//Második szál//
//Xalema Unamorel//
*Hát, ez a "békés áthaladás a sikátoron"-dolog nem igazán jön össze Kolannak. Szinte pont a sikátor közepén jár, amikor hirtelen valaki kiugrik egy szemétkupac mögül, elkapja a haját, majd kést szegez a torkához. Mindez olyan gyorsan történik, hogy a kis tündérnek reagálni sincs ideje.*
~Hát ez igazán csodálatos.~
*Gondolja magában kissé kétségbeesetten Kolan. Ezután támadója vészjósló hangon hörögni kezd a fülébe. Akármennyire is próbálja megváltoztatni hangját, a rabló beszédén hallani, hogy ő márpedig egy fiatal lány. Ám amit ez a lány mond, az nem túl biztató.*
-Hééé, héé, nyugi! Ezt beszéljük meg egy kicsit, jó?
*Amennyire magabiztosnak tűnik a szöveg, annyira bátortalan és vékony hangon adja elő a tündérfiú. Amennyire érzi, a lány jóval magasabb és erősebb nála, úgyhogy még ha ki is szabadulna, nem sok esélye lenne elmenekülni. Mivel nem hiszi, hogy támadója egyszer csak elengedni, próbálja vele megbeszélni a helyzetet.*
-Figyelj, nem biztos, hogy a megfelelő személy vagyok egy rabláshoz. Pénzem nincs túl sok, ékszerem egy darab nincs. Ugyanúgy szoktam lopni, mint te, úgyhogy nem hiszem, hogy sok mindent találhatnál nálam.
*Nem érzi úgy, hogy ezzel meggyőzte volna a rablót, úgyhogy folytatja.*
-A köpenyemben pedig, azonkívül, hogy narancssárga a csuklyája, semmi különös nincs, hasonló piszkos és szakadt köpenyt akármelyik emberen találsz a Szegénynegyedben. Megérné a semmiért kibelezni egy ilyen khm... khm... cuki tündért, mint én, ebben a csúnya sikátorban?
*Megpróbál egy angyali ártatlan vigyorral bevágódni a lánynál, de mivel az erősen tartja a haját, és nem tudja felemelni a fejét, ebből csak valami furcsa vicsorítás jön össze.*
A hozzászólás írója (Kolan Tachori) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.01 13:47:18