//Jótett helyébe//
*Meryth nem zár ki semmit. Bármi megtörténhet ebben a pár órában, amihez éppen kedve szottyan. Mivel jó kedve van, nem éhes, nem morcos, még csak nem is fáradt, így még a férfinak is juthat némi szórakozás, ha jól viselkedik. A játékukhoz viszont csend kell és nyugalom, amit ebben a házikóban tökéletesen megkapnak. Még szerencse, hogy a két hullát még aznap eltakarította, különben még ennél is nagyobb bűz fogadta volna őket, és talán még állatok is befészkeltek volna ebbe a bájos kis házikóba.*
-Köszönöm, sok munkám van benne!
*Mosolyog a férfire. Hosszú órák kemény munkája. Felvágni, darabolni, kiszedni, feltépni, mind-mind nagy figyelmet igénylő feladat.*
-Egyik sem. *Húzza fel az orrát kissé sértődötten.* Ínyenc.
*Semmi vészjósló nincs a vigyorában. Már ha leszámítjuk, hogy egy vértől csutakos előszoba kellős közepén mondta, miközben ráfordította a kulcsot a zárra.*
-Az a hús a legfinomabb, ami boldog. Butaságnak hangzik, de én már csak tudom. Ha szabad, elhiteted vele, hogy biztonságban van, sokkal ízesebb lesz a hús. Meg amúgy sem szeretnélek láncra verni.
*Ez már határozottan gyanús lehet bármelyik épeszű embernek, de felesleges lenne a pánik. Amúgy sem tud csak úgy megszökni a házból, és ha a lány meg akarta volna ölni, már megtehette volna. De nem tette. Játszani szeretne, egész nap, a délután folyamán, éjszakába nyúlóan. Az ágylepedőt hamar kicseréli, így a takarítás maradékát már az ágyon heverészve nézheti végig. Közben a hálóban is körülnéz. Régen járt itt, nem emlékszik már minden részletre. A falra akasztott mécsestartókban vörös gyertyák, a polcokon mindenféle perverz játékhoz való kellék, amik az eredarnak semmit sem mondanak. Az egyetlen, ami megragadta a fantáziáját a véres tőr, amit még ő hagyott itt. A vér a ház eredeti tulajdonosáé.*
-Nem, hagyd csak, ez így már tökéletes lesz. A véres rongyot és a vizet tedd csak félre, majd kiborítod, mikor távozol. Vagy én, még meglátjuk.
*Nem tudja, hányan fogják elhagyni a lakást. Lehet kénytelen lesz egymaga kimosni a felmosót és kiönteni a vizet. Szörnyű lenne.*
-Töröld meg a kezed, aztán gyere! *Int, hogy jöjjön vissza a hálóba. Elheveredik az ágyon, arccal a plafon felé, majd jobb lábát kissé megemeli.* Vedd le a bakancsom! *Adja ki az utasítást.* A másikat is! *Mondja, amint az egyik már lekerült.* Masszírozd meg a lábaimat!
*Egyszerű, magyarázatra nem szoruló utasításokat ad. A feje és dereka alá párnát gyömöszöl, hogy félig ülő testhelyzetben élvezhesse a kényeztetést. Nem túl nagy az ágy, lábai így is majdnem lelógnak a végén, a férfi kénytelen a földre ülni, vagy az ágy szélén nyomorogni, hogy hozzáférhessen a finom talpacskákhoz.*