Nincs játékban - Szegénynegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szegénynegyed | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 35 (681. - 700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9397-9416
700. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-07 20:01:06
Üzenet elküldve: 2013-01-07 20:01:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//éjszaka//
*Ódon, fényét rég elvesztett épület előtt lassítanak végül... hajdan a Gazdagnegyedhez tartozhatott, ám málló falaival mára nem több mint emlék... emléke egy jobb időnek.
A kapu elrozsdált szárnyai között feltöredezett kövű belső udvarra érnek. Itt szállnak le a lóról. A négyzet alakú, meglehetős tágas térből körben bejáratok nyílnak. Különféle funkciókat láttak el az épület szárnyai, mikor még hajdanvolt nappalélő urak lakták.
Ma már csak patkányhorda rágja a burkolatot, a pókhálószőtte, megmaradt tárgyakat szú rágta át, sok helyen az emelet padlója is beszakadt.
Ám mindez idekintről, egyelőre nem látszik.*
-Tudja, hol a helye... * paskolja meg a ló széles nyakát miután az állat fejét immár lehajtva, kevéssé sietősen orientálódik egy pányvázásra szolgáló karika irányába. Rozsdaette felszínét kezdi el csócsálni, mint ahogy a fajtársak a sót nyalogatják.
Van egy elf kölyök, aki lyukas gatyájában szokott hajnalonta megérkezni, s leszerszámozni a hátast némi titok reményében... mely keserves függésre vált szolgálat harmadik nap. A toprongyos kamasz mostanra elkezdett fogyni. Szemei hatalmasak, s nem múló furcsa fényben égnek, míg arcszíne egyre jobban a hamu színére fakul. Már nem kérdez... Fásultan teszi a dolgát, s ha mégis Narzuth útjába kotródna, a hím csupán újabb szemmel fűzi szorosabbra nyakán a fojtóláncot, mely láthatatlan módon torkára tekeredett s nem ereszti sohamár.
De erről a Szikrának nem kell most tudnia.
Nem szól, jelzi csupán a nősténynek hogy kövesse. Az egyik sarokból nyíló ajtón át lefelé haladó lépcsősorra jutnak.
A pince van talán, a legkiválóbb állapotban... noha szaga évtizedes porról, ürülékről, s nedves falakról árulkodik. A dohos, áporodott levegő a lejáratban mintha láthatatlan felhővé sűrűsödne, s az ember maga sem tudja, mikor jelenik meg a kor esszenciája fölött valami sokkal élesebb, érdesebb kicsengésű illat, a kipárolgás akkordjának koronájaként.*
-Csavargók éltek itt... mint a vakondok éppen úgy... szánalmas lények akiknek a szeme is elszokott a kinti holdvilágtól, holott a napra születtek. Éppúgy mint te. * mormolja egysíkú basszusán miközben Szikrát elöl menve lefelé vezeti. Kezében egyetlen faggyúgyertya világa mutatja az utat mellyel épp csak elkerülik hogy újdonat szerzeménye ne véthesse el a megsüppedt fokokat. * Saját mocskában fetrengő kolónia... *mormolja még. A lépcső meglepően hosszú, s kétszer is kanyarodik mire egy folyosóhoz érnek. A gyertya fényénél, ha jó megfigyelő, s van olyan állapotban, Szikra megláthatja hogy a falat fejmagasság felett párkány szegélyezi. S hogy ezen a párkányon valami tárgyak sorakoznak. Baljós, furcsa formák egyféle groteszk őrállása.
Vajh hova lett a kolónia? Ez bizony felmerülhet egy helyen, hol a vizelet nyoma még ott sötétlik a falakon, s eleven bűzöket áraszt a szöglet. A folyosót három ajtó is szegélyezi, ám ők a végében álló vasaltig meg sem állnak.
Mintha nem érzékelné a nő feltehető viszolygását... ha ugyan volt még ereje effélét érezni, s sorsának színpadias átadásával nem fogyasztott még el a borzadálynak fenntartott minden helyet mit szívében tartogat. A borzadály és undor igen közel járnak.
Holott ha van bármi ellenérzéshez fogható, ő azon élősködik egész úton lefele, útjukat lojálisan szegélyezi lénye nehéz indigó pulzálása, mely az idegek mélyére hat s felülírja a hely össze ocsmányságát.
Az mind csak kosz, s múlt. Az igazi szennyet ő hozza.*
-Betegség nem fér hozzád, ne aggódj miatta. * simítja végig hideg mutatóujjával a fuvolás arcát, mikor elérnek az utolsó ajtóhoz s megállapodnak előtte, de csak akkor. Át kellett rángassa e leprafészken mielőtt elárulta.
Kulcs fordul a zárban, meglepően könnyen... S a nehéz ajtó túloldalán mintha a levegő bűzéből csak a felső árnyalat maradna, az a szúrósszagú, fémes... émelyítően édeskés. Halvány aláfestője csak a benti sötétségnek, mármár figyelmen kívül lehet hagyni... bizonyára figyelmen kívül is hagyják a vendégek akiknek hozzászokik az orra. Őt ismétcsak nem érinti.
Olyan helyiségbe értek, mely normális képet mutat... pincében berendezett lakóhely létére. Az ajtót visszazárva a magáéval meggyújt további egy, szemközt álló asztalon elhelyezett gyertyát, majd egy másikat a fali tartóban. Így derül a helyiség élhető félhomályra. A szoba tágas, két ajtó nyílik belőle a két oldalán. Egyszerű, átmeneti laknak tűnik, az asztalhoz két széket, a falhoz foszló szófát igazítottak melynek két oldalán polcok állnak, s az egyik üres falat is beszegik.
Az ajtó felőli sarokban minimális konyha gnómikus égővel... Ha Aiya egyszer megszemléli, rájöhet hogy inkább boszorkánykonyha mint emberi táplálék főzésére alkalmas, vagy inkább felszerelt apró szeglet.*
-Foglalj helyet. *int a szófa felé, kárpitja valaha mályvaszín lehetett.* Ideje bemutatkoznom, hisz úgy mondod, te magad nem emlékszel rám... vagy inkább nem jól. * kúszik borzongató ív árnya a mélységi képére amint önmagát helyesbíti. Azért ijesztő, mert nem mosoly a mosolya. Démoni világát idézi, hol nincs öröm vagy kéj, örök éhséget invokál csak vonásai e csaló torzulása.*
*Ódon, fényét rég elvesztett épület előtt lassítanak végül... hajdan a Gazdagnegyedhez tartozhatott, ám málló falaival mára nem több mint emlék... emléke egy jobb időnek.
A kapu elrozsdált szárnyai között feltöredezett kövű belső udvarra érnek. Itt szállnak le a lóról. A négyzet alakú, meglehetős tágas térből körben bejáratok nyílnak. Különféle funkciókat láttak el az épület szárnyai, mikor még hajdanvolt nappalélő urak lakták.
Ma már csak patkányhorda rágja a burkolatot, a pókhálószőtte, megmaradt tárgyakat szú rágta át, sok helyen az emelet padlója is beszakadt.
Ám mindez idekintről, egyelőre nem látszik.*
-Tudja, hol a helye... * paskolja meg a ló széles nyakát miután az állat fejét immár lehajtva, kevéssé sietősen orientálódik egy pányvázásra szolgáló karika irányába. Rozsdaette felszínét kezdi el csócsálni, mint ahogy a fajtársak a sót nyalogatják.
Van egy elf kölyök, aki lyukas gatyájában szokott hajnalonta megérkezni, s leszerszámozni a hátast némi titok reményében... mely keserves függésre vált szolgálat harmadik nap. A toprongyos kamasz mostanra elkezdett fogyni. Szemei hatalmasak, s nem múló furcsa fényben égnek, míg arcszíne egyre jobban a hamu színére fakul. Már nem kérdez... Fásultan teszi a dolgát, s ha mégis Narzuth útjába kotródna, a hím csupán újabb szemmel fűzi szorosabbra nyakán a fojtóláncot, mely láthatatlan módon torkára tekeredett s nem ereszti sohamár.
De erről a Szikrának nem kell most tudnia.
Nem szól, jelzi csupán a nősténynek hogy kövesse. Az egyik sarokból nyíló ajtón át lefelé haladó lépcsősorra jutnak.
A pince van talán, a legkiválóbb állapotban... noha szaga évtizedes porról, ürülékről, s nedves falakról árulkodik. A dohos, áporodott levegő a lejáratban mintha láthatatlan felhővé sűrűsödne, s az ember maga sem tudja, mikor jelenik meg a kor esszenciája fölött valami sokkal élesebb, érdesebb kicsengésű illat, a kipárolgás akkordjának koronájaként.*
-Csavargók éltek itt... mint a vakondok éppen úgy... szánalmas lények akiknek a szeme is elszokott a kinti holdvilágtól, holott a napra születtek. Éppúgy mint te. * mormolja egysíkú basszusán miközben Szikrát elöl menve lefelé vezeti. Kezében egyetlen faggyúgyertya világa mutatja az utat mellyel épp csak elkerülik hogy újdonat szerzeménye ne véthesse el a megsüppedt fokokat. * Saját mocskában fetrengő kolónia... *mormolja még. A lépcső meglepően hosszú, s kétszer is kanyarodik mire egy folyosóhoz érnek. A gyertya fényénél, ha jó megfigyelő, s van olyan állapotban, Szikra megláthatja hogy a falat fejmagasság felett párkány szegélyezi. S hogy ezen a párkányon valami tárgyak sorakoznak. Baljós, furcsa formák egyféle groteszk őrállása.
Vajh hova lett a kolónia? Ez bizony felmerülhet egy helyen, hol a vizelet nyoma még ott sötétlik a falakon, s eleven bűzöket áraszt a szöglet. A folyosót három ajtó is szegélyezi, ám ők a végében álló vasaltig meg sem állnak.
Mintha nem érzékelné a nő feltehető viszolygását... ha ugyan volt még ereje effélét érezni, s sorsának színpadias átadásával nem fogyasztott még el a borzadálynak fenntartott minden helyet mit szívében tartogat. A borzadály és undor igen közel járnak.
Holott ha van bármi ellenérzéshez fogható, ő azon élősködik egész úton lefele, útjukat lojálisan szegélyezi lénye nehéz indigó pulzálása, mely az idegek mélyére hat s felülírja a hely össze ocsmányságát.
Az mind csak kosz, s múlt. Az igazi szennyet ő hozza.*
-Betegség nem fér hozzád, ne aggódj miatta. * simítja végig hideg mutatóujjával a fuvolás arcát, mikor elérnek az utolsó ajtóhoz s megállapodnak előtte, de csak akkor. Át kellett rángassa e leprafészken mielőtt elárulta.
Kulcs fordul a zárban, meglepően könnyen... S a nehéz ajtó túloldalán mintha a levegő bűzéből csak a felső árnyalat maradna, az a szúrósszagú, fémes... émelyítően édeskés. Halvány aláfestője csak a benti sötétségnek, mármár figyelmen kívül lehet hagyni... bizonyára figyelmen kívül is hagyják a vendégek akiknek hozzászokik az orra. Őt ismétcsak nem érinti.
Olyan helyiségbe értek, mely normális képet mutat... pincében berendezett lakóhely létére. Az ajtót visszazárva a magáéval meggyújt további egy, szemközt álló asztalon elhelyezett gyertyát, majd egy másikat a fali tartóban. Így derül a helyiség élhető félhomályra. A szoba tágas, két ajtó nyílik belőle a két oldalán. Egyszerű, átmeneti laknak tűnik, az asztalhoz két széket, a falhoz foszló szófát igazítottak melynek két oldalán polcok állnak, s az egyik üres falat is beszegik.
Az ajtó felőli sarokban minimális konyha gnómikus égővel... Ha Aiya egyszer megszemléli, rájöhet hogy inkább boszorkánykonyha mint emberi táplálék főzésére alkalmas, vagy inkább felszerelt apró szeglet.*
-Foglalj helyet. *int a szófa felé, kárpitja valaha mályvaszín lehetett.* Ideje bemutatkoznom, hisz úgy mondod, te magad nem emlékszel rám... vagy inkább nem jól. * kúszik borzongató ív árnya a mélységi képére amint önmagát helyesbíti. Azért ijesztő, mert nem mosoly a mosolya. Démoni világát idézi, hol nincs öröm vagy kéj, örök éhséget invokál csak vonásai e csaló torzulása.*
699. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-07 17:47:54
Üzenet elküldve: 2013-01-07 17:47:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//éjjel - intermezzo //
*Ott a templom támpillérének tövében kissé megrettent, hogy nem fogja bírni a gyaloglást a ló mellett. Ha felbukik a sárban, ki tudja, a gazdája áldoz-e rá annyi türelmet, hogy megvárja, míg összeszedi magát. Először ettől rettent meg... aztán attól, hogy fel kellett szállnia arra a rothadásszagú hátasállatra. Egyetlen porcikája se kívánta, hogy hozzáérjen. Olyan érzetet keltett benne, mint a folyópartra vetett dögök... valahol félúton a felpuffadás és a málló tetem összeesett torzója között. Akaratlanul is felsejlett benne a torz vízió, amint ez a visszataszító bestia kukacok rágta gyermekhúst marcangol a jászolból. Biztos benne, hogy már a leheletétől is megpenészedne bármi rendes abrak.
Minden viszolygása ellenére híján van a választási lehetőségnek. Pedig mennyivel inkább futna a ló mellett. Futna, akár addig, míg ki nem száll belőle a lélek utolsó csepp erejével együtt.
Nem választhatott. Próbál nem gondolni rá. Próbál nem gondolni semmire. Nem látni magát az éjjeli lődörgők döbbent szemén keresztül, amint a kárhozatba kapaszkodik. Ez a lidérces álom nem ereszti el, nem csak hajnalig telepedett a pilláira romlott mákonyával. Ez a rémálom ez éjtől az élete. Minden, amibe halandó kapszkodhat.*
*Ott a templom támpillérének tövében kissé megrettent, hogy nem fogja bírni a gyaloglást a ló mellett. Ha felbukik a sárban, ki tudja, a gazdája áldoz-e rá annyi türelmet, hogy megvárja, míg összeszedi magát. Először ettől rettent meg... aztán attól, hogy fel kellett szállnia arra a rothadásszagú hátasállatra. Egyetlen porcikája se kívánta, hogy hozzáérjen. Olyan érzetet keltett benne, mint a folyópartra vetett dögök... valahol félúton a felpuffadás és a málló tetem összeesett torzója között. Akaratlanul is felsejlett benne a torz vízió, amint ez a visszataszító bestia kukacok rágta gyermekhúst marcangol a jászolból. Biztos benne, hogy már a leheletétől is megpenészedne bármi rendes abrak.
Minden viszolygása ellenére híján van a választási lehetőségnek. Pedig mennyivel inkább futna a ló mellett. Futna, akár addig, míg ki nem száll belőle a lélek utolsó csepp erejével együtt.
Nem választhatott. Próbál nem gondolni rá. Próbál nem gondolni semmire. Nem látni magát az éjjeli lődörgők döbbent szemén keresztül, amint a kárhozatba kapaszkodik. Ez a lidérces álom nem ereszti el, nem csak hajnalig telepedett a pilláira romlott mákonyával. Ez a rémálom ez éjtől az élete. Minden, amibe halandó kapszkodhat.*
698. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-06 20:09:48
Üzenet elküldve: 2013-01-06 20:09:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//éjjel - intermezzo //
*A levegő kristálytisztán vág az arcukba, hasítja Aiya tüdejét... hisz a sötételf Halálúr jobb híján lélegzik csupán, szíjas mellkasa elvétve emelkedik. Mégis, a táj melyen végighaladnak a természet szüleménye. Éjszakai csendbe csak a kutyák ugatásai vájnak, elvétve csattannak fel sétálók léptei. Túl későn igyekeznek haza a kocsmából, vagy éppen túl korán. Az éjszínű hátas láttán megdermednek. Nehéz patákkal csattog végig a kövezeten, feszes ügetésbe váltva.
A lég bennfagy tüdejükben. Majd fél perc elteltével nehézkeset sóhajtanak. Sebesen pislognak a jelenés után, mintha maguk sem tudnák miféle kábulatból ébredtek épp.*
-Te is láttad? - * böki oldalba egyik kocsmavirág a társát, egy hasonlóan nyúzott emberfajzatot.*
-A nőt a lóval? Meg azzal...
-Azzal... -* próbálja kisegíteni barátja, ám a szó nyelvén akad megdöbbenésére. Pillantása kínban villan oldalra, majd ajkait erőltetett, széles vigyorba rántva legyint egyyet.* -Egghh. Teljesen mindegy.
*Hazafelé aztán mindketten hallgatnak. Elrévedő szemmel bámulnak maguk elé, miközben önnön lelkük elől is a borzongás áramait próbálják takargatni. Hajnalok hajnalán, hideg verejtékben úszva térnek magukhoz.*
A hozzászólás írója (Narzuth Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.06 20:18:43
*A levegő kristálytisztán vág az arcukba, hasítja Aiya tüdejét... hisz a sötételf Halálúr jobb híján lélegzik csupán, szíjas mellkasa elvétve emelkedik. Mégis, a táj melyen végighaladnak a természet szüleménye. Éjszakai csendbe csak a kutyák ugatásai vájnak, elvétve csattannak fel sétálók léptei. Túl későn igyekeznek haza a kocsmából, vagy éppen túl korán. Az éjszínű hátas láttán megdermednek. Nehéz patákkal csattog végig a kövezeten, feszes ügetésbe váltva.
A lég bennfagy tüdejükben. Majd fél perc elteltével nehézkeset sóhajtanak. Sebesen pislognak a jelenés után, mintha maguk sem tudnák miféle kábulatból ébredtek épp.*
-Te is láttad? - * böki oldalba egyik kocsmavirág a társát, egy hasonlóan nyúzott emberfajzatot.*
-A nőt a lóval? Meg azzal...
-Azzal... -* próbálja kisegíteni barátja, ám a szó nyelvén akad megdöbbenésére. Pillantása kínban villan oldalra, majd ajkait erőltetett, széles vigyorba rántva legyint egyyet.* -Egghh. Teljesen mindegy.
*Hazafelé aztán mindketten hallgatnak. Elrévedő szemmel bámulnak maguk elé, miközben önnön lelkük elől is a borzongás áramait próbálják takargatni. Hajnalok hajnalán, hideg verejtékben úszva térnek magukhoz.*
A hozzászólás írója (Narzuth Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.06 20:18:43
697. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-06 16:05:27
Üzenet elküldve: 2013-01-06 16:05:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
*Ismét itt jár. Muszáj a fogadóba mennie, mert már egy napja nem evett semmit. Még mindig a mágián gondolkozik.*
"Tényleg? Mi lennék a legszívesebben? Talán nemes? Annak sok a pénze, mindene megvan. De unalmas az élete. Nem, azt nem! Inkább keresek kemény munkával kevés pénzt, minthogy csak üljek egész nap otthon."
*Meglátja a koldust, akinél este aludt. Int neki.*
"Na, azért ne essünk önsajnálatba! Neki például rosszabb dolga van, mint nekem. Én legalább tudok tanulni, venni ételt. Ő nem. Neki már nincs jövője. itt fog meghalni."
*Még jobban elszomorodik. Megint magára gondol. Aztán az éjszakára. Hol fog ma aludni? Út közben ezen gondolkodik.*
"Talán, mégis megpróbálhatnám azt a nemes sötét elf családot. Nem! Így nem alázom meg magam. Én még valamikor egy nagy mágus leszek, nem hozhatom magam ilyen helyzetbe."
*Figyelmesen nézi a romos épületeket.*
"Talán kereshetnék magamnak egy barlangot. De mi vagyok én, hogy egy barlangban töltsem az éjszakát? Medve?! Nem, ez így nem lesz jó. Jobb ötlet kell."
*Elgondolkodik, hogy mihez is ért. Okosnak okos, de nem lehetne tudós. Nem túl erős, nem lehetne őr. Hirtelen átvillan a fejében:*
"Nem csak magammal kéne foglalkoznom. Annyian vannak körülöttem. Talán még segíteni is tudnának."
*Hirtelen félbe szakad a gondolatmenete, megérkezett a fogadó ajtajához.*
A hozzászólás írója (Sida Ryali) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.06 16:07:23
"Tényleg? Mi lennék a legszívesebben? Talán nemes? Annak sok a pénze, mindene megvan. De unalmas az élete. Nem, azt nem! Inkább keresek kemény munkával kevés pénzt, minthogy csak üljek egész nap otthon."
*Meglátja a koldust, akinél este aludt. Int neki.*
"Na, azért ne essünk önsajnálatba! Neki például rosszabb dolga van, mint nekem. Én legalább tudok tanulni, venni ételt. Ő nem. Neki már nincs jövője. itt fog meghalni."
*Még jobban elszomorodik. Megint magára gondol. Aztán az éjszakára. Hol fog ma aludni? Út közben ezen gondolkodik.*
"Talán, mégis megpróbálhatnám azt a nemes sötét elf családot. Nem! Így nem alázom meg magam. Én még valamikor egy nagy mágus leszek, nem hozhatom magam ilyen helyzetbe."
*Figyelmesen nézi a romos épületeket.*
"Talán kereshetnék magamnak egy barlangot. De mi vagyok én, hogy egy barlangban töltsem az éjszakát? Medve?! Nem, ez így nem lesz jó. Jobb ötlet kell."
*Elgondolkodik, hogy mihez is ért. Okosnak okos, de nem lehetne tudós. Nem túl erős, nem lehetne őr. Hirtelen átvillan a fejében:*
"Nem csak magammal kéne foglalkoznom. Annyian vannak körülöttem. Talán még segíteni is tudnának."
*Hirtelen félbe szakad a gondolatmenete, megérkezett a fogadó ajtajához.*
A hozzászólás írója (Sida Ryali) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.06 16:07:23
696. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-05 21:18:43
Üzenet elküldve: 2013-01-05 21:18:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
*Megérkezik a szegénynegyedbe. Szégyellne a gazdag negyedbe menni.*
"Nem fogok kéregetni. Van még pár aranyam, azzal kihúzom még pár napig, de holnap munkát kell találjak."
*Eszébe jut, hogy van errefelé valahol egy gazdag család, talán befogadnák egy éjszakára. Elhessegeti a gondolatot, nem fogja így megalázni magát. Észrevesz egy koldust, egy ház sarkában fekszik egy takarón. Látja rajta, hogy nagyon szegény. Koszos, rongyos ruháján át látja a bordáit. Bizonyára napok óta éhez. Odalép hozzá. Illedelmesen köszön.*
- Jó estét kívánok. Leülhetek ide?
*A szegény férfi bólint, örül a társaságnak. Sida ad neki pár aranyat.*
-Tessék, Önnek nagyobb szüksége van rá, mint nekem.
*A férfi elmosolyodik és megköszöni az adományt.*
-Igazán nincs mit. Tudja, nekem sincs igazából sok pénzem. Ma van itt az első napon. Én máshonnan jövök.
*Elmosolyodik, majd folytatja.*
- Érdekes dolog ez a sors. Néhány nappal ezelőtt még igen gazdag voltam. Egy nagy mágus, sok pénzzel. De itt, Lanawinban nem használhatom a varázslatokat, amiket tudok, és a pénzem sem értékes. Nem váltják aranyra.
*A koldus látja Sidan a drága szövetből készült ruhát. El sem tudja képzelni, mennyibe kerülhetett. Sida ezt észreveszi, belenyúl a táskájába, és odaad egy kis tasakot a férfinek.*
- Tessék, a magáé. Kamilla van benne összemorzsolva. Ha begyulladna valamije, akkor csak tegye rá a fájó pontra. Segíteni fog. Ha megengedné, aludhatnék itt? Nem találok ennél jobb helyet. Önnek van egy jó nagy takarója, azon osztozhatnánk.
*A férfi ismét bólint. Valószínűleg néma.*
- Hát, nagyon szépen köszönöm.
*Sida is lefekszik a takaróra, hátat fordítva a férfinek, behunyja a szemét, próbál aludni. Még egy könnycsepp kifolyik a szeméből, a családja képe jut az eszébe.*
-Jó éjt.
*Szomorúan elalszik.*
"Nem fogok kéregetni. Van még pár aranyam, azzal kihúzom még pár napig, de holnap munkát kell találjak."
*Eszébe jut, hogy van errefelé valahol egy gazdag család, talán befogadnák egy éjszakára. Elhessegeti a gondolatot, nem fogja így megalázni magát. Észrevesz egy koldust, egy ház sarkában fekszik egy takarón. Látja rajta, hogy nagyon szegény. Koszos, rongyos ruháján át látja a bordáit. Bizonyára napok óta éhez. Odalép hozzá. Illedelmesen köszön.*
- Jó estét kívánok. Leülhetek ide?
*A szegény férfi bólint, örül a társaságnak. Sida ad neki pár aranyat.*
-Tessék, Önnek nagyobb szüksége van rá, mint nekem.
*A férfi elmosolyodik és megköszöni az adományt.*
-Igazán nincs mit. Tudja, nekem sincs igazából sok pénzem. Ma van itt az első napon. Én máshonnan jövök.
*Elmosolyodik, majd folytatja.*
- Érdekes dolog ez a sors. Néhány nappal ezelőtt még igen gazdag voltam. Egy nagy mágus, sok pénzzel. De itt, Lanawinban nem használhatom a varázslatokat, amiket tudok, és a pénzem sem értékes. Nem váltják aranyra.
*A koldus látja Sidan a drága szövetből készült ruhát. El sem tudja képzelni, mennyibe kerülhetett. Sida ezt észreveszi, belenyúl a táskájába, és odaad egy kis tasakot a férfinek.*
- Tessék, a magáé. Kamilla van benne összemorzsolva. Ha begyulladna valamije, akkor csak tegye rá a fájó pontra. Segíteni fog. Ha megengedné, aludhatnék itt? Nem találok ennél jobb helyet. Önnek van egy jó nagy takarója, azon osztozhatnánk.
*A férfi ismét bólint. Valószínűleg néma.*
- Hát, nagyon szépen köszönöm.
*Sida is lefekszik a takaróra, hátat fordítva a férfinek, behunyja a szemét, próbál aludni. Még egy könnycsepp kifolyik a szeméből, a családja képe jut az eszébe.*
-Jó éjt.
*Szomorúan elalszik.*
695. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-04 22:09:24
Üzenet elküldve: 2013-01-04 22:09:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
// Myrto Mirari Hortus //
//A hajtóvadászat//
"No, persze hadnagy úr! Biztos vagyok benne, hogy a barátod is nagyszerűen el tudja mondani a te verziódat." *Gondolja Ándeholm cinikusan. Bizalmatlan Winel-el szemben.*
"Úgy tesz, mintha minden magától érthetődő volna amit mond, de közben a szavai furcsák és ködösek.
De hogyan képes egyáltalán egy ilyen öregember ennyi sok felfordulást okozni? Miután átadta az aranyat, úgy köddé vált, mintha ott sem lett volna.
Lehetséges, hogy mágiát használt? Ez érdekesen hangzana..."
*Így szól Myrtohoz:*
- Mit szólnál hozzá, ha ketté válnánk? Én elugrok a Pegazus fogadóba, hátha megtudok ott valamit. Addig te is megpróbálhatnál minél többet kideríteni az ügyről. - *Itt egy kicsit lehalkítja a hangját.* - Ha gondolod, kikérdezheted ezt az "úriembert", akiről a hadnagy beszélt, bár én nem bízok benne. Találkozzunk Arthenior főterénél!
//A hajtóvadászat//
"No, persze hadnagy úr! Biztos vagyok benne, hogy a barátod is nagyszerűen el tudja mondani a te verziódat." *Gondolja Ándeholm cinikusan. Bizalmatlan Winel-el szemben.*
"Úgy tesz, mintha minden magától érthetődő volna amit mond, de közben a szavai furcsák és ködösek.
De hogyan képes egyáltalán egy ilyen öregember ennyi sok felfordulást okozni? Miután átadta az aranyat, úgy köddé vált, mintha ott sem lett volna.
Lehetséges, hogy mágiát használt? Ez érdekesen hangzana..."
*Így szól Myrtohoz:*
- Mit szólnál hozzá, ha ketté válnánk? Én elugrok a Pegazus fogadóba, hátha megtudok ott valamit. Addig te is megpróbálhatnál minél többet kideríteni az ügyről. - *Itt egy kicsit lehalkítja a hangját.* - Ha gondolod, kikérdezheted ezt az "úriembert", akiről a hadnagy beszélt, bár én nem bízok benne. Találkozzunk Arthenior főterénél!
694. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-04 18:25:56
Üzenet elküldve: 2013-01-04 18:25:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
*Megfigyeli az omladozó házakat, a kolduló embereket. Elszalad előtte egy sovány, rongyos ruhába öltözött kisgyermek.*
"Szegény! Mi rosszat tett azért, hogy ilyen sorsa jutott?"
*Rá sem néz a gyerekre, szégyelli magát, hogy nem ad neki egy kis aranyat.*
"Nekem sincs túl sok pénzem, és ami van, az tanulásra kell."
*Egyenesen tovább megy.*
"Szegény! Mi rosszat tett azért, hogy ilyen sorsa jutott?"
*Rá sem néz a gyerekre, szégyelli magát, hogy nem ad neki egy kis aranyat.*
"Nekem sincs túl sok pénzem, és ami van, az tanulásra kell."
*Egyenesen tovább megy.*
693. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-03 14:24:07
Üzenet elküldve: 2013-01-03 14:24:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Vannak pillanatok, melyek elérik azt, mit elérhetnek, és a legtöbb, amit tenni lehet, egyszerűen szétnyitni markunkat, és hagyni, hogy a sors fonalainak megannyi szála szabadon repüljön, várva azt, hogy melyeket, vagy melyiket lesz érdemes megragadni, és mikor.
Ez egy ilyen pillanat. A Hóhér nem önmaga, és nem fogja meghallgatni, nem fogja megérteni, még csupán elfogadni sem, hogy talán van, amiben igaza lehet. Most nem. Fogalma sincs, mi történt vele, minden bizonnyal közele az utolsó találkozásuk eseményeihez, és mindahhoz, ami a két találkozás között történt.
Most egyszerűen hátrább lép a lánytól, mintegy kifejezve ezzel is, hogy értelmetlen. Megküzdhetnének, és szinte biztos, hogy ő győzne. Miért? Lényegesen jobban uralja jelenleg fizikai testét, és tudata is sokkal tisztább.
Értelme lenne? Nem. A legyőzött dacból sem lenne hajlandó még végig gondolni sem semmit, amit esetleg mondana. Megölhetné? Igen. Könnyedén. Na de minek tenné? Azzal sem érne el semmit sem. A nő számára pont annyira nem jelent semmit egy hús börtön, mint ahogy a számára sem. Eszköz csupán, melyet saját akaratából, vagy a sors szeszéjéből használni kényszerül egy ideig. Ennyi ez nem több, de sajnos nem is kevesebb.*
- Legyen hát, ha ez az utolsó szavad.
*A nő talán akaratlanul hagyta számára a lehetőséget, hogy távozhasson anélkül, hogy itt most elfajulna, vagy eldőlne bármi is. Kért csupán, és nem utasított.
Még utoljára végig méri a lányt, akiről, hogy valójában mit rejt-e törékeny test, talán egyedül neki van fogalma, és még ő is eltartana egy darabig, míg valójában teljesen kiismeri. Ez most azonban lehetetlen. Így, most és ebben a formában az.*
- Házad?
*Csóválja meg a fejét. Soha nem volt képes egy helyhez ragaszkodni, még az ősi birtokhoz sem, melyet apja oly nagyra tartott. Számára nem volt több, mint föld csupán, mely van bőven mindenhol, és nem jelentett semmit. Az azonban egy gazdag, kényelmes, és előkelő nemesi ház volt. Ez azonban. Ez csupán egy. Talán mondhatná, hogy sokszor a szabad ég alatt aludt jobb körülmények között? És még nem is hazudna vele.*
- Nos. Amennyiben városi szarkaként próbálnál szerencsét, vagy mosónőnek szegődsz el. Ez is tapasztalás, s talán megfelelő környezetet választottál hozzá. Amennyiben azonban ráébredsz ki is vagy te valójában, s rá óhajtasz lépni arra az útra, mely azzal jár, esetleg oly környezetet teremteni magadnak, mely hogy is mondjam. Azokat a célokat jobban szolgálná. Keress meg. Dolgom végezte után bőségesen marad majd arany, mely számomra nem ér többet, mint a sár.
*Akarja, nem akarja, tetszik neki vagy nem. A búcsúzásnak azért megadja módját. Kézcsókkal búcsúzik, mely már csupán a nő szépségének hódol, de több nincs már benne. Ennyi csupán. Fogalma sincs, miután megharcoltak a benne dúló gondolatok, s letisztult, majd ha az került ki győztesen, kit ő vár. Talán nyugodtabb körülmények között is elbeszélgethetnek.
Az utolsó szavak talán felpiszkáltak egy még fel sem éledt tüzet, az öntudatot, a büszkeséget, mely még egy érzések nélküli nőnek is lehet sajátja, s az utolsó gesztus megadta a kellő tiszteletet minden gúny nélkül őszintén.
Fogja hát a kardot, és a köpenyt, várja még az éjszaka, hiszen a Hóhér visszatér sok dolguk lesz, ha pedig nem. Nos ezekhez a feladatokhoz még számára is merészség lenne egyedül hozzáfogni.*
Ez egy ilyen pillanat. A Hóhér nem önmaga, és nem fogja meghallgatni, nem fogja megérteni, még csupán elfogadni sem, hogy talán van, amiben igaza lehet. Most nem. Fogalma sincs, mi történt vele, minden bizonnyal közele az utolsó találkozásuk eseményeihez, és mindahhoz, ami a két találkozás között történt.
Most egyszerűen hátrább lép a lánytól, mintegy kifejezve ezzel is, hogy értelmetlen. Megküzdhetnének, és szinte biztos, hogy ő győzne. Miért? Lényegesen jobban uralja jelenleg fizikai testét, és tudata is sokkal tisztább.
Értelme lenne? Nem. A legyőzött dacból sem lenne hajlandó még végig gondolni sem semmit, amit esetleg mondana. Megölhetné? Igen. Könnyedén. Na de minek tenné? Azzal sem érne el semmit sem. A nő számára pont annyira nem jelent semmit egy hús börtön, mint ahogy a számára sem. Eszköz csupán, melyet saját akaratából, vagy a sors szeszéjéből használni kényszerül egy ideig. Ennyi ez nem több, de sajnos nem is kevesebb.*
- Legyen hát, ha ez az utolsó szavad.
*A nő talán akaratlanul hagyta számára a lehetőséget, hogy távozhasson anélkül, hogy itt most elfajulna, vagy eldőlne bármi is. Kért csupán, és nem utasított.
Még utoljára végig méri a lányt, akiről, hogy valójában mit rejt-e törékeny test, talán egyedül neki van fogalma, és még ő is eltartana egy darabig, míg valójában teljesen kiismeri. Ez most azonban lehetetlen. Így, most és ebben a formában az.*
- Házad?
*Csóválja meg a fejét. Soha nem volt képes egy helyhez ragaszkodni, még az ősi birtokhoz sem, melyet apja oly nagyra tartott. Számára nem volt több, mint föld csupán, mely van bőven mindenhol, és nem jelentett semmit. Az azonban egy gazdag, kényelmes, és előkelő nemesi ház volt. Ez azonban. Ez csupán egy. Talán mondhatná, hogy sokszor a szabad ég alatt aludt jobb körülmények között? És még nem is hazudna vele.*
- Nos. Amennyiben városi szarkaként próbálnál szerencsét, vagy mosónőnek szegődsz el. Ez is tapasztalás, s talán megfelelő környezetet választottál hozzá. Amennyiben azonban ráébredsz ki is vagy te valójában, s rá óhajtasz lépni arra az útra, mely azzal jár, esetleg oly környezetet teremteni magadnak, mely hogy is mondjam. Azokat a célokat jobban szolgálná. Keress meg. Dolgom végezte után bőségesen marad majd arany, mely számomra nem ér többet, mint a sár.
*Akarja, nem akarja, tetszik neki vagy nem. A búcsúzásnak azért megadja módját. Kézcsókkal búcsúzik, mely már csupán a nő szépségének hódol, de több nincs már benne. Ennyi csupán. Fogalma sincs, miután megharcoltak a benne dúló gondolatok, s letisztult, majd ha az került ki győztesen, kit ő vár. Talán nyugodtabb körülmények között is elbeszélgethetnek.
Az utolsó szavak talán felpiszkáltak egy még fel sem éledt tüzet, az öntudatot, a büszkeséget, mely még egy érzések nélküli nőnek is lehet sajátja, s az utolsó gesztus megadta a kellő tiszteletet minden gúny nélkül őszintén.
Fogja hát a kardot, és a köpenyt, várja még az éjszaka, hiszen a Hóhér visszatér sok dolguk lesz, ha pedig nem. Nos ezekhez a feladatokhoz még számára is merészség lenne egyedül hozzáfogni.*
692. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-03 14:20:29
Üzenet elküldve: 2013-01-03 14:20:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
*Hogy nem értene semmit? Kifejezéstelen tekintettel figyeli a hímet. Nem reagál e szavakra, mert teljességgel felesleges. Amaz nem fogja fel a nő igazát, ahogy ez fordítva is igaz. Mert valahol mindketten igazat szólnak, ám csak egyik lehet a sajátjuk. A halandók nagy dilemmája és csodája, mely lám őket is éppúgy megkörnyékezi. Milyen ironikus, hogy végül semmiben sem különböznek a porban járóktól... Lehetnek bármilyen kecsesek és könnyed léptűek, járhatnak a fellegekben, utazhatnak szelek szárnyán és végül mégis por érinti majd jobbhoz szokott talpaikat. Egyszer minden repülésnek vége szakad.
Valóban nem érti. Nem érti, miért folytatják még e felesleges szópárbajt, mikor mindketten egyformán makacsak. Nehéz a tükörképek sorsa, hisz bár olyannyira hasonlítanak, mindig pont az ellenkezőjét csinálják ikertestvérüknek. Minden mozdulat, minden szó és tett tökéletes ellenpár, s ez kettejük között sem zajlódhat másként. Bizony ezen a sakktáblán nincsenek egyenrangú, sem egyforma ellenfelek.*
- Természetesen engedtem.
*Szemei továbbra is sötéten irizáló végtelenre emlékeznek. Szinte pulzál belőlük valami végtelenül semleges, ám kérlelhetetlen hatalommal bíró erő.*
- Szándékomban áll az élet minden árnyoldalát részemmé tenni. A szabadság nem a könnyebb úton járni, sokkal inkább képesség az objektív döntések meghozatalára. Sosem leszek szabad, amíg nem ismerem az összes láncot, mely béklyóba foghat.
*Enyhén megcsóválja a fejét, sötét tincsei engedelmesen libbenve szolgálják a mozdulatot. Bár hajkoronája lenyűgözően dús és selymes tapintású, most szinte fakónak és élettelennek tűnik a mindenségre néző tekintet mellett. Teljességel tudatos gesztusát csak az arcát érintő kezek állítják meg. Egyetlen arcvonása sem rezdül, számított a mozdulatra.*
- A te szabadságod nem az én szabadságom, Ítélet. Ha ezt nem érted meg, hát te sem vagy még a magad ura.
*Természetesen a lány önmagával vív szabadságáért. Ezen a szinten mégis ki más állíthatna neki határokat? Évszázadokkal ezelőtt tudatra ébredt már és rég megunta azon örömök keresését, melyeket az élet felszíne nyújthat. Sosem voltak érzései, így a benne uralkodó űr, melyet ezek hiánya okozott, örökre kielégíthetetlen maradt. Vagy voltak valaha érzései? Talán megalkotása pillanatában még pont ugyanolyan volt, mint bármely Archel gyermek. Talán neki is voltak érzései, ám hamar levetkőzte őket, mint felesleges ruhadarabokat. Lemeztelenítette lelkét a legszínesebbnek tartott világi szürkeségtől azért, hogy felülemelkedhessen rajta. Vagy egyszerűen csak tényleg soha nem voltak érzelmei.*
- Jól ismerlek, Ítélet. Sosem vettél el, én vettem el helyetted. Amit én nem adok neked tehát, saját magam veszem el, s ezért nem leszek soha a tied.
*Ha a hím szövetségest keresett, rossz volt az indítás. A megszoksz, vagy megszöksz feltevés a többségben ellentéteket szül és bárhogy is nézzük, ezzel kézenfogva a testet, vagy életet szólam is felhívás keringőre egy nem létező harmadik úton. Mindezek felett pedig a nőstény nem csak egy lány - még ha tán a leghalálosabb is -, kivel melegedni lehet a vágy tüzénél. Vele szerencséd, ha nem fagysz halálra e szeszélyes láng mellett, mikor a Hóhért a világ összes fagya is csak melengetné. Nem. Az ő világába vezető kulcs valahol egészen máshol terem és messze nem minden bokorban.*
- Most pedig, kedves fivérem, megkérlek hogy távozz a házamból.
Valóban nem érti. Nem érti, miért folytatják még e felesleges szópárbajt, mikor mindketten egyformán makacsak. Nehéz a tükörképek sorsa, hisz bár olyannyira hasonlítanak, mindig pont az ellenkezőjét csinálják ikertestvérüknek. Minden mozdulat, minden szó és tett tökéletes ellenpár, s ez kettejük között sem zajlódhat másként. Bizony ezen a sakktáblán nincsenek egyenrangú, sem egyforma ellenfelek.*
- Természetesen engedtem.
*Szemei továbbra is sötéten irizáló végtelenre emlékeznek. Szinte pulzál belőlük valami végtelenül semleges, ám kérlelhetetlen hatalommal bíró erő.*
- Szándékomban áll az élet minden árnyoldalát részemmé tenni. A szabadság nem a könnyebb úton járni, sokkal inkább képesség az objektív döntések meghozatalára. Sosem leszek szabad, amíg nem ismerem az összes láncot, mely béklyóba foghat.
*Enyhén megcsóválja a fejét, sötét tincsei engedelmesen libbenve szolgálják a mozdulatot. Bár hajkoronája lenyűgözően dús és selymes tapintású, most szinte fakónak és élettelennek tűnik a mindenségre néző tekintet mellett. Teljességel tudatos gesztusát csak az arcát érintő kezek állítják meg. Egyetlen arcvonása sem rezdül, számított a mozdulatra.*
- A te szabadságod nem az én szabadságom, Ítélet. Ha ezt nem érted meg, hát te sem vagy még a magad ura.
*Természetesen a lány önmagával vív szabadságáért. Ezen a szinten mégis ki más állíthatna neki határokat? Évszázadokkal ezelőtt tudatra ébredt már és rég megunta azon örömök keresését, melyeket az élet felszíne nyújthat. Sosem voltak érzései, így a benne uralkodó űr, melyet ezek hiánya okozott, örökre kielégíthetetlen maradt. Vagy voltak valaha érzései? Talán megalkotása pillanatában még pont ugyanolyan volt, mint bármely Archel gyermek. Talán neki is voltak érzései, ám hamar levetkőzte őket, mint felesleges ruhadarabokat. Lemeztelenítette lelkét a legszínesebbnek tartott világi szürkeségtől azért, hogy felülemelkedhessen rajta. Vagy egyszerűen csak tényleg soha nem voltak érzelmei.*
- Jól ismerlek, Ítélet. Sosem vettél el, én vettem el helyetted. Amit én nem adok neked tehát, saját magam veszem el, s ezért nem leszek soha a tied.
*Ha a hím szövetségest keresett, rossz volt az indítás. A megszoksz, vagy megszöksz feltevés a többségben ellentéteket szül és bárhogy is nézzük, ezzel kézenfogva a testet, vagy életet szólam is felhívás keringőre egy nem létező harmadik úton. Mindezek felett pedig a nőstény nem csak egy lány - még ha tán a leghalálosabb is -, kivel melegedni lehet a vágy tüzénél. Vele szerencséd, ha nem fagysz halálra e szeszélyes láng mellett, mikor a Hóhért a világ összes fagya is csak melengetné. Nem. Az ő világába vezető kulcs valahol egészen máshol terem és messze nem minden bokorban.*
- Most pedig, kedves fivérem, megkérlek hogy távozz a házamból.
691. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-03 14:18:08
Üzenet elküldve: 2013-01-03 14:18:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Nem ismerheti ki az Ítéletet senki sem, hiszen nem élő lélek. Nem egy a létező sorából, csupán mindenek végzete. Mások ők, hiszen más a dolgok, és más utat járnak be. Mások, hiszen egy feladatra oly fölösleges két entitás.
Míg egy ember tekintete a lelkét tükrözi, mi ő maga, addig Kerloné csak a múlt sötét titkai, melyet megélt, feltárt, és melyeket el nem feled soha. Sötét és mély, mint a világ mocska, mely életre hívta őt, hogy végzete legyen. Sötét és mély, mint a megannyi bűn kútja, mint a kezdetektől elkövettek. Valóban nem okozhatnak kárt benne.
Senki sem ölheti meg. Mit is számítana? Egy test csupán, mely értéktelen. Egy test vész, de a feladat marad, s míg be nem végzik, a vadász sem tűnik el soha. Csupán formája változik, melyben eljő.
Ő fordít most hátat a nőnek, ahogy felemeli karjait, mintegy körbe mutatva a mindenségen.*
- Ó nem hugom. Te nem érted. Semmi nem jelent itt semmit, csupán eszközt, és tapasztalást, mely céljainkhoz közelebb visz. Az ítélet vagyok én, melyet fejére hívott mindenki ki valaha létezett, és a Hóhér te, ki a munkámat könyörtelenül végzi be. Két vadász. Olyan testet választottál, mely számodra a legalkalmasabb.
*Majd ismét a félvér felé fordul.*
- Igen. Egy lány vagy most, talán a leghalálosabb, ki valaha létezett. Egy lány is vagy most. Hiszen egy lány testében lakozol. S valaki, aki megannyi kötet fölött még mindig tanulni kényszerül, akár csak én. Hiszen tudhatod jól. Minden pillanat új tapasztalás.
*Szomorúan csóválja meg a fejét. A lánynak még előtte az, mit ő már megjárt oly sokszor, mi válaszokat rótt az ódon pergamenek töredezett lapjaira tintával, mely sötétebb, mint az éj bársonya.*
- Az voltál, mert engedted, hogy használjanak. Csak rajtad múlik, mikor vágod el fonalaidat. Mit akarsz hát? Használni, vagy használva lenni?
*Egyszerű kérdés, de annál mélyebb, hiszen a felismerésig hosszú út vezet. Nem csak ennek a lénynek. Mindenkinek. Eszköze, vagy mestere a sorsnak. Róluk megmondani ezt nehéz, hisz a sors mely őket életre hívta, de még náluk is ott a szabad akart, mely ha tudod hogyan kell, talál magának utat.
Közelebb lép a lányhoz, hogy arcát két tenyerébe fogja, és úgy nézzen a szemébe. Döfje belé a tőrt, ha valóban ezt akarja. Mit számít? Semmit. Ha akart volna régen támadott volna, de nem tette, védekezik csupán.*
- Szabad akarsz lenni? Hát légy szabad. Ne engedd át magad sem a sötétségből kélt lényeknek, sem tudatmódosító szereknek. Légy szabad!
*Hangzik a parancs, bele az éjszakába, hogy megremegnek a falak. Célja igazán egyértelmű. Előhozni azt a lelket, akit a romok közül útjára ő engedett, nem sötét hatalmakat, nem bódító szerek adta módosult tudat ábrándjait.*
- A szenvedély uralkodik fölötted, vagy te hívtad őt, hogy szolgáljon téged? Emlékezz, micsoda energiák rejlenek benne. Emlékezz!
*Hogy a harcot elvesztette, vagy sem, azt nem tudja, de azt igen, hogy nem vele, hanem önmagával vívja, saját szabadságáért.
A lány ha akar támadhat, kiléphet, menekülhet. Ez a játék azonban már régen nem arról szól, ki merre, vagy merre nem hajt a vágy.*
- Ha ismersz, tudod jól, hogy sosem vennék el tőled olyat, mit nem adsz önmagad.
*Sziszegi az utolsó szavakat, hiszen, hogy erőszakot tenne a nőn, már maga a feltételezés is sértő. Egy szövetségest megkeresni jött ide, kivel melegedtek már a vágy tüzénél, nem sötét hatalmak találni, kik időtlen idők óta menekülnek az ítélet elől.*
Míg egy ember tekintete a lelkét tükrözi, mi ő maga, addig Kerloné csak a múlt sötét titkai, melyet megélt, feltárt, és melyeket el nem feled soha. Sötét és mély, mint a világ mocska, mely életre hívta őt, hogy végzete legyen. Sötét és mély, mint a megannyi bűn kútja, mint a kezdetektől elkövettek. Valóban nem okozhatnak kárt benne.
Senki sem ölheti meg. Mit is számítana? Egy test csupán, mely értéktelen. Egy test vész, de a feladat marad, s míg be nem végzik, a vadász sem tűnik el soha. Csupán formája változik, melyben eljő.
Ő fordít most hátat a nőnek, ahogy felemeli karjait, mintegy körbe mutatva a mindenségen.*
- Ó nem hugom. Te nem érted. Semmi nem jelent itt semmit, csupán eszközt, és tapasztalást, mely céljainkhoz közelebb visz. Az ítélet vagyok én, melyet fejére hívott mindenki ki valaha létezett, és a Hóhér te, ki a munkámat könyörtelenül végzi be. Két vadász. Olyan testet választottál, mely számodra a legalkalmasabb.
*Majd ismét a félvér felé fordul.*
- Igen. Egy lány vagy most, talán a leghalálosabb, ki valaha létezett. Egy lány is vagy most. Hiszen egy lány testében lakozol. S valaki, aki megannyi kötet fölött még mindig tanulni kényszerül, akár csak én. Hiszen tudhatod jól. Minden pillanat új tapasztalás.
*Szomorúan csóválja meg a fejét. A lánynak még előtte az, mit ő már megjárt oly sokszor, mi válaszokat rótt az ódon pergamenek töredezett lapjaira tintával, mely sötétebb, mint az éj bársonya.*
- Az voltál, mert engedted, hogy használjanak. Csak rajtad múlik, mikor vágod el fonalaidat. Mit akarsz hát? Használni, vagy használva lenni?
*Egyszerű kérdés, de annál mélyebb, hiszen a felismerésig hosszú út vezet. Nem csak ennek a lénynek. Mindenkinek. Eszköze, vagy mestere a sorsnak. Róluk megmondani ezt nehéz, hisz a sors mely őket életre hívta, de még náluk is ott a szabad akart, mely ha tudod hogyan kell, talál magának utat.
Közelebb lép a lányhoz, hogy arcát két tenyerébe fogja, és úgy nézzen a szemébe. Döfje belé a tőrt, ha valóban ezt akarja. Mit számít? Semmit. Ha akart volna régen támadott volna, de nem tette, védekezik csupán.*
- Szabad akarsz lenni? Hát légy szabad. Ne engedd át magad sem a sötétségből kélt lényeknek, sem tudatmódosító szereknek. Légy szabad!
*Hangzik a parancs, bele az éjszakába, hogy megremegnek a falak. Célja igazán egyértelmű. Előhozni azt a lelket, akit a romok közül útjára ő engedett, nem sötét hatalmakat, nem bódító szerek adta módosult tudat ábrándjait.*
- A szenvedély uralkodik fölötted, vagy te hívtad őt, hogy szolgáljon téged? Emlékezz, micsoda energiák rejlenek benne. Emlékezz!
*Hogy a harcot elvesztette, vagy sem, azt nem tudja, de azt igen, hogy nem vele, hanem önmagával vívja, saját szabadságáért.
A lány ha akar támadhat, kiléphet, menekülhet. Ez a játék azonban már régen nem arról szól, ki merre, vagy merre nem hajt a vágy.*
- Ha ismersz, tudod jól, hogy sosem vennék el tőled olyat, mit nem adsz önmagad.
*Sziszegi az utolsó szavakat, hiszen, hogy erőszakot tenne a nőn, már maga a feltételezés is sértő. Egy szövetségest megkeresni jött ide, kivel melegedtek már a vágy tüzénél, nem sötét hatalmak találni, kik időtlen idők óta menekülnek az ítélet elől.*
690. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-03 14:15:28
Üzenet elküldve: 2013-01-03 14:15:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
*Számára a hím teljes egésze tűnik kiismerhetetlennek, mintha mindenhonnan fal venné körül, s ő sötétben tapogatózna, csupán ritka alkalmakkor olyat érintve, mit saját elméje is felismer. Sokban hasonlítanak ők ketten, ám végtelen azon dolgok száma, mik különbözővé teszik őket. Igaz, hogy a sors egymásnak rendelte őket egy másik világ végezete gyanánt, ám cseppet sincs kőbe vésve a jövő. S bár látszólag elértek oda, ahol nemlétük végtelennek ható, párhuzamos egyenesei egymásba értek, nincs biztosíték arra, hogy egyik nem oltja-e ki ezúttal a másikat, egyszersmind magába olvasztva örökre... de képesek lennének erre egyáltalán? Nem pillanatnyi zűrzavart okozna csupán, ha egyikük elmúlna? Mindez ideiglenes állapot lenne.
Bár a Hóhér az, ki pengéket rántott, nagyon jól tudja, hogy nem okozhat felszíni sérülésnél többet ellenfele számára. Bármilyen furcsa is legyen, mindazok ellenére, amikre korábban fény derült, s melyek már most építik lelkének elszakadt foltjait, még mindig köti az eskü, melyet minden Archel lelkébe teremtésekor vésnek. Egyszerűen képtelen lesz arra, hogy komoly károkat okozzon, mivel jelei fivérnek ismerték el a hímet. Tudatosan megy bele egy olyan küzdelembe, mely már a gondolat megfoganásának pillanatában vesztesként jelölte ki, hisz a másik lehetőség pillanatnyilag nem opció számára.*
- Lány?
*Hideg hangja mély és szenvtelenül halott. Rég elvesztette már e küzdelmet, még ha a háború tábláján szilárdan tartja is magát.*
- Csak egy lány lennék, fivérem? Hát nem érted, hogy a fizikai megtestesülésem mikéntje mennyire keveset számít nekem?
*Valóban. Évszázadokon keresztül jelent meg férfi alakjában, ám erről ő maga nem tud. Valahol tudatának hátsó traktusaiban ott kaparászik e gondolat, azonban tudatára nem ébredt ismét ennek. A jövő zenéje csupán a végleges felismerés.*
- Meg kell értened, hogy nem adtál más választást.
*Egykor oly fagyosan szikrázó, akvamarin tekintete feketébe vált, ahogy jelein keresztül szemléli immár a világot. Márpedig ez erősebb, mint bármely fizikai hatás, egyszersmind megfosztja az önállóság teljességétől. Az idegen lény, mellyel a múlt legsötétebb szakaszában lépett szimbiózisra, most éber és megosztja vele jelenlétét. Csak ezért képes tiszta fejjel gondolkodni egy kiemelkedő helyzet kedvéért.*
- Oly sokszor voltam egy felsőbb hatalom rabszolgája, szinte már nem is tartom számon. Életről-életre mások kényszerítették rám akaratukat.
*Szemfehérje nélküli, a feketénél is sötétebb tekintete a bolygók tömegvonzására emlékeztet. Mintha a gravitáció e feketelyukak felé vonna, örök elnyeléssel fenyegetve a figyelőket.*
- A vágy szeszélyes úrnő és én nem fogadhatom el önként mesteremnek. Ha meg akarom osztani a testemet, azt csakis azért teszem, mert új tapasztalást jelent, nem azért, mert valaki, vagy valami ezt óhajtja.
*Laza testtartása megmarad ugyan, a körülötte pulzáló energiák azonban mégiscsak változnak. Szinte érezhető a jelenlét, mely már most a tökéletesn defenzív magatartásra igyekszik berendezkedni. Lehet, hogy e küzdelmet már rég elvesztette, ez azonban nem jelenti azt, hogy könnyen is adná magát.*
Bár a Hóhér az, ki pengéket rántott, nagyon jól tudja, hogy nem okozhat felszíni sérülésnél többet ellenfele számára. Bármilyen furcsa is legyen, mindazok ellenére, amikre korábban fény derült, s melyek már most építik lelkének elszakadt foltjait, még mindig köti az eskü, melyet minden Archel lelkébe teremtésekor vésnek. Egyszerűen képtelen lesz arra, hogy komoly károkat okozzon, mivel jelei fivérnek ismerték el a hímet. Tudatosan megy bele egy olyan küzdelembe, mely már a gondolat megfoganásának pillanatában vesztesként jelölte ki, hisz a másik lehetőség pillanatnyilag nem opció számára.*
- Lány?
*Hideg hangja mély és szenvtelenül halott. Rég elvesztette már e küzdelmet, még ha a háború tábláján szilárdan tartja is magát.*
- Csak egy lány lennék, fivérem? Hát nem érted, hogy a fizikai megtestesülésem mikéntje mennyire keveset számít nekem?
*Valóban. Évszázadokon keresztül jelent meg férfi alakjában, ám erről ő maga nem tud. Valahol tudatának hátsó traktusaiban ott kaparászik e gondolat, azonban tudatára nem ébredt ismét ennek. A jövő zenéje csupán a végleges felismerés.*
- Meg kell értened, hogy nem adtál más választást.
*Egykor oly fagyosan szikrázó, akvamarin tekintete feketébe vált, ahogy jelein keresztül szemléli immár a világot. Márpedig ez erősebb, mint bármely fizikai hatás, egyszersmind megfosztja az önállóság teljességétől. Az idegen lény, mellyel a múlt legsötétebb szakaszában lépett szimbiózisra, most éber és megosztja vele jelenlétét. Csak ezért képes tiszta fejjel gondolkodni egy kiemelkedő helyzet kedvéért.*
- Oly sokszor voltam egy felsőbb hatalom rabszolgája, szinte már nem is tartom számon. Életről-életre mások kényszerítették rám akaratukat.
*Szemfehérje nélküli, a feketénél is sötétebb tekintete a bolygók tömegvonzására emlékeztet. Mintha a gravitáció e feketelyukak felé vonna, örök elnyeléssel fenyegetve a figyelőket.*
- A vágy szeszélyes úrnő és én nem fogadhatom el önként mesteremnek. Ha meg akarom osztani a testemet, azt csakis azért teszem, mert új tapasztalást jelent, nem azért, mert valaki, vagy valami ezt óhajtja.
*Laza testtartása megmarad ugyan, a körülötte pulzáló energiák azonban mégiscsak változnak. Szinte érezhető a jelenlét, mely már most a tökéletesn defenzív magatartásra igyekszik berendezkedni. Lehet, hogy e küzdelmet már rég elvesztette, ez azonban nem jelenti azt, hogy könnyen is adná magát.*
689. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-03 14:11:33
Üzenet elküldve: 2013-01-03 14:11:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Bizonyos dolgok még a vándorban is csak lassan tisztulnak le. Lassan képesek a helyükre kerülni. Eddig nem is próbált rájönni, miét találja olyan érdekesnek ezt a nőt. Mi az benne, ami eddig egyik másikban sem volt meg, akivel találkozott.
A válasz pedig oly egyszerű, mintha ezúttal maga a kérdés szerette volna azt ezüst táncán átnyújtani. Senki más nem képes állni a tekintetét. Persze ez ebben a formában nem igaz. Egyszer valamikor, nagyon régen. Volt valaki.
Emlékek tolulnak elő a múltból. Emlékek, melyeket oly sok időn át gondosan zárt el. Emlékek, melyekkel nem volt képes szembenézni soha. Igen volt valaki, aki képes volt állni a tekintetét, bár akkor még korán sem volt az ilyen mély, és a sötét titkok tengere sem itatta át.
Valamikor egy másik világban, egy másik életben, egy másik létezésben. Volt valaki. Talán most először ütközik a lány Kerlon esetében áttörhetetlen falakba, melyek rejtenek valamit. Talán nem is az ő mindenen átható pillantása elől, talán a férfi maga elől akar rejteni valamit. Hatalmas robosztus falak, melyek a sötét titkok tengere takart eddig, de ezek a falak nem fényből emeltettek. Ragyognak, és vakítanak, aki rájuk veti tekintetét, önmagával kell szembenézzen. Bűneivel, vétkeivel, hibával, szégyenével, minden valaha elszalasztott lehetőségével. Bőven több ez, mint ami bárkinek kell az azonnali megfutamodáshoz.
A kobzos most mégis a falak mögé lát. Tünékeny tünemény az, ki ott pihen, örök béke honában, zavartalanul. Hiszen mi is zavarhatna egy emlékképet, mely csak a vándor zilált elméjének legmélyén él. Valaki, aki már rég halott. Valaki, akit egyszer rábíztak. Valaki, akit nem tudott megvédeni. Valaki, akit vele együtt elárultak. Valaki, aki miatt elhozta az ítéletet.
S a vadászban valami megváltozik. Az eddigi játék szilánkokra törik. A félmosolyt, mintha vihar sodorná el, ahogy szemeiből is eltűnik a sötét játékos csillogás. Arca hűvös maszk marad. Eltűnik a vágy is. Ahogy nem marad ott semmi sem, csupán egy holt lélek, kin egyetlen pecsét van már, csupán maga az Ítélet.
Hideggé válik, mint maga a halál, de ez nem az, mely az öreg betegnek enyhülés, a bűnösnek hűs feledést hoz. Ez csupán fájdalmat, és örök szenvedést ígér. Ahogy jött, úgy múlik a pillanat. Ő pedig tovább halad. Meg nem áll.
Látja a mozdulatokat, a tőröket, látja, ahogy a lány felkészül. Párbajra. Ő mégsem vesz elő fegyvereket. Most sem.
Szavai üresen konganak, érzelmek nélkül. Kérdések, melyek talán magából a világegyetemből érkeztek személytelenül.*
- Tőrök? Egy lány kezében? Oda való az?
*Talán egy két méternél nem több már a távolság, mikor az utolsó elhangzik.*
- Biztos ezt akarod?
*A kérdés pedig nem csak kérdez, sugall. A lány választ, a lány dönt. Amennyiben viszont harcolni akar, ez nem játék lesz már. Komoly küzdelem, minek a végén nem tudná megmondani talán ő sem. Talán nem is akarja.
Még mindig kivár. Talán ez már csak a terve része, talán támadni fog. Talán csak a válaszra vár. Talán csak az első lépést előzékenyen átengedte a hölgynek.*
A válasz pedig oly egyszerű, mintha ezúttal maga a kérdés szerette volna azt ezüst táncán átnyújtani. Senki más nem képes állni a tekintetét. Persze ez ebben a formában nem igaz. Egyszer valamikor, nagyon régen. Volt valaki.
Emlékek tolulnak elő a múltból. Emlékek, melyeket oly sok időn át gondosan zárt el. Emlékek, melyekkel nem volt képes szembenézni soha. Igen volt valaki, aki képes volt állni a tekintetét, bár akkor még korán sem volt az ilyen mély, és a sötét titkok tengere sem itatta át.
Valamikor egy másik világban, egy másik életben, egy másik létezésben. Volt valaki. Talán most először ütközik a lány Kerlon esetében áttörhetetlen falakba, melyek rejtenek valamit. Talán nem is az ő mindenen átható pillantása elől, talán a férfi maga elől akar rejteni valamit. Hatalmas robosztus falak, melyek a sötét titkok tengere takart eddig, de ezek a falak nem fényből emeltettek. Ragyognak, és vakítanak, aki rájuk veti tekintetét, önmagával kell szembenézzen. Bűneivel, vétkeivel, hibával, szégyenével, minden valaha elszalasztott lehetőségével. Bőven több ez, mint ami bárkinek kell az azonnali megfutamodáshoz.
A kobzos most mégis a falak mögé lát. Tünékeny tünemény az, ki ott pihen, örök béke honában, zavartalanul. Hiszen mi is zavarhatna egy emlékképet, mely csak a vándor zilált elméjének legmélyén él. Valaki, aki már rég halott. Valaki, akit egyszer rábíztak. Valaki, akit nem tudott megvédeni. Valaki, akit vele együtt elárultak. Valaki, aki miatt elhozta az ítéletet.
S a vadászban valami megváltozik. Az eddigi játék szilánkokra törik. A félmosolyt, mintha vihar sodorná el, ahogy szemeiből is eltűnik a sötét játékos csillogás. Arca hűvös maszk marad. Eltűnik a vágy is. Ahogy nem marad ott semmi sem, csupán egy holt lélek, kin egyetlen pecsét van már, csupán maga az Ítélet.
Hideggé válik, mint maga a halál, de ez nem az, mely az öreg betegnek enyhülés, a bűnösnek hűs feledést hoz. Ez csupán fájdalmat, és örök szenvedést ígér. Ahogy jött, úgy múlik a pillanat. Ő pedig tovább halad. Meg nem áll.
Látja a mozdulatokat, a tőröket, látja, ahogy a lány felkészül. Párbajra. Ő mégsem vesz elő fegyvereket. Most sem.
Szavai üresen konganak, érzelmek nélkül. Kérdések, melyek talán magából a világegyetemből érkeztek személytelenül.*
- Tőrök? Egy lány kezében? Oda való az?
*Talán egy két méternél nem több már a távolság, mikor az utolsó elhangzik.*
- Biztos ezt akarod?
*A kérdés pedig nem csak kérdez, sugall. A lány választ, a lány dönt. Amennyiben viszont harcolni akar, ez nem játék lesz már. Komoly küzdelem, minek a végén nem tudná megmondani talán ő sem. Talán nem is akarja.
Még mindig kivár. Talán ez már csak a terve része, talán támadni fog. Talán csak a válaszra vár. Talán csak az első lépést előzékenyen átengedte a hölgynek.*
688. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-03 14:06:15
Üzenet elküldve: 2013-01-03 14:06:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
*Valóban ostobaság lenne a kardért nyúlnia. Egyrészt ez esetben meggondolatlan közelségbe kerülne a hímhez, másrészt sosem használna olyan fegyvert, mely árulója lehet. Harmadrészt pedig már korábban kipuhatolta e test képességeit, s számára a rövid, könnyed fegyverek valók, melyek meghagyják a szabad, fürge mozgás lényegét. Gyorsasága többször is gondolkodóba ejtette. Vajon milyen lehetett elődje valójában? Piaci szarka tán, kinek mindig futnia, rejtőznie kellett és átlagon felüli ügyességre volt szüksége az erszények elcsenéséhez? A szegénynegyedi apró kis lyukból ítélve mindez könnyen elképzelhető és cseppet sem lepné meg a dolog. Eszébe jutott már az is, hogy netalántán sokkal forróbb talajon kereste kenyerét, s most ezért ilyen leküzdhetetlen benne a testi vágy. Talán férfiak kedvére tett korábban és ezért olyannyira idegen az ellenállás... de nem. Valahol mélyen tudja, ezt a testet nem érintette még igazán ellentétes nemű, hogy ártatlanságán nem esett csorba. Tiszteletben tartja az eredeti tulaj erényeit annyira, hogy ez megedzze gondolatait e tébolyult, vágyakozó tűz lángjában.
Látszólag fegyvertelenül... szinte már-már ártatlan a mód, ahogy a hím közeledik felé, s pont ez az, mi vészharangokat kongat meg elméjének végeláthatatlan falai között. A hátborzongató hang tisztára mossa elméjét, s ezúttal a testében lüktető kéjvágy átalakul. Szolgálatába állítja annak az elhatározásnak, mely csak haláltól való lehet.
Állát megemeli, sápadt arca kifejezéstelen halotti maszk csupán. Jégkék tekintete üresebb, mint az elmúlás maga. Pillantása tőrként döfi keresztül a hím szemeit, ámbátor ez nyilván nem sok hatást gyakorol valakire, aki megjárta a benne lapuló világot. Ezt ő maga nem tudja azonban, s a férfi szavai sem jelentenek neki semmit. Nincs mire emlékezni - utasítja el tudatosan a gondolatot -, mert ő sosem érzékelte, s el is feledte rögtön, hogy kimondta ellenpárja nevét. A tudás hatalma pusztán ideiglenes, bűbájszerű fegyver, melyre ha közvetlenül pillantana, rögvest elillanna. Öntudatlanul, ösztönből használja csupán mi megadatott, s a legtermészetesebb könnyedséggel engedi el, mikor elméje úgy kívánja.
Kifinomult módon bánik az emlékekkel. Csak azokat tartja kiszámítható rendben, melyeket jelenlegi tudatosságának szintjén képes is befogadni. Minden más veszélyes, kaotikus és rendszertelen masszaként szabdalja lelkét, s csupán időről-időre kap beléjük, mikor egy-egy kósza emlék fegyvert formál.
A nőstény egy darabig talán engedi közelíteni, ám az a bizonyos fonál még mindig ott feszül közöttük. Rövidebb bár a táv, mégis megtartja azt a távolságot, mely még elég egy komolyabb sérülés elkerülésére, ha a hím támadni óhajt. Kerlon most egészen mással hat érzékeire, mint alig pár pillanattal ezelőtt. Ezúttal a harc szellemét pedzegeti a nőben, s Anekril sem férfit lát már benne - ellenfelet csupán. Teste valamely csoda folytán engedelmeskedik neki, s készségesen alakítja át a felgyülemlett felesleges energiát, melyre eredeti formájában e harcban nincs szüksége.
A nőstény kipattintja a tőröket gúzsba kötő csatokat, s a két markolat finoman tenyerébe simul. Pengéi fémes súrlódással hagyják el a nekik rendelt helyet, ám nem emelkednek harcra. Megtévesztő nyugalommal pihennek a lány formás combjai mellett, szinte könnyeden, természetesen. Úgy válnak a Hóhér részeivé, mintha soha nem is különbözött volna tőlük. A két penge - Feledés és Emlékezés - egy régi, sötét fegyver darabjaiból készültek. A fém, mit ő kovácsolt furcsa módon követte e világba, ám addigra már nem volt önmaga. A Lélekrablót megtörte a régi élet, s önmagát elviselni képtelenül, két részre bomlott. Egy ki az emlékeket őrzi, s egy másik, ki gátolja azokat. A nőstényhez olyannyira illenek.*
Látszólag fegyvertelenül... szinte már-már ártatlan a mód, ahogy a hím közeledik felé, s pont ez az, mi vészharangokat kongat meg elméjének végeláthatatlan falai között. A hátborzongató hang tisztára mossa elméjét, s ezúttal a testében lüktető kéjvágy átalakul. Szolgálatába állítja annak az elhatározásnak, mely csak haláltól való lehet.
Állát megemeli, sápadt arca kifejezéstelen halotti maszk csupán. Jégkék tekintete üresebb, mint az elmúlás maga. Pillantása tőrként döfi keresztül a hím szemeit, ámbátor ez nyilván nem sok hatást gyakorol valakire, aki megjárta a benne lapuló világot. Ezt ő maga nem tudja azonban, s a férfi szavai sem jelentenek neki semmit. Nincs mire emlékezni - utasítja el tudatosan a gondolatot -, mert ő sosem érzékelte, s el is feledte rögtön, hogy kimondta ellenpárja nevét. A tudás hatalma pusztán ideiglenes, bűbájszerű fegyver, melyre ha közvetlenül pillantana, rögvest elillanna. Öntudatlanul, ösztönből használja csupán mi megadatott, s a legtermészetesebb könnyedséggel engedi el, mikor elméje úgy kívánja.
Kifinomult módon bánik az emlékekkel. Csak azokat tartja kiszámítható rendben, melyeket jelenlegi tudatosságának szintjén képes is befogadni. Minden más veszélyes, kaotikus és rendszertelen masszaként szabdalja lelkét, s csupán időről-időre kap beléjük, mikor egy-egy kósza emlék fegyvert formál.
A nőstény egy darabig talán engedi közelíteni, ám az a bizonyos fonál még mindig ott feszül közöttük. Rövidebb bár a táv, mégis megtartja azt a távolságot, mely még elég egy komolyabb sérülés elkerülésére, ha a hím támadni óhajt. Kerlon most egészen mással hat érzékeire, mint alig pár pillanattal ezelőtt. Ezúttal a harc szellemét pedzegeti a nőben, s Anekril sem férfit lát már benne - ellenfelet csupán. Teste valamely csoda folytán engedelmeskedik neki, s készségesen alakítja át a felgyülemlett felesleges energiát, melyre eredeti formájában e harcban nincs szüksége.
A nőstény kipattintja a tőröket gúzsba kötő csatokat, s a két markolat finoman tenyerébe simul. Pengéi fémes súrlódással hagyják el a nekik rendelt helyet, ám nem emelkednek harcra. Megtévesztő nyugalommal pihennek a lány formás combjai mellett, szinte könnyeden, természetesen. Úgy válnak a Hóhér részeivé, mintha soha nem is különbözött volna tőlük. A két penge - Feledés és Emlékezés - egy régi, sötét fegyver darabjaiból készültek. A fém, mit ő kovácsolt furcsa módon követte e világba, ám addigra már nem volt önmaga. A Lélekrablót megtörte a régi élet, s önmagát elviselni képtelenül, két részre bomlott. Egy ki az emlékeket őrzi, s egy másik, ki gátolja azokat. A nőstényhez olyannyira illenek.*
687. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-03 14:05:41
Üzenet elküldve: 2013-01-03 14:05:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*A kobzos számára sem teljesen tiszta a kép. Nem mindennapi körülmények között váltak el egymástól, s ez nő most ismét itt van előtte. Elképzelései természetesen vannak, mi történhetett. Látott már ilyet. Ez azonban még nem magyarázat mindenre.
Más is van itt, amire már csak ötletei vannak, hiszen nem hiszen nem érzi mágia hatását. Direkt módon nem. Azzal tisztában van, hogy vannak eme művészetnek oly ágai, melyeket ő nem ismer, és melyek sok titkot rejtenek még előtte. Bevehetett valamilyen szert, vagy annak hatása alá került, ha nem is feltétlen szabad akaratából.
Olyan, mintha a nő egy harcot vívna önmaga ellen. Még azt is el tudja képzelni, hogy szándékosan erősített fel bizonyos dolgokat önmagában, melyek eme testnek részei voltak, hogy szélsőséges körülmények között is urává váljék önmagának.
Nem állna messze ez adott esetben tőle sem. Van olyan harcos, ki a halált elfogadható alternatívának tartja, de hogy saját szemében elbukjon, azt nem. Olyat tesz, amit egyébként nem szokott. Amennyiben öl, gyorsan és tisztán teszi azt. Sosem ad időt az áldozatnak felkészülni, visszavágni. Általában lehetőséget sem ad. Kíméletlen? Kegyetlen? Talán, de soha nem tisztességtelen. Régi iskola ez, mely messze a múlt ködébe vész.
Látja a lány vívódását, minden pillanatban, hogy visszanyerje önuralmát maga fölött. Mégsem tér ki előle, s a csókra újra lehetőséget kap. Egy csók csupán. Kevesen tudják, kevesen képesek átérezni, de egy csókban minden benne van, mit egy nő adhat. Attól több nem telhet egy szenvedélyekkel fűtött forró éjszakából sem. Egy csókban benne van nem csak teste lüktetése, de lelkének minden rejtett titka is, minden apró rezdülése, s ezt megkapja most ismét. Ahogy a lánynak mondta, meg fog neki adni mindent, amit akar tőle, és még többet is. Megtette hát immár másodszor ezen az éjszakán.
Nem csak a lánynak, neki is érdekes harc ez. Szívesen menne tovább, hiszen ez a nő egyszer régen, valamikor, más formában volt már az övé, és ezek az emlékek most is elevenen élnek. Most is ott lüktetetnek, ott állnak a könyvtár legelső polcain lévő könyvekben, melyek még pimasz módon fel is lapozzák önmagukat.
Nem akadályozza meg a lányt, hogy ellépjen. Meg sem próbálja. Szabad mozgásteret enged neki. Csendben nézi, ahogy elhátrál tőle, ahogy megoldja magán a sötét köpenyt. Kevesek mozdulataiban ennyi kecsesség. El kell ismernie, hogy a test tökéletes választás volt, és ha nem is teljesen, és nem is mindenben, az általa ismert lélek minden rezdülése érezhető.
Némán követi a földre hulló köpenyt, a lány pontos, kiszámított mozdulatait, melyekkel kilép belőle. Őt is éri arcul csapás. Az, hogy a lány emlékszik a nevére. Számára ez természetes dolog lenne. Bár itt most ez inkább így pontos. A nevére emlékszik. Másra talán nem.
A hevedert, mely rögzíti a kard hüvelyét kapcsolja szét, és támasztja meg a pengét a hozzá közel eső fal mellett, majd ezúttal ő oldja meg a köpenyt, melyet ráterít. Ostoba lenne, ki azt a kardot érinti. Rajta kívül nem ismer el más gazdát, de próbálkozók ettől függetlenül még lehetnének.*
- Hát emlékszel, bár még nem mindenre.
*Azt már eldöntötte önmagában, hogy bármit is hozzanak a percek, amíg nem bizonyosodik meg róla, hogy a lány saját jószántából akar túlmenni egy határon, ő nem fogja megtenni azt. Bármennyire is fűtené a vágy, s bármennyire elevenítene fel régi kellemes emlékeket.
Lassan indul el a lány felé, látszólag fegyvertelenül. Első ránézésre a mozgásában nincs semmi fenyegető. Talán csak egy harcos gyakorlott szeme szúrhatná ki, hogy nem könnyed esti sétán élvezi a téli éj romantikáját, hanem harcra készül.
Lassan közelít a lányhoz, de mozdulataiban egyenlőre nincsen semmi támadó jellegű. Talán ő is kivár. Kivár arra, mit tesz a nőstény. Meddig engedi, s vajon rátámad-e.*
Más is van itt, amire már csak ötletei vannak, hiszen nem hiszen nem érzi mágia hatását. Direkt módon nem. Azzal tisztában van, hogy vannak eme művészetnek oly ágai, melyeket ő nem ismer, és melyek sok titkot rejtenek még előtte. Bevehetett valamilyen szert, vagy annak hatása alá került, ha nem is feltétlen szabad akaratából.
Olyan, mintha a nő egy harcot vívna önmaga ellen. Még azt is el tudja képzelni, hogy szándékosan erősített fel bizonyos dolgokat önmagában, melyek eme testnek részei voltak, hogy szélsőséges körülmények között is urává váljék önmagának.
Nem állna messze ez adott esetben tőle sem. Van olyan harcos, ki a halált elfogadható alternatívának tartja, de hogy saját szemében elbukjon, azt nem. Olyat tesz, amit egyébként nem szokott. Amennyiben öl, gyorsan és tisztán teszi azt. Sosem ad időt az áldozatnak felkészülni, visszavágni. Általában lehetőséget sem ad. Kíméletlen? Kegyetlen? Talán, de soha nem tisztességtelen. Régi iskola ez, mely messze a múlt ködébe vész.
Látja a lány vívódását, minden pillanatban, hogy visszanyerje önuralmát maga fölött. Mégsem tér ki előle, s a csókra újra lehetőséget kap. Egy csók csupán. Kevesen tudják, kevesen képesek átérezni, de egy csókban minden benne van, mit egy nő adhat. Attól több nem telhet egy szenvedélyekkel fűtött forró éjszakából sem. Egy csókban benne van nem csak teste lüktetése, de lelkének minden rejtett titka is, minden apró rezdülése, s ezt megkapja most ismét. Ahogy a lánynak mondta, meg fog neki adni mindent, amit akar tőle, és még többet is. Megtette hát immár másodszor ezen az éjszakán.
Nem csak a lánynak, neki is érdekes harc ez. Szívesen menne tovább, hiszen ez a nő egyszer régen, valamikor, más formában volt már az övé, és ezek az emlékek most is elevenen élnek. Most is ott lüktetetnek, ott állnak a könyvtár legelső polcain lévő könyvekben, melyek még pimasz módon fel is lapozzák önmagukat.
Nem akadályozza meg a lányt, hogy ellépjen. Meg sem próbálja. Szabad mozgásteret enged neki. Csendben nézi, ahogy elhátrál tőle, ahogy megoldja magán a sötét köpenyt. Kevesek mozdulataiban ennyi kecsesség. El kell ismernie, hogy a test tökéletes választás volt, és ha nem is teljesen, és nem is mindenben, az általa ismert lélek minden rezdülése érezhető.
Némán követi a földre hulló köpenyt, a lány pontos, kiszámított mozdulatait, melyekkel kilép belőle. Őt is éri arcul csapás. Az, hogy a lány emlékszik a nevére. Számára ez természetes dolog lenne. Bár itt most ez inkább így pontos. A nevére emlékszik. Másra talán nem.
A hevedert, mely rögzíti a kard hüvelyét kapcsolja szét, és támasztja meg a pengét a hozzá közel eső fal mellett, majd ezúttal ő oldja meg a köpenyt, melyet ráterít. Ostoba lenne, ki azt a kardot érinti. Rajta kívül nem ismer el más gazdát, de próbálkozók ettől függetlenül még lehetnének.*
- Hát emlékszel, bár még nem mindenre.
*Azt már eldöntötte önmagában, hogy bármit is hozzanak a percek, amíg nem bizonyosodik meg róla, hogy a lány saját jószántából akar túlmenni egy határon, ő nem fogja megtenni azt. Bármennyire is fűtené a vágy, s bármennyire elevenítene fel régi kellemes emlékeket.
Lassan indul el a lány felé, látszólag fegyvertelenül. Első ránézésre a mozgásában nincs semmi fenyegető. Talán csak egy harcos gyakorlott szeme szúrhatná ki, hogy nem könnyed esti sétán élvezi a téli éj romantikáját, hanem harcra készül.
Lassan közelít a lányhoz, de mozdulataiban egyenlőre nincsen semmi támadó jellegű. Talán ő is kivár. Kivár arra, mit tesz a nőstény. Meddig engedi, s vajon rátámad-e.*
686. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-03 14:01:05
Üzenet elküldve: 2013-01-03 14:01:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
*Becsületére legyen mondva, nem hátrál meg a felbukkanó hím elől. Hideg tekintete keresztülvillan a rendelkezésre álló kültéren, ám mint régi korok harcosa, tisztában van nem létező lehetőségeivel. Nyilvánvaló, hogy sarokba szorították és bár alkalmatlanabb helyet keresve sem találhatna az ellenállásra, a sors szeszélyes kis keze nem osztott neki megfelelő kártyalapokat. Ennek bizonyára oka van, ám ezen okba nem gondol most bele. Később, ha az ész ismét diadalmaskodik tudatán, s lecsillapította a testben uralkodó feszültséget. Talán majd akkor.
Kezei két oldalt nekitámasztanak az ajtónak, ujjai az elnyűtt fába mélyednek, mintha csak új ajtóként szolgálna saját menedékébe. Egyértelmű a gesztus, nem óhajtja beljebb engedni a hímet, bár félő, hogy ő könnyebben törik, mint a rozoga ajtó, mely árván lifeg a sarokvasakon, befelé invitálva a kinti hideget.
Az ingerlő szavakat nem méltatja válaszra. Teljesen egyértelmű, hogy a hím játszik vele, ettől pedig felvillan elméjében valami hideg és gyilkos gondolat. Belekapaszkodik ebbe a képbe, s lehunyja hűvös szemeit néhány másodpercre, míg elzárja tudatától porhüvelyének érdektelen kívánalmait. Nincs egyszerű dolga. Bár valahol érzi a szer múló hatását, amaz még mindig halált megszégyenítő kitartással dolgozik benne. Csak akkor pillant fel ismét, amikor a hím érintését fedetlen bőrén érzi. A mágia úgy dorombol végig nyakán, mintha a köztük feszülő mágia kismacska képében dörgölőzne hozzá. Tudja, mit akar a férfi és a vadállat formája, melybe a lányt bújtatták, pontosan ugyanazt akarja. Ám szelleme ellenálló. Ha nem lenne a bájital, ha saját döntés lenne és mégis látná értelmét, ha tanulhatna belőle - megtenné. Így azonban valahol kényszer csupán, mert nem tud uralkodni a számára olyannyira idegen porhüvely felett. Ez gyengeség és ő nem adja át magát gyengeségnek.
Ettől függetlenül sem kerüli el a csókot. Van abban, valami lenyűgöző, hogy a halál ízét érzi a hím ajkain. Nem viszonozza ugyan, de nem is húzódik el egészen addig, míg teste nem simul enyhülésért e furcsa idegenhez. Ujjai alatt megreccsen az elfáradt anyag, a földre faszilánkok záporoznak. Sikerült szétmarnia az ajtókeretet, s ez épp elég neki az ébredéshez. Több lépést hátrál, s távozása kísérteties űrt hagy maga után az ajtóban. Tekintete hideg fénnyel izzik a hím egyértelmű mozdulatára. Szóval így...
A nőstény keze gyakorlott mozdulatokkal oldja meg a köpenyt, mely lomhán kúszik le válláról. Surrogva hullik alá a földre, hol a a Hóhér kilép belőle oldalra. Járása halálos ragadozóra emlékezteti annak ellenére, hogy e testnek nincsenek meg azon adottságai, melyekkel korábban rendelkezett. Előző gazdája nem edzette harcra, nem fejlesztett ki izmokat ott, ahol csak egy vérbeli harcosnak lehetnek és legfőképpen nem rendelkezik azzal a fittséggel, mely olyannyira nélkülözhetetlen. Ettől függetlenül a lány rendkívül fürge és ügyes, ám ezen tudását ebben a világban nem a harcnak szenteli.
A két tőr mégis ott vicsorog derekának két oldalán, az Archel szimbólummal ellátott övre csatolva. Kezei megpihennek a markolatokon, ám nem támad elsőként. Miért is tenné?*
- Most mi lesz, Kerlon? Ha nem megy finoman, elveszed erővel?
*Fagyos hangja arculcsapásként ér ebben a sötét kis helységben. A nőben nem tudatosul, hogy kimondta a férfi nevét annak ellenére, hogy legjobb tudomása szerint nem ismeri őt és amaz nem is mutatkozott be ezen találkozásuk alkalmával.*
Kezei két oldalt nekitámasztanak az ajtónak, ujjai az elnyűtt fába mélyednek, mintha csak új ajtóként szolgálna saját menedékébe. Egyértelmű a gesztus, nem óhajtja beljebb engedni a hímet, bár félő, hogy ő könnyebben törik, mint a rozoga ajtó, mely árván lifeg a sarokvasakon, befelé invitálva a kinti hideget.
Az ingerlő szavakat nem méltatja válaszra. Teljesen egyértelmű, hogy a hím játszik vele, ettől pedig felvillan elméjében valami hideg és gyilkos gondolat. Belekapaszkodik ebbe a képbe, s lehunyja hűvös szemeit néhány másodpercre, míg elzárja tudatától porhüvelyének érdektelen kívánalmait. Nincs egyszerű dolga. Bár valahol érzi a szer múló hatását, amaz még mindig halált megszégyenítő kitartással dolgozik benne. Csak akkor pillant fel ismét, amikor a hím érintését fedetlen bőrén érzi. A mágia úgy dorombol végig nyakán, mintha a köztük feszülő mágia kismacska képében dörgölőzne hozzá. Tudja, mit akar a férfi és a vadállat formája, melybe a lányt bújtatták, pontosan ugyanazt akarja. Ám szelleme ellenálló. Ha nem lenne a bájital, ha saját döntés lenne és mégis látná értelmét, ha tanulhatna belőle - megtenné. Így azonban valahol kényszer csupán, mert nem tud uralkodni a számára olyannyira idegen porhüvely felett. Ez gyengeség és ő nem adja át magát gyengeségnek.
Ettől függetlenül sem kerüli el a csókot. Van abban, valami lenyűgöző, hogy a halál ízét érzi a hím ajkain. Nem viszonozza ugyan, de nem is húzódik el egészen addig, míg teste nem simul enyhülésért e furcsa idegenhez. Ujjai alatt megreccsen az elfáradt anyag, a földre faszilánkok záporoznak. Sikerült szétmarnia az ajtókeretet, s ez épp elég neki az ébredéshez. Több lépést hátrál, s távozása kísérteties űrt hagy maga után az ajtóban. Tekintete hideg fénnyel izzik a hím egyértelmű mozdulatára. Szóval így...
A nőstény keze gyakorlott mozdulatokkal oldja meg a köpenyt, mely lomhán kúszik le válláról. Surrogva hullik alá a földre, hol a a Hóhér kilép belőle oldalra. Járása halálos ragadozóra emlékezteti annak ellenére, hogy e testnek nincsenek meg azon adottságai, melyekkel korábban rendelkezett. Előző gazdája nem edzette harcra, nem fejlesztett ki izmokat ott, ahol csak egy vérbeli harcosnak lehetnek és legfőképpen nem rendelkezik azzal a fittséggel, mely olyannyira nélkülözhetetlen. Ettől függetlenül a lány rendkívül fürge és ügyes, ám ezen tudását ebben a világban nem a harcnak szenteli.
A két tőr mégis ott vicsorog derekának két oldalán, az Archel szimbólummal ellátott övre csatolva. Kezei megpihennek a markolatokon, ám nem támad elsőként. Miért is tenné?*
- Most mi lesz, Kerlon? Ha nem megy finoman, elveszed erővel?
*Fagyos hangja arculcsapásként ér ebben a sötét kis helységben. A nőben nem tudatosul, hogy kimondta a férfi nevét annak ellenére, hogy legjobb tudomása szerint nem ismeri őt és amaz nem is mutatkozott be ezen találkozásuk alkalmával.*
685. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-03 13:59:26
Üzenet elküldve: 2013-01-03 13:59:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Nem oly vadászat ez, melyben általában része van. Hiszen ez a vándor. Egy vadász. Ő lelkeket vadász, kinek ítéletet hoz, mely néha egybeesik azon kőrözési plakátokon feltüntetett elnagyolt arcok egyikével, melyekért egyes hatóságok, vagy másik csengő aranyakkal fizetnek.
Őt nem érdekli az arany, nem érdekli a pénz. Szükséges rossz csupán, melyből figyelnie kell, hogy legyen annyi, mely szerény szükségleteit kielégíti, amikor éppen nem gondolja úgy, hogy az élet apróbb örömeivel akarja tölteni a sivár és unalmas perceket.
Az idő mely számára oly bőségesen szabatott sosem volt barátja, ahogy az nem az most sem. Játszik a lánnyal, mint vadász a vaddal. Pontosan tartja tőle azt a pár méteres távolságot, melyet előnyként adott neki a pár pillanat, mellyel később indult utána.
Pontosan kimérve tartja a távolságot, mintha csak egy mágikus fonál feszülne, melyet a lányra kötött, és melynek a végét kezében tartja, hogy követhesse őt, de kínosan ügyelve arra, hogy a fonal mindvégig feszes legyen.
Ha a lány gyorsabban szedi lépteit, hát ő is szaporábbra veszi, és ha azok lassabban haladnak tovább, a vándor sietsége is alábbhagy ismét. Játék ez számára, mely csak sokkal érdekesebbé teszi ezt a találkozást.
Régi emlékek felelevenítésére számított csupán, s mindez érdekes új felfedezésbe, és vadászatba torkollott, nem várt élményekkel gazdagítva az éjszaka homokszemekként pergő pillanatait. Jelzőfényként világít számára a lányban lobogó vad szenvedély, és jelzőfényként világít számára a lelkében megszületett félelem.
Míg az egyik számára is új tapasztalat, hiszen mindig szerette a szenvedéllyel fűszerezett pillanatokat, de sosem futott igazán egy nő után sem, hogy bármit is megtudjon róla, itt most a lány valamiért számára is érdekes. A halandó azt mondaná érzelmek ébrednek. Nála ez lehetetlen. A lánynál válaszok vannak, válaszok lehetnek. S ez már elég ok lehet, hogy míg meg nem fejti őket, játékszer lehessen számára.
A félelem már jól ismert barát, mert jelzőfényként sokak nyomára vezette, és voltaképpen bőven elég lenne itt is, most is ennyi csupán.
A préda lassan megáll, s talán jó oka van rá, mit látható, hiszen odújához érkezett, innen már nem menekül tovább. Ami érdekes, hogy ennek ellenére sem ott bent lapítva várja elkerülhetetlen sorsát, hanem kilép. Szembenéz azzal ki követi őt. Szembenéz a vadásszal, ki elől eddig menekül.*
- Igazán kellemes volt a séta Hóhér. Köszönöm neked, a rögtönzött városnézést.
*Nem áll meg. Nem. Egy pillanatra sem. Kimért lassú mozdulatokkal közelít a lányhoz, mintha a világ minden ideje a rendelkezésére állna, mintha ő anyag, idő, és tér fölött állna. Illuzionista. Kell hát az összhatás. Vagy mindez igaz lenne?
Lassan közelít, s ha a lány nem hátrál, ha nem adja jelét, hogy a párbajt választja, akkor közel sétál hozzá, olyan közel, hogy érinthesse őt, hogy érezhesse arcán a tél ellenére is hűvös leheletét, s kezével, melyre a kesztyű nem került vissza azóta még, simítja végig lassan a lány arcát fogva tartva tekintetét, s ha a vad nem hátrál, elveszi miért jött ismét. Csókot, de nem oly követelelőzőt, mint amire számítani lehetne. Gyengét, lágyat, mint a szellő, melynek ha úgy van kedve hát vihar támad. Lassan fedez fel, új megismerés várja új élményekkel.
S ha a lány tartja a távot, ha másként választ, kioldja a kardján a szíjat, a zárat, hogy előhúzhassa ha kell. Táncra kélnek úgy is táncra, melyet mindkettejük oly jól ismer.*
Őt nem érdekli az arany, nem érdekli a pénz. Szükséges rossz csupán, melyből figyelnie kell, hogy legyen annyi, mely szerény szükségleteit kielégíti, amikor éppen nem gondolja úgy, hogy az élet apróbb örömeivel akarja tölteni a sivár és unalmas perceket.
Az idő mely számára oly bőségesen szabatott sosem volt barátja, ahogy az nem az most sem. Játszik a lánnyal, mint vadász a vaddal. Pontosan tartja tőle azt a pár méteres távolságot, melyet előnyként adott neki a pár pillanat, mellyel később indult utána.
Pontosan kimérve tartja a távolságot, mintha csak egy mágikus fonál feszülne, melyet a lányra kötött, és melynek a végét kezében tartja, hogy követhesse őt, de kínosan ügyelve arra, hogy a fonal mindvégig feszes legyen.
Ha a lány gyorsabban szedi lépteit, hát ő is szaporábbra veszi, és ha azok lassabban haladnak tovább, a vándor sietsége is alábbhagy ismét. Játék ez számára, mely csak sokkal érdekesebbé teszi ezt a találkozást.
Régi emlékek felelevenítésére számított csupán, s mindez érdekes új felfedezésbe, és vadászatba torkollott, nem várt élményekkel gazdagítva az éjszaka homokszemekként pergő pillanatait. Jelzőfényként világít számára a lányban lobogó vad szenvedély, és jelzőfényként világít számára a lelkében megszületett félelem.
Míg az egyik számára is új tapasztalat, hiszen mindig szerette a szenvedéllyel fűszerezett pillanatokat, de sosem futott igazán egy nő után sem, hogy bármit is megtudjon róla, itt most a lány valamiért számára is érdekes. A halandó azt mondaná érzelmek ébrednek. Nála ez lehetetlen. A lánynál válaszok vannak, válaszok lehetnek. S ez már elég ok lehet, hogy míg meg nem fejti őket, játékszer lehessen számára.
A félelem már jól ismert barát, mert jelzőfényként sokak nyomára vezette, és voltaképpen bőven elég lenne itt is, most is ennyi csupán.
A préda lassan megáll, s talán jó oka van rá, mit látható, hiszen odújához érkezett, innen már nem menekül tovább. Ami érdekes, hogy ennek ellenére sem ott bent lapítva várja elkerülhetetlen sorsát, hanem kilép. Szembenéz azzal ki követi őt. Szembenéz a vadásszal, ki elől eddig menekül.*
- Igazán kellemes volt a séta Hóhér. Köszönöm neked, a rögtönzött városnézést.
*Nem áll meg. Nem. Egy pillanatra sem. Kimért lassú mozdulatokkal közelít a lányhoz, mintha a világ minden ideje a rendelkezésére állna, mintha ő anyag, idő, és tér fölött állna. Illuzionista. Kell hát az összhatás. Vagy mindez igaz lenne?
Lassan közelít, s ha a lány nem hátrál, ha nem adja jelét, hogy a párbajt választja, akkor közel sétál hozzá, olyan közel, hogy érinthesse őt, hogy érezhesse arcán a tél ellenére is hűvös leheletét, s kezével, melyre a kesztyű nem került vissza azóta még, simítja végig lassan a lány arcát fogva tartva tekintetét, s ha a vad nem hátrál, elveszi miért jött ismét. Csókot, de nem oly követelelőzőt, mint amire számítani lehetne. Gyengét, lágyat, mint a szellő, melynek ha úgy van kedve hát vihar támad. Lassan fedez fel, új megismerés várja új élményekkel.
S ha a lány tartja a távot, ha másként választ, kioldja a kardján a szíjat, a zárat, hogy előhúzhassa ha kell. Táncra kélnek úgy is táncra, melyet mindkettejük oly jól ismer.*
684. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-03 13:54:25
Üzenet elküldve: 2013-01-03 13:54:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
*A sors fintora, hogy az első alkalommal, amikor alkímiához folyamodik, olyan szert kever, melyet képtelenségnek ítélt. Volt már hasonló helyzetben, mikor kihallgatta Rév mélységi kapitánya, s ennek érdekében szerelmi bűbájt vetett be. A mágia ellen valahol mindig is védtelen volt, mert ő maga olyan lény, ki tökéletesen vezeti a varázslatokat. Egyfajta villámhárító, melyen a bűbáj mindig tökéletes célt talál. Egyik legnagyobb gyengesége és a mélységi tudtán kívül az ellene leghatásosabb fegyverhez nyúlt.
Akkor kifacsart világa megmérgezte ugyan e tiszta érzést, s a kapitány valószínűleg többször is megbánta választását. Nem változtat ez azonban a tényen, hogy most ismét hasonló helyzetbe került. A szer - bájital lévén - mágikus eredetű matéria, mi méltán talált utat benne. Könnyen el tudja képzelni, hogy saját világával minden hatást felerősítve tapasztal. Az pedig, hogy ennek eredményeképpen érezni képes, egyáltalán nem tölti el boldogsággal. Kellemetlen mellékhatás.
Érzékeli maga mögött a hímet. Pont amiként a férfi követi őt, úgy érzi ő is jelenlétét. Olyan kötelék ez, melyre jelenleg nem tud és nem is akar tudatosan gondolni. Olyan kérdéseket vetne fel, melyek ebben a helyzetben nem segítenek rajta. Tökéletesen biztos abban, hogy képtelen lesz elmenekülni. Nem fut tehát - teljesen felesleges -, szinte már nyugodt léptekkel veszi útját a Szegénynegyedben bujkáló odúja felé.
Tudja, hogy nem feltétlenül szerencsés a vadászt prédája lakhelyéhez vezetni, ám ezúttal nincs más választása. Belső hév hajtja, egy olyannyira idegen ösztön, mely ezt kívánja tőle. Bizonyos szempontból rendkívül érdekes e tapasztalás, egy másikból azonban felettébb kellemetlen.
A ház, amelybe betér, annyira pici, hogy szinte nem is látszik. Formátlan, összetákolt, huzatos kis szörnyszülött. Ablaktalan és csak egyetlen ajtó választja el a külvilágtól. A nőstény belép és be is csukja maga mögött az ajtót, bár a reteszt nem tolja rá. Mintha csak elfelejtette volna, hogy ki óhajtja zárni üldözőjét. Avagy csak tisztában van vele, hogy amazt ennyi nem gátolhatja meg.
A beltér rendkívül egyszerű és pont olyan formátlan, mint az kívülről sejthető. Innen már látszik, hogy bár az utcára nem néz ablak, a vízszintes tetőszerkezetnek csúfolt tákolmányon lyukak éktelenkednek. Innen szűrődhtne be némi fény köd híján az egyetlen ágyra, mely az épületben található. Egy pillanatra megtorpan és nyersen körbetekint a beltéren. Most komolyan? Ennyi erővel akár meztelenre is vetkőzhetne és várhatná az ágyban. Nem...
Ismét kinyitja az ajtót, hogy kiforduljon rajta. Nem ment el teljesen az esze.*
Akkor kifacsart világa megmérgezte ugyan e tiszta érzést, s a kapitány valószínűleg többször is megbánta választását. Nem változtat ez azonban a tényen, hogy most ismét hasonló helyzetbe került. A szer - bájital lévén - mágikus eredetű matéria, mi méltán talált utat benne. Könnyen el tudja képzelni, hogy saját világával minden hatást felerősítve tapasztal. Az pedig, hogy ennek eredményeképpen érezni képes, egyáltalán nem tölti el boldogsággal. Kellemetlen mellékhatás.
Érzékeli maga mögött a hímet. Pont amiként a férfi követi őt, úgy érzi ő is jelenlétét. Olyan kötelék ez, melyre jelenleg nem tud és nem is akar tudatosan gondolni. Olyan kérdéseket vetne fel, melyek ebben a helyzetben nem segítenek rajta. Tökéletesen biztos abban, hogy képtelen lesz elmenekülni. Nem fut tehát - teljesen felesleges -, szinte már nyugodt léptekkel veszi útját a Szegénynegyedben bujkáló odúja felé.
Tudja, hogy nem feltétlenül szerencsés a vadászt prédája lakhelyéhez vezetni, ám ezúttal nincs más választása. Belső hév hajtja, egy olyannyira idegen ösztön, mely ezt kívánja tőle. Bizonyos szempontból rendkívül érdekes e tapasztalás, egy másikból azonban felettébb kellemetlen.
A ház, amelybe betér, annyira pici, hogy szinte nem is látszik. Formátlan, összetákolt, huzatos kis szörnyszülött. Ablaktalan és csak egyetlen ajtó választja el a külvilágtól. A nőstény belép és be is csukja maga mögött az ajtót, bár a reteszt nem tolja rá. Mintha csak elfelejtette volna, hogy ki óhajtja zárni üldözőjét. Avagy csak tisztában van vele, hogy amazt ennyi nem gátolhatja meg.
A beltér rendkívül egyszerű és pont olyan formátlan, mint az kívülről sejthető. Innen már látszik, hogy bár az utcára nem néz ablak, a vízszintes tetőszerkezetnek csúfolt tákolmányon lyukak éktelenkednek. Innen szűrődhtne be némi fény köd híján az egyetlen ágyra, mely az épületben található. Egy pillanatra megtorpan és nyersen körbetekint a beltéren. Most komolyan? Ennyi erővel akár meztelenre is vetkőzhetne és várhatná az ágyban. Nem...
Ismét kinyitja az ajtót, hogy kiforduljon rajta. Nem ment el teljesen az esze.*
683. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-01 21:04:35
Üzenet elküldve: 2013-01-01 21:04:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A hajtóvadászat//
- Tegyetek ahogy akartok *mondja végül Winel* Ha érdekel, attól az úrtól például lopott *mutat rá egy fiatalemberre, aki épp most halad át a szegénynegyeden. Az öltözete világosan mutatja, hogy nem ide való, csak áthalad ezen a helyen.* Ha valóban akartok valamit tudni, őt kérdezzétek. Egyébként itt a szegénynegyedben nem sok embert találtok, aki legendákon kívül mást halott róla, mivel a szegényektől nem szokott lopni. Persze a híre már mindenfele elterjedt, én mégis azt mondom, az az úr sokkal biztosabb dolgokat mondhat nektek, mint legendák, és pletykák.
- Tegyetek ahogy akartok *mondja végül Winel* Ha érdekel, attól az úrtól például lopott *mutat rá egy fiatalemberre, aki épp most halad át a szegénynegyeden. Az öltözete világosan mutatja, hogy nem ide való, csak áthalad ezen a helyen.* Ha valóban akartok valamit tudni, őt kérdezzétek. Egyébként itt a szegénynegyedben nem sok embert találtok, aki legendákon kívül mást halott róla, mivel a szegényektől nem szokott lopni. Persze a híre már mindenfele elterjedt, én mégis azt mondom, az az úr sokkal biztosabb dolgokat mondhat nektek, mint legendák, és pletykák.
682. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2013-01-01 14:20:11
Üzenet elküldve: 2013-01-01 14:20:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Északszél Ándeholm//
//A hajtóvadászat//
Én sem szeretném bántani, az én szememben amíg be nem bizonyosodik, hogy bűnös, addig ártatlan!*súgja oda Ándeholmnak.*
Mellesleg én ellenzem a kivégzéseket...biztosan meg lehet oldani ezt anélkül, hogy bárkinek is meg kellene halnia.Lehet, hogy naiv vagyok, de én hiszek ebben.*mondja határozottan.*
//A hajtóvadászat//
Én sem szeretném bántani, az én szememben amíg be nem bizonyosodik, hogy bűnös, addig ártatlan!*súgja oda Ándeholmnak.*
Mellesleg én ellenzem a kivégzéseket...biztosan meg lehet oldani ezt anélkül, hogy bárkinek is meg kellene halnia.Lehet, hogy naiv vagyok, de én hiszek ebben.*mondja határozottan.*
681. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2012-12-29 19:18:50
Üzenet elküldve: 2012-12-29 19:18:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
// Myrto Mirari Hortus //
//A hajtóvadászat//
*Ándeholm közelebb lép Myrto-hoz, és olyan hangerővel beszél hozzá, hogy a többiek ne hallják.*
- Én nem értem az érvelését. Az emberek kedvelik a nyilvános kivégzéseket, amelyek a városi őrség tekintélyét is növelik. Miért kockáztatná a törvénytelen eljárást, csakhogy pár héttel korábban haljon meg egy bűnöző? Hatalmi játszmák lehetnek a háttérben. Jobb, ha óvatosak maradunk.
- Te tégy, ahogy szeretnél, én nem vagyok hajlandó bántani azt az öregembert, amíg ki nem derül, hogy tényleg gyilkos. Szerintem kérdezzük ki az embereket a környéken, hogy mit tudnak az öregről!
//A hajtóvadászat//
*Ándeholm közelebb lép Myrto-hoz, és olyan hangerővel beszél hozzá, hogy a többiek ne hallják.*
- Én nem értem az érvelését. Az emberek kedvelik a nyilvános kivégzéseket, amelyek a városi őrség tekintélyét is növelik. Miért kockáztatná a törvénytelen eljárást, csakhogy pár héttel korábban haljon meg egy bűnöző? Hatalmi játszmák lehetnek a háttérben. Jobb, ha óvatosak maradunk.
- Te tégy, ahogy szeretnél, én nem vagyok hajlandó bántani azt az öregembert, amíg ki nem derül, hogy tényleg gyilkos. Szerintem kérdezzük ki az embereket a környéken, hogy mit tudnak az öregről!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9397-9416