//Az igazság ára//
*Xazdaar láthatóan azért oson olyan elánnal az ajtó felé nyakát behúzva, mert félő, hogy ennyi arany után feledékenységét legfeljebb már csak nyaklevessel jutalmaznák. Denjaar szavaira ijedten rándul össze, és pattanásig feszült izmokkal pördül meg. Hogy mégsem kell futni, az kicsit megnyugtatja.*
- Ó, ó, csata lesz… Értem én… Harc lesz… *Dadogja.* Fegyver nélkül nincs olyan, biza ám. Szerzek is, szerzek, néhányat biztos szerzek, láttam, volt már, láttam… Csak aztán ha nagyon kardoznak meg ilyesmi, legyenek olyan kedvesek, gondoljanak Xazdaarra, szegény öreg fejére, jó? Jó, uraságod? *Sopánkodik. Ha megbizonyosodik róla, hogy nem lesz baja, és arról, hogy a lovai is megvannak, már amennyi a visszaúthoz kell, felugrik a bakra. Onnan ő is úgy véli, hogy a kocsi már teljesen üres, így Grüksunosz, Brox és a többi új munkatárs áldásos munkájának köszönhetően erről le is van a gond. Hacsak nem akadályozzák, Xazdaar hamar el is szelel.*
- Mindjárt itt is vagyok, nincs messze! *Rikkantja hátra a többieknek. Nehéz terhük nélkül nélkül jó alaposan meghajtja a lovait, hogy a szekér majd' összedől alatta a zötyögéstől. A többieknek éppen van ideje befejezni az evést, pakolást, és összeszedni az erejét és a felszerelését a nem túl távoli, de annál fontosabb kiruccanásukra. Érthető, hogy Denjaar nem tudja megállni, hogy egy pillantást vessen az egyenköpenyre, hiszen akkora vita tárgya volt. Úgy látszik, a tanácsos egy diplomatikus megoldást választott: a ruhadarabok szürkék. Nem bántóan sötétek, nem égetik az ember hátát a napon, de nem is világosak, nehogy nyakig koszosak legyenek az első lépés után. Méltóságuk főleg az ezüstfehér szállal hátukra hímzett mintában rejlik, ez természetesen jól kivehetően Arthenior címerét mintázza. Visszafogott, mégis elegáns.
Amíg mindenki elkészül, és megegyeznek a körülményekkel kapcsolatban, már kopognak is a paták az utcán, és a vidám ábrázatú kis törpe ismét felbukkan.*
- No! *Mondja, ha már beengedték, és ezúttal ő maga rántja el a ponyvát. Odabent hüvelyestül egy hosszúkard, egy egyszerű fokos, hosszú íj, három acél láncing, valamint egy tíz darab egyszerű nyílvesszőt tartalmazó tegez pihen. Nem valami különleges darabok, de arra biztosan elegendők, hogy a felszerelés nélkül maradt fiatalok se puszta marokkal rontsanak neki az ellenfélnek.*
- A tanácsos mindenkit üdvözöl, bizony, ezt vetette velem, ez a tiétek, így van. *Most nagyon izgatottan magyaráz.* Lesz még, lesz még, ezt üzeni. Így mondta az öreg, lesz az még! Azt mondta, tudjátok ti, honnan lesz. Ezt direkt nektek szerezte, meséltem a többiekről, bizony, hogy nekik is legyen felszerelése, bizony. De lesz még! *Magyarázza azzal a hévvel, amellyel általában szokta.* Ha lesznek többen, lesz még!
*A többiekre vár, hogy előkészüljenek az útra és kiosszák a szükséges holmikat, de Xazdaar a nap felé tekintgetve, néha csuklyáját húzogatva várakozik a bakon.*
- Krultosfőparancsnokúr! Barátaim! *Kiált.* Izé, nos, öhm, hazamehetnék? A kocsit meg a két lovat vinném, igen, azok az enyémek, azokkal hozok még, ha van valami, mindenképpen hozom. De a nap, az a gaz nap, annyira süt… Itt sülök meg, a rossebbe…
*Ha engedélyt kap, távozik, a másik irányba, mint amerre a csapatot bokros teendői utasítják.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.18 21:40:58