//Temetetlen múlt//
//Raenerold//
*Néhányan értetlenül merednek előbb a férfira, hiszen életükben nem hallottak sem borostyán nemesről, sem magas hölgyről. Aztán elkönyvelik annak, hogy bizonyára valamilyen istenség lehet, melyet a városőrök tisztelnek, némelyik tanácstalanul mered a másikra. Aztán mikor az italok előkerülnek, érezhetően megnő a zsivaj.*
- A fiamnak kell!
- Én az asszonynak viszem!
- Az anyámat lelőtték!
*Számos kiáltás hangzik, s szinte pillanatokon belül szétkapkodják az italt. Az asszony is megitatja fiával a zöldet, s lám, hamarosan sebei meglepő gyorsasággal gyógyulásnak indulnak, s hamarosan már saját lábára is áll.*
- Köszönjük! Köszönjük! *Kiáltják többen, s láthatóan elnyerte tetszésüket a gesztus. Többen körbe is állják, mikor megszólal, immár figyelnek szavára, a forgatag is kissé alábbhagy.*
- Megértettük! Segítünk! *Húzzák ki magukat a fiatalabbak, s rögvest folytatják a munkát, mit már korábban megkezdtek, érezhető, ahogy a nyugalom szétárad, s terjed. Többen elindulnak rögvest, azonban néhány kétkedő azért akad, főként, mikor meghallják Raenerold további szavait.*
- Micsoda?! Hagyjuk el a vársot?? *Hangzik innen onnan.* De hát csak most költöztünk be újból! A saját két kezemmel építettem újjá! Hisz azt mondták, hogy az új városi tanács majd megvéd minket! *Egy idősebb, kétkezi munkás kiált, rongyos ruhában, cserzett arcát rengeteg nap érte, kezén látszik már az idő és a fizikai munka.*
- Hiszen azt mondtad az imént, megvédtek bennünket?! *Egyre hangosabban kiált, s többen csatlakoznak hozzá, az imént felállított látszólagos nyugalom megtörni látszik.*
- Deszkázzuk be az ablakokat??! Gyújtogatás?!! Hát megint lázadás készül?? *Hisztérikusan öleli magához csecsemőjét egy fiatalabb lány. Hozzá is csatlakoznak többen, s Raenerold nemsokára azt veheti észre, hogy ki az imént mosolygott rá, most annak a keze is szorosabbra fonódik sétabotján, ha van.*
- Kiegyenesített kasza?? Hát minek nézel te bennünket? Parasztoknak? Ugyanolyan vagy, mint a régiek voltak!! Hiszen csak egy dagadt mamlasz taposott végig a tömegen, meg néhány íjász lőtt a tömegbe, mégis miről beszélsz?!
*Üvölt egy polgár, kinek szatócsboltja van a közelben. Raeneroldot körbeveszik többen, mozdulni nem bír.*
- Ő csak segíteni akar! *Kiált fel egy asszony, kinek valószínűleg jutott az italból, hozzá is csatlakoznak páran.*
- Miért? Mi bajod a parasztokkal? Tán büdösnek tartod őket, nemes?? *Kontráz rá egy másik öregebb szántóvető, a szatócs szavára. A harag szintén terjed, tán jobban, mint imént a nyugalom. Tekintetek szikráznak, van, ki a városőrre tekint gyűlölettel, van, ki a másikra. Olyan, mintha minden pillanatban kitörhetne a káosz és a tömegverekedés. Persze más hangok is akadnak. Kik a városi őrök mellett szólalnak fel. A lázadástól való félelem viszont egyöntetűen megnyilvánul mindenkiben. Nem akarnak sem kaszát ragadni, sem elmenni, ez az otthonuk, mit nem is olyan rég dúltak fel, s tettek a földdel egyenlővé. Ennek az újabb híre meglehetősen felzaklatja őket.*
//Grüksunosz, Denjaar, Naesala//
*A negyed egy másik pontján, lassan nyílik szét a tömeg. A gyerekek és az értetlenebbek persze menekülnek, de a többiek jórészt megismerik, hogy itt most nem másik támadásról van szó, ehhez bőségesen hozzájárul Denjaar szigorú, de körültekintő és türelmes hozzászólása, s csapatának összehangja. Grüksunosz a házak tetejét, a sikátorokat immár üresnek látja, legalábbis abból a szempontból, amilyen szempontból ő nézni kívánja. Akadnak különböző fajtájú egyedek szinte mindenhol, de megfigyelése nem támaszt alá támadást, vagy arra kívánkozó emberek, vagy mások csapatát. Naesala hasonló higgadtsággal kezeli a helyzetet, egy, a kardra csúszó kéz, még nem növeli a pánikot, a harckészültséget persze annál inkább, de ez az oktalan népnek nem tűnik fel. A zsoldosok is csak bólintanak, majd az utasításra megállnak, nem tesznek hirtelen mozdulatot. A Denjaarék felé futó csapat lassan eléri őket, s egymás szavába próbálják elmondani a fejleményeket. A csapat megtudhatja, hogy az egyik pillanatban még nyugodt séta és beszélgetés zajlott, s a másikban pedig kitört a káosz. Szinte mindenhonnan nyílzápor zúdult a védtelen tömegre. Egy másik ember tudni vélte, hogy a korábbi felkelők keze lehet a dologban, egy harmadik pedig két embert látott szaladni, s meglátása szerint a nyílzápor elsődlegesen rájuk irányult. A nyílvesszőkkel teletűzdelt házfalra mutat, hol a legtöbb sérült fekszik.*
- Ott álltak. *mondja idegesen* mintha kerülte volna őket a nyílvessző, mintha varázsoltak volna! *Túloz.* Köröttük hulltak az emberek, az én asszonyom is lábon lőtték, de őket nem érte egy sem. *Számos következtetés levonható ebből.*
- Egy másik csapat is volt! *Kiált egy negyedik fél.* Ők a romváros felé mentek, egy hatalmas termetű embert hurcoltak magukkal, kiben óriásvér folyhat, s a fél arca hiányzott. *Meséli elborzadva. Ebben a pillanatban Denjaarék kiáltozásra és üvöltözésre kaphatják fel fejüket, mely a piactér irányából, de még a negyed felől hallik.*
- Nem tesztek semmit! Megint felkelés készül! Bedeszkázni az ablakokat? Felgyújtják a házakat?! Nincs kihegyezett kaszám!! *Ehhez hasonló méltatlan kiáltások és kérdések jutnak el hozzájuk tompán, s azt is észrevehetik, hogy az egyik ház előtt, két csapat már a hullák értékein kezdenek marakodni. Bár már támadás nincs, még mindig érezteti annak hatását.*