//Kirion, Balszerencse//
* Zaras, amint meghallja a hangot, azonnal megtorpan. ~ Ez nem lesz így jó. Tennem kell valamit. ~ Hirtelen ötlettől vezérelve megszorítja barátja válát, egyrészt, hogy üzenjen neki; "Ebből baj lesz", másrészt, hogy magát megnyugtassa és felvehesse a barátságos arcát. Ellöki magát Kiriontól, s közé és a banditák közé kerül. *
- Ugye, hogy igazam van! Szerintem hazudik és valaki segített neki. * Mondja a két banditának, fel sem véve az előbbi mondat fenyegető hangnemét. Majd visszafordul Kirionhoz, s a következő szavakat, ha lehet, egy kicsit hangosabban mondja. *
- Hát ha már így összegyűltűnk, meg is állhatnánk pihenni. * Ezt pedig már ismét a banditákhoz intézi: *
Tudom én, jó urak, hogy a kényszer hozott minket ilyen körülmények között össze, s hogy lássák jó szándékom, megkérem önöket, tartsanak velünk a fogadóba. Lefogadom, hogy nem mostanában voltak tele azok a hasak. * Közben mosolyog, és reméli Kirionnak van valami jó ötlet a tarsolyában, vagy legalább kitalál valamit, míg ő húzza az időt. ~ Nem sok hasznom lenne egy összecsapásban. Komolyabb sérülés nélkül is legfeljebb egy vagy két támadást tudnék hárítani. Ellentámadásról pedig ne is beszéljünk. ~ Valódi arcával ugyan elfintorodik a helyzeten, de a maszkja meg sem rezzen. Vagy legalábbis ezt reméli. *
- Én állom a mai lakomát! * Jelenti ki. * Közben pedig mesélhetnének az aktuális hírekről. ~ Remélem tudják mit jelent, hogy aktuális. ~
* Most meg kell fordulnia olyan természetesen, amennyire képes, azonban nincs ínyére a gondolat, hogy a vakfoltjába kerüljenek ezek az undorító férgek. *
- Na, mit szólsz, Kirion? Legalább nem kell egyedül hallgatnom az unalmas történeteid.
* S megpróbál felkacagni, de nem tudja mennyire hihető. ~ Remélem olyan ostobák, mint ahogy kinéznek. ~ Aztán azon kezd el gondolkozni, hogy ha sosem tanultak harcolni, akkor kiszámíthatatlanok. ~ Az pedig veszélyes. ~ Ismét feléjük fordul, de mielőtt megszólalna, elmond egy gyors imát az ősöknek, reméli, Kirion nem tesz semmi olyat, ami elronthatná, s ők is a békésebb utat választják. *
- Nos uraim? Itt hagyjuk a fegyvereinket és jól lakunk, mint barátok?
* Kérdi a banditákat. *