//Nyári forgatag//
//Ivóverseny//
*Vöröske nem rest, s belemegy játékukba. Óvatosan adja át neki a szalonna darabot, amit már ehet is. Persze közbe a kis gnómocska odaszalad hozzájuk, hogy támogassa. Vagy bármi másért, ugyan mindegy. Miután sikerült akciója fél szemmel a kis szerzetre sandít, majd felegyenesedik. Szabad kezével megfogja a kis gnóm fejét s lendületből nyomja azt Vöröske idomai felé. Majd elneveti magát, ha akciója sikerül. Hátraveti fejét, de ez rossz ötlet volt. Érzi, hogy kezd szédülni, mit kezd? Már rég szédül, ajkai bizseregnek, s jókedve csak fokozódik. Koordinációja, no meg… Már gyatra.
Ahogy az óriás fel néz, látja, hogy nincs minden rendben vele. Mintha az ő mozgásával is bajok lennének, pedig nem is áll, hanem ül. Hunyorítva pislog felé, mielőtt meginná az italt, s kezeit felemelve meglengeti azt arca előtt.*
- Hékás. Ne aluggyááá mán!
*Kiált rá, s már issza is a Liliomot. Eleinte édességet érez torkában, mely kellemes.*
- Ennyi lenne csak? *Szólal meg balgán, de már érzi is, ahogy végigmarja a torkát, s a gyomrát. Lehet többet kellett volna ma ennie? S mi is lett volna, ha már reggel elkezd vedelni? Hangosan csuklik egyet, miközben sarkai közé ül. Megszemléli maga mellett Társnőjét, s nem érti annak a valamijét, mellyel domborulatait takargatja. Valami anyag az, de hogy minek van ott?*
- Te…
*De nem fejezi be a mondatát. Már ő is erőset ivott, így vetkőznie kell tovább. Ahogy mindenkinek is. Kíváncsi, hogy ki mennyire bevállalós, de ebben az állapotba, amibe kerültek, már olyan mindegy. DE azért mégis csak szembe ül vele, a vallomás erejéig.*
- Gigerle, Zöldike, Bájgúnár, Bongyika, Szarka, Vércse, Korcs, hikk... *Sorolja a neveket, melyet ő aggatott rá a többiekre, biztosan nem lebuktatva őket.
Megpróbál felállni az asztal tetején. Az elején még sikerül is, de hogy nadrágja övéhez nyúl rögtön elveszti egyensúlyát, s visszaesik. Inkább kiaraszol négykézláb az asztal széléhez s oda ül le. Gravak mellé. Közben homályos szemeivel meglát még egy ismerős alakot. Fehér haj.*
- Hóupihie! *Int felé a lány, vigyorogva. Már hámozza is le magáról a nadrágját, hogy immár teljes pőreségben mulasson tovább. A nadrágját leveti, s el is dobja, Rumlopóék felé.*
- Hé, te! Rum… hikk… Rumos!
*Látszik rajta, hogy nem tudja már kiejteni a szavakat. Lábait lógatva int neki, hogy menjen közelebb. Ha nem teszi meg, akkor csak idegesen kapargatja az asztalt a körmeivel. Ám, ha igen, s Nerilil odajön hozzá, s elé áll, akkor lábaival gyorsan átkarolja annak derekát, s magához vonja. Nem tudja, hogy mit tervezett a Szöszivel, de most nem is érdekli. Hajába simít, majd tenyerét a tarkójára téved, s úgy húzza magához közel, hogy ajkaival megtámadja a másikét.
Ellenkeznek vele, vagy nem, ezután fordul az újabb pohárért, s lenyeli a Vulkánt.*
- Nincs itt láng!
*Kiáltja, de azért előtte elfújja, s már issza is.*