Archívum - Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     

Kedves Kalandozó!

Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!

A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Arthenior főtere (új)
Pegazus fogadóPiactér (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 204 (4061. - 4080. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>

4080. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-16 18:06:08
 
>Lilithy Anyliti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Egy fáradt, nemes gnóm lép be az ajtón, kissé nehezen lépked.*
-Jó napot! *Köszön, mire a többi lény visszaköszön, beleértve a fogadóst is, aki boldogan mosolyog, látva az új jövevényt. Lilithy közelebb lép a pulthoz, a kínálatot nézegetve. Azon gondolkodik hogy kivegyen-e egy szobát, de eszébe jut a sólyma, így inkább tovább fontolgatja hogy rendeljen-e csirkesültet. Lilithy hosszadalmas gondolkozás után megszólal.*
-Szeretnék rendelni egy rántottát. *Mondja, és próbálja elnyomni gyomra halk követelőzését az étel után.*
-Azonnal hozom, hölgyem. *Mondja a fogadós, és csakugyan pár perc múlva megjelenik egy nagy tál gőzölgő rántottával a kezében. Lilithy gyorsan kifizeti az ételt, és a pultra ejti a 6 fényes aranyat, hogy minél előbb csillapíthassa éhségét. . A gnóm elindul hogy keressen egy üres asztalt, és mikor megtalálja, örömmel ül le, majd elkezdi enni a rántottát. Kissé forró a falat, szinte leégeti a nyelvét, de azért kibírja és lenyeli. Miután végzett a rántottával, elköszön, majd kimegy az ajtón.*

A hozzászólás írója (Lilithy Anyliti) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.16 18:06:50

A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.08.16 18:07:31, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.

4079. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-16 10:49:17
 
>Lontrania Kitandruil avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*Belép a fogadóba, s szokásos jól hallható, de csöndes hangján köszön az ottlévőknek. Ki-ki visszamorog, fáradtan emeli kezét köszöntésre. A pultnál a fogadós is köszön.*
- Jó reggelt, Hölgyem! Mit parancsol, miben lehetek szolgálatára?
*Egy jó adag, friss tojásból készültRántottát kér. A fogadós fölírja a rendelést, és átveszi a Lontrania által nyújtott6 aranyat. Leül, majd ismét körbenéz, de Abelt nem látja. "Ezek szerint még nem érkezett meg." Gondolja, s jóízűen elfogyasztja az ételt. Mikor reggelije után sem látja a férfit, odaállít a pultos elé:*
- Nem járt erre egy vékonyabb testalkatú, hosszú, fekete hajú férfi átható zöld szemekkel?
*A fogadós gondolkodni látszik egy pillanatra.*
- De, igen. Gyümölcstálat kért, majd uk-mukk-fukk távozott. Furcsa egy legény, mondhatom.
*Lontrania megköszönte az útbaigazítást, majd az ablakon át meg is pillantotta a Holdudvar földjén üldögélő Abelt s mellette Macskát. Úgy tűnt, jól esik mindkettőjüknek a pihenés. A férfi arca mintha még mindig kissé álmos volna, bár lehet, hogy ezt csak az üveg torzítása és a távolság láttatja, mondatja így Lontraniával.*

A hozzászólás írója (Lontrania Kitandruil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.16 10:52:03

4078. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-16 10:30:54
 
>Mrograth Wortagroth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Bátor kis hölgyeménnyel van dolga úgy látszik, hiszen az intés ellenére szippantott nagyot a förtelmes löttyből, melynek hatása természetesen meg is lett. Mrograth megmosolyogja az egészet, persze nem látványosan, száját próbálja tenyerével takarni. Mi lenne, ha még meg is ízlelné?! Szegény nem biztos, hogy utána szeretne szilárdat enni...*
- Pedig ha rám szeretne vigyázni, akkor ki kell tapasztalnia ám, miből áll ez a lötty! *emeli fel mosolyogva állát* Ez nem csak a mostani helyzetet segíti egyedül, hanem hatalmas fájdalmakra is tökéletes szer. Magam sajnos egy összetevőt nem tudnék mondani, ami benne van... ó, de igen, a víz. *húzza el száját* A tény mellett, hogy Ön egy földre szállt angyal, még a gyógyító istennő szerepét is Kegyedre akasztanám, így kérem, sorolja csak azokat az összetevőket!
*Halvány mosollyal kopogtatja meg az asztalt, de természetesen nem vár el ilyesmit a hölgyeménytől, hiszen az egy új szippantást igényelne, s ennek a 'veszélynek' nem akarja kitenni őt. Bár tény, hogy még enyhe fintorral is csodálatosan szép, de a mosolygása sokkal magasabb szintekre emeli őt. Bár az emlékképek még ott motoszkálnak a férfiben, határozottan mondhatja, hogy több olyan perc telt már el, melyekben minden a feledés homályába burkolózott. Az a kínzó érzet ugyan még sokáig fogja marni, de legalább a szétszaggatott testrészek helyett egy Angyal szépséges arca lehet gondolatainak apró bugyraiban.*
- Kedves hölgyem, sajnos ellent kell, hogy mondjak Önnek. *bólint határozottan, sejtelmes félmosollyal* A földre szállt angyalok, istennők, mint Kegyed is, nem szabad, hogy látványosan beleavatkozzanak a világ körforgásába. Bármennyire is fájó kimondanom, de azok az emlékek tökéletes helyen vannak ott, ahol éppen marják a lelkem. *vált komolyabbra* A rossz dolgok erősítenek, még ha nem éppen a jó oldal felé húzzák a személyiséget. S furcsán hangozhat tőlem, de nem szeretném, ha teljesen eltűnnének.
*Végül elhallgat, s csak szótlanul ül, míg jobban átgondolja szavait, melyekben a kimondásuk után sokkal jobban hisz. Következhetne akár a bosszú... De hogy az egész várost eltüntesse, egy hatalmas hadseregre lenne szüksége, ami hát jelenleg nincs - és nem is lesz. Más módja viszont lehetne annak, hogy megkeserítse mindegyik életét... Ám e gondolatoknak nem itt, és nem most van a helyük. Nem szabad, hogy ezt a légkört bemocskolják a gyűlölködő gondolatok, ezért hát gyorsan elhesseget magától minden ilyen fekete varjút.
A zavart pillantás és az apró pír Naime arcán apró mosolyt csal végül Mrograthra, bár következő szavaira csak helyeslően, sejtelmes pillantások kíséretében bólogat.*
- Amikor kínkeservesen várjuk, akkor nem jelenik meg, ám mikor a legkevésbé számítana rá az ember, akkor jelenik meg, s aranyozza be a másik életének minden percét. Ezek a váratlan pillanatok pedig még jobban erősítik azt a láthatatlan köteléket, mely már a kezdetektől fogva ott van a két személy közt, csak hol hosszabbodik, hol pedig rövidül, míg végül egyesülnek...
*Pillant fel az asztalról a hölgyre, szemeit egy pillanatra szenvedélyesen összeszűkíti, miközben fejét oldalra biccenti egy másodperc erejéig. Most nem mosolyog, tekintete viszont mindent elárul. Ahhoz, hogy megértsék egymást, s egymás gondolatait, nem fontos mindig mosolyogni. Egy helyzetet a határozott, komoly és vágyakozó ábrázat sokkal jobban meg tud pecsételni, mint egy kedves mosoly.*
- Nincs búslakodás... *emeli fel hárításként kezeit* Amit pedig én egyszer megígérek, az úgyis lesz! *mondja határozottan* Egy ilyen törékeny és bájos teremtést pedig mélységes bűn magára hagyni egy ilyen hatalmas és kietlen világban.
*Pillant fel lassan az őszi szemekbe, miközben kezeit az asztalra helyezi. Újra csak a csend uralkodik, de az íriszek, mint oly sokszor, most is egyesülnek. Mrograth komoly arcán lassan húzódnak ajkai egy mosolyba, melyet szinte nem is érez. Ez amolyan... Tudatalatti cselekedet, melyet ez a hölgy hoz ki belőle. Talán a tudatalattijuk sokkal mélyebb kapcsolatban van, mint azt bármelyikük is gondolná.*
- Való igaz, hogy az elf hölgyek kecsességükkel és bájukkal messze emelkednek a többi faj fölé, s ez Kegyednél pedig nagyon is dominál. *bólint határozottan* Tudja, egy ilyen uralkodócsaládban az ilyen érzések mindig hűvösebbek, hidegebbek...
*Ahogy kimondja az utolsó szót, szemei hatalmasra kerekednek, s csak zavartan, mereven bámul a hölgyre pár pillanat erejéig, majd gyorsan megszólal.*
- Elnézést a nyelvbotlásomért, nem is tudom, hova gondoltam... Az én családomról akartam... Vagyis...
*Egy sóhaj kíséretében szemeit és homlokát tenyerének takarásába mélyíti. Súlyos, talán kijavíthatatlan hibát követett el... Legszívesebben most fogná magát, s világgá rohanna, de ez a cselekedet nem lenne méltó hozzá. Inkább hisz abban, hogy Naime elhiszi nem túl hiteles szavait. Végül mintha csak egy enyhe fejfájás tört volna rá az imént, úgy emeli ki arcát tenyeréből, s mintha mi sem történt volna, újra kedvesen mosolyog rá.*
- Szavaiból azt feltételezem, hogy e három dologból ha nem is egyáltalán, de csak egy cseppet lehetett része... Illetlen lenne tőlem, ha megkérdezném, ennek mi oka lehet, de ha nem bánja, én venném a bátorságot: mi történt egy ilyen bájos hölggyel, hogy az élet fontos dolgait, fontos érzéseit nélkülöznie kellett?
*Kérdi érdeklődve, természetesen int egyet a hölgy felé, s biztatáskép az ölében pihengető kezére ráfonja a sajátját: ha nem szeretne válaszolni, akkor ezt Mrograth teljes mértékben meg fogja érteni.
S újra az érintés... Mintha két magányos kígyó egyesült volna... Mintha két, teljesen különböző madár járná el násztáncát, mellyel a másik gondolataiba, érzéseibe akar beférkőzni, s meghódítani. Leírhatatlan ez az egész, már-már a hihetetlenség határát súrolja...*
- Sajnos a természet kiszámíthatatlan. Ha rombolni akar, akkor rombolni fog - ám ha építeni, akkor építeni fog. *megpillantja a szorongó kezeket* Kérem, ne féljen... Hiszen ha a Mi találkozásunknak felsőbb értelme van, akkor annak nem szakadhat vége egy villanással, s lobogó tűzzel.
*Nyugtatja meg Naimét, miközben kezét a vállára helyezi, melyet már nem is szeretne onnan elhúzni. Ahogyan egyre többször érinti meg, egyre jobban vágyik rá, s egyre jobban érzi azt, hogy ez már lassacskán nélkülözhetetlen lesz számára.
A csípésre halkan kacag egyet, de egyáltalán nem bánja, sőt, nagyon is jól esik neki! Egy 'Hát kérem, én ilyen vagyok!' pillantással fürkészi a hölgy megkönnyebbült arcát.*
- Azt kell mondjam, hogy éppen Kegyedet készülök magára hagyni... *elhallgat egy pillanatra* Kivéve, ha nem tart velem egy kellemesebb és nyugodtabb helyre.
*Mosolyodik el szélesen, majd feláll az asztaltól, s mint egy lovag, Naime mellé áll, majd kezét nyújtja neki.*

4077. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-16 09:59:43
 
>Abel Gastrow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88

Játékstílus: Szelíd

*A Holdudvaron át lép be a fogadóba, az éjszakát az erdőben töltötte, kicsit el is aludta a hátát. A pulthoz sétál, szeme még dagadt az álomtól, amikor a fogadós már frissen, sürögve-forogva köszönti.*
- Jó reggelt, mit adhatok? *Abel első válasza a kérdésre csak valami artikulálatlan hanghalmaz.. Reggel kicsit nehezen forog a nyelve, de hamar összeszedi magát.*
- Egy kis gyümölcs jól esne most.
*A fogadós hamar elé rakja a Gyümölcstálat, és ő ki is csengeti érte az 5 aranyat. Még talán meg sem álltak a pulton pergő érmék, amikor ő már úton van ki a Holdudvarba. Nem bírja ezt a négy fal közé zárt levegőt. A fogadós csak néz kezét csípőjén támasztva, és fejét csóválja.*
"Még csak meg sem köszönte."

4076. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-15 23:53:45
 
>Sherin Valalith avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

* Emberbaráti kötelezettségét letudva visszatér a fogadóba. Elgondolkodva lép be. Akár csatlakozhatna is a bátyja színi társulatához, de nem! Ez nem az ő világa! Szeret leülni a nézőtérre, még néha dob is pár aranyat egy egy színtársulatnak, ha jó az előadás, de hogy ő is ott ugrándozzon és játsszon köztük, hát nem!
A pulthoz lép.*
- Szeretnék egy kupa Almabort! * kéri a fogadóst mosolyogva. S hogy megkapja, elveszi és lerakja a helyére a 10 aranyat. Üres asztalt keresve a fal mellé telepszik. A belépő vendégeket veszi szemügyre. Nyíltan néz a felé villanó pillantások mélyére. Ha túl sokáig tart az idegenek kíváncsiskodása, akkor picit félre billenti a fejét, mintegy kihívó kérdésként.*

4075. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-15 23:38:35
 
>Silly Nimara avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

// Rakin Kogjard és Agusto Da Vallo részére//

*Rakin egyre nehezebb, ahogy ereje lankad a hosszú gyaloglás, bicegés nyomán. Silly csak sóhajt, amint szobát kérve a férfi fizet.*
- Fogadós úr, szeretnék egy dézsa forró vizet az újdonat szobába és nem kell aggódnia! Nem szándékozzuk kirúgni a fogadó falát, egy darabig még nem! * mondja fanyar mosollyal.
Lecsap a kulcsra és hagyja magát irányítani a lépcső felé, miközben segíti társát. Kínjában halkan felnevet. Különös viselkedésével tartaná a férfiban a lelket, hiszen meg kell mászni jónéhány lépcsőfokot.*
- Most már legalább van életcélod! Gondolom amint lábra állsz elsétálunk oda újra és megkérjük a kapitányt, hogy adjon néhány leckét! De ha még egyszer éles fegyvert veszel kézbe és rátartiságból kiállsz egy gyakorlott vívóval szemben, az égiek látják a lelkem én fenekellek el nyilvánosan és nem a szalmabálák mögött! * kuncog fel. Ám az idegen, ki szembe jön velük, megakasztja a pillantását. Egy elf! Jóképű s lám a szavakat is csak úgy csavarja el, mint a lányok fejét! Akaratlan is összehasonlítja két lovagját és bizony legyezgeti a hiúságát a másik ékesszólása és a támogatott társ halk mordulása.*
- A sebzett oroszlán akkor morog, ha ereje teljében van! Lám a papokat látni sem akartad, most szótfogadsz nekem és nem ellenkezel ha egy fajtárs, aki ráadásul nálam jobban ért az orvosláshoz segítséget ajánl! * morranja halkan Rakin fülébe. Majd az idegen felé fordul széles mosollyal, csillogó szemmel.*
- A sors, mi utunkba sodorta önt, vagy épp csak a szerencsénk csillaga! Igen! Szeretném ha segítene a társamon, aki ma ékesen bizonyította bátorságát! * bár inkább botorságot akart volna mondani, de hát a férfiúi lélek is érzékeny húrokkal van megáldva!*
- Már kértem egy dézsa forró vizet, tán jó lesz valamire! S ha meg nem sértjük, akkor persze meg is fizetnénk a szolgálatait! Egy vacsora, vagy az éjszakai nyugodalma egy szobában?* néz az idegenre kacéran. S ha az átveszi Rakint engedné is, hisz nem biztos benne hogy hathatósan segíthetné a sebesült férfit a lépcsőn.*

4074. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-15 17:55:18
 
>Sellicia Nykita avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Megkönnyebbül, hogy Rocky, vagyis Rockyni nem árulta el találkozásuk minden egyes részletét, de azonnal ledöbben ezekre a szavakra. Hogy ők ketten? Összezárva? Sellicia már kiterveli, hogy éjjel majd kiugrik a holdudvarra, aztán elmegy Artheniorból, és vissza se néz. Bolond egy ötlet, ráadásul a tündérnek még mindig megvan a lehetősége a feljelentésre. Ezért csak felkapja a kulcsot, és dühöngve elindul a szálláshely felé.*

4073. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-15 17:49:01
 
>Rockyni Ravioli avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

*Ő is meglepődik Sellicia jelenléte miatt, de nem követte őt.*
-Ó, hát, ismerősök vagyunk.. *Válaszol zavartan a fogadós kérdésére, aki nem veszi észre a burkolt hazugságot. Majd Rockyni-nak támad egy ötlete, hogy végre összebarátkozhasson a lánnyal.*
-És szeretnénk kivenni egy szobát 2 éjszakára. *Mosolyog rá gúnyosan Selliciára. A fogadós hamarosan megérkezik a Szobakulccsával. Rockyni a pultra ejt 28 aranyat, majd rákacsint a sötételfre, jelezve hogy nem tiltakozhat.

A hozzászólás írója (Rockyni Ravioli) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.15 17:49:40

4072. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-15 17:39:58
 
>Sellicia Nykita avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Bár először nem veszi észre a tündér érkezését, lágy, de szomorkás hangjára csaknem félrenyeli a tojást.* "Vajon követett??" *Gondolja idegesen, de végül elveti az ötletet, mert akkor valószínűleg rögtön odarepült volna hozzá. Mikor a tündér is észreveszi, a fogadós megszólal.*
-Honnan ismeri? *Kérdezi a tündért, miközben gyanúsa méregeti a sötételfet.*

4071. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-15 17:31:22
 
>Rockyni Ravioli avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

*Rockyni repül be az ajtón, szomorúan.*
-Szép napot.. *Mondja bánatos hangon, és reméli, hogy a napja végül is szebb lesz.*
-Szép napot kisasszony! Mi a baj? *Kérdezi a fogadós, de Rockyni legyint, mert nincs éppen olyan viszonyban a fogadóssal, hogy csak úgy elmondja neki a bánatát mindenki előtt. Gondolkozik, hogy mit rendeljen, vizet, vagy esetleg gyümölcstálat, de mikor meglátja a sötételfet, elakad a szava, és csak meredten bámulja a lányt.*

4070. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-15 17:05:11
 
>Sellicia Nykita avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Sellicia kicsit elbambul, és olyan értelmes dolgokon kezd el gondolkozni, mint a repülő, húsevő lovak. Egy köhintésre összerezzen, mert a fogadós eléggé türelmetlenkedik. Végre visszatér a valós világba, és ismét gondolkozik a kínálaton, majd hosszas gondolkozás után rendel egy rántottát magának, ami régi kedvence, aztán letesz az asztalra 6 frissen lopott aranyat. Ezután keres magának egy üres asztalt, jó messze a többi lénytől. Elkezdi lapátolni magába a finom, puha rántottát.*

A hozzászólás írója (Sellicia Nykita) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.15 17:05:49

4069. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-15 16:52:14
 
>Sellicia Nykita avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Sellicia pókerarccal és fagyos tekintettel nyit be a fogadóba. Valamit morog köszönés gyanánt, de nem igazán lehet hallani.*
-Jó napot! *Köszön a fogadós, direkt hangosan, de Selliciának most van kedve legkevésbé viccelődni vagy visszavágni valami gúnyos poénnal. Egy ideig gondolkozik hogy mit vegyen, vagy hogy egyátalán vegyen-e valamit, esetleg kivegyen egy szobát.*

4068. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-15 09:36:59
 
>Naime Shyasi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

- Ha úgy gondolja, hogy lesz lehetőség a rejtély közös megoldására, az engem ismét boldogsággal tölt el.
*Azért óvatosan kell bánni a túlzott beleéléssel. Egyre inkább retteg, hogy a férfi ily kevés idő után is mélyen a szívébe lopja magát. Képtelen elszakadni azoktól a zöld szemektől. Észre sem veszi és máris mélyen elveszett bennük. De tartania kell magát. Nem lehet olyan elvakultan szentimentális, hogy ilyen hamar elmerüljön ezekben a hirtelen fellángolt, kérdéses érzelmekben, bármennyire is szeretne.
Az első látás képes lenne így megpecsételni az estéjét? Nos úgy néz ki Naime belefutott a nők balga csapdájába. Túl hamar kezdett hatalmasakat dobbanni a szíve. De a kétkedést nem a férfi okozza, hanem a tudat, hogy útjaik egyenlőre úgy néz ki, ha nem is most, de lassan külön válnak. Ezért sem szeretne olyan helyzetbe kerülni, hogy a
búcsúzás pillanatában megszakadjon a szíve. Viszont a maradék idejüket nem akarja keserűséggel szennyezni, így a továbbiakban mélyen el is zárja magától ezeket a gondolatokat.*
- Orvosság..
*Biccent aprót, majd a feléje nyújtott üveghez hajol, miközben a férfi arcát fürkészi. A fintort látva mosolyodik el halványan, és épp ezért a fintor miatt mutatja meg, hogy ő bizony egy hős, így nagyot szippant annak aromájából. Először kissé megtorpan, majd halkan nyögve húzza is el fejét és szaporán pislogva dörzsöli meg orrát. Sok főzetet ismer, hisz itt ismét felül kerekedik benne anyja vére, s ha nem is igazi tudós módjára, de kissé belekóstolt régen a herbalizmus rejtelmeibe, de ehhez hasonlóval még életében nem találkozott. Ha kést szorítanának sem tudná elmesélni mit is érzett a szagmintából.. Egyszerűen ez csak..*
- Borzalmas..*Motyogja a kezébe, még mindig az orrát törölgetve, kiűzve belőle a kellemetlen szagokat.* Ha az íze is ilyen, akkor tényleg egy megmentő vagyok, hogy a társaságomban még nem akar ehhez fordulni.
*Nevet fel halkan, ami apránként mosollyá is szelídül. Szóval jól gondolta. Tényleg akkora a baj, hogy a férfi már ilyen kotyvalékhoz fordul, csak, hogy nyugalomra leljen. Így még jobb ötletnek tartja, hogy csak szerzett annyi bátorságot, hogy ismeretlenül is háborgatni merje a férfit. Már el sem tudná képzelni mihez is kezdene magával, ha gyáván maradva a pult menedékét választotta volna Mrograth helyett. Csak néma semmittevéssel figyelve, ahogy magányában őrlődne tovább.*
- Sajnálkozni viszont nem akarok, hisz most e helyett itt vagyok én.
*Kacsint is rá megkönnyebbültségében, amint az üveg ismét a kabát zsebébe rejtőzik. Nem tudja már jobban enyhíteni azt a keserűséget, amit a nő is érez, ha azokba a kíntól telt szemekbe pillant, viszont az érzés, hogy segítsen egyre csak erősödik. Nem azért, mert a férfit elesettnek látja, hanem azért, mert az ember próbálja megóvni azokat a személyeket, akik fontosak a számra. S noha találkozásuk óta való igaz, hogy csekély idő telt még csak el, s még mindig alig tudnak a másikról valamit, mégis a szívéhez nőtt a férfi, s hiába próbálja elfedni a valót, ez az érzés tényleg nem olyan, mint ami két idegen első találkozásánál lobban fel. Korai lenne a szikrát tűznek nevezni? Talán, de tény, hogy valami különlegesebb lobbant fel már akkor, mikor pillantásuk először fonódott hosszabb ideig össze.*
- Egy angyal nagyobb hatalommal rendelkezik, hercegem. Ha angyal lennék már hamu sem maradt volna azoknak a megpróbáltatásoknak az emlékeiből, amelyek oly erősen ülnek ki a szemeibe. Amit én tehetek önért nem sok, hisz nem tudhatom mi történt a múltjában és nem is fogom kifaggatni, de látja.. mint egy igazi lovagkisasszony.. bizony mindent megteszek, hogy enyhüljön a magát mardosó kín.
*Bólogat határozottan, majd kissé meg is torpan, amint újra a szemeibe pillant. Valami egészen új érzést olvas ki a szeméből, amit nem mer megfogalmazni, de a szíve hirtelen fájdalmasan nagyokat dobban. Mintha attól félne, hogy Mrograth meghallhatja a dübörgését oda is kap fölé és észrevétlenül markol ruhájára. Ismét elveszik a zöld íriszek tengerében, és már azt sem bánná, ha belefulladna.
nem hiába jut el lassan a tudatáig, hogy a férfi ismét hozzá beszél. Mintha egy gyönyörű álomképből rántanák ki, rezzen is össze, és szaporán pislogva próbál visszakoncentrálni. Először nehezére esik felfogni, hogy miről is folyik tovább a szó, de lassan próbálja magát összeszedni.*
- Hogyan? Paplan? *Billenti félre a fejét,majd észbe kapva ereszti is el a ruháját.* Igen, a paplan.. *Szusszan fel, s mint egy szégyenlős kisleány kapja is el egy pillanatra a tekintetét, viszont amint a mondat teljes értelmet nyer elméjében a pír el is önti az arcát.* Megosztani? *Sandít vissza lopva szeme sarkából.* Nos való igaz, hogy a biztonság akkor a legnagyobb, ha nem csak a paplan véd abban a viharban. De tudja nehéz olyas valakire lelni, aki betöltheti a szerepet. De meglepő fordulat lehet az, hogy milyen hirtelen is lehet egy olyanra rátalálni.. Azt pedig nehéz szívvel akarjuk csak elengedni, ha a végére pont, hogy nem is leszünk hajlandóak hagyni, hogy csak úgy magunkra hagyjon..
*Mosolyog, miközben el is gondolkodik volt e valami célzásérték a szavaiban. De amíg ezt ő sem képes eldönteni, addig talán attól sem kell tartania, hogy a férfi az elmélkedés mögé láthat.*
- Az éjjelről pedig egyre szívesebben egyezkedek. Ha valóban hajlandó kissé módosítania a terveit én is tudok kompromisszumokat kötni. Hisz csak így ellenőrizhetem azt, hogy mennyire szavatartó ember. Megígérte, hogy nincs búslakodás és a kedvemben is akar járni, ezt pedig csak akkor tudom ellenőrizni, ha valóban nem hagy magamra ideje korán.
*Kuncog fel játékosan, miközben ő maga is alámerül annak az arcnak a feltérképezésében, amelyre a jóképű jelző édes kevés lenne. Azok a megbabonázó zöld szemek, melyek oly annyira kirínak a hófehér arcból, mit illőn keretez az ében hajzuhatag. Ha tehetné ujjaival már a puha tincsekbe fésülne, hogy megbizonyosodhasson róla, érzésre is olyan, mint amilyennek azt elképzeli. A markáns, tekintélyt parancsoló arc, a határozottságot árasztó szemek, az egész összessége, amiből süt a tartás. Azok az ajkak.. vajon milyen lehet, ha..
Aprót ráz a fején, mikor a hűs ujjak cirógatását megérzi az arcán. Noha ez pillanatnyi ideig tartott mégis szinte lángra lobbantotta. Egyre hihetetlenebbnek tartja azt, hogy Mrograth képes ilyen érzéseket kicsalni belőle, de közben egyre többre vágyik. Újra és újra érezni szeretné az arcán a biztonságot nyújtó kezek érintését. Ha mindig csak egy apró ideig is tartana, akkor sincs gond, mert akkor sok ilyen kis pillanatot követelne magának.*
- Magányt? Talán.. *Von a aprót a vállán.* Az ember társas lény, én pedig oly 'szerencsével' lettem megáldva, hogy emellett még elf vér is csörgedezik az ereimben. Ahonnan pedig származom, ott erős volt a kötelék a lakók között, s szinte létszükséglet volt a társaság. Ezen felül senki sem szeret magányos lenni. Van, aki pedig kissé nehezebben viseli a kelleténél. Noha különösebb hiányérzetet nem éreztem soha, mégis van egy űr bennem, ami vágyja, hogy valaki kitöltse. Láttam milyen boldogságot okoz egy igaz barát, a szülői szeretet, vagy a felperzselő szerelem. Nos.. én igazán egyikből sem kaptam még csak egy kóstolónyit sem, ezért sem jöttem el eddig otthonról. Rettegek az ismeretlentől,miközben az igazságtalanul mégis csábít.
*Bólint mosolyogva, mikor a férfi ismét felkel mellőle és újfent magára hagyja egy kis időre. Addig el is tünteti az ajándék vacsora jelentős részét, mellé pedig bekortyolja kihűlő félben lévő kakaója maradékát. Szerencséjére most sem kellett hosszabb ideig nélkülöznie a férfit. De most a felviruló mosoly lassan le is hervad az arcáról, ahogy az a viharral járó problémákat kezdi ecsetelni.*
- Valóban.. létezik, hogy ekkora bajt okozzon a vihar? *Veszi riadtan suttogóra a hangját.* Ekkora eső is eshet? Vagy.. épp ide csapna a villám?
*Nyög fel kínjában és a szoknyájára is markol mindkét kezével, amint egy fényesebb villám búcsúztatójaként hatalmasat dörren az ég. Ha akarná sem tudná tovább titkolni, hogy gyengesége épp az ilyen vihar, melytől jobban retteg, mint bármi mástól. Ahogy görcsösen markolássza ruhája selymes anyagát, ujjainak végei még jobban elfehérednek, mint természetes bőrszíne. Szinte hihetetlen, hogy ez a hófehérség tud még ennél is jobban fakulni.*
- Ugye.. azért ekkora vész nincs kilátásban?
*Pillant le a férfi asztalon nyugvó kezére, majd szemöldökei fel is szaladnak homlokára. Először szóhoz sem jut a meglepettségtől, végül durcás arccal csíp erősebben Mrograth oldalába. Noha ez a gyermekekhez illő dac nem sokáig ül meg arcán. Ahogy a kéz elhúzódik felfedve a kulcsot hangosabb kacagásban is tör ki.*
- Hercegem.. tudja meg, hogy maga egy gonosz férfi.. Nem szép dolog így megriasztani egy hozzám hasonló hölgyet. *Szegi fel a fejét színpadias sértettséggel, miközben lopva rásimít a csípés helyére.* Ez a kulcs pedig egy olyan dolog, amire most nekem kéne szabadkoznom, hogy nem fogadhatom el? Vagy esetleg most már készül itt hagyni mára? Netalántán szeretné, ha egy nyugodtabb helyen tudná rám hozni a frászt?
*Hamiskás mosollyal fürkészi tovább a férfi arcát, miközben keze lassan a kulcsra simít, hogy apránként köré fonja már kevésbé remegő ujjait.*

4067. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-14 21:58:18
 
>Agusto Da Vallo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*Mikor már mindenki a merő jókedvet árasztó, immár csuklya által nem fedett arcú idegen felé fordul, szertartásosan megfordul, meghajtja magát, és köszön:*
-Tiszteletem, urak. Nevem Agusto Da Vallo, újonnan érkeztem. Meghívnám önöket egy körre, de pénzem nemigen van, így viszont mindenki aki jelen van, a jövőben számon kérhet rajtam egy italt.
*Odamegy a pultoshoz, és miután az tetőtől talpig végigmérte a jóképű ifjút, rendel.
-Itt ez a 9 arany, szeretném, ha egy kupa Bor nehezítené a markom ma este. Továbbá egy Szobát, benne egy ággyal sem vetnék meg, bár ez az utolsó 14 aranyamat is elemészti.
*Amint megkapja a kulcsot, a lépcső felé indul. Lélegzete is eláll, amikor meglátja a felfelé tántorgó, sebesült férfit tartani próbáló törékeny, mégis elbűvölően szép, és igézően vidám lányt. "Hiszen egy sebesültet támogat! Hogy süthet belőle még ilyenkor is a jókedv? Vagy ha most ilyen a kisugárzása, hogy társa beteg, milyen lehet akkor, amikor teljes szívvel, teli szájjal tud nevetni?" Megközelíti az araszoló párt, majd megszólítja annak hölgytagját.*
-Gyönyörűség, ki az angyalok képmását viseli, vagy tán egyenesen onnan érkezett közénk a föld porába! Ha bármely szolgálataimat felajánlhatom, hogy elesett és sérült társán segítsek, kérem mondja meg, és én képességeimhez mérten rohanok teljesíteni. Van pár fájdalmat enyhítő füvem, amit az útmenti árokból szedtem idefele jövet. Ezt tudom ajánlani, de ha másra vágyik a beteg, talán azon is segíthetek.

4066. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-14 21:12:14
 
>Las Hagger avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

//Mesélő #10 részére//

*Las figyelmesen hallgatja a nőt. "Ha ez most jól sül el (de ha rosszul, talán akkor is) egy életre megtanulhatom a sötételfek jeleit." Egy életre... Ezzel kicsit elkésett. Ha túléli ezt a kalandot is, akkor még évekig élhet, hogy hasznosítsa a tudást, amit most megszerez. Ha nem... Hát ő sem él örökké, kimondottan hosszú élete során számtalanszor találkozott már egészen közelről a halállal, azonban ez nem olyasmi, amit meg lehet szokni, vagy fel lehet rá készülni. Miután befejezte az evést, ő is felállt, hogy kövesse a nőt, bármerre is indul.*

4065. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-14 20:06:43
 
>Mrograth Wortagroth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

- Akkor nagyon remélem, hogy e különleges rejtélyt majd együtt megoldjuk a későbbiekben.
*Hiszen e szokatlan érzések kavalkádja nem veszhet csak úgy el a nagyvilágban, hogy nem nyert semmi értelmet. Bár ezt az értelmet lehet, hogy nem lehet holmi betűkkel kifejezni, viszont Mrograth számára az is tökéletesen elegendő lenne, ha a fejében gyökerezne le ez a mély értelem, mely nem evilági - s ez oly biztos, mint hogy most a barna és a zöld íriszek egybefonódnak. Csak kapaszkodnak egymásba, mit sem törődve azzal, hogy bárki is figyelheti őket; nem törődve azzal, hogy egy fogadóban vannak, ahogy azzal sem, hogy alig fél órája látták meg egymást először.
Ez a találkozás olyan volt a férfi számára, mint egy csepp éltető víz a sivatagban, mely újra ösztönzi az ott raboskodót, hogy menjen, menjen csak tovább, s ne adja fel, hiszen ahonnan az a vízcsepp lecseppent, onnan több is fog jönni.*
- Igen, orvosság... Tudja... *húzza el kicsit száját* Hogy is mondjam...
*Hevesen keresi a szavakat, amik valahogy nehezen jönnek ajkaira. Nem éppen büszke arra, hogy egyik orvosa által kifejlesztett, nővényi származékokból előállított szerhez kellett nyúlnia, de fizikai testét muszáj volt megnyugtatni valahogy. Így is cseppet labilis, nem hiányzik még, hogy valami őrültséget tegyen... Ezért is tervezte, hogy ezt az éjjelt magányosan, ücsörögve fogja tölteni, s óránként kortyolgatni fogja az italt. Hát, ez a terve is megbukott... szerencsére.*
- Fogalmazzunk úgy, hogy ez itt megnyugtat.
*Előhúzza az üvegcsét, kihúzza dugóját, majd a hölgy orra elé emeli. Persze arcára már kiül egy kezdeti fintor, ezzel jelezve Naimének, hogy az illata nem lesz éppen finom, sőt. Keserű, büdös, csípős, maró, s még sorolhatnánk a rondább jelzőket.*
- Ha ez bekerül a szervezetembe, úgy érzem, mintha valami puha... felhőn lennék.
*Csodálkozik el egy pillanatra, hogy ezt kimondta, de hát ha valóban ilyen az érzése, akkor minek titkolná?*
- Az íze nagyon rossz, s Kegyednek nem is ajánlanám a megkóstolását, mert a büdössége nem véletlen. Eléggé erős szer, s ha nem vigyáz az ember, nagyon hosszú órákra ágynak dobhatja...
*Húzza el újra ajkait, végül visszagyömöszöli a dugót, s a mai estére vissza is teszi köpenyének zsebébe, hiszen nem lesz már rá szükség. Pontosabban, ha ez a hölgy továbbra is a társasága marad, akkor szinte teljesen biztosra lehet mondani, hogy többet nem kell megízlelnie ezt a szörnyűséget.
Mrograth ugyan már jobban érzi magát, de sajnos bármennyire is akarja tagadni, valahol végig ott fognak motoszkálni benne a gondolatok, hiszen egy ilyet csak úgy nem lehet feledni. Az idő sok dologra gyógyír, s a hölgy és az idő erejében bízva megelőlegezi magának azt a mélyről feltörő, oly régóta érzett vidámságot.*
- Lehet, hogy a rendeltetése e világon nem angyali, viszont az én szememben örökre az marad...
*Emeli rá szemét a hölgyre, s immáron vonásaiban egy új él jelenik meg: a szenvedély. Tekintete enyhe, feltörekvő szenvedélyt sugároz, hiszen kár tagadnia azt a tényt, hogy nem egy olyan szimpátia alakult ki benne, mint két először találkozott személynél szokott. Ennél sokkal többről van szó, bár ilyen körülmények között valahol rejtetten egy csepp bűntudat is lakozik, mintha ezekkel az érzésekkel megszentségtelenítené megölt családja emlékét. Azonban fején végigfut a gondolat újra és újra, hogy minden uralkodócsaládnak egyszer vége lesz, s ők sem szeretnék odalent - mert hogy nem odafent vannak, az teljesen biztos -, hogy Mrograth egész életében őket gyászolja. A család tagjai hűvösek voltak egymáshoz, de ennek ellenére volt egy rituális kapcsolat, az eredendő vérvonal mellett egy új vérszerződés, mely minden tagot összekapcsolt. S ez a kötelék egy pillanat alatt vált semmissé... Ezért is olyan nehéz feldolgozni mindezt, hiszen mintha több darabot szakítottak volna ki belőle.
Ám az a 'véletlen', ami talán nem is olyan véletlen, hogy éppen akkor ő egyedül nem tartózkodott a kastélyban, azt jelenti, hogy neki még feladata van ezen a világon. S a keletkezett hatalmas űrt ki kell tölteni valamivel... Erre pedig a legtökéletesebb személy éppen vele szemben ül...*
- ... s azt a bizonyos paplant pedig meg kell osztanunk olyasvalakivel, akivel szívesen vészeljük át a magányos, ijesztő, viharos estéket.
*Jegyzi meg látszólag mellékesen, azonban valójában sokkal több értelmet fűzött hozzá, mint az elsőre észrevehető lenne...
Tekintetét le sem tudja venni a hölgyről, úgy érzi, hogy jelenleg ő a legcsodálatosabb dolog ezen a világon, amit kívánhat magának, szemeinek.*
- Amíg Ön itt van, ígérem, nem fogok búslakodni, hiszen nem szeretném, ha Kegyed ajkai is lefelé biggyednének. *mosolyodik el őszintén, majd megérinti Naime vállát* A 'talánokat' pedig felejtse el, hiszen mostantól célomnak tűzöm ki azt, hogy a kedvében járjak.
*Bólint határozottan, majd visszahúzza kezeit, s ölébe helyezi őket. Nagyon kedvére van ez a közelség, s így szinte minden érzékével 'tapinthatja' a hölgyet: szemei mohón falják, kezei lágyan érintik, füleinek kellemesen szól dallamos hangja, orrába árad finom illata, s ajkai... ajkai 'egyelőre' csak beszélnek a levegőbe, s próbálják elvarázsolni ezt a törékeny hölgyeményt...*
- Kérem, ne ássa el ezt az éjjelt, hiszen a terveim akkor voltak érvényesek, mikor még nem láttam meg Kegyed. S bűnnek érezném itt hagyni, egyedül, magányosan, miközben én is épp ezekkel az érzésekkel viaskodok. *közelebb hajol hozzá* Egy ilyen törékeny teremtést nem hagyhatok csak úgy magára, történt is velem bármi...
*Kezét lassan felemeli, majd óvatosan Naime arca felé nyúl, ahol épp csak ujjhegyeivel simítja végig lágyan bőrét, s azonnal el is húzza kezét. Bár apró érintés volt ez, mégis olyan, mintha a világ minden érzése ujjaiban összpontosult volna.
Ha más próbált volna egy falatot az orra alá dugni, akkor minden bizony eléggé... 'kellemetlenül' reagált volna rá, s talán az a falat a másik torkában kötött volna ki. Azonban Naime esetében örömmel ízlelete meg az ételt, mely tőle még finomabb volt, mintha saját magának kellett volna kivennie.*
- Mintha magányt éreznék a hangjában. Hogy lehet, hogy hosszú évekig ki sem mozdult? *nyitja nagyra méregzöld szemeit* Megmondom őszintén, szokatlan is volt számomra, hogy egy ilyen bájos hölgyemény tért ide be... Nem szándékom vájkálni az életében, de felettébb kíváncsivá tett. Sejtéseim nem súgnak jót, ezért hát tovább nem kérdezgetném, pedig én is szívesen könnyítenék a lelkén. De tudja mit? Egy pillanat, és jövök...
*Azzal sietősen a fogadóshoz igyekszik, pár szót váltanak egy nagyobb és kényelmesebb Szoba áráról, mely Mrograthnak 14 aranyat ér meg. A fogadós pillanatokon belül elő is áll egy nagyobb vaskulccsal, melyet a férfi kezébe is nyom, ő azonban először elrejti azt. Visszaérve az asztalhoz könnyedén helyet foglal, majd kitekintve az ablakon, megszólal.*
- Az idő nem hogy jobb, de egyre csak rosszabb lesz... *néz egy cikázó villámot* Már csak abban reménykedek, hogy az istállóból nem mossa ki a lovam, s hogy egy villám nem csap le a fogadóra...
*Hangja mindvégig nagyon sejtelmes, s utolsó szava végén lassan leteszi a kezét az asztalra, majd mikor visszahúzza, a helyén az a bizonyos kulcs pihenget...*

4064. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-14 18:47:27
 
>Sellicia Nykita avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Sellicia boldogan lépett be az ajtón, de aztán pókerarccal lép oda a fogadóshoz.*
-Napot. *Mondja remélve, hogy elég mogorvának néz ki.*
-Napot. *Mondja a fogadós erőltetetten vigyorogva, mire a sötételf vág egy grimaszt.*
-Szeretnék rendelni egy főtt ételt. *Próbál kicsit udvariasabb lenni.*
-Rendben. Még valamivel szolgálhatok? *Kérdezi, mire Sellicia legyint, nem fáradva beszéddel.
Miközben a rendelésre vár, azzal szórakozik, hogy megnézi a teremben ülőket. Vannak egy páran, de egy sötételfet sem lát. Szomorú dolog ez, mert remélte, hogy legalább egyet lát a fajtájából, de csak tündéreket, mágusokat, embereket meg Isten tudja milyen lényekkel. Végül nagyon morcos lesz, leteszi a 11 aranyat, de nem várja meg, hogy valóban megérkezzen az étel, és kirohan.*

A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.08.14 19:14:07, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.

4063. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-14 16:06:43
 
>Naime Shyasi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

- Azt hiszem illendő, ha bevallom, hogy a szimpátiát illetőleg az érzései kölcsönösek, még a szokatlanság érzetében is megegyezve. Noha csodálkozását is megértem, hisz magam sem tudom mi is az, ami idevonzott, de egyáltalán nem bánom, hogy megtörtént.
*Egyszerű szimpátia? Való igaz, hogy ezt a nő is többnek érzi, de pontosan meg sem tudná határozni mi is ez. Egy eltévedt szivárvány a rémes vihar egén talán, de ide illő metaforát órákig kereshetne, de megfelelőt nem találna, ebben biztos. A tartás attól, hogy talán a férfit zavarhatja már lassan nyomtalanul elillant, és már nem is csak az ösztönnek nevezett érzés tartja itt, hogy segíteni akar. Élvezni akarja ennek a férfinak a közelségét, amíg megteheti vele akar lenni. Sosem volt még ilyen helyzetben és nem is gondolt rá, hogy valaha egy ilyen emberre találhat, akihez ily ismeretlenül is ennyire.. minek tagadni, hogy vonzódik.*
- Szavamat adom, hogy ha már végképp nem bírom a hűvöst igénybe veszem a köpenyét. *Mosolyodik el újfent.* Orvossági lötty?
*Észbe kapva pillant is át rögtön a kis üvegre. Való igaz, hogy már párszor rásiklott a tekintete, de valahogy sosem jutott eszébe, hogy rákérdezzen mi is lehet az. Ennek oka először csupán annyi volt, hogy nem érezte köze lenne hozzá annyira, hogy érdeklődjön felőle, sőt nem is gondolta volna, hogy fontos nedű lehet az, ami benne leledzik, később pedig már egyre inkább a férfi kötötte le, így megfeledkezve a tényről, hogy az üveg egyáltalán az asztalon van.
Ennek ellenére női énje most kombinál. A férfi nem titkolt keserűsége és a gyógyírként szolgáló ital. Létezik, hogy a helyzet még sokkal nehezebb, mint ahogy Naime azt elsőre gondolta volna? Bármennyire is reméli, hogy gondolatai csalókák, sajnos félő, hogy ismét jól ráérzett a dologra. Talán oly súlyos kín gyötri, amire gyógyír már csak valami lélekerősítő orvosság lehet..*
- Én lennék a legboldogabb, ha esetleg a felejtés Angyala lehetnék, de sajnos csak egyszerű földi halandóként állhatok a szolgálatára. Viszont az, hogy maga miféle embernek gondolja magát, egy dolog. A maga társaságánál senki másét nem tudnám most előnybe helyezni. Rejtélyek pedig az én életemet is kezdik beszőni, de ez teszi varázslatossá ezt az egészet.
*Noha az elején elesett férfit látogatta meg, mostanra teljesen átértékelődtek a dolgok. Olyan férfi társaságát élvezheti, akiből a nő kiérzi a lebilincselő erőt, a tartást. Egy titokzatos férfivel ülhet egy asztalnál, kinél oly szívesen fordítana több időt arra, hogy a legmélyebbre ásva fejthesse meg, megismerve minden titkát, s hálából ő maga is kitárulkozhasson neki. Kissé úgy érzi magát, mint egy árva macska egy ehhez hasonló viharos éjjelen, aki elázva és magányosan bújik meg az utca egy eldugott pontján. Kivár és remél, hogy talál egy gondoskodó kezet, aki megmenti a rövid ideig tartó földi Pokolból, s mire feleszmél már a nyomába is szegődött az illetőnek. Egy olyan idegennek, aki úgy jár az esőben, mintha az verőfényes napsütés lenne, kit nem zavarnak a kövér, hideg cseppek, melyek már mélyen a ruháiba itták magukat, így a kis állat minden tétovázás nélkül bújik meg a biztonságot nyújtó karok között. Noha az idegent félve nézik az utca lakói az óvó meleg házakból, a macska mégis hűen, hangos dorombolással bújik bele a védelmező karokba. Nem ismeri ezt a komor valakit, nem tudja ki ő, honnan jött és merre tart, és ez az idegen sem ismeri a macskát, mégis oltalmat ad neki, mert hálás, hogy legalább egy ilyen elesett állat őszinte törődéssel fordul felé, nem zavarja az a kétes aura, ami körbelengi, nem törődik a külsőségekkel, mert átlát azokon, mélyen az idegenbe pillantva, ahonnan kiolvashatja, hogy félnivalója nincs, s egymásnak megadhatják azt amire pillanatnyilag vágynak. Az idegen megkapja a megértést, a kis macska pedig a gondoskodó védelmet.
Talán ez a macska lehet Naime is. Nem törődik azzal más mit gondolhat a férfiról. Hisz mi tagadás első ránézésre a józan ember inkább tartózkodik egy sötét ruhába bújtatott idegentől, akit jól érezhetően körbeleng a kín és a keserűség, de Naime képes volt ennél tovább tekinteni, s meglátta a mélyebben ülő megértésre vágyást. Talán a férfi nem érezte, hogy most jött el az ideje annak, hogy valaki ennyire óvón törődjön vele, de a nő ilyen helyzetekben sosem volt józannak mondható. Ha nincs is így ő látta, hogy valahol mélyen a férfi arra vágyik valaki végre észrevegye szenvedését, s ha csak egy kis időre, de kirángassa a bús magányból. Naime pedig.. Noha sosem volt senkije, aki igazán közel állhatna hozzá, hisz szüleivel kevés időt adtak az égiek, nagybátyja pedig gondoskodó volt, de mégsem volt oly szoros a kötelék közöttük, mint amilyenre ennek a lánynak szüksége van. ott ahonnan pedig jött nem nézték jó szemmel a hozzá hasonló félszerzeteket, így igaz barátokat sem mert keresni. Úgy nőtt fel, hogy szinte végig magányos volt és elesett. Aki hiába keresett egy kis menedéket egy olyan valaki képében, akinél érezheti a feltétel nélküli biztonságot. Most viszont ez a szikra, amely azóta bizsergeti a nőt, mióta Mrograthal először találkozott pillantásuk, boldoggá teszi és megnyugtatja a tudat, hogy a sors néha kegyes és megadja azt, amire titkon vágyik. Még ha csak csekély időre is van hozzá szerencséje.*
- A meglátása igaz. Valóban szívesebben bújnék meg ilyen időben az oltalmazó paplan alatt, mint a kínzó meleg fojtogatásában. *Kuncog fel halkan.* Abban pedig biztos vagyok, hogy a társaságában vagyok olyan biztonságban, mint egy ilyen éjjelen az alatt a bizonyos takaró alatt.
*Ismét a büszkeség járja át az egész testét, mikor a férfi hangjából végre teljesen a nyugalmat és nyugtatást hallja ki. Ha ennél jobban nem is tudja most feloldani Mrograthot, akkor is boldog,mert valamit mégis csak elért. A kíntól ugyan megszabadítani nem tudja, de a gondolatait kissé távolabb terelheti, és ez a mai éjszakán neki épp elég.*
- Ezt örömmel is hallom. kíváncsi vagyok azon oldalára is, ami végre, természetesen az én kedvemért..*Kacsint rá ismét komiszan.* kissé talán jobban feloldódik. A bút hagyjuk meg későbbre, most pedig hagy élvezzem ki egy kicsit munkám gyümölcsét, mert még párszor szeretném mosolyogni látni.
*Szorít rá finoman a férfi kezére, mikor azok is körbefonják az övéit. Hűvösek azok a kezek, de a nő már biztosra tudja, hogy ennek okozója nem a mások által talán kissé riasztónak tűnő sötét burok. Hiszen az a burok nem is olyan rémes, mint ahogy egy kívülálló szeme látja, vagy ahogy Mrograth gondolhatja. Naime talán csak képzeli, mert annyira vágyik rá, de meg merne esküdni, hogy fáradozásaival lassan, de biztosan rést nyitott azon a bizonyos burkon, ahonnan melengető, sugár kúszik elő. Nem oly erős, mint egy átlagos emberé, kinek gondja alig van az életben és az sem jelentős, hanem olyan kis sugár, ami épp illik a férfihoz és ami még jobban csábítja a nőt.*
- Ha a mai este után elválunk, talán lesznek az Égiek olyan kegyesek, hogy még egyszer láthatom a hercegem és akkor meg is hálálhatja egy bögre meleg kakaóval.
*Ismét csak felnevet, de most a nevetés kissé erőltetettre sikerül. Amióta ideült most először fészkeli bele magát a tudat elméje egy kis pontjába, hogy egyszer ennek is vége lesz. Hisz bizonyára a férfinak is megvan a maga útja, ahogyan Naimének is, és nem biztos, hogy a két kijáratlan ösvény valaha újra keresztezni fogja egymást. Hisz örök életükre nem ragadhatnak le ennél az asztalnál végig beszélve az éveket, és eltöltve egymás nyugtatásával. S noha nem árt elfeledni, hogy ennek a vége talán egy fájdalmasabb búcsúzás lesz, most még nem jött el az ideje, hogy ebbe teljesen beleélje magát.
Úgy látja magukat most, mint két kis gyermek, akik a játékból megpihenve is tovább bohóckodnak, amikor a férfi a közelébe húzódik és elfogadja a felé kínált falatot. A megjegyzésre kissé el is neveti magát. Meg is fordul a fejében, hogy az időnként feléjük pillantgató fogadósnak a látvány tán kissé groteszk lehet, mikor a komor uraság mellett az állandó mosolyú nő képes ilyen jóízűen felkacagni, de szerencsére ez ennél mélyebben egyáltalán nem foglalkoztatja.*
- Most le is buktatott. Épp készültem kikiáltani a világba, hogy a villámról ily könnyedén,alig tétovázva fogadta el ezt a kis falatot. *Böki kissé oldalba egy újabb, szinte gyermeki kedélyű kuncogás kíséretében, majd maga is egy falattal foglalatoskodva pillant el egy rövid ideig. De a rágásban kissé meg is torpanva nyel egy aprót, mikor a férfi terveiről kezd beszélni. A szeme nagyobbra nyílik a meglepettségtől, mikor a szíve kissé fájdalmasabb görcsbe szorul. Ismét elméjébe férkőzik az elválás gondolata, de a legjobban a lepi meg, hogy ennek a búcsúnk a ténye mennyire megijeszti,arról nem is beszélve, hogy a terv folytatása pedig óriási megkönnyebbültséggel tölti el, mégis keserű most a mosoly arcán, hisz magára erőlteti a biztos tudást, hogy kettesük talán valóban nem fog már sokáig tartani.*
- Igen. Nos.. *A falattal gyorsan megküzd, majd zavarával harcolva tűri egyik füle mögé mélybarna tincseit, s csak utána pillant fel a férfira, mikor már úgy gondolja talán az nem fogja észrevenni rajta ezt a hatalmas zavartságot. Noha szemei már neki is árulkodnak, de ha ő maga sem tudja miféle érzelmek bújnak meg benne, nem hinné, hogy a férfi ki tudná belőlük olvasni azokat.* Már egy ideje elindultam.. otthonról. Amolyan.. hogy is mondjam? Felfedező úton vagyok. *Mosolyodik el könnyedén.* Kerülő úton jöttem és később értem ide a tervezettnél. Gyalogszerrel amúgy sem gyors az utazás én még rátetézek. A terveim pedig változnak. Mikor mi jut hirtelen az eszembe. *Nevet fel zavartan.* Most jelenleg még úgy áll, hogy kiveszek egy szobát pár napra és körbenézek a városban és a környékén. Otthonról évekig ki sem mozdultam.. most meg akarom ismerni a világ legalább egy kis részét, de azt teljes valójában. Ha pedig olyan szerencsém lesz a továbbiakban is, mint a mai estén,akkor boldogan folytatom is tovább az utam.

4062. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-14 11:57:43
 
>Abel Gastrow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88

Játékstílus: Szelíd

*Elvesztvén a gnóm lányt, akivel még csak most ismerkedett meg, a Holdudvaron át vissza is bukdácsol a fogadóba, meg sem áll sehol, nem is néz közbe, inkább csak megy egyenesen az ajtó felé, s közben azon gondolkozik, vajon hol is találhatná meg újra a lányt. Beszélni akar vele, már érdekli a személyisége, a gondolkodása.*
"Amikor először leült mellém, azt hiszem, kissé közönyös voltam"
*Gondolataiba merülve lassan elér az ajtóig, már nyitja is, miközben elmerengve int a fogadósnak búcsúzásképpen, az pedig bizonytalanul emeli fel szintén a kezét, magában gondolva, miféle furcsa alak is távozott az imént az ő fogadójából.*

4061. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-14 09:32:13
 
>Mrograth Wortagroth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

- Furcsán hangozhat, de én mindig is a szkeptikus szerepét öltöttem magamra, de ez az egész helyzet, s a megjelenése... Szokatlan számomra ez a különleges szimpátia, viszont félre ne értse: ezt mind nagyon is pozitív értelemben mondom.
*Beszél őszintén, s a csodálat és elismerés vonásain is tökéletesen megmutatkozik. Nehéz szavakban leírni mindazt, ami most a fejében gomolyog, azt a kettős érzést, mely egyben kín, s egyben gyönyör. A nyomasztó emlékek valahol tépik, marják a húsát, míg e szépséges hölgy aurája két kézzel ragadja meg az ártó emlékeket, s próbálja kitépni őket a férfiből. Ez még ugyan nem most fog bekövetkezni, de azok az emlékek már érzik a fojtó szorítást.*
- A tűzhely melege segíteni fog. Magam is fázva érkeztem, de most kellemes ez a kis meleg idebent. Viszont ha a későbbiekben igényt tartana köpenyemre, kérem, ne tartsa magában.
*Biccent mosolyogva, majd összébb húzza újra köpenyét, gallérját pedig megigazítja.
A barna és a zöld szín azonban újra egyesül, szinte egy új dimenziót nyitva a páros között. A levegő láthatóan szikrázik, Mrograth néha még apró, vörös szikrapattanásokat is felfedez a levegőben, de józan eszére hallgatva ezt inkább a hirtelen hangulatváltozásnak tudja be. Bár nem csodálkozna azon, hogy találkozásuk valóban magasabb szinteket mozgatott volna meg, hiszen a férfi érzi, hogy itt nem csupán egy fellángoló szimpátia van a háttérben - természetesen ami az ő részét illeti.*
- Pedig az ilyen csodás hölgyek, mint Kegyed, inkább az... *egy pillanatra elgondolkodik* Inkább az olyan társaságot részesítik előnyben, ki nem egy orvossági lötty kíséretében ücsörög komoran, s bámul ki a nagyvilágba. *mosolyodik el* Viszont nem kell magyarázkodnia, hisz én sem tudom megmagyarázni, hogy miért derültem kicsit jobb kedvre, már csak a puszta látványától. Talán ez a rejtély egész életemet végig fogja kísérni - persze, csak ha Ön nem egy földre szállt Angyal, kit az égiek küldtek.
*Karba teszi kezeit, s szemeit pár pillanatra leveszi a hölgyről, hiszen a tekintetet nem csupán az arca, a rabul ejtő íriszei, hanem kezének bársonyos bőre is vonzza. Naime egész megjelenése olyan számára, mintha az éterből kilépő minden jó érzés egy fizikai testben összpontosult volna. Érzi, ahogy a forgó gondolatok erősen fojtogatják, de a sötétség végén mindig ott terem egy fénynyaláb, mely nem engedi, hogy a borzalmak mindent magukba szívjanak...*
- Engem sokkal jobban vonz a vihar és a borús idő misztikuma, ezek a szinte túlvilági morajlások, melyek az embereket valóban, egy enyhe félelemmel töltik el. Viszont gondoljon csak bele: egy magányos éjjelen hogy jobb feküdni a paplan alatt? A fullasztó estében, ahol alig tudunk megmaradni egy helyben, s az álom is nehezen jön szemünkre - vagy egy borús éjjelen, ahol ugyan enyhe félelem kerülget a villámok s dörgés miatt, viszont az a kellemes érzés, hogy a meleg takaró alatt bújhatunk meg, s kellemesen fázunk a paplant alatt... *kacsint rá sejtelmesen* Most gondolja át!
*Bólint határozottan, remélve, hogy ez idő szépségére rá tudja cseppet ébreszteni a hölgyeményt. Bár ha a természet lágy ölén lenne az ember, s ott érné utol a vihar... Nem biztos már, hogy ilyen jó érzések kerülgetnék. Mrograthnak ugyan voltak furcsa szokásai, mint például ítéletidőben kiállt a puszta közepére, s csak bámulta a feje felett elcikázó villámokat, mely ugyan nagy kockázattal járt, viszont abban a helyzetben ez nem érdekelte. Átadta magát a misztikus érzésnek...*
- Viszont amíg engem lát, nincs félnivalója.
*Mondja oly nyugtató hangon, hogy még saját maga is meglepődik hangján.
A 'Herceg' jelző viszont nagyon meglepi. Egy pillanatra azt gondolja, hogy ez a hölgyemény mégis ismeri, s mégis tudja, ki ő valójában. Egy pillanatra azt érzi, hogy lebukott, s mindennek vége... Azonban ezeket a gondolatokat Naime mosolya azonnal el is űzi - kedves szavai ugyan először nem értek célt, azonban pillanatokon belül megtalálták a megfelelő helyet. Következő mondandójától viszont szinte Mrograthnak tátva marad a szája. Nem is kétség már, hogy egy Angyal vette kegyeibe, hiszen egy átlagos halandó ilyen szavakat, ilyen érzéssel nem képes megfogalmazni...*
- Az első találkozásunkat nem éppen a sebezhetőségem köré terveztem volna, de minden bizonnyal van oka annak, hogy így lelt rám. S már azt az oldalam megismerte, egyelőre abból elég is volt mára. *húzza mosolyra ajkait* Ön mégis kényszerített rá... *kacsint rá* Bár nem tudatosan, de megjelenése mélyen megmozgatott bennem olyan dolgokat, melyeket már rég mocsár lepett el. *nagyra nyitja szemeit a hölgy utolsó szavára* Kérem... Életem utolsó cselekedete lenne az, hogy Önnek akár egy csepp bút is okozzak.
*A bársonyos kezek érintése újra meglepi, mint eddig oly sok minden. A meglepettséget természetesen nem mutatja, hanem szavainak erősítésére hűvös és sápadtas kezeit ő is a hölgyére fonja. Szinte azonnal érzi, ahogy a jég apró cseppekben kezd olvadni róla, s mintha melegség járná át egész testét. Szokatlan egy érzés, de túlságosan jó ahhoz, hogy elengedje a megnyugtató kezeket. Egyedül akkor húzza el, mikor Naime kis itókája után nyúl - szinte máris hiányzik az érintése. Minden esetre sajátjait visszahúzza ölébe, szemeit viszont semmi pénzért nem venné le róla.*
- Meghálálja? Azt hiszem, én hálálkodhatom egész életem hátra levő részében Kegyednek, hogy épp ma, épp most jelent meg.
*Bólint határozottan, viszont a felé közeledő falat látványától elmosolyodik. Egy pillanatig hezitál, majd megadja magát - először felkel székéről, majd azt a hölgy közvetlen közelébe húzza, s visszaül rá. A villára tűző falattal néz farkasszemet, olykor pedig a háttérbe megbújó Naime kuncogó arcát fürkészi, végül egy széles mosoly kíséretében szélesre nyitja ajkait, s fogaival lehúzza a finom falatot.*
- Erről ne szóljon senkinek...
*Derül jobb kedvre, s jóízűen megrágja. Gyomra ugyan eddig nem tudott semmi szilárdat befogadni, ez viszont nagyon is jól esett neki. Talán saját magától kevésbé esett volna ilyen jól, mint a hölgyeménytől... Válaszra készülvén pedig könyökét kitámasztja az asztalon, s állát ráhelyezi kézfejére.*
- Őszintén megvallom, nincs... A mai éjjelre kiveszek itt a fogadóban egy szobát, holnap pedig tovább indulok. *kicsit meglepődve szavain, szemeit zavartan Naimére szegezi* Vagy éppen körülnézek itt a városban...
*Eredeti tervei ugyan úgy szóltak, hogy a reggeli órákban tovább is indul, azonban ez a terv jelentősen változik e hölgy társaságában...*
- S mondja csak? Ön honnan tévedt ide ilyen kései órán? Tán itteni lakos, vagy Kegyed is átutazóban van?

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17367-17386