//Nyílt//
//Laktanya//
//Az igazság ára//
*Bár tudja, hogy talán a kirohanása indokolatlannak, vagy nagyon hevesnek tűnhet, pedig mi sincs messzebb az igazságtól. Persze ezt a többiek nem tudhatják, egyelőre. De hamarosan kifejti a parancsnoknak is, s talán a legények is hallgatják. Nem hiszi, hogy olyan nagy távolság lenne Denjaar, és az újonnan érkezettek között, hogy ne lehessen áthallani, ha odafigyelnek.*
-Nézd.
*Kezdi némivel nyugodtabb hangon, de a szemében nem akar múlni a harag. Int Denjaarnak a fejével, és tekintetével, hogy jöjjön közelebb pár lépést, és akkor nem kell kétfelé beszélnie majd.*
-Csak egy perc, kérlek.
*Reményei szerint megteszi ezt a pár lépést, és akkor egyszerre beszélhet mindenkinek.*
-Nézzétek. Én nem vagyok egy okos ember. De jól ismerem az embereket. Általában látom, hogy ki milyen. Ez a Xazdaar, a törpe, aki itt volt, nagyon gyanús volt nekem. De benyeltem a szövegét, elhittem. Ugye a tanácsos pecsétje volt a levélen. Aztán most csak arra tudok következtetni, hogy átvert, másodszor is, és az ő keze lehetett a kezében.
*Közben hallja Wylnor szavait, és ez még jobban ráerősít a gondolatmenetére.*
-Meg nyomozó sem vagyok, de azért csak mondom miket tudok összekötni. Mi, amikor odamentünk álruhát húztunk, fegyvereinket némileg elrejtettük, a városi őrség köpenyét sem vettük fel, direkt, hogy ne vegyenek észre.
*Mondja, s közben ujjával hevesen mutat egyet, majd kettőt, majd ahány mondatot mond, annyit mutat a levegőben.*
-Ahogy magad is hallhatod, és én elhiszem nekik, nem nagyon vannak haragosaik. Meg egyébként is, már bocsánat, de ha egy szegénynegyedi ilyen családfélét akarnál eltenni láb alól pont akkor tennéd, mikor három idegen is bemegy "látogatóba" fényes nappal? Nem várnád meg mondjuk az éjszakát, satöbbi? Így tehát csak arra tudok következtetni, hogy nem ők voltak a célpont, hanem mi. Viszont ezt csakis az az ember tudhatta, aki odaküldött minket. Vagy a tanácsos, vagy a törpe a hunyó.
*Mondja tárgyilagosan. Tudja, hogy van logika az eszmefuttatásában.*
-Mi mind áldozatok vagyunk, igazad van.
*Ezt már némileg szomorúbb hangvétellel veszi. Tudja, hogy ők sokkal többet vesztettek, mint az őrség, akik jóformán megúszták szerencsésen.*
-Reméltem is, hogy segítetek. Parancsnok.
*Fordul Denjaarhoz, és egyenesen a szemébe néz. Tisztán láthatja benne, ahogy ég az a bizonyos tűz benne.*
-Nem leszek forrófejű, de bízd ezt rám egy darabig. Talán meglátogatom a tanácsost, persze, csak parancsnokhelyettesi minőségemben. Hogy megkérdezzem minden rendben van-e. Talán elmondom neki, hogy "elintéztük" amit kért, és megnézem mit reagál. Vagy szeretnél egy ilyen akcióban te magad is részt venni? Esetleg szimatolhatnánk valahogy máshogy, de ahogy gondolod. Csak, ahogy látom, neked most más dolgod is akad.
*Mutat a kapu felé, ahol már látja is azt a sárgaszemű igricet, akitől feláll a szőr a hátán. Reméli, hogy sikerül úgy szólnia, hogy az eljusson mindenkihez, akinek szánja. Talán sosem beszélt még eddig ennyit, de fontos neki ez a dolog. Igazán szeretne a dolog végére járni.*
-Én tényleg megtartom a szavam!
*Mondja, szinte már csak magának, de persze hangosra sikerül a gondolat.*