*Különösebb örömmel tekinti szerzeményeit, de inkább a kettő kést figyeli meg, amit szerzett. Az egyik a 'Mesteré', ha már volt olyan szétszórt, hogy elhagyta egy ismeretlen fogadó emeletén, a másikat viszont saját maga tartja meg, jól fog esni neki, amikor megunja mostani társbérlőjét, ugyanis a Mester nem a saját jogán foglalja a helyet ebben az építményben. Arról pedig, hogy ki és miként leli kedvét és jövedelmének el nem hanyagolható részét ebben a házikóban, nem akarnak és ebből kifolyólag nem is fognak diskurálni. A Mesternek fel sem tűnt igazán, hogy az egyik alkotószerszáma nem lett meg, vagy csak nem tette szóvá, azonban ez nem akadályozza Nestart abban, hogy a kompenzálási szándékát beteljesítse. Majd visszaül a székére és újabb darab fát kezd el farigcsálni, egyelőre a saját kiskésével. Most már van annyira tisztelettudó, hogy még vödröcskét is hoz a lehántott farostoknak és egy kisebb fejlődés is látszik a munkájában az előzőhöz képest. Igazából ez felbátorítja addig is, hogy a tegnapi darabot megpróbálja újraformázni, lehetőleg már nagyobb fokú hasonlóság reményében az ideájával. Végül már ott tart, hogy a kis láda oldalára díszeteket vés, bár ennek szomorú következménye lett az, hogy ügyességtelensége okán a mintázat elég ügyefogyott lett. Ezt elrejtheti azzal, hogy a külsejét használja belülre, tehát megfordítja a lapot, de a belső oldal sem túl szép, de még megfelelő vagy éppenséggel egy új darabot csináltat a helyére, ezzel további órákat feccölve a szerkezetbe. Pár napon belül már kósza képe is lett arról, hogy a fa szálának iránya miképp befolyásolja a faragást, de nagyban segített az erre a könyvtárból megtalált könyv. Nem ér annyit, mint egy szakmában jártas egyén tapasztalati tudása, azonban mivel ilyen személyt nem ismer, megelégszik azzal, amit szerzett. Viszont most megtört a gondolatainak ösvénye, mert új alapanyagra lesz szüksége, pontosabban valami rugalmasabbra ennél a nehezen kezelhető és kemény fánál. Meg persze a bőrt is intézni kéne, de az megkerülhetetlenül vásárlási úton lesz és ezzel lelkileg ki is egyezett gyorsan.*
-Szüksége van valamire a piacról?
*Bár a tegezésig még nem fajult jó viszonyuk, azonban azt már sikerült elérnie, hogy a pénzbeli díjat természetbelire cserélje, ugyanis az ő arca sokkal szimpatikusabb a kofák szemében, mint a Mesteré, így jobb tárgyalási felületet is képezhet ilyen ügyben. Meg persze a Mesternek kissé enyvessé vált a keze néha-néha, így nem szeret emberek között mutatkozni, hátha olyan ismeri fel, akinek nem örülne és ez a fogai akaratlan, de gyors ütemű hullásához vezetne. Ez nem Nestar rosszindulata, az nem maradna meg ily burkolt, ezeket ő maga közölte, még ha kicsit könnyített felelősségvállalású verzióban. Nem hazudott, csak nem közölt le bizonyos részeket, melyektől lehet más véleményt állított volna a helyzetről Nestar, közelebbit ahhoz, amit éppen gondol erről. Csak így nem vetheti helyzetfüggetlenül a szemébe, csak gondolhatja.*
Mára éppenséggel semmi, majd holnap többet kérek.
*Ezzel le is lett tudva mindkettő kettő oldalról a dolog, kötetlenül figyelhetne a saját igényeire. De általában a lassú gondolkodása a Mesternek úgy is ahhoz vezet, hogy mire az ajtóhoz ér, már eszébe jut egy-két nélkülözhetetlen, bár eddig érthetetlenül nélkülözött anyag, ami nélkül élni nem tudna a Mester. Megspórolja a könnyeket a temetési alkalomra és inkább marad abban, hogy lassabban indul el az ajtó felé, hogy pont elcsípje fülével az információt. Meg is igazítja ruházatát, ezzel további időt nyújtva a gondolkodásban neki, mert ma a szokottnál is kábábbnak tűnik. Kell neki hajnali munkákkal foglalkoznia, ha nem bírja a reggelt. Illetve az még nincs, de mindjárt hajnalodik, ami már egy biztató jel.*
Még itt vagy?
*Hallja erre a kedveskedő viselkedésére a nem túl adekvát választ, majd úgy dönt, hogy többet már tényleg nem érdemel az idejéből. Még egy keveset pakol, rendezget, hogy azért mégse hagyja összedobálva a dolgokat, leginkább csak azért, mert úgy is ő fogja újból látni. Már a keze markol a kilincsre, amikor megérkezik a mondat, amelyet remélt, de nem várt.*
De ha már mégis elmész... Áhh, mégsem kell.
-Mi mégsem kell?
Nem fontos.
-Értem, de ma többet menni már nem fogok.
Akkor mégis csak hozzál egy kis lámpaolajat.
*Ezzel le is lett tudva a nap ezen része is. A további mondandóját vagy most közli vagy hallgasson, jelen esetben csak holnap reggelig. A csend pedig megnyugtatja abban, hogy ezzel le is tudta a dolgát.*
-Hozok, gondolom egy kisebb üvegnyi kell.
*Próbálkozhatna mértékegységgel is, de abból még félreértés támad, amit nem szeretne. Ezzel eleget is tesz az ajtón túli világ hívásának, magára hagyva a Mestert.*