//A gácsér és a gúnár//
//Zárás//
*Sok mindenre felkészült a városi hosszúéletű, de az, hogy emberkénk így fog reagálni, nem volt közöttük. Mindenesetre nem lepődik meg, sőt, megpróbálja behatárolni őt az eddig felállított halmazainak egyikébe, s az önelégültségbe kifejezetten bele is illik, azokról nem is beszélve, amiket összehord. ~ Hogy mit nem merészelsz! Kölyökképűnek becézel, barátodnak szólsz le és mellé még a fegyvertartásomat is megszólod? Kettőnk közül nem hinném, hogy én véreznék el egy harcban a kölyökképemmel, "barátom". Nem probléma, csak türtőztesd magadat Raenerold, nem bántod ezt a gyereket, tisztes életet élni jöttél, eszed az van, akkor használd is. ~ Semmi probléma, hiszen az álarc még mindig megvan. Amíg semmiről nem tud ez a pökhendi, addig a gúnárnak nincs is vele dolga. Igen ám, de az is lehet, hogy provokálják, ami meg úgy szintén létező opció, hiszen ezek a mitugrász mocsokképű kutyák előszeretettel mártják be tapasztalata szerint a friss utazókat, főleg ha valami busás jutalmat kapnak érte a helyi rendfenntartó szervezettől, vagy egyszerűen csak keresztül húzhatják a számításukat. Ismeri a fajtáját és nem nagyon kíván adni rá, próbálja minél inkább kizárni az idegen ezen, tőle annyira idegen viselkedését, sajátjára kifejezetten ügyelve, hiszen ha tényleg valami őrséghez szeretne csatlakozni, akkor meg kell reguláznia magát. Hatvan évéből még kettőt se, ha élhetett kicsapongóan, azt is a törvény keretein belül, s mégis; mekkora botrány kerekedett belőle! Még a Lihanechi Rendvédelmi Szövetség is elutasította soraikba való jelentkezésére íródott kérelmét emiatt, pontosabban a lepcses szájak; eljáró ajkak végett, hogy aztán nemeseknél kellett volna keresnie betevő falatját, de az nem dukál neki! Ő itt másképpen fog eljárni, teljesen más procedúrákkal, törvényen belül maradásának, utóbbi időkben kifejezetten előnyössé váló szokását pedig igyekszik minél inkább megtartani, földhöz, rögökhöz kötötten. Emiatt a kérdésre kurta és megint csak kitalált válasz lesz a zsebtolvajnak hitt férfiúcska jussa (hiszen akárhogyan nézzük, Raenerold szemében, a maga éveivel a háta mögött, mégiscsak tapasztalatlannak nézi azt a bohókás alakot), amit a lehető legközönyösebben ad elő, kezét és figyelmét mind a vívókardjáról, mind a másikról nem lankasztva.*
-Bizalmas okok miatt. *Hangzik el a kitaláció, a lehető leghihetőbb kiejtéssel ízlésesen feltálalva. Végre azonban úgy néz ki, valami hasznossal is szolgál a pajeszos, ugyanis figyelmesen követheti az útba igazítást. Az épületet és az odáig vezető út pontos leírását a tőle telhető legjobb képességgel jegyzi meg, majd azt az ízléstelen tréfát is elengedve a füle mellett köszönne el, mikor a névtelen idegen, minden szó nélkül ott hagyja. Amikor ez megtörténik, a Lachornus csak meghökkenten áll egy darabig, majd mikor eléggé távol áll a másiktól és az úton is van már, akkor, persze továbbra is figyelve a söpredékek tisztes távolban tartására, dünnyögi maga elé.*
-Nagyon szépen köszönöm a kioktatásokat, Szennyek Ura! Igazán nagy szükségem volt ő exellenciájának ezen véleményére is, főként, hogy fensége, hiába magasabb rangú és fejlettebb képességű biztosan nálam, de méltóztatott hozzászólni egy olyan alantas lovaghoz, mint én! *Talán szerencséje, hogy csak maga és elég távolságból beszélve hallja, de ezt nem lehet tudni. Már a Laktanya előtt van, a cölöpös épület reményt sugallva tornyosul felé.*