*Nem csalódott ösztönében, úgy tűnik olyasvalakit szemelt ki, aki nem húzódik el elsőre a jelleméből sugárzó keserűségtől. Szeme végigvillan a lányon, és érzi, megbízhat benne. Na nem minden gondját megosztja vele, de a vöröshajú vadóc nem fog nekiugrani, vagy sikoltozva elfutni, ha egy Darthonhoz hasonló kétes alak megállítja. Persze...ehhez szerencse kell. Honnan is tudhatná ez a kérészéletű, hogy a fiatal elf min ment már át, és talán azt sem tudja felfogni a maga száz évig élő agyával és testével, meddíg kell még Darthonnak elviselnie a szívében időnként feléledő fájdalmat. Talán csak egy zsebmetszőnek, orvgyilkosnak vagy még rosszabbnak tartja, mégis ideült vele." A célnak megfelel. Nem fél, elfogad, talán még át is lát néha a körülöttem bolyongó ködön. Ilyen ember kell mellém, aki megmutatja a várost, akit ismerek, akihez mehetek ha nagyon kell. Egyelőre az számít, hogy beilleszkedjek az itteni életbe. Ezt pedig a legjobb ismerkedéssel kezdeni."*
-Arda. A tea...ajándék. Kerestem valakit, hogy ne kelljen egyedül lennem ezen a sötét és rideg órán. Most érkeztem ide, hosszú út áll mögöttem. Szeretnék valahogy bekapcsolódni a város vérkeringésébe, de egyedül igen nehéz lenne. Kapcsolatépítés, megbecsülés kivívása, barátkozás. Ez az út vezet a közösségig. Nem kenyerem a barátág, igazán nem volt benne részem soha. Nem kihasználni és nem felhasználni akarlak, csak ismerni valakit a környéken. Na meg persze a lovagi kódex is ezen udvariasságot diktálja egy védtelen hölggyel szemben.
*Belekortyol a vizébe, majd krákog.*
-Hol van ez ahhoz a patakvízhez képest...viszont a kút elég finom. Egyszóval: vedd ezt úgy, hogy ismerkedek. A környezettel, a légkörrel, és az emberekkel. Ha valamit is kezdeni akarok magammal, azt egyedül igen nehéz.*mondja, majd lehajtja csuklyáját, amely alól hideg zuhatagként bomlik ki hátközépig érő ezüstszín haja.*
-Darthon vagyok.
*Egy férfi beszélget a csapossal, valószínűleg viccet mesélnek, mert mindkettő harsányan nevet a másikon. Elhaladtában az idegen futó pillantást vet Darthonékra, majd kimegy. Mi volt olyan furcsa rajta? A szeme villanása, arcizmainak rándulása...valahogy nem teljesen helyénvaló. Pedig egyértelműen ember, hiszen füle nem elég hegyes egy elféhez mérten." Mindegy is, van jobb dolgom is mint a káprázat játékain rágódni." Visszafordul a lányhoz, és várja, mit tud az mondani neki válaszképp. Arcára kiül a kellemes, barátságos maszk, és bátorító, óvatos, szája szegletén bújkáló mosolyt ereszt meg a rideg álarctól nem elhúzódó, valószínűleg bátor és megbízható teázgató felé.*
A hozzászólás írója (Darthon Valykr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.07.22 13:49:08