//Laktanya//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Habár nagyon jól alakult a párbaj, Soreyl kisfiús lelkesedését leplezni kényszerül, mert a parancsnokhelyettes mintha kiadta volna a parancsot takarodót fúj. Ekkor Soreyl arca egy pillanatra elértetlenedik.*
~Csak nem haragudott meg?~
*Kérdezi Perchi kicsit gunyorosan, de azért Soreyl hamar megnyugtatja.*
~Nem hinném. Kemény fickónak látszik.~
*Mondja karjának fejében, és azzal mély hanján megszólal.*
-Jó éjszakát Brox. Gürk!
*Biccent oda mindkettejüknek majd sarkon fordul. Egy kellemes hátra arccal azonban nem a hálókörletet célozza meg, hanem a gyakorlóteret, ahol a zöldfülűek eddig csapkodták a falat. Azok a szanaja szóródó legények most éppen nyújtanak, vagy csak a botot forgatják a kezükben. Páran hallgatják, ahogy egyikük meséli milyen veszedelmes bunyókban vett már részt.*
-Egyszer négyen is jöttek rám meg Kerygre. Hatalmas fickó volt, másfél mázsát húzott az egyik keze fél lábon. A Lázadásban veszett oda. Na de ott tartottam hogy jött a négy muksó. Szinte be voltunk kerítve, amikor a Keryg azt mondta: "Na most vagyunk szarban barátom."
*Mélyíti el a hangját, és felhúzza a vállát, ezzel eljátszva a képzeletbeli, vagy éppen néhai Keryget.*
-Erre annyit mondtam: Csak te barátom, és azzal kettő rúgással, meg egy felkapott székkel elintéztem hármat, ő meg valahogy megbirkózott eggyel. A végén pedig azt mondta: "Most már ők vannak szarban."
*A társaság felkacag. Azok az újoncok akiknek nem valóak a dajkamesék, és hőstörténetek már elindultak a szobájuk felé. Csak az az 5 fős hallgatóság maradt, élén a szónokkal, meg az ő hihetetlen meséjével.*
~Hah! Mesehuszár! Hazugság titán! Elfúj a szél is kicsi csillag.~
*Gyalázza a fickót Perchi, és ekkor Soreyl is jobban megnézi magának. A pasas olyan huszonnyolc körüli ember. Vékony, nyúlt arcú, pattanásos. Hangja rekedt, haja kusza, fizikuma pedig szálkás, de nem edzésben megdolgozott. Látszik rajta, hogy nincs híján az erőnlétnek, de nem egy harcos. Neki a kapa törte fel a tenyerét, nem a markolat.*
~Paraszt.~
*Soreyl azonnal rászól.*
~De legalább dolgos fickó.~
*Perchi megpróbálja árnyalni egy kicsit a képet.*
~Dolgos, és hazudik. Lehetetlen, hogy le verjen három fickót.~
*Soreyl oda szól mély hangján.*
-Hogy hívnak te hős?
*Ekkor az összes szem rá szegeződik. Kis szünet után érkezik a válasz.*
-Reyef. Miért? Mi kell?
*Mondja a fura pasas hidegen. Soreyl nyugodtan válaszol.*
-Semmi. Csak érdekelt.
*És azzal megfordulva immáron a szobák felé veszi az irányt. Menet közben, a kardja élénken érdeklődik.*
~Mire volt ez jó?~
*Soreyl arcán csíntalan mosoly villan.*
-Majd meglátod.
//Napváltás//
//Nyílt//
*Másnap reggel korán kel. Mivel tegnap reggeli gyakorlását meghiúsította a Reyef, most hajnalban már kint van a gyakorlótéren, és Perchit forgatja meg párszor. A lovag körül táncot járó penge körkörös mozgása úgy töri meg a napfényt, mintha egy messzi angyal tűnne fel a távolban. Legalább egy másfél órát eltölt azzal, hogy ingujjban járja a maga harci rituáléját. Kissé fáradtan, de meglehetősen jókedvűen piheg kicsit egy a kerítés által nyújtott árnyékfoltban. Maydeleine-on jár az esze. Behunyja szemét, amíg rendszerezi légzését. Eszébe jut a selymes puha nyak ahova csókot lehelt, és az ajkak. Meg azok a hatalmas szemek. Ahogy gondolkozik, képzeletei is elkalandoznak. Neki is szoktak. Délceg, és lovagias férfi... De férfi! Sőt még Perchipfell is illetlenkedik a fejében.*
-Maydeleine.
*Súgja ki a száján a nevet, és elmosolyodik. Feláll, és visszamegy a szobájába. Kicsit megszárítkozik, és tiszta inget vesz a páncélja alá, ami már fel van szerelve a szürke köpennyel, rajta Arthenior címerével. Egy darabig még parancsra vár a szobájában. Ha nem érkezik egy közlegény, vagy bárki egy utasítással, akkor elindul, és járőrözik egyet a Levegő városában. Addig pedig elfoglalja magát. Mesterkardot fen, és fényesít, és lehasít egy darab pergament, amire ír egy keveset. A papiruszon nemesi gyöngy betűkkel a következőt vési:
Végrendelet.
Én Darenn Soreyl megkérem a Városi Őrséget, hogy ha szolgálatom közben elhunynék, akkor minden ingóságomat különös tekintettel: Kardomra, Medálomra, és Köpenyemre kérem juttassák el Maydeleine Rhywayersnek. Kikötő, Sellőház. Esetleges kitüntetéseim, és özvegyi kártérítés is megilleti.
Arthenior, Városi Őrség laktanyája.
Aláírás: Darenn Soreyl*