// Ki mint vet, úgy arat //
// Yani, Kagan, Engur //
*Vagy lehet hogy a vérveszteség meg se kottyant volna, hiszen itt a gyolcs, mivel a csonkot be lehet kötni. Persze, egy béna végtag is több, mint a semmi. Valószínűleg mások bizonyos helyzetben ölni tudtak volna egy fölösleges kézfejért. De bizonyos, hogy Yani így is olcsón megúszta. Él még és nem fog belehalni semmibe, talán csak abba, miről sejtelme sincs még, hogy következik ezek után.
Így hát Yani, kezében a késsel, a földre ül, pont az ajtó mellett. Azt pedig hamarosan rájöhet, hogy könnyű lesz megmondani, melyik keze a bal, s melyik a jobb. Elég lesz belegondolni, melyiket zúzta használhatatlanná két kőlap.
S míg óriásunk bent próbál nyugalmat lelni, a között helyiségben összefut Engur és Kagan. Előbbi még tűrhetőbb állapotban, utóbbi kevésbé. Engur máris ráparancsol a másikra, hiszen fegyvert lát, s harcot sejt. Persze, nem is sejti, hogy Kagan közel harcképtelen állapotban van, főleg ha ellenfele egy hivatásos gyilkos. Kár, hogy Engur csak puszta kezét tudhatja magának fegyver gyanánt. Ám egy fogadás esetén így is ő lenne az esélyesebb győztes. Kérdés, hogy egymásnak esnek-e!
Valószínű, hogy nem lesz semmiféle haddelhadd, hiszen Engur előtt is világos lesz, hogy nem Kagan hozta ide. Így már akár közös erővel is akarhatják a bábmester halálát. Ketten? Óh, nem, csak a harmadik tagja kis csapatuknak lemaradt.
Kagan helyet foglal, elkényelmesedve, majd iszik. Talán méreg, mit éppen kortyol, talán életet adó elixír. Engur talán nem vágyik annyira a titokzatos borra, Yani pedig lassan ki is botorkálhat, hacsak társai nem néznek be a nyitott ajtón és rángatják ki maguk. Mert ezt is megtehetik. A másik két szobába is visszatérhetnek, ám felesleges, nem találnak ott semmi olyat, mi hasznukra lehet, csak az életüket fenyegető szerkezetek rejtőznek, meg talán a bábok, mik mágikus üzenetekkel hozták el a tudást.
Kérdés csupán az, ha három ajtó mögött csapda és szerény személyetek volt, mit rejt a negyedik ajtó? Zárját feltörni nem lehetetlen, ahogy betörni sem. De megéri ilyennel kockáztatni? Vagy inkább vesztegeltek még egy kicsit, hátha történik megváltás és szemetek elé tárul minden megoldás?*
// Arath, Naah, Rather //
*Naah szomorúan tapasztalhatja, hogy nem szabadság várja az ajtón túl. Akárcsak Arath vagy Rather, egyikük sem válik szabaddá, mint a mondás szerint a madár. De legalább nem kezdenek csatározásba és egymás oktalan vádolásába. Naah egyből ráeszmél, hogy aki ilyen állapotban van, aligha lehet ellenfél. Ha mégis, gyér a felhozatal. Egy nem túl harcias szépfiú, egy félkarú mágus és a nő, kinek szája szegleténél szélesedik mosolya. Jobb is, hogy nem próbál pofákat vágni, fájó emlék volna a szerkezetre, mely felsértette.
Arath nagyon kis kedves és segítőkész, Naah bizonyára értékelni fogja, hogy hellyel kínálja. Közben Rather kizáródik a szobából, melybe a forró matéria kezd ömleni, még a nyílászáró lapján keresztül is remekül érezni. Talán jobb is lesz elhátrálni tőle, ki tudja, nem-e akar kiszakadni tokjából. Persze, nem fog, annál jobb minőséggel dolgozik a bábmester.
Ám Rather nem kér a közösködésből, távolabb marad, éppen csak akkor szólva a társaság másik tagjai felé, mikor Arath már bele ivott a borba. Naah nem teszi ezt, hiába látja, hogy a férfinak semmi baja, Rather pedig úgy tűnik, használja sütnivalóját. Mit meg nem adott volna, hogy ha lett volna odabent is egy kancsó bor! Talán fél karját?
A csapat valóban csapattá kovácsolódik a szörnyű és groteszk helyzetben, egymást követve haladnak az ajtó felé, mely zárva... Óh, jaj, zárva van bizony! Így Arath nem sokáig nézheti büntetlenül a formás feneket, s Rather sem forgathatja elméje fogaskerekeit a késen, s hogy miként tudná őket leszúrni. Ha képes lenne rá. Képes lenne rá?
Az asztalra hangtalan egy báb kerül, talán észre se veszitek, mikor lesz a három kupa és kancsó mellett egy újabb fekete ruhás, fehér arcú, spirálokkal díszített figura, ha mégsem vittétek magatokkal egyiket sem. Más eseten azok helyébe kerül, éppen ahogy elrendeztétek, tökéletesen ékelődve közéjük, az asztal lapjára.*
- Helló és üdvözöllek titeket a következő próbatételnél! Az ajtó hamarosan kinyílik és ti átjuttok rajta. Jobb lesz sietnetek, mert csak rövid ideig lesz így, utána bezárul és nem tudtok átjutni rajta.
*Azzal a báb immáron száján túl végtagjaival is mozogni kezd. Valóban olyan, mintha áthatatlan drótok mozgatnák, szaggatott léptekkel halad, miután szinte repülve ugrik le az asztalról.
Az ajtóhoz érve, ha addig nem álljátok útját, s miért is tennétek, egyik fehér kezét felemeli és ráilleszti, mire az belökődik és mind átmehettek.
Odaát a látvány meglepő és talán furcsán ismerős lehet. Ismeritek a sakk nevezetű bábukkal és sok logikával játszott játékot? Az elétek terülő látvány pont olyan, mint egy gigantikus tábla. Egy mezőn akár mind a hárman is elférhettek. Mielőtt esélyetek lenne átlépni, a báb elétek lép és megfordul.*
- Remélem kész vagytok, hogy csapatként dolgozzatok együtt. Különben nehezen élhetitek túl. Ám együtt egy karcolás nélkül átjuthattok. Az előttetek lévő hatvannégy fekete-fehér padlólapból huszonnégy csapdát rejt. Javaslom, hogy itt kezdjétek, az e nyolcas mezőn. *Mutat az előttetek lévő, fekete lapra.* Csak mert ez itt csapda. Már csak huszonhárom vár rátok, ha nem lesztek elég ügyesek. Éltek vagy haltok, ti döntötök!
*Azzal a mellette lévő fehér lapra lép, amire rálépve a plafonból egy átlagosnál nagyobb nyílvessző csapódik le és a bábot szétzúzza. Úgy tűnik, magatokra vagytok utalva. Érdemes lesz mezőről mezőre haladni, s remélni, nem haltok meg az első lépés után. A játék megkezdődött, jobb lesz átjutni, hiszen a túloldalon láthatjátok az ajtót, mi mögött már talán a szabadság vár... Talán.*