// Elli a pácban... //
-Talán ez is megfordult volna annak a valakinek a fejében, ha nem kellett volna sebesülten nyomokat kutatnia.
*Még mindig mosolyog, hangjából sem érezni neheztelést, inkább csak mentséget próbál keresni. Hiszen amikor Ellira először találkozott vele, elbűvölő volt, ahogy mindig, a problémák ott kezdődtek, amikor felfedezte, hogy a lányok minden nyom nélkül felszívódtak. Nem büszke arra az estére, de muszáj néha ilyennek is lennie, hogy a saját érdekeit megvédhesse.
A visszakérdezésre mélyen Ellira szemébe néz, kíváncsi, mennyire gondolja komolyan. Ugyan mire kérdezhetne rá, amire ne válaszolna? Még az intimebb témákkal sincs problémája, ráadásul úgy sejti, hogy közvetlenségével előbb hozná zavarba a másikat.*
-Bármit.
*Egyezik bele egy kisebb biccentéssel. Érdekli, hogy pontosan hova akar kilyukadni a nő, lesz-e bátorsága feltenni olyan kérdéseket is, amiket eddig nem.
A téma a föld alatti életre terelődik, és sikerül olyan ügyetlenül fogalmazni, hogy meg van róla győződve, most elrontott mindent, ráadásul elég nyilvánvalóvá tette, hogy mennyire zavarban van. Igaz, hogy a kisujjában van minden, amit a nőkről tudni kell, de ez többnyire a csábításig és az együttlétig terjed, az ilyen meghitt pillanatok idegen terep számára.*
-Nincs teljes sötétség, tűz és mágia segítségével lehet látni, ráadásul elszórtan található egy-két olyan barlang is, ami nem teljesen zárt, esténként oda a hold is besüt.
*Mennyire büszke volt, amikor ő is talált egy ilyet, még azon az estén elvitte oda a húgát, hogy neki is megmutassa. Arckifejezése egészen ellágyul, ahogy lelki szemei előtt felvillan az akkor még kisgyermek nőstényke elragadtatott arckifejezése. Az volt a kettejük titkos helye.*
-Talán veszélyben lennék, ez függ attól is, hogy melyik mélységi várost keressük fel. Attól jobban félek, hogy téged fenyegetne valami odalent.
*Bármennyire romantikusan hangzik is, hogy egyszer megmutassa a lánynak a barlangrendszereket, egy felszíni odalent óriási feltűnést keltene, és nem feltétlenül jó értelemben. Homlokát ráncolva mered maga elé, ahogy lassan ráébred, hogy nem tudná megvédeni Ellirát. Nem a legkellemesebb felfedezés, különösen most.
Felkapja a fejét az elhangzó válaszra, szinte már meglepve nézi a piruló arcot, mielőtt melegen elmosolyodna.*
-Örülök, hogy már nem a rémisztő szörnyeteget látod bennem, hanem azt, aki ezektől megóvhat.
*Alig tudja végigmondani, amikor a nő heves köhögésbe kezd. Nem tud többet tenni, mint együttérzően várni, amíg elmúlik, ha ő kezdené ütögetni Ellira hátát, annak csúnya nyomai maradnának, ezt pedig nem szeretné.*
-Jól vagy?
*Erről szeretne megbizonyosodni, mielőtt válaszol az újabb felmerülő kérdésre. Az érdeklődés jogos, mégis meglepően keveseknek jut eszébe, hogy ilyen alapvető dolgokban is különbözik a felszín és a mélység kultúrája.*
-Kristályokkal. Mágikus darabok, amik időről-időre válogatják a színüket, így jelezve az idő múlását.