt.* A koldus értetlen arckifejezéssel mered Balastrom-ra.*
- Új apát keresel?* Kérdezi pár percnyi gondolkodás után, mire a kalandor sóhajt egyet.*
- Hősnek álltam. Kalandornak.* Magyarázza kezeit széttárva.* És ha majd gazdag leszek akkor majd pihenhetnek otthon. Addig sajnos ne számítsatok szállítmányra.* Merro elhúzza száját, majd együtt érzően biccent.*
- Hősnek...* Ismétli halkan felnevetve.* Ha lemondtál róla és hazajutsz, akkor add át üdvözleteimet! Aviszontlátásra.* Hadarja el a koldus, majd feltápászkodik, és a főtér felé veszi az irányt.* Hősnek!* Nevet fel most már hangosan, ahogy egyre távolodik. Balastrom finoman megcsóválja a fejét. "Meglátjuk még, öreg! Meglátjuk..." Ismételgeti magában, ahogy tovább halad a piactér irányába.*


794. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-01 20:46:19
 ÚJ
>Radlina Tenios avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

*Légzése, mintha csak a kígyó sziszegése lenne, vészjóslóan tör fel tüdejéből, ahogy a kiáltások visszhangot verve halnak el lassan a házak között. Nem számított ilyen komoly ellenállásra és már tudja, hogy nagyot hibázott, miközben tekintete szaporán kutat egy balga alak után, aki kiszabadítja a hím őrjítő közelségéből. Ritkán szorul mások segítségére, és ez csak tovább szítja lelkében a megalázottság érzését. Legtöbbször egy remegő pillantás, a gyorsaság, vagy épp a csinos pengék szülte félelem elég ahhoz, hogy a következő pillanatban köddé válhasson, kövér erszények és drága ékszerek társaságában. Viszont mostanra világossá vált, hogy arany ma nem cserél gazdát és örülhet, ha koszos kis élete az övé marad. Vadul vergődve próbálja kiszabadítani magát, sikertelenül. A dobócsillagok után is hiába nyúlna, mert előbb csak a háta, majd mind a két keze a hideg házfalnak ütődik. Térdével próbál a másik nemesebb része felé ütni, de a hím olyan közel van hozzá, hogy nem tudja elég lendületesen útjára engedni a mozdulatot. Érdekes, hogy a félelem még mindig nem kerítette hatalmába, bár a menekülésre semmi esélye. Végül kénytelen a sárga szempárba nézni, némán kiáltva átkait az arcátlan idegennek.*
- A tiéd?* Szinte már vicsorogva köpi a szavakat, miközben gúnyosan oldalra billenti vörös hajkoronával ékesített fejét. Soha nem tartozott senkihez, senki nem szerette, bár ostoba csodálója több is akadt. Inkább vetne véget önkezével életének, ha már nem lenne más módja a szabadulásnak, semmint hogy bárki fogja legyen. Ekkor azonban, mielőtt még fogaival tépne az idegen nyakába, enyhül a szorítás. Hátát a falnak vetve, sérült csuklóját markolva áll meg egy pillanatra. Szaporán emelkedő és süllyedő mellkasa fuldoklik csak a kegyetlen tettek, szavak és tervek keltette fojtogató füsttől. Még épp hallja a másik ígéretét, mielőtt csizmái halkan surranva visszavinnék búvóhelyére.
~ Átkozott. ~ Sikoltja némán, ajkára őrült félmosolyt öltve. Bármennyire is zaklatott és dühös csúfos kudarca miatt, valahol mélyen, lelkének legeldugottabb mocsarában mégis imponál neki ez a fölényesség. Olyan illúziókba lehel életet, melyekre már jó ideje nem számított. Lám, van hová fejlődni... Tovább edzeni a csinos testet, hogy megölje, darabokra tépje ezt a szemtelen idegent.
Gyilkos napfény kúszik fel köpenybe bújtatott testén, mielőtt teljesen visszahúzódna a sikátor sötétjébe. A megszokott árnyékok átölelik, kicsit lehűtve háborgó gondolatait. Nem, inkább ne is lássa soha többé a hímet. Takarodjon vissza oda, ahonnan előkúszott, mielőtt megszégyenítette volna az éjszaka önjelölt hercegnőjét. Kicsit megmozgatja fájó csuklóját és ujjait, majd arcába húzva a sötét szövetet, a fogadó felé siet. Elég volt ma éjjelre a kalandokból.*

793. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-01 18:42:50
 ÚJ
>Lothaire Daelmorth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Hogy valakit ennyire hidegen hagy közelsége, az több, mint pimaszság. A nők elepednek érte, a férfiak gyűlölik. Mindenkiben kelt mély érzelmet függetlenül attól, hogy tett e ennek érdekében, avagy sem. Persze többnyire keményen megdolgozik hírhedtségéért, ezért oly' bosszantó hát, hogy a nőstényke ennyire magasról tesz tökéletes mivoltára. Tekintve, hogy mindig is egy egoista, pofátlan mélységivadéka marad, nem az az első gondolata, hogy tán ő forgott eddig könnyűvérű körökben, nem. Szent meggyőződésévé válik, hogy ez a fruska valamiért nagyon különleges.
Az arcára mart ragadozóvigyor már a nő szenvedésének szól. Nem kérdés, élvezi-e a helyzetet, s esze ágában sincs gyengíteni szorításán. Amaz tanulja csak meg: minden tettének komoly következménye van. A kifejezés akkor sem olvad le arcáról, mikor foglya nyögdécselni kezd. Bár megjegyzendő, hogy a nők ezt inkább kéjesen teszik alatta pihe-puha ágyakban, semmint sziszegve a szegénynegyed mocskában. Lothaire-ről a világ szinte összes mocska elmondható, ám afelől nem lehet kétség, hogy az ágyban magasra teszi a lécet.
Annál a résznél, mikor a Radlina gyilkossági szándékait kürtöli világnak, elneveti magát. Van benne némi gonoszság - tán az érces, mély hang teszi -, ám sokkal inkább tűnik úgy, hogy ő a lánnyal ellentétben remekül szórakozik.
Még mindig fogja a két csuklót, amikor előre indul, tolva ezáltal maga előtt a nőstényt. Esélyesen lényegesen erősebb nála, így valószínűleg nem okoz nagy gondot, hogy a lányt az egyik sötét, romos ház falának taszítsa. Amabból épp egy fiatal lány lép ki, igencsak piszkos és szakadt ruhában. A csitri egyetlen pillantást vet rájuk, majd lesütött szemmel, sietősen tovább áll a Piactér felé.*
- Lám-lám...
*Nekipréseli Radlinát a házfalhoz, kezeit a durva kövezetnek feszítve, testét testével szögezve oda. Mozdulatával remélhetőleg kiszorította a szarkából a szuszt, s most van némi ideje a nagy ordibálás közben megszólalni.*
- Ennyit várhatsz néhány halandó szürkétől.
*Közelebb hajol az életveszélyes kis szukához, ajkai hegyes füleit érintik, miközben mély, csendes hangon megszólal.*
- Rajtad már senki nem segít, Méregszemű Hölgyem. Már most az enyém vagy, még ha nem is tudsz róla.
*Nevetése oly csendes, mintha álom lenne csupán. Álom, melyet képtelenség feledni.
Miután kiélvezte a helyzetet, hátrál egy lépést és elengedi a nőstényt, ujjai fájó nyomot hagynak maguk után. Minden további kérdés nélkül indul tovább eredeti célja felé: gazdagnegyedi kúriájába.
Ha a nőstény figyeli még, úgy hátra sem fordulva int neki az ígérettel:*
- Találkozunk még.

792. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-31 22:04:54
 ÚJ
>Celorn Archel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Gyanakvás bitorolja az ábrázatát amikor a bókok kiérdemlését említi a nőstény. Sajnálatosan már ismeri annyira ezt megelevenedett démont, hogy legalább sejtse milyen dolgokat kell tennie az újabb és újabb elismerés kiérdemléséhez. Egy szép csokor virág? Kiröhögné és addig püfölné vele amíg a virágok fejével együtt saját kobakja is összezúzódik. Lantkísérettel előadott nyálas szerenád az ablaka alatt? Leöntené egy vödör húggyal. Valami romantikus séta a holdfényárban fürdőző mólón? Vesén szúrná és belelökné a tengerbe. Nem, a félvérnek másként lehet imponálni, a hagyományos dolgok hatástalanok.. Megrázza üstökét és elhessegeti a gondolatot. Jelenleg hidegen hagyja Rev elégedettsége.
Mivel háttal van a gyertyának szürke félhomályban tapogatja ki az elemózsiát. Kis halomba kotorja a fiók egyik szegletébe, hogy felmérje miből gazdálkodhat. Nem túl bizalomgerjesztő reccsenés borzolja a kedélyeket, keze megáll a levegőben és fejét behúzza a vállai közé. Lehunyja szemét és az Ezer Bűn Istenéhez fohászkodik türelemért, hogy ne csapja agyon vendégét amiért használhatatlanná tette a székek ötven százalékát. Félfordulatot tesz, és miközben csorba késsel serényen almát hámoz feje búbjától egészen a tappancsáig végigméri a nőt. Szemei most a viharos óceán sötétjét öltötték magukra.*
- Le kéne állnod a vedeléssel, mert meghíztál.
*Összegzi a látottakat nem túl kedvesen és hámozás közben néha a kedves vendég testrészei felé bök a késsel.*
- Széles lett a csípőd, vastagok a combjaid, turcsi orrod van.. és székeket törsz.
*Elégedetlenül cicceg és miután enyhén felvont szemöldökkel cinikusan megrázta a fejét visszafordul az ételkészítéshez.
Máris potyázna a nő, hagymát kér.. akkor kapni is fog egy hagymát! Megmarkolja az egyetlen szép nagyra hízott lila hagymát, lefújja a külsejére tapadt port és a válla fölött hátrahajítja. A gumó kecsesen hasítja a levegőt, és a nő mellkasa felé tart. A vagdosást felfüggeszti, s kinyitja a szekrényajtót, hogy előbányássza az innivalót. Néhány tömlőt vesz elő és mindet kidugaszolja, hogy beleszagolva megállapíthassa a tartalmát.*
- Van itt sütőtöklé.. Ez cékla leve lehet.. nem, inkább szilva. Áh, bor! Szóval melyik legyen?
*A választott italt tartalmazó kulacsot és két viseltes fakupát fog letenni az asztalra, hogy aztán nekikezdjen az igencsak fura szólongatásnak. A kéjes hang egy pillanatra kizökkenti a gondolatai közül és némán somolyog a kezében tartott sajtdarabra.*
- Szeretnéd ha az életemért könyörögnék?
*Mi másra is gondolhat a galád? Tökéletesen ártatlan képpel fordul a nő felé, közben a fokozatosan lefittyedő sajtdarab eltörik és a kisebbik fele a padlón landol. Lehajolna érte, hogy felnyalábolja, de meggondolja magát.*
- Rev, kérlek, Rev! Irgalmazz!
*Csatlakozik a játékhoz és elvékonyított hanggal könyörög. Talán még rémületet is sikerült a tekintetébe varázsolni.
Motozás és kaparászás sejlik fel a szoba romosabbik oldaláról. Mintha csak valami földöntúli hívásra válaszolna életre kel a szemét. Közvetlenül egy kocka alakú, pléddel letakart objektum mellett, a sarokba halmozott lom megmozdul, s néhány szekundummal később egy termetes szürke patkány caplat elő a lécdarabok alól. Apró orra serényen szimatol, azonnal kiszúrja a helyet ahová a sajt landolt és karmos mancsával irányba forgatja a darabot és jóízűen rágcsálni kezd.*
- Revydril, bemutatom neked Revydrilt!
*A nőstény rágcsáló bal pofája hiányt szenved szőrben lévén egy elég kiterjedt sebhely kacskaringózik végig rajta - innen hát a név eredete? A maradék sajtot falatkákra töri és Revydril elé szórja. Már a négylábú és kevésbé bundás példány elé..
Szépen alakul az étel, két lapos fatányérra halmozta fel a dolgokat, igazságosan elosztva őket. Használt zsírral megkent kenyér, alma cikkekre vágva, paradicsom szintúgy, szárított hal falatok, fekete szélű kétszersült két részre porciózva.*
- Kész..
*Morogja nem létező bajsza alatt és a tányérokkal egyetemben visszacaplat az asztalhoz.*
- Jó étvágyat!
*Előkelő udvarházakban a szuflét szokás hasonló mézes-mázos bűbájjal felszolgálni a hercegkisasszonyoknak. Hanghordozásánál már csak a megjátszott pojáca arckifejezés lehet gyomorforgatóbb. Bár mindez nélkülözhetetlen kellék! Elvégre egy palotában vannak és a legszebb üvegteremben lakomáznak. Mit sem törődve a külvilággal kedvükre dőzsölhetnek a földi javakban. Így élnek az urak! Így élnek most ők is - úrként és úrnőként a legpazarabb kacsalábon forgó kastélyban. Lám még egy cselédjük is akadt, aki morzsákat eltakarítja.. Elvégre a köznép sem különb a patkányoknál: kártékony, nemtelen lények akik a mocsokban túrnak elhulló falatokért. Mi, urak mennyivel különbek vagyunk náluk!
Szemügyre veszi a megnyomorított széket és jókorát rúg a kimozdult hátsólábba, majd egy újabbal is megajándékozza mire sikerül visszaállítani az eredeti állapotába. Leül a székre sarkára és próbál nem túl sok súlyt helyezni a gyenge pontra. Halála napjáig hallgathatná Revtől, hogy seggre esett előtte..
Arcvonása megdermed, csupán egy icipici izom kezd vad rángatózásba a szeme alatt.*
- Babot..? Különleges ba.. bot?
*Némán hápog tovább és jobbja önkéntelenül is a hámozókés felé kezd araszolni..*

A hozzászólás írója (Celorn Archel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.31 22:14:01

791. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-31 16:34:27
 ÚJ
>Nia Aluessa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Eddig még semmi jó nem sült ki abból, ha tiltakozott és méltatlankodott, ezt ő is megtanulta, ezért inkább mellőzi. Nem akarja feldühítani Volaryont, annak csak az lenne az eredménye, hogy a végén hátra lenne kötve a keze, összekötve a bokája is, és a lánca olyan rövid, hogy talán felülni se tudna az ágyon, nem hogy felkelni. Abban se kételkedik, hogy megérdemli a büntetést, így még egy ok van amellett, hogy ne tiltakozzon, hanem csendben hallgasson, és csak a tanulásra kapja fel a fejét.
A kérdésére gazdája ad választ, már legalább is részlegesen. De ennyi a kicsinek elég is, nyugodtan eszik tovább, majd a reggeli befejeztével Vol kicsatolja a láncát.*
- Ellira mikor ér vissza? *kérdi, de nagy valószínűséggel már csak Vol hátától.
Amíg a mélységi leviszi az evőeszközöket, Nia gyorsan kibújik a hálóingéből, és magára kapja az alsóneműjét, majd erre rá jöhet a blúzocska, s végül az egyik vállpántos szoknyaruha, hogy ne fázzon. Épp végez, mire Volaryon visszatér, és ellenkezés nélkül tűri, hogy ismét nyakékéhez kapcsolja a láncot, és az amúgy puha szalagokkal nem túl szorosan, de azért a szabadulás esélye nélkül összekötözze keresztben a csuklóit.*
- Kérlek szépen, kaphatok inni? *kérdi a kötözés közben, hiszen az innivalóról megfeledkezett Volaryon, pedig a tegnap esti bögre tea óta egy kortyot nem tudott inni. Talán a mélységi szíve megesik rajta, vagy gyakorlatiasságból nem hagyja szomjazni - legalább is reméli.*

790. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-31 15:52:26
 ÚJ
>Volaryon Inglathael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Türelmesen várja, hogy szavai ülepedjenek és a kislány felfogja, mi vár rá. Szinte elkerülhetetlennek érzi a tiltakozást és méltatlankodást, így kicsit meglepi, hogy Nia csak a tanításra reagál. A hím jól adta volna elő és már azonnal elterelte volna a gyerek figyelmét a büntetésről? Nem így tervezte, de csak örülhet, hogy az eredmény ilyen kedvező lett.*
-Ha Ellira hazaért, akkor megbeszélhetitek, hogy hogyan kezdjétek. Én még egy darabig nem fogok nagyon ráérni, de utána majd elmondom, hogyan csináljuk.
*Az olvasás é a számolás a legkevesebb, örül, hogy akad egy nő a házban, akinek a nyakába varrhatja a többit: takarítás, főzés, mosás, kézimunkák, esetleg, ha jobb idő lesz, akkor kertészkedés is... Majd fel kell mérnie, hogy mekkora a hátsó udvar, lehetne-e ott egy pici veteményes kertet létrehozni.
Megvárja, hogy Nia Befejezze az evést, majd leoldja a láncot a pici nyakáról.*
-Öltözz fel, amíg ezt leviszem.
*Mégsem lehet egész nap pizsamába, így ameddig ő kiviszi a tálat, amin az étel volt, a kislánynak marad elég ideje, hogy magára húzzon valami ruhát. Jó is, hogy ez eszébe jutott, kell majd pár téli holmi a gyereknek. Gondolatban megvonja a vállát, majd ezt a feladatot is áthárítja Ellirára, úgyis nő, biztos jobb érzése van a gyerekruhákhoz, mint neki, meg aztán időt is spórol.
A konyhapulton hagyja a tányért, szerencsére Camilla épp eldöcögött valamerre, így megússza, hogy újra szembe kelljen néznie vele. Jobb is így, gyorsan irányítja vissza lépteit az emelet felé. Reméli, Nia már végzett az öltözködéssel. ha ez megvolt, akkor visszacsatolja nyakába a láncot, csuklóira a szalagot, ezúttal sem túl szorosra, hogy ne legyen fájdalmas, utána pedig indul, várja a munka. Először a lépcsőt méri fel, hogy mennyire megbízható, hány gerenda tartja még, azok milyen állapotban vannak, majd a kinti beállót veszi szemügyre, hogy tényleg alkalmas lenne-e egy ló elhelyezésére.*

789. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-31 12:42:07
 ÚJ
>Radlina Tenios avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

*Átkozott önhittség. Ez az egyik legalattomosabb ellensége az éjszaka művészeinek. Elég egyszer elvéteni a célt, egyszer rosszul felmérni az ellenfelet, hogy ne legyen második alkalom...
Teljesen hidegen hagyja a hím közelsége, miközben arca a feszes mellkashoz simul. Talán, mint fajának kiváló példánya, mit a természet tökéletesre alkotott, némi elismerést kelt benne, de az érzelmeket és szépre való vágyakozást régen kiirtotta már vészterhes életmódja. Meg sem tudja számolni, hányszor csókolta már szájon a kárhozott közöny. Idősek, gyermekek hóba vagy épp vérbe fagyva, üveges tekintettel a semmibe révedő örömlányok, erőszaktevők kajánul vigyorogva... és az a rengeteg mocsok, amit a város éjjel-nappal kipárolog magából. Miért aggódna egy olyan csekélység miatt, mint a halál? Újabb hibát vét, ha az életet választja?
Lothaire karja lassan hátára simul, de még mindig nem szólal meg az apró vészcsengettyű.
~ Ó, kezdi már a vigasztalást. ~
Épp csak egy villanás, ahogy jobbjával a nyak felé nyúl, lábai pedig szinte táncolva repítik a másik mögé. Igazságtalan az élet, hogy egy ilyen szép mozdulatot csúfos kudarccal jutalmaz. Felnyög fájdalmában, ahogy csuklója megroppan a satuként rászoruló fogásban.
A lassú tolvaj, halott tolvaj...
Haragosan villan a zöld szempár, többé már nem bújva az ártatlanság fátyla mögé. Torkából sziszegéssel vegyes nyögéssel élednek a hangok, miközben próbál úgy fordulni, hogy csuklója ne fájjon olyan veszettül. Fekete árnyakat varázsol szeme elé a kín, de a gyűlölt Nap ezúttal talán a segítségére lehet. A férfi szavait természetesen válaszra sem méltatja, büszkébb ő annál. Bár, hogy ebben a pillanatban mire lehet büszke, mikor még abban az egy dologban is kudarcot vall, amiben igazán jó, annak csak a mélykék égbolt a megmondhatója.
Ahogy a város közönséges lakói éledezni kezdenek a fény hívását követve, egyetlen utat lát a menekülésre. A piacra induló árusok, vagy jobb fegyverek után áhítozó harcosok között mindig van egy-két önjelölt lovag, aki a bajbajutott hölgyek segítségére siet. Tőrt markoló ujjai már úgyis elzsibbadtak, így a penge szomorú, éhes csengéssel ér földet.*
- Segítség! SEGÍTSÉG! Meg akar ölni!* A koldusok máris felkapják fejüket, bár őket csak a könnyen szerezhető aranyak vonzzák. Ahol pedig halál van, ott titkon zsíros erszények cserélhetnek gazdát.*

788. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-31 00:24:57
 ÚJ
>Lothaire Daelmorth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Még hogy sajnálat! Radlina igen rossz lóra tett, ha a pokol által is kiokádott, kielégíthetetlen szenvedélyre kárhozott, lelkeket megmérgező borzadályban akart sajnálatot keresni. Mert Lothaire tökéletesen jellemezhető ezzel, még ha a felszínre oly könnyen nem is bukik... szívdöglesztő vonások, megálmodott férfitest, enyhe veszélyes kis él és mellé a mélyben lapuló mocsok, mely nem csak vetekszik a Nyomornegyed satnya próbálkozásával, csúnya mérföldekkel múlja felül. Lothaire nem azért nézi le a város ezen részét, mert undorodik a mocsoktól. Azért nézi le, mert önmagában is nevetségesnek tartja azzal szemben, amit ő a saját lelkében nevel.*
- Ugyan, nem óhajtalak én megfosztani a szabadságodtól, hölgyem.
*Mosolya nem olvad le azonban a szavak hatására, sőt. Ha lehet, még sötétebb lesz. A szarka jobban teszi, ha hamar felismeri, miféle szörnyeteggel van dolga, különben hiába játszik gyerekkézbe való pengékkel.
Az elhangzottakkal éles ellentétben továbbra is fogva tartja a nőstényt. Mi több! Amikor amaz hozzá simul, szabad kezével még magához is öleli. Egyenesen következik mindebből, hogy a nőstény vágyhatta csupán a megingást, a tapasztalás megtagadtatott tőle. Amennyiben azonban édes kis foglya eléggé vágyott saját végkimenetelére, avagy túlságosan is épített a már eredetileg felállított elvárásra és valóban megkísérli véghezvinni a mozdulatot, úgy a hím szemeiben veszélyes fény villan, miközben a megfelelő taktikai érzékkel kiszámítva nősténye mozgását, elkapja annak tőrt fogó csuklóját. Ha van, amit tökéletesen megtanult mélységi apjától, az az, hogyan védje ki a nőstények támadásait. Mindegyik, óh, mindegyik hátba szúrni vágyik! Mindegy, hogy föld alatt, vagy föld felett teszik ezt. S ugyan meddig maradt volna életben, ő, ki naponta cserélgeti ágytornászait, ha nem tanulja meg e legfőbb szabályt?*
- Lám-lám... szebbeket reméltem a penge csókjánál, kedves, bánatos virágszálam.
*Csavar egyet a nőstény karján. Marka fájdalmasan szorul a bőrre, nem kis eséllyel hagyva nyomot maga után. Láthatóan azonban cseppet sem zavarja, hogy esetleg bántja a másikat. Sőt, mondhatni egyenesen beteges élvezetet nyújtana neki, ha amaz még föl is nyögni a fájdalomtól.*
- Félve kérdezem *Hazudja - színpadias hanglejtéssel és arckifejezéssel egyértelművé téve mindezt* - De most, hogy így belém gabalyodtál, úgy érzem meg kell tennem...
*Fejét leszegi és az arcába omló éjfekete tincsek közül izzik fel már-már pimasz ártatlansággal az a bizonyos szempár.*
- Azt akarod, mint a többiek... ugye?

787. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-30 23:59:55
 ÚJ
>Radlina Tenios avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

* Aranyak csendülnek össze édesen, melyeken az egyszerű halandó életet vásárolhat. Legalábbis jobb életet, mint ami a Szegénynegyed lakóinak valaha is jutott. Ház, ló, szerelem vagy csak egy falat étel...Csillogó illúziót varázsol bárki elé, ha enged a csábításnak. A nő pedig enged, sőt egyenesen ő maga keresi a gazdagság fűszeres illatát. Már a szájában érzi, a győzelem ízét, mikor hirtelen valami váratlan történik. Balját, melyet eddig szétnyitott ujjakkal a férfi mellkasán nyugtatott, bilincsbe zárja az erős kéz.
Radlina gyomrából lassan kúszik egyre feljebb a düh, mintha megmorogná ezt az arcátlanságot. Jobb kezének tolvaj mozdulata szintén megakad, de a penge ezúttal már vérre szomjazik. Hirtelen lobbant gyűlöletének tárgya még ennél is tovább megy. Arra kényszeríti, hogy a szemébe nézzen... ~ Tényleg nem hagysz más választást. ~ Húzza összébb a bársony pillákat, ahogy a borostyánszín szemek rabul ejtik. Bár a gyilkos ösztön már vadállatként tombol belsejében, egyelőre még az ész szavára hallgat. Arcára ártatlan kifejezést ölt, mintha csendes gondolataiból zavarták volna fel, majd óvatosan megszorítja a másik kezét. Csak a megfelelő pillanatra vár, hogy a férfi mögé kerüljön és ő vegye át az események irányítását.*
- Kérem, nézze el figyelmetlenségemet... Nagy bánat ért ma.* Mintha csak egy unásig gyakorolt színdarabot adna elő. Pillája megrebben, tekintetét elszakítja a sárga szempártól és szinte hozzásimul másikhoz. Már olyan közel van, hogy csak egy hajszál választja el a férfi mellkasától... Talán még egy két könny is megcsillan a szemekben, ahogy remegve felpillant.*
- Engedjen utamra, hogy szabadon gyászolhassak.* Vágyja s, érezni véli a másik megingását, a meglepettségét. Nem sok nő válaszol így, ha valaki ilyen arcátlanul vigyorogva követelőzik. Vagy, ha mégis, akkor egészen biztosan pénzért árulja bájait. Radlina viszont épp ezért fejlesztette tökéletesre módszereit, hogy ne kelljen ilyen mélyre süllyednie a nyomorba...
Amint a sajnálat halovány szikráját megérzi, egyetlen mozdulattal a férfi mögé lép és a penge már az erek dobbanását hallgatja a nyak bőre alatt. Nem feltétlenül akarja megölni. Nem, még nem. Hiszen mindjárt pirkad, és egy holttest közelében mutatkozni ilyenkor, nagyon rossz ómen.*


786. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-30 23:17:37
 ÚJ
>Lothaire Daelmorth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Nem az a kérdés, hogy macska-e a szeme sarkában felbukkanó árnyalakocska. Sokkal inkább kérdés, hogy nőstény-e, avagy holmi bagzó kandúr? S ha az előbbi - mert reméli, hogy így van -, vajon kedvére való lesz a látvány? Kötve hiszi. El is veszíti hát életkedvét, mielőtt amaz megjöhetett volna egyáltalán, s szinte reméli, a bagzó kandúr opciót, alkalmat kínálva neki némi gégemetszésre. Sanda szemekkel pillant oldalra, mancsa a magasba emelkedik, válla magasságába.
Valódi ellenfélre számít, holmi eltakarítandó mocsokra. Meglepődik hát, mikor a nekiütköző testhez kellemes női hang csendül fel. Hát ellen lehet állni egy ilyen kedves kis könyörgésnek? Minden bizonnyal ellen lehetne, tekintve, hogy szimpla bocsánatkérésről van szó, ám ezúttal Lothaire-ről beszélünk. Előszeretettel lát bele nem létező dolgokat egyszerű történésekbe. Márpedig ez a jellemvonás az, mi ma éjjel a helyes kis szarka vesztét okozza.*
- Mit nem mondasz!
*Ragadja meg amolyan könnyed eltökéltséggel a nőstényke egyik kezét. Nem tűnik fel neki az erszényét meglovasítani kívánó jelenet, már feltéve, hogy nem azt a bizonyos szütyővel teli kezet ragadja meg. Egészen más kívánalmakkal van ő elfoglalva, így a nőstény tán a szokásosnál is kellemetlenebbül jönne ki a lebukásból.
A mélységi maga felé penderíti a nőt egy meglehetősen határozott, ám - egyelőre - nem túl erőszakos mozdulattal. Szemeinek aranysárga fénye lusta kőként csobban a méregzöld tavacskákba.
A látvány minden bizonnyal kedvére való, ugyanis ajkain ragadozószerű félmosoly jelenik meg.*
- Eme véletlent megbocsátottam volna tán, de hogy nem vettél észre?
*Enyhén megcsóválja fejét, mély hangja a hallgatóság testének mélyén dorombol fel, mikor újra megszólal.*
- Most őszintén megsértettél, szépséges hölgyem. Úgy érzem, komolyabb bocsánatkérésre vagyok jogosult.
*Az arany lélektükrökben felvillanó mocskos kis tűz nem sok kétséget hagy arról, milyen bocsánatkérésre is gondolt egészen pontosan. Lothaire-ről igen sok minden állítható, ám az kevéssé, hogy bármikor is időhúzással lopná az időt.
Ámbátor könnyedén lehet, hogy néhány pillanat és ismét elveszti kérészéletű érdeklődését e hölgy iránt. Elvégre mostanában nem nyűgözi le olyannyira egy lélegzetelállító szempár. Vagy legalábbis szeretné ezt gondolni.*

785. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-30 22:51:51
 ÚJ
>Radlina Tenios avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

* Újabb gyönyörű éjszaka készül tovatűnni, ahogy a pirkadat fényei lassan előkúsznak. Nem szörnyű, hogy milyen gyorsan forog az idő kereke? Az árnyaknak vissza kell térniük sötét üregeikbe, hogy a város ébredezni kezdhessen, bűzzel és hangokkal mocskolva be az éjjelt.
Radlina semmiképp sem várná meg szívesen a kordék csikorgását és a közönséges embertömeg előrajzását zaját. Vállát a falnak támasztja, szórakozottan számolgatva az aznap megszerzett aranyakat. ~ Elég lesz mára. ~ Ívelt szemöldökét leheletnyit felrántja az elégedettség érzése. Undorodik attól, hogy a fogadóban összezsúfolódva alkalmazkodjon bárkihez is, de muszáj eltűrnie, ha nem szeretne az utcán éjszakázni. Néha felteszi magában a kérdést, hogy biztosan akarja-e ezt. Talán tovább kéne keresnie... Tovább kéne szöknie innen is, mint az előző városokból. Mindig talált valami ürügyet, ha túl sokáig időzött valahol, de az itteni városőrök olyan segítőkészek, épp csak nem dugják orra alá a zsákmányt. Egy bájos, zöld pillantásnak ki tudna ellenállni? ~ Hiszékeny férfiak. ~ Ingatja meg a fejét és szívverése, mintha kacagva dörömbölne mellkasában. Nem túlzottan kedveli a másik nem képviselőit, inkább csak áldozatként tekint rájuk, akiket túl könnyű átverni, félrevezetni. Édesen sötét gondolataiból lépések zaja veri fel. Csalódottan elrakja az aranyakat és már épp indulna, mikor elkalandozó pillantása megakad az idegen férfin. Szemtelen nyugodtság trónol arcán, mintha szánt szándékkal keresné a bajt ezen a korai órán.
Radlina köpenye halkan surran, ahogy eltűnik a sikátorban... Szeretné közelebbről megszemlélni a jövevényt és tud is egy rövidebb, szűk átjárót, ahol elébe vághat. ~ Ez az utolsó mára. ~ Emlékezteti magát, és bár a nappali fények kezdenek minél nagyobb teret elbitorolni az árnyékoktól, valami mégis az idegen felé vonzza. Leginkább a tudat, hogy minden látható félelem és tisztelet nélkül lépett be az ő birodalmába... Bőven elég indok egy kis szórakozáshoz.
Csizmájának talpa, halkan simul a macskakövekre, majd kilép a sikátor takarásából. Fejét lehajtja, mintha bizony valami nagyon érdekeset látna a földön és elindul a férfi irányába. ~ Akinek ilyen szép függői vannak, biztosan zsíros erszényt tart magánál. ~ Pár lépéssel később, lágy hang csendül fel az épületek között.*
- Oh, bocsásson meg... nem vettem észre.* Természetesen szándékosan ütközik az idegen vállainak, de hangjából csak úgy sugárzik a megjátszott meglepettség. Egyik keze a másik erszényére siklik, melyben már ott lapul a penge, hogy a fénylő aranyak gazdát cserélhessenek. Még bele sem kell nyúlnia a köpeny rejtekébe, hisz az idegen közszemlére tette minden értékét. Mosolyba rántja vöröslő ajkait a könnyen szerzett pénz gondolata, miközben gyakorlott mozdulatai gyorsak, akár a kígyónak, mikor csöpögő méregfogakkal lecsap áldozatára*

784. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-30 21:51:23
 ÚJ
>Lothaire Daelmorth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Ahogy végigpillant a jobb sorsa kevéssé szánt környéken, akaratán kívül is eszébe jut fivére. Gonosz mosoly ül ki a képére a gondolatra, mit fog szólni búvalba... -bélelt fajtársa, mikor köszöntésképpen elnézést kér, amiért jól ágyba döngölte anyucit. No persze, mindez nem igaz, s mit sem tud arról, hogy Damon már rég kivégezte anyja kérdését. Minden értelemben.
Flegma arckifejezése, laza testtartása a zsebre dugott kezekkel... ruganyos léptei, lezser eleganciája, s a nyakában csillogó - minden bizonnyal igen értékes - függő tökéletes célpontjává teszik az itt lapuló egyszemélyes borzalmaknak. Mintha direkt lenne ennyire kihívó, keresve a bajt mindenáron. Ám kell e keresnie, mikor az rendszerint készakarva találja meg őt?
Lothaire a Gazdagnegyed felé halad, s közben igyekszik magára uszítani legalább egy balga lelket. Ha nincs szenvedély, megteszi a szenvedés is ugyebár.
Nincs kedve még hazatérni. Lassan pirkad, s ez természetesen igen hamar jobb belátásra téríti majd. Ettől függetlenül azonban igazán kedvét szegi a gondolat, hogy a mai nappalt is magányosan töltse egy akkora házban. Hímnek az ő adottságaival vétek nem kihasználni a végtelen teret, ám úgy fest, ma éjjel sem járt szerencsével. Ám tekintve, hogy az alig-alig kezdődő szürkület már most kelletlen nyugtalanságot csepegtet szemeire, elkerülhetetlen a visszavonulás.
Néha elgondolkodik, valóban jobban járt-e, mint testvérei. Fivére a szegénynegyedben született - vele semmiképp nem cserélne. Szent meggyőződése, hogy más utakon is meg lehet tapasztalni az élet imádni való borzalmait, nem kell ehhez férfiakból élő anya, sem végtelen utcai mocsok. A kegyetlen körülményeknek vannak sokkal kifinomultabb fajtái is.
Nővéreinek erdei tanyája már sokkal inkább vonzó helynek ígérkezik. Meg kell, hogy mondja azonban, igazán kiábrándító, hogy ennyire elutasítják a város lehetőségét. Gyakran látta Furit régebben, igencsak kikupálódott az elmúlt évek alatt. Igazán nem vetné meg, ha vele élne és lehetősége nyílna egyszer-egyszer jól...-
Tekintete oldalra rebben egy túlságosan is jellegzetes hangra. Szemét súrlódását vélte felfedezni, bűzlő pöffeszkedésüket bármikor készségesen jelzik hegyes fülei. Összeszűkült szemekkel vizslatja néhány kósza másodpercig a sikátort, majd kiélezett figyelemmel halad tovább. Talán egy macska. Talán nem. Meri remélni, hogy ez esetben az utóbbi igaz.*

783. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-30 20:32:06
 ÚJ
>Revydril Shyarr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Lazán karbatett kézzel, s enyhén felvont szemöldökkel figyeli a Kígyó néma nyűglődését. Nem lát bele a fejébe, így csak találgatni tudná, mi bántja ennyire a férfit a nyilvánvaló fejfájáson és alapvető veszteségeken kívül. A tompa koppanások a falon és az azt követő kísérteties kacaj persze nem sok választ ad ezen kérdésre, de a félvér nem is tervezi emiatt nyaggatni a másikat. Lényeg hogy az, még ha lassan is, de egy idő után legalább annyira összeszedi magát, hogy kinyögjön némi válaszreakciót.*
- Pedig van ám még pár a tarsolyomban. Csak érdemeld ki!
*Villant rá egy kihívó vigyort, ami a következő megjegyzés hallatán csak még jobban kiszélesedik. Káosz! Bizony számára sem ismeretlen terep, ráadásul az utóbbi időben igen sok kijutott belőle mindkettőjüknek. Az az információ pedig, hogy miképpen lehet még ezeket a szárnyas jószágokat hasznosítani, szintén megmozgatják a fantáziáját.*
- Tényleg finomak? Hm.. ha itt maradnék a városban talán megérné továbbvinni ezt az üzletet. Elég gyámoltalan lények ezek a vacak kis tündérkék, nem lenne nehéz összefogdosni őket. Főleg ha egy ilyesféle környékre tévednek be..
*Pillant ki az egyik félig bedeszkázott ablakon, ahonnan még szűrődik be némi fény egy kinti fáklyáknak hála. Nyomorúságos egy szeglete ez a városnak, de nem rosszabb, mint azok a szegénynegyedek amikben korábban már megfordult. Végül persze nem volt kedves segíteni a másik feltápászkodásában, de elégedetten látja, hogy a férfi önerejéből is megoldja a problémát.*
- Úgy tűnik ez a tündérhús jó erőben tartott.
*Jegyzi meg szórakozottan figyelve az Archel-fajzat első, meglehetősen ingatag lépteit, majd érdeklődve követi tovább a sötétben tapogatózó alakot, ahogy az átküzdi magát a romos szoba másik végébe. Némi zajos kutakodás után végül feltűnik egy apró, éles fénypont a másik mancsai között, vad hunyorgásra késztetve ezzel a közelben ácsorgó félelfet.*
- Tényleg.. pazar.
*Szűri a fogai közül, miközben még mindig laposakat pislogva végignéz a lepukkant helyiségben. Egyedül az asztalra állított gyertya barátságos fénye ad némi melegséget az itt elterpeszkedő, s meglehetősen nyomorúságos légkörnek. Ettől függetlenül nem úgy tűnik, hogy a félvér túlzottan zavartatva érezné magát a szegényes körülmények miatt. A sebtiben véghezvitt rendrakás után már otthonosan mozdul is, hogy ledobja magát az egyik székre. Vagyis csak próbálná, ha az ócska bútordarab egy hangosabb roppanással ne adta volna jelét az ellenérzésének.*
- Hoppá..! Azt hiszem, már tüzelőnk is van.
*Veszi szemügyre a megrogyott széklábat, majd vállvonva jobb híján befoglalja a másik ülőalkalmatosságot, s lábát az asztalnak támasztva hintáztatja magát míg a férfi épp a kínálatot térképezi fel.*
- Egy hagymával megdobhatsz, ha még nem férges. Inni mid van? Valami, ami lehetőleg nem víz?
*Próbál leselkedni a másik karjai mellett, hátha kiszúr még valami használhatót a penészes, és cseppet sem vonzó felhozatalból. Igazság szerint nem éhes, de ha meg lehet valami csócsálni, akkor sosem mond nemet. Csak akkor ereszt meg egy újabb értetlen pillantást a Kígyó arca felé, mikor az fennhangon a nevét ismételgetve áll neki a padlót vizslatni. A kezdeti értetlenkedését viszont hamar tovaűzi a helyzet komikussága, s a fakókék szemek vidáman csillannak meg a gyertya fényben.*
- Ó, igen! Mond még! -*biztatja megjátszott kéjjel a hangjában, majd még egy pofátlan vigyor is felkúszik a képére*- Heh.. bár egyéb helyzetben, kicsit több beleéléssel, még jobban tetszene.
*Neveti el magát jókedvűen, miközben egyre nagyobb kíváncsisággal figyeli mire jut a férfi a nagy keresgéléssel. Valószínűsíthetően még nem heverte ki teljesen a korábbi incidens hatásait..*
- Te szegény ördög, rendesen beverhetted a fejed. Azért ne őrülj meg nagyon, kár lenne érted.
*Mondja egy halk sóhajjal, míg zavartalanul folytatja a hintázást, illetve ha kapott hagymát, akkor nekiáll annak hámozásához is.*
- Hm, jut eszembe.. találtam egy tasaknyi fura babot. Megfőzzük? Nem túl sok, de elég különlegesnek tűnik, biztos tud valamit.

782. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-30 00:33:39
 ÚJ
>Ellira Ineriss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

*Ellira egy pillanatra megáll, hogy a napfény szabadon fürdethesse arcát. Szereti ezt... Ilyenkor mintha az aranyló sugarak átvilágítanák a lelkét, fénnyel szórva meg az árnyékosabb helyeket is. Nagyot sóhajtva szívja be a fagyos, friss, téli levegőt.
Nia miatt nem kell aggódnia, hiszen tele hassal a láncok sem olyan vészesek. Volaryon pedig azt mondta, visz neki enni.
Gyomra hangosan kordul, emlékeztetve a tegnap esti szegényes gombalevesre. Azóta semmit sem evett. ~ Úgyis be kell ugranom a fogadóba. ~
Arcára szemtelen mosolyt varázsol a gondolat, hogy az erszényben egy ló árának megfelelő összeg lapul. Köpenye zsebébe süllyeszti az aranyakat, majd vidáman dúdolva, a ház oldalához sétál, ahová tegnap a lovakat kötötte.
A két hátas egymás mellett fekszik, pár pillanatig még csendesen élvezve a réseken beszűrődő napfényt, de Ellirát meglátva, nyerítve-prüszkölve felkelnek.*
- Üdv, kedveseim... tudom, tudom.* A lovak valószínűleg nagyon éhesek lehetnek már, ezt mutatja az is, hogy elég sok hiányzik az alájuk szórt, dohos szalmából. Most nem bajlódik a csutakolással, legyen az majd a lovászfiú gondja.
Először Volaryon heréltjét nyergeli fel és csak miután a hevedert jól meghúzta, lát neki a másik ló felszerszámozásának.*
- Nyugalom, nyugalom, azonnal indulunk.* A fekete mén kicsit keményebb dió, de némi türelem és nyújtózkodás segítségével, sikerül felkantározni. Kivezeti őket a beállóból és egy pillanatig elgyönyörködik a gyönyörű állatokban. Egyik csizmáját belesimítja a kengyelbe, majd hátasa és a fekete mén kantárját erősen megmarkolva a Pegazus istállója felé veszi az irányt. Kipirult arccal élvezi a fagyos szél csókjait, miközben a lovak patái szaporán kopognak a macskaköveken.
Az utcán lézengő emberek már messziről kitérnek az útjából, és ettől mosolya csak még szélesebbre húzódik. Érzése szerint, túlságosan hamar látja meg az istállót és eljátszik a gondolattal, hogy tovább megy, az erdő felé... Olyan jó lenne az emlékeket elhagyva, szabadon élvezni az életet. A két kantárt óvatosan fogja egyre rövidebbre, lépésre kényszerítve a hátasokat.*
- Én is szívesebben mennék tovább.* Mondja szomorúan mosolyogva, miközben tincseit kirázza arca elől. Leszáll a nyeregből és egyenként megpaskolja az izmos nyakakat.*

A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.30 16:36:01, a következő indokkal:
Kérésre.

781. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-29 22:56:33
 ÚJ
>Nia Aluessa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Vágyakozva néz Ellira után, aki szabadon mozoghat, vele ellentétben. Ő bizony az ajtóig sem jut el a nyakékéhez csatolt láncnak hála. Akár zárva is lehetne az az ajtó, semmit nem számítana...
Mikor Volaryon feljön hozzá, az ágyon kuporog, s persze, hogy a hálóinge van rajta - összekötött kézzel, és lánccal a nyakában lehetetlen is lenne átöltöznie.
Nagyot dobban a szíve, mikor meglátja az ételt Volaryon kezében, és nyugton marad, miközben a sötételf eloldozza. Egy kicsit sem haragszik rá, sőt hálás neki, hogy felfüggesztette a büntetését, és hozott neki reggelit.*
- Köszönöm szépen. *néz fel a férfira, és csuklóit dörzsölgeti, majd nekiáll az evésnek, egyre vidámabban pillantva fel időnként Volaryonra, hallgatva minden szavát. A büntetés kinyilvánítását követő tanulás emlegetésére már felkapja a fejét. Lenyeli a falatot, mielőtt kérdez.*
- Mikor kezdjük el? *kérdezi, s a választ nem várva meg, folytatja az evést, míg jól nem lakik. Mikor végzett, maga mellé teszi a tálcát az ágyra, majd engedelmesen tartja a kezeit keresztezett csuklókkal.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9397-9416